Hídfő, 1978 (31. évfolyam, 752-775. szám)

1978-01-01 / 752-753. szám

2. oldal HÍDFO­ lódtak és verbuválódnak azok már magyarul is tudó vezető rétegek, amelyek a helyi magyarságot elnyom­ják és kizsákmányolják. Ugyanakkor a helyi magyar fiatalságot nem veszik fel ezen gimnáziumokba. Ezek szakképzetlen munkások lesznek, akik tiszta román ipari központokban jutnak minimális fizetéssel munkához. A magyar gyermekeket általában tehetségtelen ok­tató képezi ki. Ennek hátterében az áll, hogy minden magyar iskolát illetve tagozatot a bukaresti központi bizottság egy csoportja látogatja meg, ez kitesz mind­azon pedagógusokat az állásukból, akik gerincesek, képzettek és nem hajlandók csak a korszerűtlenül pri­mitív, hamisan megírt könyvek szerint tanítani. Leg­többjüket a nacionalizmus vádjával leváltják. A magyar gyerekek zöme gyengén képzett, nem versenyképes a román gyerekekkel, akiket jól felké­szült oktatók képeznek ki és akik az egyetemi fel­vételi vizsgájukat anyanyelvükön teszik. Így érthető, hogy amíg a román hivatalos hamisí­tott statisztika szerint a magyarság az összlakosság 7,9 százalékát teszi ki, addig Takács professzor statisz­tikája szerint a magyar főiskolások az összfőiskolások 3,5 százalékának felelnek meg. Lehet-e ilyen feltételek mellett szó a felvételi vizsgák vagy felvételi versenyek tárgyilagos elbírálásáról ? Lehet-e tárgyilagosan versenyről beszélni, amikor az egyik anyanyelvén, a másik idegen nyelven verse­nyez és amikor az is perdöntő, hogy az egyiket Dimit­­rescunak, a másikat Nagynak hívják? Így kerül Moldva vagy Dobrudzsa területére a ma­gyar értelmiségi, ott kallódik el és felejt el anyanyel­vén beszélni, köt vegyes házasságot. A vegyes házas­ságokból pedig a román légkörben mindig kizáróan román gyerek születik, mert a magyar félnek tilos ma­­gyarul, beszélnie, a román fél nem is tanul meg ma­gyarul, ez szégyenletes és lealázó lenne számára. Az államnak arra is van gondja, hogy a vegyes házassá­gokat kötő párokat tisztán román vidékekre helyezze és ott is tartsa. Rendkívüli sok a magas beosztású ro­mánok és katonatisztek soraiban a magyar feleség. A feleségszerzésben nem számít az eszköz. Hatalommal való visszaélés, erőszak és fenyegetés napirenden van. Az ilyen asszonyok pár év múlva nem is beszélnek anyanyelvükön. Ezek az ún. éjszakai magyarok cso­portjába tartoznak, akiknek száma nem kisebb az ún. nappali magyarokénál, vagyis azokénál, akik magyar­ságukat nappal is merik vállalni. 10. Magyarnyelvű egyetemi oktatás ma már Romániá­ban nincs. Mikor Marosvásárhelyre költözött a kolozs­vári Bólyai egyetem orvosi kara, azzal indokolták, hogy a román tagozatnak kell Kolozsvárott a hely. Amikor a marosvásárhelyi orvosi egyetem oktatás és tudomány szempontjából stabilizálódott, akkor többnyi­re nem jól képzett románokból töltötték fel az egyetemi kádereket, kezdetben 1:1 arányban, későbbiek során ez az arány a román túlsúly irányában eltolódott, úgyhogy manapság az előadások csak románul folynak, kivéve azt a pár idősebb magyar tanárt, akit még nem nyug­díjaztak. Megszüntették a magyar nyelvű Orvosi Szemlét is. Magyar csak akkor publikálhat, ha román strohman­t szerez főszerzőnek. 11. A magyarság elnyomásában jelentős szerep jut an­nak a sokszázezer orosz és ukrán menekültnek, akik a világháború végén a Szovjetuniót elhagyták, és akik a visszatoloncolás veszélye miatt nagyrészben nevüket románosították és akik Délerdélyben telepedtek le. Ezen személyek hamar megtanultak románul és Erdélyben kaptak állást. Ezek állásukat féltve hű kiszolgálói a román elnyomásnak. 12. Ami a művészeti életet illeti, egyre kevesebb lehe­tőség adódik, hogy a színházak hivatásukat, a magyar kultúra terjesztését betölthessék. A kommunista párt utasítására elsősorban román fordítások kerülnek bemu­tatásra. Magyar vonatkozású darabokat nem szabad előadniok. Ezen rendelet hátterében Pana Gheorgiu, a központi bizottság tagja és az országos szakszerve­zeti tanács elnöke áll. Ami a magyar színház állami tá­mogatását illeti, példának legyen szabad a Konstanzá­­ban nyáron történtekre rámutatni. A szatmári magyar színháznak kellett volna ebben a városban 6 előadást tartani. Az első napi előadás után a színházi felszere­lést szállító autó nyomtalanul eltűnt. Hat nap elteltével a rendőrség az autót elhagyott helyen megtalálta. 13. Gyulafehérváron roskadozik és megsemmisül szám­talan magyar műemlék, amelyek az egyetemes európai kultúra tartozékai. Ezen műemlékek restaurálására pénz nincs, de úgynevezett dák királyi szobrok emelé­sére a szocializmust építő országban bőven van pénz. Pusztulás vár sok műemlékre egész Erdélyben, mert ezeknek román szemszögből értékük nincs. Romániá­ban folyamatban van a legnagyobb fokú történelem­­hamisítás. A történelmi tankönyveket évente modi­fikálják. 14. A fenti megállapítások érvényesek a német nem­­zetiségűekre is. A különbség csupán az, hogy a németek mögött a Német Szövetségi Köztársaság hatalma és po­litikai súlya áll. A romániai németek kivándorlási szán­dékukban megingathatatlanok. Talán csak az öregek kivételek. Németekkel szemben nem alkalmaznak brutális verési eszközöket. De a románosítás és elnyomás rájuk is vonatkozik. 15. Általános megdöbbenést okozott Erdélyszerte az a terrorhullám, mely a belgrádi konferencia megnyitását megelőzte. Bukarestben ülésezett az úgynevezett „Ma­gyar Nemzetiségi Dolgozók Tanácsa“, amelyen többek kzött Szikszai Jenő magyar szakos brassói tanár is részt vett. A delegátusok egy része közös buszban uta­zott Erdélybe. Az utasok között ott volt többek között Dr. Vajda László, a brassói politechnikai egyetem taná­ra, Nagy Lajos, a már említett Szikszai Jenő, Dr. Bene­dek Géza igazgató főorvos Kovásznáról és Mogyoróssy gyári főmérnök Szentgyörgyből. Ezen az úton a buka­resti gyűlés élményanyagát beszélték meg és azt vitat­ták, hogy lehet-e valaki egyszerre két nemzet fia ? Ezen vita hátterében Ceausescu és a román kommunista párt azon tézise áll, hogy a románok a Romániában élő nemzetiségekkel egyetemben az úgynevezett szocia­lista román nemzet tartozékai. A vita konklúziója az volt, , hogy a Romániában élő magyarok ugyan a románokkal egyetemben építik a szocializmust, de a magyar magyar marad, akárhol is él, Romániában, Dél- Amerikában vagy a Fokföldön. Szikszai Jenő az ügy ilyetén lezárását az ámen szóval fejezte be, aláhúzva ezzel a tétel igazát. Rövidesen hazaérkezte után Szik­­szait az államvédelmi szervek kihallgatásra rendelték be. Azt a Szikszait, aki generációk sokaságát nevelte és írásait Románia magyarsága jól ismerte és becsül­te. Kihallgatása elsősorban kegyetlen verésekből állott, a magát Dan Nicolescunak nevező ezredes azért verte meg Szikszait, mert ő állítólag arra biztatta a magyar szülőket, hogy gyermekeiket magyar tagozatra adják és mert előadásain -a­ magyar irodalomórák keretein belül — nem román írókat, hanem magyarországi író­kat ismertetett. Hajánál fogva addig verte Dan Nicolescu ezredes Szikszai fejét a falba, míg eszméletlenül, össze nem 1978 január hó

Next