Tárogató, 1989 (16. évfolyam, 2-12. szám)
1989-08-01 / 8. szám
A zalai faluban, ahol jártam, hallottam néhány emberről. Hazafelé a különc műszerész járt a fejemben. Nem dolgozik sehol, még az ötvenes években kicsapták az egyetemről. Elég zavaros ügy lehetett, közelebbit meg nem tudni. Azóta a műszerész itt él a faluban. Abból tartja fönn magát, hogy javít. Mindenféle elektromos szerkentyűhöz ért: lakása körül kibelezett hűtőszekrények, porszívómaradványok. Ez a roncstelep jelenti az alkatrészellátás zömét. Leginkább a rádiókat szereti. Ha mód van rá, a tulajdonos jelenlétében apróra szétszedi, kidob belőle néhány ellenállást, tranzisztort és szól a rádió. Pénzt nem kér, ha adnak, elfogadja. Iparengedélye persze nincs, meglehet, a szakképzettséget bizonyító papírral sem bír, mégis hagyják üzemelni, mert errefelé a szolgáltatás ismeretlen fogalom. Jó pár éve, hogy valaki fölbiztatta a körzeti megbízottat ugyan nézné már meg a műszerészt, mert lehet hogy nincs ki a négy kereke. A rendőr kissé bizonytalankodott illetékességét illetően, de azért körülnézett a műszerésznél. Keresztkérdések is elhangzottak, főként az általános műveltséget és tisztánlátást kitapogatandó. A műszerész válaszolgatott, majd a szoba sarkából elővett egy hegedűtokot. Gyantázott, hangolt, majd játszott néhány rövidebb darabot. Mikor befejezte, átnyújtotta a hangszert a rendőrnek, mondván, hogy mutasson valamit mert az általános műveltséghez ez is hozzátartozik... Azóta a rendőr nem abajgatja a műszerészt. A másik munkanélküli, pontosabban állás nélküli a faluban: Janika. Se kutyája, se macskája, azt az egyszobás házikót amiben most lakik, a tanács adta neki, hogy ne a pajtákban meg a fészerekben aludjon. Ha fázik, elmegy fáért a közeli erdőbe, ha éhes, fölkerekedik és addig megy, míg valami alkalmi munkát nem talál. Nem kell messzire mennie, ezeket az apró településeket öregek lakják, örülnek, ha akad valaki, aki némi eleségért, használt ruháért fölássa a kertet fát vág, kipucolja az átereszt. Janika dolgozhatna napestig, de mindig csak annyit csinál, amennyiből éppen megél. Gyűjteni nem gyűjt, építeni nem épít, gyarapodni nem gyarapodik, egyszerűen csak él. Leginkább leheveredik a kuckója előtti padra. Sütteti a hasát a nappal, fütyörészik vagy dúdol valamit. Meglehet, más azt mondaná, hogy vegetál, gondoltam hazafelé a kocsiban. A zalai táj nem a legjobb terep a vezetéshez. Elvonja a figyelmet a dombok, erdők, rétek váltakozása a szántókkal, mindez mintha egy elgondolt és megtervezett ritmusra történne. Meg kéne állni, nézelődni, gondoltam, de mégsem a táj állított meg, hanem a forgalom. Lenti környékén az egyik temetőnél rengeteg az autó, parkolni csak az út szélén lehet, két rendőr irányítja a forgalmat. Az idősebbiktől tudtam meg, hogy fiatalembert temetnek. Építette a disznóórát vagy inkább átépítette, közben megszúrta egy szálka, amit a patkány öszszemászkált, levizelt. Innen eredt a fertőzés . Ezt persze nem lehetett tudni, ilyesmivel az ember nem szalad mindjárt orvoshoz, nincs is idő rá. Építeni kell. Az ólat, a garázst, a fészert, a szerszámost, a tyúkólat, a házat, az életet. A szálka okozta sérülés azonban makacsnak bizonyult, későn került a kórházba. Három kis családja van, mondta a rendőr, míg a temető irányába nézett. Janika jutott eszembe. Talán most is a kuckója előtt ül a padon. Fütyörészik, ha elunja, dúdolgat egy keveset. Ólat biztosan nem épít, nem tenyészt, nem gyarapodik. Lehet hogy tud valamit az alattomos szálkákról? —steiner— Nők Lapja MAGYAR FAJTISZTA PULI KÖLYÖK KUTYÁK ELADOK! / $ 400.00 / ÉRDEKLŐDNI LEHET: DUDÁS LAJOS 273-8183 emiga