Krónika, 1983 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1983-01-01 / 1. szám
hatonként tele van gyerekekkel és hozzátartozóikkal, akiknek személyi biztonságáért mi vagyunk felelősek, úgy azt kell mondanunk, hogy ezek a tűzbiztonsági javítások, ha költségesek is, de nem hiábavalóak, sőt szükségesek és fontosak. Ennyit a már megkezdett és folyamatban lévő tervekről és munkálatokról. Vannak ezenkívül halaszthatatlan más munkálatok is, amelyeket el kell végeznünk. A legelső ezek között: a tető felújítása. Mindnyájan tudjuk, hogy a régi tető évek óta több helyen beázik. Eddig mindig csak toldozgattuk-foldozgattuk. Most ennek nincs többé értelme, új tető kell az egész Házra. Ez persze nagy kiadás, és csak egy újabb gyűjtési akció segítségével tudjuk megvalósítani. Dolgozunk egy ,,grant” megszerzésén is, és reméljük, hogy a nyár folyamán a munkát megkezdhetjük. A fentiekből látszik, hogy az idei év is, mint az előző, a javítások éve lesz. Helyénvaló is ez, mert Házunk, bár jól megépített, de mégis öregedő épület. Mint ilyen, időnként újításra szorul. Az elmúlt évek folyamán adósságunk törlesztése emésztett fel minden pénzt és nem maradt nagyobb méretű tervek megvalósítására. Most anyagi helyzetünk már megengedi, hogy javítsunk és újítsunk is. Ezt kell tehát tennünk, mert ezzel szolgáljuk legjobban kultúrközpontunk örvendetesen és állandóan növekvő számú látogatóinak biztonságát és kényelmét. Ezt igyekszünk megvalósítani a most következő évben. Ehhez kérjük Isten segítségét, tagjaink és barátaink támogatását. Dr. Nagy György elnök Dr. Zsigmond András: Boldog magyar újesztendőt! Rómában, a Tiberis partján áll az ősi Janus-templom. Az ókori római hagyományokhoz híven, ma is csak 48 órára, az év utolsó és az újév első napján nyitják meg a templomot, mert a kétarcú Janus-isten az elmúlt és a jövő időt szimbolizálja. Az egyik arca a múltba mered, a másik a jövőt kutatja. A Janus-szimbólumnak mély értelme van: a jövőt mindig izgatottan kutató emberi értelem számára az egyetlen reális, objektív alapot — a múlt adhatja. Ha szeretnénk fellebbenteni a jövő fátyolét, erre lehetőséget csak az ad, ha megvizsgáljuk a múltat és ebből következtetünk a jövőre. A múlt vizsgálata Ha az elmúlt év történéseit vonultatjuk el — filmszerűen — lelki szemeink előtt, ebből sok bizakodást, reményt nem meríthetünk. Bennünket, magyarokat, csak egy szempont vezet és vezethet a mai történések vizsgálatánál: mutatkoznak-e jelei annak, hogy hazánk felszabadulásának napja milyen mértékben érkezett közelebb az európai láthatáron? Sajnos, ezen a téren sok bíztató jelenséget nem láthattunk az elmúlt évben. A Nyugat 1982-ben csak annyit ért el, (hála Reagan, amerikai elnök határozott kiállásának), hogy a világhódításra szervezkedő kommunizmus megtorpant: újabb országokat nem tudott fölényes fegyveres erejével elnyelni. — De a magyar vágy, hazánk felszabadulása az orosz megszállás alól, még mindig távolinak tűnik. Miben remélhetünk? Ezekben a napokban került a kezembe Bill Lomax, a nottinghami (Anglia) egyetem szociológiai tanárának ,Magyarország 1956-ban” című nemrég megjelent könyve — magyar fordításban.Lomax 1957-ben megtanult magyarul, 1961-ben egy évet töltött Budapesten és 1974-ben a sussexi egyetemen az 1956-os magyar népfelkelésről és szabadságharcról írt disszertációjával szerezte meg a doktorátust, amit megfelelő kiegészítésekkel később könyv formájában is kiadott. Amint könyve bevezetőjében írja: ,,Az 1956-os magyar forradalomnak és szabadságharcnak világtörténelmi jelentőségét a nyugati világ nem fogta fel. Pedig 1956 őszén nemcsak annyi történt, hogy egy bátor kis nép megpróbálta lerázni a rárakott béklyókat, hanem olyan politikai-társadalmi-gazdasági programot fogalmazott meg, amely példamutató lehet az egész világ számára. ” Ez a gondolat eddig is élt bennünk, de ilyen élesen kifejezve most olvastam először, mégpedig egy angol tudós tollából: ,,Mi nyugatiak csak irigyelhetjük a magyarokat: nekik 1956 határozott, kész politikai tár s KRÓNIKA