Major Máté (szerk.): ÉPÍTÉS-ÉPÍTÉSZETTUDOMÁNY - A MTA MŰSZAKI TUDOMÁNYOK OSZTÁLYÁNAK KÖZLEMÉNYEI, 11. KÖTET (1979)
1979 / 3-4. szám - PEREHÁZY KÁROLY: Jungfer Gyula és iparművészeti fémárugyára
ségbeli feladat. Tudjuk azonban, hogy a parádésabb középületek műlakatos munkáinak kivitelezéséhez csupán grafikusan készített vázlatot kaptak a műlakatosok, a részletek, a levelek, a rozetták mintázata nincs kidolgozva, annak formájára (egy-vagy kétoldalas levél, akantusz vagy tölgy stb.) utalás nincs, a rögzítések módjáról nem tájékoztatnak. A kivitelezéshez elengedhetetlen részletrajzok és műhelyrajzok készítése a műkovácsok feladatát képezte, és bár a kapott tervet vitelezték ki, de a részletekben saját elgondolásuk jutott érvényre leleményességükhöz, technikai és művészi felkészültségükhöz mérten. Ebből következik, hogy a megvalósult alkotásban a műlakatosnak lényegesen nagyobb szerep jutott — alkotóbb feladat — mint az épületen dolgozó más iparosoknak. (Ezért kellett a közületi munkáknál a versenytárgyalás alapját képező költségvetés-ajánlathoz mintadarabot benyújtani, és a kiviteli munkák odaítélésénél a mintadarab kivitelét is vizsgálták. Előfordult, hogy a drágább ajánlattevő kapta meg a kiviteli megbízást, mert a mintadarab alapján azt előnyösebbnek ítélték, így kapta meg pl. Jungfer a Budapesti Műszaki Egyetem központi épületének műlakatos munkáit, noha Heil Vilmos, valamint a Polgár és Müller cég ajánlata árban kedvezőbb volt. Jungfer a megadott vázlat alapján nyilván lényegesen színvonalasabb, művészibb mintát nyújtott be, ezért nyerte el a munkát.) Tudunk természetesen több saját maga tervezte alkotásáról, pl. a Fővám téri híd (ma Szabadság híd) kandeláberei, a Wodianer palota, sok lakóépület rácsa, vasrácsos kapuja, de több — plasztikai remekléssel készült — iparművészeti tárgyának a terve is az ő nevéhez fűződik, így a sokak által dicsért és megcsodált, a millenniumi kiállításon feltűnést és elismerést keltett szegfű, rózsa, liliom, hajnalka, orchidea, harangvirág naturalista formálással komponált virágcsokor,130 vagy az Új városháza részére készített aranyozott óratest, karosgyertyatartók és a díszes tintatartó. Az egykorú leírások hírt adnak üzemében alkalmazott tervezőkről, kiknek munkáját maga irányította.131 Nagyszámú — százat is meghaladó — legénnyel dolgozó Jungfer vállalkozó típus volt, de munkásságában a primátust a művészi feladatok kapták. Felvetődhet, várjon kapitalista vállalkozó volt-e a kovácsművész Jungfer, törekedett-e mindenáron a gazdagodásra? Ehhez kétség aligha fér, hiszen gyárrá fejlesztett üzeme kapitalista vállalkozás volt, de ez a vállalkozás ellentétben nagy riválisával — Árkay Sándorral — csupán a művészi kovácsolás keretein belül maradt, míg nagy kortársa Árkay üzemében a századforduló után a művészi kovácsolás háttérbe szorult és hadfelszerelési gyárként szerepelt a század első évtizedének végén bekövetkezett haláláig.132 A XIX. század 80-as 90-es éveiben még egyformán találkozunk nevükkel és alkotásaikkal. Előbb Arkay,133 majd Jungfer 134 kapta meg a cs. és kir. udvari műlakatos címet, egyszerre kapták 1881-ben az Országos Iparegyesület ezüst- 130 Műipari Mintalapok l. lap. A virágcsokor magassága 1200 mm. 131 Jungfer Gyula „Magyar Salon" VI. 1889. ápr. p. 146-152. Ebben ezt írják: „. . . A legszebb munkák közé tartozik azon barokk stylű balkon rácsozat is, mely a Váci körút és a Hajnal utca sarkán levő épületen látható . . . Mindezen tárgyak rajzai a mester személyes felügyelete alatt készíttetnek el. Ez a körülmény kellőleg megmagyarázza azon egységes működés kinyomatát, mely Jungfer gyártmányait oly jellegzetessé teszi . . ." 432 Építő Ipar. 1910. p. 171. Meghalt 1910. ápr. 8. 133 Építési Ipar. 1886. ápr. 4-én ad hírt, hogy Arkay Sándor Magyarországon elsőként kapta meg a cs. és kir. udvari lakatos címet. 134 Építési Ipar. 1886. ápr. 18-án, tehát két héttel később.