Édes Anyanyelvünk, 1985 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1985-01-01 / 1. szám
Lapunk előző számában Lőrincze Lajos - a téves kapcsolásokról szóló cikkének befejező részében - a következőket írja: „Még csak azt jegyzem meg, hogy nem minden »téves kapcsolás« hiba, lehet pozitív téves kapcsolás is, amikor például a költő tudatosan, a költői hatás fokozására és a kétfelé való érthetés lehetőségével.” Nos, költőink közül elsősorban Arany János él ezzel a különleges stíluseszközzel. Olyan több jelentésű szavakat használ verseiben, amelyeknek megszokott, állandó jelentése mögött ott lappang egy másik, rendszerint elvontabb jelentés is. Az olvasót a szövegkörnyezet vezeti, döbbenti rá, hogy az első pillanatra felfogott szokásos jelentés helyett tulajdonképpen a másik, a ritkább, a szokatlanabb illik a versbe. Ám maga a költő is segíti az olvasót a megértésben. Arany dőlt betűvel hívja fel a figyelmet a kettős értelemre. Ez a pillanatnyi félrevezetés a humor eszköze is lehet, mint például „Az elveszett alkotmány” kezdő soraiban: Férfiat énekelek, ki sokat s nagymessze rikoltott, Sőt tett is valamit (kártyára kivált)... Többnyire azonban komolyabb, súlyosabb, rejtelmesebb mondanivaló búvik meg az ilyen sorokban. A megzavarodott Ágnes asszony a bíróság előtt - az ismert balladában - így viselkedik: Öltözetjét rendbe hozza, Kendőjére fordít gondot, Szöghaját is megsimítja, Nehogy azt higgyék: megbomlott. Természetesen más költők is élnek a több jelentésű szavaknak, szókapcsolatoknak ezzel a különleges, sejtelmes használatával. Vörösmarty Szép Ilonkájában a lesben ülő, egyelőre még ismeretlen vadász mintegy önmagát leplezi le a váratlanul felbukkanó szép sugár lány láttán: „Istenemre!” szóra felszékelve A vadász: „ez már királyi vad!” József Attila Hazám című költeményében az Újvilág-пак is nevezett Amerikába kitántorgó másfél millió magyar keserves sorsának ábrázolásában is felvillantja az új korszaknak, a szocializmus új világának reménysugarát. Múltúnk mind össze van torlódva s mint szorongó kivándorlókra, ránk is úgy vár az új világ. A többértelmű szavakéhoz hasonló stilisztikai szerepet tölthetnek be az azonos alakú szavak, a homonimák, amelyeknek jelentései között tulajdonképpen nincsen semmiféle összefüggés, így annál váratlanabbul léphet az egyik értelem helyébe a másik. Arany ennek a stíluseszköznek is a mestere volt. A Toldi szerelme VIII. énekében a férjgyilkosságra készülő Johanna egy ilyen látszólag könnyed, mégis baljós értelmű szóval fordul urához. De hallgassuk csak magát a költőt: Kulcsos Averszához, daliás nagy garral, Az egész udvarral, megy Endre vadászni. Fogadá ott sokszor éjjeli szállásra, Lakoma, hálásra, egy régi kolostor. „Édes uram, most is ott legyen a háló.” S hogy a dőlt betűvel is kiemelt háló szónak a mélyén nem a hálóhely értelme lappang, az tüstént kiderül a folytatásból, a rá rímelő sorból: „Veti azt Endrének a sok lesben álló”. Arra is van példa, hogy politikai hitvallás tükröződik azonos alakú szavainknak akár a cenzort is megtévesztő kettős értelmében. Elsősorban József Attilának a Favágó című verséből való ismert idézetre gondolhatunk: „Ejd, döntsd a tőkét, ne siránkozz ...” A tőke persze itt csak a felületen jelenti a fa tövét, voltaképpen a kapitalizmust nevezi meg. Anyám című versében is felhasználja a költő ezt a fordulatot, mégpedig a mosás régi eszközén, a sulykoláshoz való mosótokén át utalva a kizsákmányolás szimbólumára. Törékeny termetét a tőke megtörte, mindig keskenyebb lett - gondoljátok meg, proletárok -Rácz Endre Töltői létértelműségek Nyelvbotlások a sportban A fogathajtó világbajnokság előkészítéséről elismerőleg állapítja meg az újságíró, hogy „...a rendezők sziszifuszi munkát végeztek.” Ezek után csak Zeusz a megmondhatója, miért sikerült olyan jól. Egy jugoszláv kézilabdás nőről a tévétudósító megmagyarázza, hogy most miért hívják másképpen, más néven, mint ahogyan korábbról ismertük. „Ennek talán egyetlen nyomós oka van, tudniillik az, hogy férjhez ment.” Ugyanitt, a mérkőzés alatt, dicsérőleg: „Közben Amált rendesen orrba vágták”. A Hétfői Hírek a kosárlabdás lányok kubai szereplése kapcsán: „...a magyar sportolók három vereség után fülüket-farkukat el szokták engedni... szerencsére Kiss Lenkééknél nem így történt!” A szürke eminenciás, hát ő az igazi sztár. Róla már olvastuk, hogy látványosan vezényelte társait, hogy hátára vette a pályát, hogy egyedül ő villogott, és így tovább. Csak azt nem tette, amit szürke eminenciásként tennie kellett volna, észrevétlenül, a színfalak mögül irányítani. Úttörőolimpián a riporter, lelkendezve: „Ez a gyerek valami fertelmes iramban szeli a vizet!” Egy tévéműsor beharangozójából: „A stúdióba meghívott vendégek között ott lesz a III. kerületi tanács, a fővá„...nyakigláb léptekkel rohant a kapu felé”rosi tanács, az OTSH és a Római-part szerelmeseinek képviselője” - mondja S. E. szerkesztő. A Római-partnak biztosan vannak szerelmesei. Talán a tanácsoknak is. De az Országos Testnevelési és Sporthivatalnak?! Egy másik sporthivatalról, a Hétfői Hírek: „S most kíváncsian várjuk, vajon az MLSZ homokba dugott fejjel huny szemet az eset fölött, vagy hangot ad véleményének.” Javaslat: ha szemet huny, ne dugja fejét a homokba. De ha a homokba dugja fejét, akkor a szemhunyás is célszerű. Nehogy homok menjen játókásba. „Lehet szeretni és nem szeretni. De azt senki sem vonja kétségbe, hogy a győri Rába ETO labdarúgói egyik meghatározói a hazai első osztályú mezőnynek.” Lám, lám! Van, akik szeretik őket, vannak, aki nem szereti őt. „A csatár nyakigláb léptekkel rohan a kapu felé” - így a tévé kommentátora. Nem lett gól. A kapuban hórihorgas kezek kapták el a molett labdát. Kürti András (Budapest) ÉDESANYANYELVÜNK 1