Major Máté (szerk.): ÉPÍTÉS-ÉPÍTÉSZETTUDOMÁNY - A MTA MŰSZAKI TUDOMÁNYOK OSZTÁLYÁNAK KÖZLEMÉNYEI, 11. KÖTET (1979)
1979 / 3-4. szám - PEREHÁZY KÁROLY: Jungfer Gyula és iparművészeti fémárugyára
érmét,135 de a századfordulóra Jungfer már megelőzte versenytársát, és üzemében élete végéig — meghódítva a külföldi piacokat is — a művészi kovácsolást művelte. Üzemében készült műkovács termékek itthon is, külföldön is vevőre találtak, ezért nem kellett más — szerkezeti lakatos vagy hadfelszerelési — cikkek gyártására átállania, és a műlakatosokkal ellentétben csupán élete végén nyújtott be szabadalmat, amit valószínűleg fiai szorgalmaztak. Nagy létszámú műhelye ellenére viszonylag kevés munkáját ismerjük. Fellelt és azonosított műveit jegyzékbe foglalva tanulmányunk végén közöljük, munkáinak javáról azonban nem tudunk. Közületi megbízásai a Vállalkozók Lapja „Versenytárgyalási eredmények" közléseiből nyomon követhető volt. A napilapok, folyóiratok betűözönéből is összegyűlt némi adat, de a magánosok részére végzett munkáiból keveset ismerünk, a külföldre szállítottakból semmit, pedig munkásságának különösen az utolsó két évtizede ritka termékeny periódusként tartható számon. A Budapestre hulló háborús bombák alkotásaiból többet megsemmisítettek, iparművészeti tárgyainak java elkallódott vagy azonosíthatatlan, de a megmaradt és azonosított alkotásaiból is lemérhető szakmai képessége. Jungfer Gyula a századforduló előtti és utáni évtizednek európai szintű hatalmas műkovács egyénisége volt, igazi művészetet teremtett a kemény vasból. Az Országos Magyar Iparművészeti Társulat kiállításain bemutatott tárgyaival, a nagyszerű kapuk és rácsok sorával megteremtette ezidőben — ami korábban csak Fazolának sikerült — a magas színvonalú magyar kovácsművészetet. Jungfer művészi kovácsolással készült alkotásai az iparművészethez, az architekturális alkalmazott művészetekhez sorolandók, noha az ipari termeléshez tartoznak, de munkáinak java nyilvánvalóan jóval több a mesterségnél, és a mások tervezte művek is ízlése, alapos szakmai tudása, művészi invenciója révén kaptak végleges formát. A műkovácsolás nem csupán ipar, hanem művészet is, és ez a két egymásra épülő tényező a századfordulón elsősorban Jungfer Gyula munkája nyomán került egymáshoz közel — és talán nem túlzunk — nemcsak közel kerültek, de kiemelkedő műveinél eggyé is lettek. A kovácsolásnak a gyakorlati ismeretek birtokában már évszázadokkal ezelőtt kialakultak a technikai sablonjai, ízlést, eredetiséget csak a művész önt beléjük. Jungfer Gyula a XII. század végének legnagyobb magyar kovácsművésze volt. Élete munkájának igazi jelentősége a magyar művészi kovácsolás fejlődésére-fellendítésére gyakorolt maradandó hatása, és művészetét még utána is folytató tanítványainak hosszú sora. Elismertségét-tekintélyét nemcsak a kitüntetések gazdag sora igazolja, de az is, hogy halála után több mint két évtizeddel a Budapesti Lakatosok Ipartestülete utcaelnevezési kérelemmel fordult a Közmunkák Tanácsához és kérte, hogy Budapesten egy utcát, lehetőleg a Nyár utcát, ahol az Ipartestület székháza áll, Jungfer Gyuláról nevezzék el.136 135 Gelléri Mór: Ötven év a magyar ipar történetéből 1842 — 1892. Az Országos Iparegyesület félszázados működése, p. 563—564. Ekkor még csak ezüst és bronz érmet adományoztak, 1887-től már aranyérmet is. 136 A kérelmet a legnagyobb ipari érdekeltségek szervei — a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara, az Országos Iparegyesület, az Ipartestületek Országos Szövetsége és a Baross Szövetség — meleghangú záradékkal támogatta. Jungfer Gyula emlékének utca- 338