Északi Vártán, 1969 (31-34. szám)
1969-04-01 / 31. szám
‘Artán Ragasztóba lettem minden széthullónak: Amennyi ereje van az igrio-szónak, Amennyit kimenthet egy kis élet-csónak, Ha világraszóló árvizek bomolnak. Az én ragasztókon! Krisztus ragasztéka: Szeretetet tömök szörnyű szakadékba, Szeretet lámpását viszem a szurdokba, Szeretet lámpását viszem a kastélyba. A csiki virágok méze édességes, Bakonyi,sárosi virág méze édes, Legyen minden magyar lélek mézre édes: Magyarok,épüljön az új magyar méhesi Lehetünk szétvágva harminchét határba S hordhatjuk a mézet a közös kaptárba, Csak a méhes álljon ragyogón,kitárva Uj határok felett minden égi tájra. Autón,vonaton széjjelszakadt minden. Megújult lelkekben megújulhat minden. Csak a Méhes álljon fényességes hitben. Szegény magyarokat segítse az Isteni Mécs László !