Hídfő, 1971 (24. évfolyam, 584-607. szám)

1971-06-10 / 594. szám

2. oldal asztalnál megkötött szerződések be­tartása mindenkire nézve kötelező. Meghirdette a kommunista blok­kal való barátság gondolatát és a Kasselban megtartott első kelet­nyugatnémet találkozás után naiv lelkesedéssel számolt be pártjának és a német népnek az elért ered­ményekről A szovjet­ csatlós Ul­­brichttal folytatott tárgyalásait meg­előzően aláírta a még mindig isme­retlen szövegű szovjet-német szer­ződést és megbízottai megjárták nemcsak a kommunista Keletnémet­ország, hanem a többi vasfüggöny mögötti ország fővárosát is. A hivatalos jelentés szerint a tár­gyalások mindenütt „baráti légkör­ben” zajlottak le. Valahogyan úgy, mint ahogyan annak idején a török szultán tárgyalt Török Bálinttal, mikor is a szultán mindent meg­ígért, azután vasraverve vitte ma­gával a Boszporusz mellé. A szovjet is megígért mindent, legalább is szóval. Aztán kiderült, hogy a tárgyalások során nyitva maradt a német-szovjet kérdés egyik legfontosabb pontja: Berlin. Még később kiderült, hogy Moszkva egyik leghatározottabb célja Nyugat-Ber­­lin bekebelezése a szovjet fennható­ság alatt álló keleti zóna számára. Willy Brandték varsói sikere mindössze annnyiból állott, hogy megtudták, mennyit kell fizetnie a német befizetőnek jóvátétel fejé­ben. Jugoszlávia két, Csehszlovákia másfél, Románia és Magyarország azonban jóval kevesebbel is meg­elégednének. Ők mindössze párszáz­millió márkát kívánnak a béke ked­véért. Közben megromlott a német-angol és a német-francia viszony és az USA-ban Mansfield szenátor az Európában állomásozó amerikai ka­tonaság visszavonását követeli, ami egyet jelent a szovjet európai ha­talmi pozíciójának végleges meg­erősödésével. Nem vigasztaló a helyzet a bel­politikában sem. A keleti zónából támogatott kommunisták annak el­lenére is szerephez jutottak, hogy a választásokon egy százalékot sem tudtak elérni. A valamikor híres ber­lini egyetemen anarchisztikus álla­potok uralkodnak és május havá­ban az egyetemi tanárok nagy része lemondott katedrájáról a kommu­nista diákok erőszakoskodása miatt. Hubert Schrubbers, a német alkot­­mányvédő bíróság elnöke megálla­pította, hogy Németország egyenes úton halad a katasztrófa felé, ha a kormány nem fékezi meg a társa­dalomfelforgató elemeket. A német nép hallgató többsége pedig —­ való­ban hallgat és kormányával együtt tűri, hogy egy külsőleg-belsőleg piszkos kisebbség végképp tönkre­tegye Adenauer örökségét — és ez­zel együtt Németországot is. Videant consules... Mely zsidó hirdetésekkel teli magyar nyelvű emigráns újság emlékezik akár Bartha Miklósra vagy éppen a felvidéki cipszer családból szár­mazó Grünwald Bélára, aki mindenkinél tragikusabban érezte a ma­gyar tragédia eljövetelét. A nagy elődök utolsója Marschalkó Lajos volt, aki mint a magyar publicisztika szabad és független farkasa keringett úgy a hazai, mint az emigráció ködös nádasai körül. Amíg élt — támadták. Amikor meghalt , agyonhallgatták és agyonhallgatják. Nevét leírni még azok sem merik, akik mint az új magyar élet apostolai járják az emigrációt és az oroszokhoz, kommunistákhoz dörgölőző múltjukat hazafias frázisokkal próbálják feledtetni. A felekezeti és faji megbékélés jegyében megemlékeznek minden harmadosztályú baloldali és zsidó íróról, költőcskéről, de azokról, akik életük mun­kásságát tették fel a magyarságra, azokról hallgatnak, mint a sír. Marschalkó Lajos utolsó két nagy bűne — két utolsó könyve volt, A Világhódítók és az Országhódítók. Amikor megjelent, nem szálltak vitába sem a könyv adataival, sem annak megállapításaival, csak egyszerűen ráfogták, hogy uszító, bolond és gazember. Amikor meg­halt , jött a hamleti méla csend ... Nemcsak az Isten, de az Élet malmai is lassan őrölnek, s vannak még emberek, akik megállnak a müncheni Nordfriedhofban levő sírja előtt és leteszik annak kövére a könyv öt magyar és immár annak harmadik angolnyelvű kiadását. És most Európa keleti végéről, Török­országból is megjelent egy árny és odahelyezte a sírra Marschalkó könyvének török kiadását. Feleletül azon magyar írástudóknak, akik még a nevét sem merik leírni annak, aki százszor különb volt náluk és aki az emigráció koldustarisznyájában is megőrizte magyarsága drága kincsét. HÍDFŐ Frauenknecht — hm---­ Kaptuk és közöljük az alábbi le­velet: Tisztelt Hídfő! Az egyik legutób­bi számban nagy érdeklődéssel ol­vastam Frauenknecht Alfred kém­kedési perét. A derék svájci mér­nök tudvalévően csekély 800.000 frankért eladta Izraelnek a Svájc­ban őrzött Mirage repülőgép raj­zait. Nem is két-három darabot, ha­nem mindjárt 20 tömött ládára va­lót. A svájci Lausanne-ban megtar­tott tárgyalásokról az összes világla­pok bő tudósításokban számoltak be olvasóiknak. Megírták, hogy mit eszik Frauenknecht, milyen ruhában jelent meg a bíróság előtt, sőt a Spiegel nevű német világlap olyat is írt, hogy az Alfred úgy néz ki, mint „egy ravasz svájci paraszt“. Hm, hm ... csóváltam meg fejemet, mert történetesen pár év előtt jó­magam is találkoztam Bernben az Alfréddal, akiről a legjobb, vagy legrosszabb akarattal sem lehetett azt mondani, hogy úgy néz ki, mint egy svájci paraszt. A húsz láda raj­zot meg terveket Izraelnek eladó Alfréd inkább hasonlít ama pesti Abbázia kávéházban ülő körúti ke­reskedőkhöz, akik hát bizony nem éppen svájci paraszti kinézésűek. De vajh, kérdem, miért kell szégyen­leni, hogy Frauenknecht zsidó? El­végre amit tett — s amit ő maga is bevallott — csak dicséretre méltó cselekedet volt, mert igazi hazáját —Izraelt segítette. Persze olyan je­lentéktelen dolog, mint a 800.000 frank, az csak mellékes oldala az ügynek. Szóra sem érdemes. Az egész ügyből remélem az ugyancsak ravasz svájciak tanulnak, s a jövő­ben majd jobban megnézik, hogy a gyártási titkokat őrző mérnökök ne csak úgy nézzenek ki, mint egy svájci paraszt, hanem valóban azok is legyenek. Legalább is a papájuk révén. üdvözlettel K. O. (Svájc), 1971 június 10­­._______________________________________________________________________­ MEGJELENT A HÍDFŐ KÖNYVTÁR EZÉVI 2. SZÁMA A Hídfő Könyvtár ezévi második száma ezúttal is érdekes és tanulságos tartalommal jelent meg. A HK legújabb száma az alábbi tanulmányokat és írásokat tartalmazza: Nyisztor Zoltán: Kruscsov emlékiratait olvasva ... Bartha Miklós: Kazárföldön Szitnyai Zoltán: A lázadó trónja (Egyfelvonásos színjáték)­­ Kapuváry János: Erdély Ante Pavelics: Magyarország és Horvátország E. Z.: Szentgyörgyi Albert fényképe Burján Gyula: A székely hadosztály története A HK ára változatlanul 1 US Dollár vagy annak megfelelő valuta. Megrendelhető a Hídfő londoni vagy san franciscoi kiadójánál. A Hídfő a magyar jelen — a Hídfő Kénytár a magyar múlt krónikása.

Next