Hídverők, 1959 (12. évfolyam, 1-23. szám, Évkönyv)
1959 / 1. szám
A csehek gyenge Jellenét és gyávaságát és nőst az adott helyzetben sok borsot törtek az orruk alá. Éjszakánként a megrémült csehek gyávaságukban vaktában lövöldöztek és ezzel akarták magukat megnyugtatni. A legtöbb csendőrörs szögesdróttal vette körül laktanyáját, hogy az éjszakai váratlan látogatók meg ne tiszteljék őket egykét kézigránáttal. Ezt a csehek részéről megmutatkozó félelmet fokozta fegyveres katonaszökevények állandó feltűnése is. A csehek védekezésül tiszta cseh nemzetiségű csapatokkal erősítették meg a határmenti helységeket. Így nagyobb egységeket vontak össze közvetlen Munkácstól keletre az alig néhány kilométerre lévő Őrhegyalján (Pedhering) is. Még 1938 decemberében történt, hogy a csehek valamilyen okból bevitték Őrhegyalján laktanyájukba hat, részükről politikailag megbízhatatlan őslakost. Az esti órákban húsz cseh egyenruhát viselő férfi nyúmtult be a laktanyába és követelte a hat őrizetes szabadonbocsátását. A csehek és a felfegyverzett "küldöttség" között nézeteltérés támadt. A csehek a küldöttség egyik vezetőjét lelőtték, mire a laktanyában általános lövöldözés keletkezett. A "küldöttség" hatalmába kerített két gépfegyvert, az "őrizeteseket kiszabadította, a laktanyát összelövöldözte és egy súlyos sebesültjét is magával vive, távozott. Ez a "látogatás" a cseheknek közel százfőnyi veszteséget okozott. Ez a rajtaütés súlyos csorbát ejtett a csehek katonai tekintélyén. A csehek teljesen elvesztették fejüket és gondosan előkészített katonai akcióval akartak elégtételt venni maguknak. Ez vezetett az 1939 január 6-án lezajlott munkácsi csatához. * A Karácsony és 1939 Újév napja Munkácson és környékén szokatlanul nagy csendben telt el. Még a már megszokott éjszakai lövöldözések is elmaradtak. A Munkácson állomásozó katonai egység egy része a karácsonyi ünnepekre, másik része pedig az újévre ment szabadságra. Csupán csekély létszámú őrség maradt vissza. A város nyugodtan készült, hogy megünnepelje Vízkereszt napját. Ezidőben én a belügyminisztérium nyíregyházi K.E.O.K.H.kirendeltségén teljesítettem szolgálatot. Hatóságilag Munkács is hozzánk tartozott. 1939 január 5-én vitéz E.Árpád rendőrkapitány, Cs.Zoltán rendőrtisztviselő és H.Imre rendőrsofőr kíséretében - később egy csendőrnyomozó is csatlakozott hozzánk - Munkácsra utaztunk, hogy néhány visszamaradt és benősült cseh tisztviselő tartózkodási engedélyét a helyszínen felülvizsgáljuk és más hivatalos teendőket is ellássunk. Késő esti órákban értünk Munkácsra, mert utazásunkat kisebb nyírségi hóvihar és a hideg is akadályozta. Vitéz E.Árpád a Csillagszállóban vett ki szobát, kollégám, Cs. Zoltán, és én pedig a rendőrségi vendégszobába költöztünk. Csodálkozva állapítottuk meg, hogy elég hideg van, de nincs hó. A városban csend és nyugalom. Vacsora után a csehek által visszahagyott nagy csomó magyar vonatkozású iratot magamhoz véve visszavonultam a vendégszobába. Igen késő lehetett, amikor végre aludni tértem. - János, kelj fel! Betörtek a csehek! - ordítással ront be hozzám kollégám hajnali három órakor. Csizmámat mezítlábra húzva magamra kaptam a bundámat,betöltöttem az asztalra helyezett pisztolyomat és kirohantam a folyó