Eger, 1866 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1866-01-04 / 1. szám

IV. évfolyam. Előfizetési díj: Egész évre . . 5 ft - kr Félévre . . . 2 ,, 50 „ Negyedévre . . . „ SO „ Egy hónapra . — 44 „ 1. szám­. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Hirdetésekért minden halálozott sorhely után 4, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30 kr fizettetik. Kiadó­ hivatal: a lyceuilli nyomda. Filmfizetéseket elfogad : a szerkesztőség (Bustiház, 803. szám). — J­entsch G. könyvkereskedése s minden cs. kir. postahivatal. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS CZIMÜ POLITIKAI S VEGYES TARTALMI­ HETILAP 1866-ik évi folyamára. Előfizetési feltételek. Egész évre....................................................5 ft — Félévre.........................................................2 ft 50 kr. Negyedévre....................................................1 ft 30 kr. Egy hónapra...............................................— 44 kr. T. gyűjtőinknek hat előfizető után egy tiszteletpél­­dán­nyal szolgálunk. Az előfizetési pénzek az alulirt kiadó-hivatalhoz, vagy a szerkesztőséghez (Básti-ház 803. sz.) bérmente­sen küldendők. Az „Eger“ kiadó-hivatala. (Lyceumi nyomda.) AZ 1 Január 4-én 1806. Becs decz. 31. 1865. Jelen, hazánkra és a birodalomra nézve örökre emlé­­­­kezetes év remény és aggodalom közt végződik be. A jövő­­ még a bizonytalanság ködébe van burkolva. Reméljünk, hogy a közeledő uj év ezt eloszlatni, s a teljesülés korsza­­­­kát végre megérlelni fogja. Bécsben a lehangoltság, lehet mondani, majdnem átalános; mit, őszintén szólva, természetesnek találunk. A magyar országgyűlés még nem szólamlott meg, s a dol­gok további fejlődése és végkimenetele iránti kétség fe­nyegető rémként zavarja a kedélyeket. A német elem az egész monarchiában izolálva, s alkotmányos harczban áll az illető országok más nemzetiségeivel. A történet-politi­kai individualitások jelét kezdik adni öntudatra lett föl­­vergődéseknek a szerintök történetileg összetartozó orszá­gok és tartományok egyesítésére irányuló törekedéseik által; s még senki sem látja, milyen teend vagy lehetend azon egységi közeg, mely ezen külön törekvések lehető kiegyeztetésével az összes partialis erőket, az egésznek erősségéül és biztonságául, mint ezt a pragmatica sanctió­­ban megszentelt közös czél megkívánja, összetarthatandja, s minden oly fejleményt, mely az ezen czél szükségelte kapocs tustágitására, s igy a birodalom fokonkénti dissolu­­tiojára vezethetne, hatálylyal paralyzálhatand. Háborgó sejtelemmel vélik már is észrevenni, hogy Magyarország semmi oly intézmény felállításához sem fogja hozzájáru­­­­lását adni, mely feljogosítva volna, országgyűlésének köz­bejötte nélkül, a fejedelemmel az egész birodalomra, tehát Magyarországra nézve is törvényeket hozni. Pedig rendü­­­­­ltetlenü­l él itt azon meggyőződés, hogy a közös ügyekre­­ nézve szervezett ilynemű közintézmény nélkül, a mutatko­­­­zó önállási törekvésekkel szemközt, tekintve az ily moz­galmak soha meg nem állapodó progressív természetét, a birodalom soha összetartható nem lesz. A birodalom fela­data szerintük az, hogy alkatrészeit mindinkább szorosab­ban csatolja egymáshoz; azon pillanattól fogva, melyben bebizonyulna, hogy e feladatát betölteni már nem képes, hanem a kapcsok tágítását tűrni, sőt megengedni kényte­len, fenmaradhatása problematikussá válnék, mert nem az összehozó, hanem a szétfeszítő erők jutnának túlsúlyra. Többiben itt tudni akarják, hogy a kezdeményezési­­ szerep dr. Appony­i Györgynek fogna nehéz, de dicső és­­ érdemteljes osztályrésze lenni. Ő lenne tehát az, ki a feli­­­­rati javaslatot is fogná a képviselőháznak előterjeszteni, s e felett az első küzdelmet a baloldallal kiállani. Deák túl­nyomó többségével közepett maradna, mintegy döntő köz­vetítő gyanánt. A nemes gróf eme jelentőségteljes szerepének tekintetéből nem mulaszthatjuk el,az általa alapított két nagy politikai lapra, úgymint a „Debatte“ és „Magyar Világ“-ra a t. közönség figyelmét fölhívni. Arról is beszélnek, hogy a magyar országgyűlés kész lesz ugyan a közös ügyeket már most törvényesen meg­határozni , tárgyalásuk módja iránt azonban a birodalom másik fele kiküldöttjeivel óhajtana előbb értekezni, s ha lehet, megállapodásra jutni. Mindkét részről tehát delegál­tak ad hoc fognának a paritás alapján kiküldetni, kik a tárgyalás módja felett véleményeznének ; ily vélemény mindkét részről történt elfogadása után törvén­nyé válnék. E közben Ő Felsége megkoronáztatnék, s a közös ügye­ket a végmegállapodás megtörténtéig, felelős miniszterek közreműködése és ellenjegyzése mellett, maga kezelné. Ez első pillanatra tetszetős eljárási módnak látszik ugyan, tekintve azonban, hogy két felelős minisztérium harmadik közvetítő nélkül a legjobb akarat mellett is összeütközésbe jöhet, s így viszályok új kútfejévé válhatik, aligha lesz foganatosítható. Végül megemlítem, hogy itt-ott, mint minden fordulat alkalmával, úgy jelenleg is, a concordatum revisiója ismét szóba hozatott. Találkozott lap, mely az eziránti remények teljesülését épen egy magyar cultusminisztertől várja. A concordatum az egész monarchiában senkinek soha, nem mondom, valamely bajt, de csak legkisebb kellemetlensé­get sem okozott; alig foghatni meg tehát, hogy vannak emberek, kik egyéb, valósággal súlyos bajaink özönében, ezen kérdést még mindig elővonszolják, s valóságos pa­­naceaként sürgetik. ________

Next