Hídfő, 1977 (30. évfolyam, 728-751. szám)

1977-01-01 / 728-729. szám

2. oldal HÍDFŐ A Mikes Kelemen Kör ezévi első párizsi kultúrestje A Mikes Kelemen Kör párizsi tagozata január 30-án tartja ezévi első kultúrestjét a Katolikus Misszió előadótermében (75010 Paris, 42. Rue Albert Thomas). Az immár hagyományos esték előadója ez­úttal Dr. Szakáts Istvánná, aki erdélyi útjáról számol be és ismerteti az ottan élő székelység és magyarság viszonyait és sorsát. Zárójelben meg kell jegyeznünk, hogy a kiváló előadónő nemrégiben amerikai kör­útján ugyancsak több előadást tartott az erdélyi kérdésről és annak problémáiról. Az előadást Dr. Szőke vezeti be, míg Fiala Ferenc rövid beszámolót tart az MKK eddigi munkásságáról. Az előadás után ezúttal is magyar nyelvű hangosfilm vetítése kerül sorra. A szünetben könyvvásár és hideg büffé. Az est igen sok barátot szerzett az emigrációban élő magyaroknak. (b. a.) Magyar alapítású Zenekonzervatórium Franciaországban A négyezer férőhelyes párizsi Pa­lais des Congress hatalmas előadó­termét színültig megtöltötte a zene­kedvelő és jótékonykodó közönség. Az est ugyanis a Máltai Lovagrend rendezésében, valamint a szervezet keretében működő magyar egye­sület javára Cziffra György világ­hírű zongoraművész adott egész es­tet betöltő műsort. A műsoron Cho­pin, Ravel, Schubert és Liszt mű­vek szerepeltek. A kitűnően sikerült estet a Máltai Lovagrend vezetőségén kívül (ma­gyar részről Kállay Kristóf) meg­tisztelték francia vezető személyisé­gek is. Így többek között ott volt Poniatowszky belügyminiszter, Ang­lia franciaországi nagykövete több képviselő és Madame Barre, szüle­tett Hegedűs Éva, a miniszterelnök felesége fiával, Olivérrel együtt. Az est után Párizs városi taná­csa átadta a kiváló művésznek Pá­rizs város Medaille de vermeil ki­tüntetését. A sikeres előadás után a rendező­ség és annak meghívottjai részére Cocktail party volt. E meghitt kör­ben több beszéd hangzott el, vala­mennyien kiemelve az előadóművész kiváló kvalitását, szerénységét, a kommunista uralom alatt elszenve­dett meghurcoltatását. A Máltai Lo­vagrend átadta Cziffrának és lemez­kiadója a milliomodik hanglemezt. Mindezekre Cziffra mély meghatott­sággal mondott köszönetet és átadta a Senlis városkában levő Saint Frambourg templomban létesítendő Cziffra­ Zenekonzervatórium javára adott csekkjét. --------------------------------­ A zürichi irodalmi pályázat eredménye A Zürichi Irodalmi Kör által kiírt pályázat eredménye: Az 1. és 2. díjat nem adták ki. Harmadik díjat nyertek: 100 fran­­k­ot és díszoklevelet fejenként: Deák Ern°, Bécs „II. példázat“ című versével; Löffler Alfréd, Bremerhafen, „A filodendron“ c. allegórikus történeté­vel; Biró Katalin, Bern, „Picike tüzek“ című novellájával; Oltványi László, München, „Dél­­budapest bástyái“ című történelmi vonatkozású írásával. Dicsérő oklevelet kaptak még ket­ten: Soós Tihamér, Klagenfurt „Az elfelejtett magyar szabadságharc“ című történelmi politikai szemlélő­déséért és Nevét meg nem nevező zürichi pá­lyázó „Töltöttkáposzta“ című novel­lájáért.­ ­­ A Hídfő szerkesztősége, a kiadó és a nyomda ezúttal mond köszö­netet annak a sok száz olvasónak, akik karácsony és újév között jó­kívánságaikkal kerestek fel bennünket. Mivel nem áll módunkban min­den levélírónak külön válaszolnunk, ezúttal mondunk köszönetet azzal a megjegyzéssel, hogy minden üdvözlő lap és levél új hitet és erőt adott nem mindig könnyű munkánk folytatásához. Ugyancsak köszönetet mondunk azon 8 (nyolc) levélírónak is, akik nyomdafestéket nem tűrő szavakkal írott levelekkel kerestek fel ben­nünket. Talán ezen levelek bizonyítják legjobban, hogy nem végeztünk rossz munkát az elmúlt három évtized alatt. A szerkesztő, a kiadó és a nyomda Horthy-korszak ugyancsak a kényes témák közé tar­tozik. Bizonyos nyugati körök előtt 1919 és 1945 a magyar fasizmus ideje volt. Már­pedig, ami a fa­sizmussal összefügg,­­ az tabu. Igaz, hogy elítélik Rákosiékat és a magyar népi demokrácia első terror­hullámát, de megtorpannak Rákosi—Nagy Ferenc— Tildy Zoltán bitófáinak ezrei előtt, mert a bitókon Horthy-fasiszták és nyilasok arca pirult el a bírák gyalázatosságai miatt. Soha egy sor tetemrehívást nem írtak még az áldozatok emlékére. Bárdossy László,, Imrédy Béla, Szálasi Ferenc, mintha nem is lettek volna. Pedig a hallgatás kissé cinkosság is — írta valahol egy zsidó szerző, és ebben bölcsen igaza is van. Trianon, országcsonkítás, a nemzetünket ért gaz­tett ugyancsak a kényes és kerülendő tárgyak közé sorolandó. Amíg cseh, román és jugoszláv emigráns sajtó egy követ fúj a prágai, bukaresti és belgrádi sovinizmussal, addig a magyar emigráns sajtó dan­dárja „a dunai népek békéje érdekében“ óvatosan kerüli az ezen a téren való ablaknyitogatást. Nem mernek belenyúlni a magyar élet nagy bozótjába, mert sok ottan a tüske és talán parázs is izzik a sok mindent belepő avar alatt... Három évtized! Nagy idő ez nemcsak a hazai, de különösen egy emigráns magyar újság életében. A három évtized küszöbén köszönjük olvasóink és híveink hűségét. Köszönjük a müncheni Ledermüller­­nyomda sokszor áldozatos munkáját és gyakori megértését nehéz munkánkkal kapcsolatban. Lapunk irányán sem eddig, sem ezután nem áll módunkban változtatni. Ha egyszer előre nem látott körülmények miatt mégis útjára kellene bocsátanunk az utolsó Hídfő számot, akkor azt azzal a tudattal tesszük, hogy: jó munkát végeztünk, mert minden tollvoná­sunkkal, idegünkkel és tudásunkkal csakis és egyedül a határon túli és inneni magyarság érdekét szolgáltuk és szolgáljuk! A Hídfő szerkesztője, kiadója és a nyomda, 1977 január

Next