Eger, 1869 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1869-06-10 / 23. szám

Junius 10-én 1809.VT Hirdetésekért minden halálozott petit sorhely után 4, bélyegadó, fejében minden hirdetés­ 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 8 kr fizettetik. VII. évfolyam Slőfizetési díj: Egész évre . Félévre Negyedévre . Egy hónapra Egyes szám : 5 ft­­ kr. 2 ft ön kr. 1 ft S0 kr. — 45 kr. — 12 kr. 23. szám. EGER. Politikai , vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal: a lyceumi nyomda. Kiftfizetéseket elfogad: a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 26. sz.) — Jentsch O. könyvkereskedése s minden kir. postahivatal. — Hivatalos hirdetésekért előre befizetendő, egyszeri közzétételért bélyeggel együtt 1 frt. 30 kr. Hirdetéseket elfogadnak: Bécsben: Haasenstein és Vogler. — Pesten: Zeisler M. király-utcza 47. sz. A magyar szövetségi államjog győzelme és annak je­lentősége. III. (Vége.) Olvastunk oly állításokat, hogy lehessen oly politikát követni, mely lényegében magyar is, német is, cseh is, lengyel is, dél-szláv is, olasz is legyen, azaz mindezen nemzetek érdekeinek megfeleljen, s ez állítás szerint ép­p lehetlenségből foly végzetszerűleg a jelen­legi kabinet-politika, mert ugyan milyet is lehetne követni, talán osztrák-magyart ? Igen, de ha osztrák lesz, úgy nem lesz magyar, s ha magyar lesz, úgy nem lesz osztrák. . . . Nem is említve azt, hogy ha ez állítás igazoltathatnék, úgy a magában álló Magyarország is csak egy nagy igazságt­a­l­a­n­­s­á­g volna, mivel még abban is külfelé csak cabinet-politika volna lehetséges, mert az idézet szerint oly politikát, mely lénye­gileg magyar is, német is, tót, román, szerb és orosz is volna, itt sem lehetne követni; nem említve azt sem, hogy a viszonyok ily hely­zetében nem bírjuk fölfogni, miként lehessen ez érvvel megtámadni a birodalmi kapcsolatot, holott ugyanezen érvvel lehetne élni egy jövendőbeli külön Magyarország ellenében is; csak egyedül azt akar­juk itt röviden taglalni, hogy ez állítás nem is számítható a kétség­telen igazságok sorába. Mert ha csak az emberek különszerűségeit, ha csak oly vá­gyait ves­szük figyelembe, melyek ellentétesek, úgy kétségtelenül be fogjuk bizonyíthatni, hogy ember ember mellett sem fér meg, mert hiszen csak mindenki láthatja, egy fölületes áttekin­tésre, hogy ezeknek érdekei is sokszor homlokegyenest ellen­keznek. De szerencsénkre, hogy mint mindennek, úgy az emberi ter­mészetnek is két oldala van, hasonlag a delejzud sarkaihoz, melyek egyike mindig vonz, másika mindig taszít, s politikai tervezetekben minden bizonynyal legkevésbbé szabad egyoldalúlag az emberek közti szétvonást tekintetbe venni, hanem bele kell a számítás köré­be vonni azon pontokat is, melyeken az emberek érzelmei talál­koznak. Csak őszintéknek kell lennünk, s minden hatalmaskodási vágy­ról más embertársunk fölött lemondanunk, s lesz érintkezési pont, a­mennyi csak kell. Csak ne legyenek oly emberek, kik azon tényből, hogy a két leghatalmabb törzs fogott egymással kezet a pragmatica sanctio megmentése s szilárdítására, t. i. a magyar és német, csak ne le­gyenek — mondom, — kik ez eseményt más nyelven beszélő test­véreink előtt úgy tüntetik föl, hogy ez a magyar vagy német fölsőbb­­ség örökös állandósítása, ez azon iszonyú szövetség, melynek áldo­­zatul van dobva ez államszövetségi területen minden más nyelv, szo­kás s érzelem, és akkor bizonyosan nem jutna senkinek sem eszébe, egyenesen ellentétes érdekekről szólani. Avagy talán a szabadság, politikai s jog előtti egyenlőség a legtisztább testvéri szeretet, a tisztelet más nyelve, szokásai s ér­zelmei iránt, szóval, az emberi méltóság becsülése mindenkiben, nem oly érintkezési pontok-e, melyeket mindk­tt, a legkülönfélébb nyel­ven beszélők s különböző vallást követők közt is föltalálhatunk ? Igaz, hogy oly politikát nem lehet, mert nem szabad, követni, mely vagy kizárólag magyar, vagy kizárólag osztrák ; de hogy egy­­átalán lehetlen volna, oly politikát is követni, mely minden faj va­lódi s igazságos érdekeinek egyaránt megfelelne, az talán még­sem egészen számíthat átalános elismerésre. Kérdezd meg a cseh gyárost, vagy a magyar földészt, a román havasi pásztort, vagy a tót tutajost, hogy nincs-e megelégedve, ha egyéni szabadsága minden önkény ellen biztosítva van, anyagi s szellemi javáról oly férfiak gondoskodnak , kiket az ő bizalma jelöl ki, ha embertársainak­ egybeko­zódásait igazságos biró egyenlíti ki, ha mindezek előmozdítására a külügyér a béke megvédéséről éjjel nappal gondoskodik; s még ha nyugalmuk megtámadtatnék is, oly honvédelmi szerves összeköttetésben állnak egymással, mely által a fölszámlált jókat mind meg is védhetik, — s bizonynyal meg lesz elégedve. Igen természetes, hogy oly embereknek érdekei, kik magasb hivatottságukban csak görnyedő rabszolgaraj közt érzik jól magu­kat , kik csak azokat ismerik el embereknek, kik történetesen vagy magyarul, vagy németül, vagy tótul, vagy románul beszélnek, egy­mással ellentétesek, s így egy államban egymás mellett nem is fér­nek meg. De e részben is jobb időket remélhetünk, mert a polgáriasodás történelméből megtanultuk, hogy bár a művelődés az emberek külön­­szerűségét, t. i. az úgynevezett egyediség­et mind tökéletesbre fejleszti, addig másrészt a rokonulási elemek is hatalmasan fejlőd­nek ki s erösbülnek. Midőn ily vívmányokra mutathatunk, melyeket a váratlan né­hány nap alatt érlelt meg , midőn a prágai béke 4-ik pontja, a Né­metország legközelebbi átalakulásába avatkozás lehetőségét is vilá­gosan elzárta előttünk, azáltal, hogy a német egység végleges meg­testesítését az illető német hatalmak egymás közti magán-egyezke­désétől tette függővé, s már a még keletkezendő német birodalom számára is előre kiköté magának a részünkrőli nemzetközi elisme­rést, s így miránk nézve nincs német kérdés.... most óhajtják né­melyek, hogy döntsük meg a szövetségi államjogot?... vajjon jól fölfogott érdekünkben történt volna-e ez? A háború előtt még az egész kibékülési művet csak azon egyet­len biztosítékra lehetett építni, hogy odaát Ausztriában is a valódi alkotmányosság tényleg életbe fog léptettetni, s így ketten csak elég erősek leszünk a cabinet-politika meggátlására, holott azóta a cabinet-politika már nemzetközi úton erőhatalommal jön megdöntve s lehetetlenítve, és mi e háború után már nemcsak egyedül az ausztriai alkotmányosság, hanem két külhatalom érvényre jutott érdeke által is biztosítva vagyunk a házi politika ellen. Ily előnyökkel szemben, midőn teljesen a helyzet uraivá let­tünk, midőn elég erősek vagyunk, hogy német faj­ politika követését is megakadályozzuk, midőn a háromszázados kapcsolati időszakban mindez előnyök csak is 1866-ban kínálkoztak ily együttesen, midőn e szövetség mod első ízben ígérkezik üdvhozó s hasznos lenni: most lazítsuk e szövetségi kapcsolatot?... Ez irány s­óhaj követése, úgy his­szü­k, talán még­sem lett volna oly igen a nemzet érdekében, mint azt némelyek oly tiszta meggyőződésükből kiindulva elhitetni sze­retnék. Szerencsénk, hogy e politikai hiba elkövetésére nem vitt a bé­csi központosítok elleni mély gyűlölet, nem vitt, mert hazánk érde­keit egy oly emberi tökély, mint Deák Ferencz, hordozá szivén, k­i jobban szereté hazáját, mint gyülölő elleneit. Az ő erélye, mérséklete­s igazságosságának köszönhetjük, hogy a magyar közjog alapeszméje, a szövetség eszméje győzött, míg másrészt a nemzet többsége, politikai belátása s haza­fias mérséklete tette egyedül lehetővé azon szerencsés sikert, misze­rint a külföldnek e nemzet iránti eddigi tisztelete most még inkább fokoztatott azáltal, hogy közjogunk alapeszméjéhez hűknek nyilat­koztunk, s ezáltal önlétünk legbiztosb alapját raktuk le.

Next