Hídfő, 1971 (24. évfolyam, 584-607. szám)
1971-06-10 / 594. szám
2. oldal asztalnál megkötött szerződések betartása mindenkire nézve kötelező. Meghirdette a kommunista blokkal való barátság gondolatát és a Kasselban megtartott első keletnyugatnémet találkozás után naiv lelkesedéssel számolt be pártjának és a német népnek az elért eredményekről A szovjet csatlós Ulbrichttal folytatott tárgyalásait megelőzően aláírta a még mindig ismeretlen szövegű szovjet-német szerződést és megbízottai megjárták nemcsak a kommunista Keletnémetország, hanem a többi vasfüggöny mögötti ország fővárosát is. A hivatalos jelentés szerint a tárgyalások mindenütt „baráti légkörben” zajlottak le. Valahogyan úgy, mint ahogyan annak idején a török szultán tárgyalt Török Bálinttal, mikor is a szultán mindent megígért, azután vasraverve vitte magával a Boszporusz mellé. A szovjet is megígért mindent, legalább is szóval. Aztán kiderült, hogy a tárgyalások során nyitva maradt a német-szovjet kérdés egyik legfontosabb pontja: Berlin. Még később kiderült, hogy Moszkva egyik leghatározottabb célja Nyugat-Berlin bekebelezése a szovjet fennhatóság alatt álló keleti zóna számára. Willy Brandték varsói sikere mindössze annnyiból állott, hogy megtudták, mennyit kell fizetnie a német befizetőnek jóvátétel fejében. Jugoszlávia két, Csehszlovákia másfél, Románia és Magyarország azonban jóval kevesebbel is megelégednének. Ők mindössze párszázmillió márkát kívánnak a béke kedvéért. Közben megromlott a német-angol és a német-francia viszony és az USA-ban Mansfield szenátor az Európában állomásozó amerikai katonaság visszavonását követeli, ami egyet jelent a szovjet európai hatalmi pozíciójának végleges megerősödésével. Nem vigasztaló a helyzet a belpolitikában sem. A keleti zónából támogatott kommunisták annak ellenére is szerephez jutottak, hogy a választásokon egy százalékot sem tudtak elérni. A valamikor híres berlini egyetemen anarchisztikus állapotok uralkodnak és május havában az egyetemi tanárok nagy része lemondott katedrájáról a kommunista diákok erőszakoskodása miatt. Hubert Schrubbers, a német alkotmányvédő bíróság elnöke megállapította, hogy Németország egyenes úton halad a katasztrófa felé, ha a kormány nem fékezi meg a társadalomfelforgató elemeket. A német nép hallgató többsége pedig — valóban hallgat és kormányával együtt tűri, hogy egy külsőleg-belsőleg piszkos kisebbség végképp tönkretegye Adenauer örökségét — és ezzel együtt Németországot is. Videant consules... Mely zsidó hirdetésekkel teli magyar nyelvű emigráns újság emlékezik akár Bartha Miklósra vagy éppen a felvidéki cipszer családból származó Grünwald Bélára, aki mindenkinél tragikusabban érezte a magyar tragédia eljövetelét. A nagy elődök utolsója Marschalkó Lajos volt, aki mint a magyar publicisztika szabad és független farkasa keringett úgy a hazai, mint az emigráció ködös nádasai körül. Amíg élt — támadták. Amikor meghalt , agyonhallgatták és agyonhallgatják. Nevét leírni még azok sem merik, akik mint az új magyar élet apostolai járják az emigrációt és az oroszokhoz, kommunistákhoz dörgölőző múltjukat hazafias frázisokkal próbálják feledtetni. A felekezeti és faji megbékélés jegyében megemlékeznek minden harmadosztályú baloldali és zsidó íróról, költőcskéről, de azokról, akik életük munkásságát tették fel a magyarságra, azokról hallgatnak, mint a sír. Marschalkó Lajos utolsó két nagy bűne — két utolsó könyve volt, A Világhódítók és az Országhódítók. Amikor megjelent, nem szálltak vitába sem a könyv adataival, sem annak megállapításaival, csak egyszerűen ráfogták, hogy uszító, bolond és gazember. Amikor meghalt , jött a hamleti méla csend ... Nemcsak az Isten, de az Élet malmai is lassan őrölnek, s vannak még emberek, akik megállnak a müncheni Nordfriedhofban levő sírja előtt és leteszik annak kövére a könyv öt magyar és immár annak harmadik angolnyelvű kiadását. És most Európa keleti végéről, Törökországból is megjelent egy árny és odahelyezte a sírra Marschalkó könyvének török kiadását. Feleletül azon magyar írástudóknak, akik még a nevét sem merik leírni annak, aki százszor különb volt náluk és aki az emigráció koldustarisznyájában is megőrizte magyarsága drága kincsét. HÍDFŐ Frauenknecht — hm--- Kaptuk és közöljük az alábbi levelet: Tisztelt Hídfő! Az egyik legutóbbi számban nagy érdeklődéssel olvastam Frauenknecht Alfred kémkedési perét. A derék svájci mérnök tudvalévően csekély 800.000 frankért eladta Izraelnek a Svájcban őrzött Mirage repülőgép rajzait. Nem is két-három darabot, hanem mindjárt 20 tömött ládára valót. A svájci Lausanne-ban megtartott tárgyalásokról az összes világlapok bő tudósításokban számoltak be olvasóiknak. Megírták, hogy mit eszik Frauenknecht, milyen ruhában jelent meg a bíróság előtt, sőt a Spiegel nevű német világlap olyat is írt, hogy az Alfred úgy néz ki, mint „egy ravasz svájci paraszt“. Hm, hm ... csóváltam meg fejemet, mert történetesen pár év előtt jómagam is találkoztam Bernben az Alfréddal, akiről a legjobb, vagy legrosszabb akarattal sem lehetett azt mondani, hogy úgy néz ki, mint egy svájci paraszt. A húsz láda rajzot meg terveket Izraelnek eladó Alfréd inkább hasonlít ama pesti Abbázia kávéházban ülő körúti kereskedőkhöz, akik hát bizony nem éppen svájci paraszti kinézésűek. De vajh, kérdem, miért kell szégyenleni, hogy Frauenknecht zsidó? Elvégre amit tett — s amit ő maga is bevallott — csak dicséretre méltó cselekedet volt, mert igazi hazáját —Izraelt segítette. Persze olyan jelentéktelen dolog, mint a 800.000 frank, az csak mellékes oldala az ügynek. Szóra sem érdemes. Az egész ügyből remélem az ugyancsak ravasz svájciak tanulnak, s a jövőben majd jobban megnézik, hogy a gyártási titkokat őrző mérnökök ne csak úgy nézzenek ki, mint egy svájci paraszt, hanem valóban azok is legyenek. Legalább is a papájuk révén. üdvözlettel K. O. (Svájc), 1971 június 10._______________________________________________________________________ MEGJELENT A HÍDFŐ KÖNYVTÁR EZÉVI 2. SZÁMA A Hídfő Könyvtár ezévi második száma ezúttal is érdekes és tanulságos tartalommal jelent meg. A HK legújabb száma az alábbi tanulmányokat és írásokat tartalmazza: Nyisztor Zoltán: Kruscsov emlékiratait olvasva ... Bartha Miklós: Kazárföldön Szitnyai Zoltán: A lázadó trónja (Egyfelvonásos színjáték) Kapuváry János: Erdély Ante Pavelics: Magyarország és Horvátország E. Z.: Szentgyörgyi Albert fényképe Burján Gyula: A székely hadosztály története A HK ára változatlanul 1 US Dollár vagy annak megfelelő valuta. Megrendelhető a Hídfő londoni vagy san franciscoi kiadójánál. A Hídfő a magyar jelen — a Hídfő Kénytár a magyar múlt krónikása.