Hídfő, 1977 (30. évfolyam, 728-751. szám)
1977-01-01 / 728-729. szám
2. oldal HÍDFŐ A Mikes Kelemen Kör ezévi első párizsi kultúrestje A Mikes Kelemen Kör párizsi tagozata január 30-án tartja ezévi első kultúrestjét a Katolikus Misszió előadótermében (75010 Paris, 42. Rue Albert Thomas). Az immár hagyományos esték előadója ezúttal Dr. Szakáts Istvánná, aki erdélyi útjáról számol be és ismerteti az ottan élő székelység és magyarság viszonyait és sorsát. Zárójelben meg kell jegyeznünk, hogy a kiváló előadónő nemrégiben amerikai körútján ugyancsak több előadást tartott az erdélyi kérdésről és annak problémáiról. Az előadást Dr. Szőke vezeti be, míg Fiala Ferenc rövid beszámolót tart az MKK eddigi munkásságáról. Az előadás után ezúttal is magyar nyelvű hangosfilm vetítése kerül sorra. A szünetben könyvvásár és hideg büffé. Az est igen sok barátot szerzett az emigrációban élő magyaroknak. (b. a.) Magyar alapítású Zenekonzervatórium Franciaországban A négyezer férőhelyes párizsi Palais des Congress hatalmas előadótermét színültig megtöltötte a zenekedvelő és jótékonykodó közönség. Az est ugyanis a Máltai Lovagrend rendezésében, valamint a szervezet keretében működő magyar egyesület javára Cziffra György világhírű zongoraművész adott egész estet betöltő műsort. A műsoron Chopin, Ravel, Schubert és Liszt művek szerepeltek. A kitűnően sikerült estet a Máltai Lovagrend vezetőségén kívül (magyar részről Kállay Kristóf) megtisztelték francia vezető személyiségek is. Így többek között ott volt Poniatowszky belügyminiszter, Anglia franciaországi nagykövete több képviselő és Madame Barre, született Hegedűs Éva, a miniszterelnök felesége fiával, Olivérrel együtt. Az est után Párizs városi tanácsa átadta a kiváló művésznek Párizs város Medaille de vermeil kitüntetését. A sikeres előadás után a rendezőség és annak meghívottjai részére Cocktail party volt. E meghitt körben több beszéd hangzott el, valamennyien kiemelve az előadóművész kiváló kvalitását, szerénységét, a kommunista uralom alatt elszenvedett meghurcoltatását. A Máltai Lovagrend átadta Cziffrának és lemezkiadója a milliomodik hanglemezt. Mindezekre Cziffra mély meghatottsággal mondott köszönetet és átadta a Senlis városkában levő Saint Frambourg templomban létesítendő Cziffra Zenekonzervatórium javára adott csekkjét. -------------------------------- A zürichi irodalmi pályázat eredménye A Zürichi Irodalmi Kör által kiírt pályázat eredménye: Az 1. és 2. díjat nem adták ki. Harmadik díjat nyertek: 100 frankot és díszoklevelet fejenként: Deák Ern°, Bécs „II. példázat“ című versével; Löffler Alfréd, Bremerhafen, „A filodendron“ c. allegórikus történetével; Biró Katalin, Bern, „Picike tüzek“ című novellájával; Oltványi László, München, „Délbudapest bástyái“ című történelmi vonatkozású írásával. Dicsérő oklevelet kaptak még ketten: Soós Tihamér, Klagenfurt „Az elfelejtett magyar szabadságharc“ című történelmi politikai szemlélődéséért és Nevét meg nem nevező zürichi pályázó „Töltöttkáposzta“ című novellájáért. A Hídfő szerkesztősége, a kiadó és a nyomda ezúttal mond köszönetet annak a sok száz olvasónak, akik karácsony és újév között jókívánságaikkal kerestek fel bennünket. Mivel nem áll módunkban minden levélírónak külön válaszolnunk, ezúttal mondunk köszönetet azzal a megjegyzéssel, hogy minden üdvözlő lap és levél új hitet és erőt adott nem mindig könnyű munkánk folytatásához. Ugyancsak köszönetet mondunk azon 8 (nyolc) levélírónak is, akik nyomdafestéket nem tűrő szavakkal írott levelekkel kerestek fel bennünket. Talán ezen levelek bizonyítják legjobban, hogy nem végeztünk rossz munkát az elmúlt három évtized alatt. A szerkesztő, a kiadó és a nyomda Horthy-korszak ugyancsak a kényes témák közé tartozik. Bizonyos nyugati körök előtt 1919 és 1945 a magyar fasizmus ideje volt. Márpedig, ami a fasizmussal összefügg, az tabu. Igaz, hogy elítélik Rákosiékat és a magyar népi demokrácia első terrorhullámát, de megtorpannak Rákosi—Nagy Ferenc— Tildy Zoltán bitófáinak ezrei előtt, mert a bitókon Horthy-fasiszták és nyilasok arca pirult el a bírák gyalázatosságai miatt. Soha egy sor tetemrehívást nem írtak még az áldozatok emlékére. Bárdossy László,, Imrédy Béla, Szálasi Ferenc, mintha nem is lettek volna. Pedig a hallgatás kissé cinkosság is — írta valahol egy zsidó szerző, és ebben bölcsen igaza is van. Trianon, országcsonkítás, a nemzetünket ért gaztett ugyancsak a kényes és kerülendő tárgyak közé sorolandó. Amíg cseh, román és jugoszláv emigráns sajtó egy követ fúj a prágai, bukaresti és belgrádi sovinizmussal, addig a magyar emigráns sajtó dandárja „a dunai népek békéje érdekében“ óvatosan kerüli az ezen a téren való ablaknyitogatást. Nem mernek belenyúlni a magyar élet nagy bozótjába, mert sok ottan a tüske és talán parázs is izzik a sok mindent belepő avar alatt... Három évtized! Nagy idő ez nemcsak a hazai, de különösen egy emigráns magyar újság életében. A három évtized küszöbén köszönjük olvasóink és híveink hűségét. Köszönjük a müncheni Ledermüllernyomda sokszor áldozatos munkáját és gyakori megértését nehéz munkánkkal kapcsolatban. Lapunk irányán sem eddig, sem ezután nem áll módunkban változtatni. Ha egyszer előre nem látott körülmények miatt mégis útjára kellene bocsátanunk az utolsó Hídfő számot, akkor azt azzal a tudattal tesszük, hogy: jó munkát végeztünk, mert minden tollvonásunkkal, idegünkkel és tudásunkkal csakis és egyedül a határon túli és inneni magyarság érdekét szolgáltuk és szolgáljuk! A Hídfő szerkesztője, kiadója és a nyomda, 1977 január