Eger, 1872 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1872-05-16 / 20. szám
XI. évi folyam. Előfizetési dij : Egész évre Félévre Negyedévre . Egy hónapra Egyes szára 5 ft — kr. 2 ft 50 kr. 1 ft 30 kr. —15 kr. 12 kr. 20. szám. EGEE. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Május 16-án 1872. Hirdetésekért : minden 3 halálozott pettt sorhely után 4, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 10 kr fizettetik. Kiaio livatal : a lyceumi nyomda. Előfizetéseket elfogad .a szerkesztőség (Széchenyi-utca 84. az.) J éntsch G. könyvkereskedése a minden k. postahivatl. Hivatalos hirdetésekért erre fizetend : egyszeri közzétételért 1 frt. 30 kr. Vidéki hirdetéseket elfogad Mosse R. Bécsben. A politikai kalandorok. (t. m.) Mint hajdan a keresztes hadjáratok, később az amerikai continens fölfedezése előteremtő ama kalandorok sokaságát, kiknek kebelében a kenyere, hátán volt a háza, úgy most a baloldali politika által föltüntetett ígéret-föld vagy többnyire csak ígért föld gombamódra növeszti azon új képviselőjelöltek számát, kik egy-egy árva táskával kezökben szerteszét küldetnek az országba kerületet keresni. Mennyire sülyedtünk 1861 óta, s mily óriási mérvet von hanyatlásunk a politikai morál terén 1848 óta: alig párhuzamozható ; de hogy e retrograd állapotokat egyenesen a szélső ellenzék politikája idézte elő, oly világos, hogy alig szorul bizonygatásra. Még 1848-ban, midőn a megyei uj bizottmányok megalakultak, a választókerületekben kijelölendő képviselőkre nézve teljes egyetértés uralkodott az értelmiség között. Jelszó volt: „a legérdemesebb szabadelvű." 1861-ben volt még kegyelet az érdem iránt, s habár sokan a 48-ból lopott nimbusszal takaróztak, és a nagyhangú charlatánok is felütötték már itt-ott bozontos fejeket : legnagyobbrészt a nép még mindig hódolt a valódi tekintélynek, s csak ritka helyütt sikerült a „népboldogitók“-nak tért foglalni s fészket rakni.___ A hiúság- s nyegleségből támadt vágy, a képviselői állás után terjedtebb mérvet 1865-ben kezdett venni. Ekkor már a főváros proletár-világa is, — még ekkor alig megfogható szemérmetlenséggel— e téren keresett magának könnyű megélhetési módot, sikeres halászatot a zavarosban. A kalandorok szét is szállingóztak szerencsét próbálni, de számításaiknak még akkor sem eléggé megfelelő sikerrel, mert a nép zöme még mindig a képviselőjelölt múltjában kereste sorsa kedvezőbb fordulatának biztosítékát, és sokat adott rá, ha jelöltje a kerületben lakott s volt még mit vesztenie; szóval, még akkor a jött-menteknek nem derült fel a csillaguk. De jött az 1860-iki képviselőválasztás, s az ezt megelőző országgyűlési három év alatt elszórt gyanúsítás, rágalom, minden tekintély rombadöntése, s az olcsó szájhős-hazafiság tömjénezése,— melyet a baloldali közlönyök oly lelketlenül űztek, hogy ellenökben magát, az ellenzék egyik tekintélyesebb párthivét és journalistáját Jókai Mórt is felszólalásra s a jogosult érdemek védelmére készté, — megtermé áldástalan gyümölcsét, s az elkészített talajban a gyom és burján hatalmasan és kiirthatlanul kezde felsarjadni. — Az Isten! minő emberek tűntek föl egyszerre képviselő-jelöltekül, s hányan lettek megválasztva, — a valódi érdem gúnyja, s a közértelmiség botrányára — a kalandorok közöl, hogy képviseljenek ezer meg ezer becsületes honpolgárt! —Mert hiszen öt forint napidij és 800 frt szálláspénz soha nem álmodott fényes kilátás volt egy kóborra nézve, kinek még hazudnia sem kellett, midőn választói előtt sunnyogó páthosszal kiabálta, hogy : „nincs többé mit veszteni!.11 És ezzel a proletariátus hatalmas hullámot vert társadalmunk tengerében, s a piszok fölül kerekedett az előbb tiszta víz tükörén. Ámulat fogja el a higgadt gondolkodót, ha a fölött elmélkedik: miként birt tért foglalni a társadalomban, sőt helyenkint annak egyes rétegeit teljesen terrorizálni oly elem, melynél nemcsak az értelem, s megbízható jellem, de még a tisztességes megélhetési mód is hiányzott. De hiába! ők kitalálták ennek a nyitját, s megkezdett utjukon tervszerüleg haladtak. Először is az üres ígéretek kiapadhatlan tárát zsákmányolták ki ; — Ígértek fűt-fát ; a könnyenhivő tömeg pedig kapott a csalékony színekkel rajzolt elérhetlen jövön, mert hiszen ki az, ki jobblét után ne sóvárogna? ! Tovább mentek. Néhány zuglapot alakítva, hangos torokkal mosdatlan szájjal piszkoltak le mindent és mindenkit, ha ujjokban állt, s ennek az jön következése, hogy a józan szerénység kitért a veszettség útjából, s az ellenzéki mérsékelt hírlapirodalomnak nem volt elég bátorsága kinyesni a feltolakodott fattyúsarjadékot. De lett is eredménye eszeveszett garázdálkodásuknak. Országos hírű jobb és baloldali férfiak buktak el mellettök, sőt megtörtént, hogy maga Kossuth Lajos is kisebbbségben maradt, egy választás alkalmával, oly ember ellenében, ki épen az 1848-iki nagy eszmék viadala e tragikus hősének aegise alatt lépett föl képviselőjelöltül. És a történelem botrányára, oda jutottak a magyar törvényhozás teremébe, nagyhirü, érdemekben gazdag, szeplőtlen jellemű hazafiak sorába oly individuumok, kiknek jelleme fölé a magyar Clio fátyolt szeretne boritni, — s a nagy hadvezérek, régibb és újabb státusférfiak, hazaszeretettől lángoló s hazafi gondokban őszült nagynevű bajnokaink közé tolakodtak azok, kik a rabszolgaság éveiben fizetett s mindenre kész zsoldosai voltak az önkénynek és zsarnokságnak. (Folytatjuk.) Pincegazdászatunk. ur. Magamról — kérlelhetlen hydropatáról — példát nem vehetek, hanem egy rendes bor-élvezet ha megkérnék, hogy definiálja a bort, hihetőleg így felelne : a bor kellemes ital, mely az egész testet emelkedett hangulatba hozza, neki erőt, egészséget, uidorságot kölcsönöz — természetesen: mértékletesen élvezve. — A jó bor óvszer a legmakacsabb váltólázak ellen, az üdülő erőtlen betegnek erőt, egészséget ad. A jó bor fokozza az étvágyat, előmozdítja az emésztést; a jó bor nem hiányozhatik jó asztalnál. Helyes pincekezelés nélkül azonban nem létezik állandó, azaz változásoknak alá nem vetett bor ; erre pedig szaktudomány kívántatik. Nem sok belátás kell ahhoz, hogy mindent, mit alaposan érteni, s haszonnal végrehajtani akarunk, tanulni szükséges. A legegyszerűbb józan ész hozza ezt magával. Mezei gazdaság, ipar és kereskedés a társadalmi létezésnek azon legfőbb tényezői, miktől egy nemzet anyagi szegénysége, vagy anyagi gazdagsága függ. Ezeknek pedig mindegyike azon mértékben háládatos, melyben az egyének, kik e különböző foglalkozásoknak élnek, értelmesebbek. Igaz ez oly annyira, hogy szegény földön, de értelmes emberektől lakott ország, jólétben van ugyanakkor, midőn másutt a legáldottabb földön, de parlagon hagyott értelmiség mellett, szegénység és nyomor honol. A társadalmi kereseti források közt ipar és kereskedés általában minden nemzetnél sokkal szerencsésebbek a mezei gazdaságnál. Azon, hogy a kereskedést vagy az ipart tanulnunk kell, senki sem kételkedik, sőt minden kereskedő és iparos első gondjának tartja: gyermekét, kire egykor üzletét hagyni fogja, leendő rendeltetéséhez képest a lehető legtökéletesebben kimivelni. Nem úgy a mezei gazdaság, s ennek rokon ágai. Alapja ez bár az egész társadalmi épületnek, vele mégis csak elvétve látjuk, hogy igazán törődnék valaki. Mi lehet e visszás, e fonák felfogásnak oka, mi sejti nekünk ez anomal eljárást meg? Szerintünk azon körülmény, hogy a társadalmak hajdani politikai szerkezete kizárta a haladási ingert sőt lehetőséget. A feudal viszony általános volt. Csak két évtizede, hogy attól hazánk is megmenekült. Mig e viszony létezett, a földbirtokosnak jobbágyai megmivelték földjét, csűrébe hordozták terméseik bizonyos részét, ső — ha történetesen nagy birtoknak volt ura, jól élhetett minden gond, fáradság, értelem és költekezés nélkül. Ez volt egyik fő oka