Hadak Útján, 1963 (15. évfolyam, 164-175. szám)

1963-01-01 / 164-165. szám

félteljesítményeiért viseljék a felelősséget azok, akik egyéni érdekei­ket nem voltak képesek a közös ügy szolgálatának alárendelni! így mentünk tovább, a tizenöt évvel ezelőtt választott úton saját erőinkre utalva, amire különösen büszkék lehetünk Bajtársak. Mert amíg azok, akik idegen pénzeken vásárolt nyugalmas életük ráérő idejében elsősorban ön- és idegen érdekeket szol­gáltak, addig számotokra Bajtársak a Haza, népünk és az emigráció érdekeinek szol­gálata, mindenkor a fáradtságos munkával teli nap utáni pihenés helyett kezdődött! Az önfeláldozásnak oly sorozatos és ragyogó példáit mutattátok fel Bajtársak az elszállt tizenöt év alatt, ami bőséges alapot szolgáltat arra, hogy önbizalommal, to­vábbi elszánt tetterővel eltelve fordítsuk immár tekintetünket a jövő felé! Az általános politikai helyzet alakulása az év utolsó hónapjaiban annyi meglepetést hozott és még hozhat a közeljövőben, ami még fokozottabb emigrációs tevékeny­ségre kell késztessen minket. Miként a zsákutcába jutott világkommunizmus átmeneti meghátrálása sem téveszthet meg senkit, ugyanúgy az idegen megszállás alatt álló Hazánkból a terror és elnyomás enyhüléséről érkező hírek sem! Mégha akadnak is otthon a jövő képeit szövögető valóban jószándékú emberek, akik népünk szomorú és nehéz sorsán könnyíteni szeretnének, elgondolásuk a diktatúrákkal járó állandó belső hatalmi harcok közepette máról-holnapra semmivé válhat, így a felszabadító harckészültségünkön a jövőben sem lazítunk. Sőt annak fokozása érdekében a kö­vetkező évek fő feladatát a fiatalabb generációknak a munkába állítása kell hogy képezze! Ki kell választanunk az alkalmas és érdemes ifjakat, akikre szent örökség­kép­­pen hagyhatjuk hátra munkánk töretlen folytatását. Népünk elnyomói arra építenek, hogy az emigráció lassan kipusztul és ezzel a bolsevizálódás folyamatának egyik nagy és a szabad világgal való viszonyt tekintve különösen kellemetlen akadálya magától elhárul. Ellenségeinknek ezt a számítását munkánk folyamatos menetének biztosításával mindenképpen keresztül kell húznunk! A trianoni országrablás elleni küzdelmet is lankadatlan eréllyel kell folytatnunk. E tekintetben megalkuvásnak helye nincsen! Miként elítéljük azokat a gyászmagya­rokat, akik trianoni kérdés tagadásáért vagy elhallgatásáért fizetést, előnyt hozva szentesítik e bűntényt, úgy tiltakozunk az ellen is, hogy vendéglői asztaltársaságok vonják illetékességük körébe ennek a népünk sorsára döntő kérdésnek megoldását. Nincs ahhoz joga senkinek sem, hogy egyedüli megoldásként meghirdetett tervekkel az arra egyedül jogosult, a felszabadult nemzet döntésének elébevágjon! Az emig­ránsnak viszont kötelessége az, hogy meggyőző történelmi, néprajzi,földrajzi és gaz­dasági érvekkel győzze meg környezetét a szovjet iga nemzetpusztító terhén kívül az ország ismételt megcsonkításával teremtett helyzet tarthatatlanságáról is. Jövőre, 1964-ben lesz Zrinyi Miklós költő és hadvezér halálának 300 éves évfor­dulója. A Magyar Harcosok Bajtársi Közössége jogának és kötelességének tartja, hogy eme nagy magyar hadvezér és katonafilozófus emlékének méltóképpen áldozzon. Ezért már most felkérem szervezetünk tisztségviselőit és valamennyi bajtársát, hogy az 1963-as évben a Zrínyi emlékünnepek előkészítő munkálatait kezdjék meg. Zrinyi életművének méltatását lapunkban még ez évben megkezdjük. A végére hagytam Bajtársak, Hazánk felszabadulása legkézenfekvőbb lehetőségének, az egyesült Európa megvalósulásának kérdését. Bármely földrészen is eszitek a hazátlanság keserves kenyerét, használjatok fel minden alkalmat és lehető­séget ennek a kérdésnek propagálására! Ez nemcsak az európai rabnemzetek jövőjére döntő kérdés, hanem a megbomlott világegyensúlyi helyzet helyreállításának és a bol­­sevizmus visszaszorításának is egyik legcélravezetőbb eszköze lehet. Nem vagyunk il­letéktelen szószólói az európai egység gondolatának, hiszen egy ezredéven át hű­séges adófizetői voltunk ennek a földrésznek. Még­hozzá sok-sok vérrel adóztunk újra meg újra ... És most Bajtársak, szervezetünk központja nevében odaadó szeretettel kívánok va­­lamennyiőtöknek boldog, szerencsés és eredményes Újévet. Kérlek haladjatok továbbra is rendületlenül azon az úton, melynek helyes és igaz voltát tizenöt év tapasztalatai igazolják. Ne törődjetek a kommunista ellenség szájából származó és az unalomig jól ismert becsmérléssel. Amennyiben ezzel különböztetnek meg minket a hit, meggyő­ződés és elv nélküli opportunistáktól, a Hazát és magyarságot megtagadó árulóktól, úgy minden rágalom és szidás, amellyel minket illetnek, csak dicséret számba mehet! Munkánk közepette minden jószándékú tanácsot és segítséget köszönettel veszünk. Gáncsoskodó bírálatot azonban csak azoktól tűrünk el, akik a tizenöt év alatt job­bat, nagyobbat, időtállóbbat teremtettek mint mi! A „mindenkinél mindent jobban tudó" meddő kritikusokra szükségünk nincsen! — Köszöntésemet azzal a szent foga­dalommal zárom, amelyet egykor fiatal szívünk minden idealizmusával és rajongá­sával tettünk magunkévá és amely átvezetett minket az emigráns élet minden gyöt­relmén: „A Hazáért mindhalálig!" Zakó András 2

Next