Krónika, 1986 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1986-01-01 / 1. szám

gyűjteménye. Magyar Gizella két festményét és Sárossy István alföldi tájképét és Sinka magyar vidéket ábrázoló képét egyelőre a könyvtárban állítjuk ki. Szent István ünnepén nyitottuk mg a Magyar Királyi Fegyveres Erők Múzeumát. Látogatóink elismeréssel nyilatkoznak a múzeumról. Büszkék lehetünk erre a hadtörténelmi gyűjteményre. Adósságunk csökkentését elsőrendű feladatnak tekintjük. Kölcsönjegyzési kampányt indítottunk azzal a céllal, hogy a kölcsön kamatait a kölcsönzők a Háznak ajándékozzák, (amit a jövedelmi adóból levonhatnak), és így mi megtakaríthatjuk a bank­kamatok egy részét. Eddig tizennyolcan ajánlottak fel kölcsönöket. A legkisebb kölcsönfelajánl­ás 100 dollár, a legnagyobb felajánlás 10,000 dollár. A kölcsönjegyzés még folyik. 1985 januárjában 148,000­ dolláros adósságot vettünk vettünk át a régi vezetőségtől. Az 1986-os elszámoló közgyűlésen (március 23-án) részletes jelentésben fogunk az anyagiakról beszámolni. Az elmúlt év folyamán körülbelül 10.000 dollárral sikerült csökkentenünk az adósságunkat. Ez bank­adósság. (Nincs Mortgage-adósságunk!) Megbízható értesülésünk alapján legalább 20 magyar milliomosunk van Ontarióban. Ezrekre megy a nagyjövedelmű magyarok száma. Hol van­nak ezek a magyarok akkor, amikor magyar ügyre kellene áldozni? — Legtöbbjük Magyarországon szerezte a szakképesítését vagy a diplomáját, amellyel Kanadában anyagi sikereket értek el. Il­lenék, ha a Szabad Világ legnagyobb magyar kultúrházára is gondolnának. Nem könyör­­adományra van szükségünk, hanem öntudatos magyaroknak a nemzeti kultúránk iránti lelki­­ismereti kötelességük teljesítésére. Meghatódott tisztelettel állok a nyugdíjukból adakozó öregjeink előtt. Meghatódott hálával állok azok előtt, akik munkás életük folyamán elérték a polgári jólét olyan fokát, hogy a kicsiből is adakoznak. Hálásan köszönöm a "kisemberek" áldozatkészségét és munkáját, amivel a Magyar Ház működését lehetővé teszik. Nem véletlen, hogy sok közöttük a katonaviselt ember. Szomorúan kell itt megkérdeznem, hogy az úgy­nevezett középosztályunkkal mi történt? Leköszöntek vagy elbújtak történelmi feladataik elől. (Tisztelet a néhány kivételnek!) Pozitívumokkal szeretném befejezni a beszámolómat. A Kultúrközpontban az elmúlt év folyamán 39 előadást (felolvasást, vetítettképes előadást, műsoros előadást) rendeztünk. Vacsorával egybekötött bál 25 volt. Több kiállítást rendeztünk,­­képkiállításokat, Matyi néni népművészeti kiállítá­sait, stb.). Társegyesületeink, társadalmi egyesüle­teink, ifjúsági egyesületeink, cserkész­csapataink a Magyar Házban tartják megbeszéléseiket. Otthont adunk a Kodály és Bihari tánccsoportoknak, a Ko­­dály-énekkarnak. Legelőször kellett volna emlí­tenem a legfontosabbat: otthont adunk az Arany János hétvégi magyar iskolának. Őszinte beszámolómat senki se értelmezze ború­látónak. Mindenek ellenére bizalommal nézek az 1986-os esztendő elé. Szeretném, ha az 1986-os esztendő a a torontói magyar összefogás éve lenne. Szeretném, ha a különböző gyűjtőszervek, társadalmi egyesületek és a magyar érzésű egyének felismernék azt, hogy a Magyar Kultúrközpontnak, az emigráció fellegvárának a fenntartását elsőrendű feladatnak kell tekintenünk. A jó Isten áldását kérem mindnyájunkra Ormay József elnök On behalf of Mila and the children, I am happy to offer my warmest greetings for this holiday season to the readers and staff of Krónika. The colourful diversity of celebrations and festivals being held across Canada in these coming weeks brings into clear focus the multicultural uniqueness of our na­tion. The freedom to observe traditional ethnic and religious practices is a fundamental fact of Canadian life, and I hope that your own celebrations will be excit­ing and joyful. May I extend to you my very best wishes for a joyous holiday season with hopes that the coming year brings peace, health and happiness to your families and to your community. / . OTTAWA December, 1985 BRIAN MULRONEY 4 KRÓNIKA

Next