Eger, 1875 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1875-01-07 / 1. szám

1. szám. NEM KÖLCSÖNÖZZÜK! 187­1. január 7 én. Hirdetésekért: minden 3 halálozott pett sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetést? 1­30, nyilttérben egy pet­t sorhelyért 15 kr fizettetik. XIV. év­folyam. Előfizetési dij : Egész évra , Félévre . Negyed évre . . Egy hónapra Egyes szám Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó hivatal : a lyceumi nyomda. Előfizetéseket elfogad : a szerkesztőség (Széchenyi­ utca 84. sz.) és Szolcsányi Gy. könyvkereskedése (Alapít­ványi uj ház a lyceum átellenében) s minden k. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő, egyszeri közzétételért 1 frt. 30 kr. 5 ft — kr. 2 ft 50 kr. 1 ft 30 kr. — 45 kr.­­ 12 kr. Előfizetési fölhívás . Tisztelettel kérjük lapunk t. közönségét előfizetéseik ideje­ko­­rán való megújítására, nehogy a lap elküldésében fönakadás tör­ténjék. Előfizetési föltételek : kr. Egész évre Félévre Évnegyedre . Egy bóra Az előfizetési pénzek — legalkalmasabban posta-utal­vány utján — kiadó hivatalunkba küldendők. * Az ,,Egerd­ kiadó-hivatala (évs. lye.­ nyomda.) 25 1 frt. 50 30 45 Régi zászlók. Még egyszer kibontják a régi lobogókat. Még egyszer csopor­tosulnak az ellenséges táborok vezéreik körül ; még utolsó ízben figyelnek, s várják vezetőik ajkairól a harcra tüzelő, buzdító sza­vakat, s azután végső csatára vonják ki újra a számos évek küzdel­mei között kopottá és csorbává vált fegyvereiket, s indulnak előre, nem a rajongó lelkesedés fellobogó lángjával, hanem a makacs elszántság azon tudatával, hogy elvesznek mind — de engedni nem fognak. Ez a pártharcok története nálunk mindig, és mindörökké, s legyen az bár csatamezőkön keresztül küzdve fegyverrel és vérrel, vagy pedig a tanácskozási termekben szóval és tollal, az elszántság makacssága egy részről, a fanatizmus hitetlensége más részről,—s ily elvek küzdelme között csoda-e azután, ha a haza elvesz? A beköszöntött újév napján mindkét politikai párt üdvözölte vezérét. Az alkotás nehéz munkáiban összeroskadt egykori pártve­zér reszketeg szavakkal köszöni meg elvbarátainak a személyes ra­gaszkodás ez utóbbi jelét, s lehet, hogy ez búcsú­beszéde is volt a halhatatlan érdemű s jobb sorsra méltó ősz hazafinak, melyet elv­barátaihoz nyilvánosan utoljára intézett ; mert valószínű , hogy egészsége jobbra fordultával is végkép visszavonuland a politikai küzdelmektől, mit eléggé jelez rövid beszéde, melyben — a politikai nyilatkozat teljes mellőzésével — csak a személyes barátság és ra­gaszkodás szavait hangoztatja , s csak is ezen érzelmek kifolyásá­nak tartja az irányában nyilvánuló tömeges tisztelgést. Élete az igazság, modora a szeré­n­y­s­é­­g. megtestesülése volt mindig; ő méltó m­a­­­radt magához. Legyen áldott életal­k­o­nyat Egészen máskép folyt azonban a tisztelgés, s más természe­tűek voltak az üdvözlő és erre adott nyilatkozatok Tisza Kálmán lakásán, kit pártja szintén tömegesen fölkeresett, ki nyilatkozatá­ban ismét hű maradt magához, azaz ellökve magától az alkotás ne­héz, úttörő küzdelmeit, a régi zászlót nyujtá át politikai híveinek, melyen a negatio, az alkotás ellensége, a merő tagadás elkopott, üdvnélküli jelszava van írva, mely jelszavak, hogy nem fogják a lelkesedés tü­zét fellobogtatni gyér phalanxaiban, tanúsítja oldali párt elnökének Váradynak üdvözlő beszéde, melyne passusa világosan s kézzelfoghatólag tanúsítja , hogy a jó megunva a régi jelszavakat, elkedvetlenedve a hazát veszthető meddő politika folytatásán, a negatio helyett az erőteljes actiót kívánja megkísérteni. Mert hát mit is jelenthetnének más egyebet ez igazán hazafias szavak : „Kívánságunk másika az, hogy mielőbb egyesüljenek a képvi­­selőháznak, országgyűlésnek és az egész országnak jobbjai a küszö­bön álló nagy munka létesítésére, mert nem csak magasra csapkodó hullámok között hányatik államunk megrongált hajója, de sőt egyes részeket már a víz betódulása is fenyeget, a­midőn a hajó minden munkabíró népeinek önfentartási kötelessége is parancsolja, hogy tekintet nélkül arra, hogy ki a matróz, tiszt, vagy parancsnok, és kik az utasok, szóval az egyé­nek többféle osztálya közötti különbség nélkül tétessék meg mind­azon erőfeszítő, önfeláldozó munka, a­mi szükséges a fenyegető baj elhárítására s a hajónak biztos révpartra vezérlésére.u síteni!Tehát tenni, és cselekedni, alkotni és javítani, menteni és erő­És mit mond erre az üdvözölt pártvezér ? Semmi biztatót, leg­kisebbet sem arra, hogy az üdvözlő szónok vágyai általa valami­kor teljesíttessenek. „Tagadhatlan az“ úgymond ,hogy az év, a­mely ma vette kezdetét, fontos események éve, kell hogy legyen, hazánkat illetőleg.11 Ezen szavaival elismeri a baloldal pártvezére is, hogy a tet­tek mezején lendíteni kellene, hogy az alkotás nagy munkáját, a reform követelményeit a haza javára valósítani kellene, hanem be­széde többi részeiben üres recriminatiók vonulnak veres­ fonalként keresztül, és nincs egy szava sem arra, hogy a merev negatio poli­tikáját elhagyva, az alkotás, az actio terére volna szándéka lépni. Ily eljárással, sajnos, csak­ inaugurálta továbbra is,hogy ő,és el­veit követő pártja még mindig kormányképtelen akar maradni ; hogy politikája, minden nyíltságot nélkülözve, most is személyes ambi­­ciója sajnos befolyása alatt áll, hogy kormányra lépése feltételei most is olyanok, melyek az uralkodó bizalmának megnyerésére elégtele­nek ; hogy politikai taktikája ezentúl is a tények kritikája,— az ese­mények hánytorgatásából fog jövőre is állani. Ezen nyilatkozat, és ebből vont fentebbi magyarázat felette lehangoló lehet azon jeles pártra, melynek ez idő szerinti vezére Tisza Kálmán, de lehangoló, felette elkeserítő az országra is, mely a múltak ciique-uralmával szakítani akarva, s az eddigi félszeg kor­mányzattal teljesen betelve, egy jobb jövő reményét látta volna abban, ha a parlamenti józan ellenzék a kormányra juthatás minden akadályait elhárítva magától, nyiltan szakít a múltban követett hi­bás politikájával, s meghajolva a megváltozhatatlan, bevégzett té­nyek előtt, Váradyként, államunk megrongált hajójá­nak komoly megmentését fogja célba venni. Ezen reményünk most egyelőre elenyészett, mert Tisza Kálmán és pártja reá nem áll azon alapra, melynek biztosítéka az 1867. XII. t. c. , pedig mig nyiltan ki nem jelenti, hogy ezen állam­jogi egyezményt mint sarkalatos jogot bolygatni meg nem kisérli, addig ne számítson többségre az országban, sőt lemondhat arról is bízvást, hogy a parlamentben valamikor többsége és a kormányon valamikor helye legyen. Nyílt programmot és egyenes politikát kérünk azért azoktól, kik támogatásunkra számítani akarnak , mert amint igaz, hogy a mos­tani kormány, és annak pártja ingatagságával már megelégedtünk;­­y határozottan kijelentjük,­hogy az 1867.XII. t.c. mellőzésével semmi pártra sem adjuk szavazatunkat, bármikép hangoztassa is az a­alismus és reform jelszavait, 8 készebbek lennénk a retrograd sre szánni magunkat, mely ha nem üdvös is, de a haza meg­

Next