Hídverők, 1959 (12. évfolyam, 1-23. szám, Évkönyv)

1959 / 1. szám

A csehek gyenge Jellenét és gyávaságát és nőst az adott helyzet­ben sok borsot törtek az orruk alá. Éjszakánként a megrémült csehek gyávaságukban vaktában lö­völdöztek és ezzel akarták magukat megnyugtatni. A legtöbb csendőrörs szögesdróttal vette körül laktanyáját, hogy az éjszakai váratlan látogatók meg ne tiszteljék őket egy­két kézigránáttal. Ezt a csehek részéről megmutatkozó félelmet fokozta fegyveres katonaszökevények állandó feltűnése is. A csehek védekezésül tiszta cseh nemzetiségű csapatokkal e­­rősítették meg a határmenti helységeket. Így nagyobb egységeket vontak össze közvetlen Munkácstól keletre az alig néhány kilo­méterre lévő Őrhegyalján (Pedhering) is. Még 1938 decemberében történt, hogy a csehek valamilyen ok­ból bevitték Őrhegyalján laktanyájukba hat, részükről politikai­lag megbízhatatlan őslakost. Az esti órákban húsz cseh egyenru­­­hát viselő férfi nyúmtult be a laktanyába és követelte a hat őri­zetes szabadonbocsátását. A csehek és a felfegyverzett "küldött­ség" között nézeteltérés támadt. A csehek a küldöttség egyik ve­zetőjét lelőtték, mire a laktanyában általános lövöldözés kelet­kezett. A "küldöttség" hatalmába kerített két gépfegyvert, az "ő­­rizeteseket kiszabadította, a laktanyát összelövöldözte és egy súlyos sebesültjét is magával vive, távozott. Ez a "látogatás" a cseheknek közel százfőnyi veszteséget o­­kozott. Ez a rajtaütés súlyos csorbát ejtett a csehek katonai te­kintélyén. A csehek teljesen elvesztették fejüket és gondosan e­­lőkészített katonai akcióval akartak elégtételt venni maguknak. Ez vezetett az 1939 január 6-án lezajlott munkácsi csatához. * A Karácsony és 1939 Újév napja Munkácson és környékén szo­katlanul nagy csendben telt el. Még a már megszokott éjszakai lö­völdözések is elmaradtak. A Munkácson állomásozó katonai egység egy része a karácsonyi ünnepekre, másik része pedig az újévre ment szabadságra. Csupán csekély létszámú őrség maradt vissza. A város nyugodtan készült, hogy megünnepelje Vízkereszt napját. Ezidőben én a belügyminisztérium nyíregyházi K.E.O.K.H.­­kirendeltségén teljesítettem szolgálatot. Hatóságilag Munkács is hozzánk tartozott. 1939 január 5-én vitéz E.Árpád rendőrkapitány, Cs.Zoltán rendőrtisztviselő és H.Imre rendőrsofőr kíséretében - később egy csendőrnyomozó is csatlakozott hozzánk - Munkácsra u­­taztunk, hogy néhány visszamaradt és benősült cseh tisztviselő tartózkodási engedélyét a helyszínen felülvizsgáljuk és más hi­vatalos teendőket is ellássunk. Késő esti órákban értünk Munkácsra, mert utazásunkat kisebb nyírségi hóvihar és a hideg is akadályozta. Vitéz E.Árpád a Csil­lag­szállóban vett ki szobát, kollégám, Cs. Zoltán, és én pedig a rendőrségi vendégszobába költöztünk. Csodálkozva állapítottuk meg, hogy elég hideg van, de nincs hó. A városban csend és nyu­galom. Vacsora után a csehek által visszahagyott nagy csomó magyar vonatkozású iratot magamhoz véve visszavonultam a vendégszobába. Igen késő lehetett, amikor végre aludni tértem.­­ - János, kelj fel! Betörtek a csehek! - ordítással ront be hozzám kollégám hajnali három órakor. Csizmámat mezítlábra húzva magamra kaptam a bundámat,betöl­töttem az asztalra helyezett pisztolyomat és kirohantam a folyó­

Next