Eger, 1875 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1875-04-22 / 16. szám
122 — L Aranyosi István, és Mátyás, Antal János, Pap Mihály és Gergely, úgy Tóth Benedek *). És 1715-ben az egri káptalan, mint birtoktulajdonos ismét uj családokat hozott ide a megtelepülésre, valamint gróf Haller Ferenc mint bérlő terjedelmes gulyáinak őrzése végett több pásztorcsaláddal gyarapította azt. S ez időből származik ott a mai nap is divó Sörehalom s Sőrehát elnevezés. De hogy az ősidőkben is szállásoltak itt sátoraljaféle telepek, tanúsítják ezt a házasabb helyeken olykor felmerülő régiségi maradványok. Sőt azon idők módjára, a harang népek szokása szerint, valóban erődített, helyiség volt valaha. Mert még egypár évtized előtt is látható volt, s jelenségeiben ma is észrevehető itt oly terjedelmes háromszögű árkos terület, melynek középszöge a kócsi puszta szomszédságában a Labdáshalomnál volt , hátterét pedig nagyobb részt a Darvas, Mérges és Csikosér, s árteres Zádorrétség képezte. Egyik ága délnyugatnak az e határban magasló Nagy-Bürök halom felé irányult, másik ága pedig a bal, könyököt is alkotva, a Mérgeséren keresztül a Zádorrétségbe hatol be. Emez ördögárok nevet viselt a nép ajkán, amaz mély ér név alatt ismeretes. Közbeszéd tárgya e vidéken, hogy a Rákóczy-forradalom idején Nagy-Ivány határában a rácok veszteséget szenvedtek, a Sarkadér mellett hagyva társzekereiket , a felülkerekedők, a Hadúr boszos kardjaival, a debreceni polgárok lettek volna. Vájjon a falu mellett a temetőben levő Harchalom nem ez esemény emlékét tartja-e fen még most is? Mennyire való e hagyomány: ezt megfejteni a történelem feladata. 2.) Kócs. Tizenkétezer kat. holdnyi pusztai terület, mely nagyon természetes okoknál fogva még nem régen is dúsabb növényzettel birt, mint jelenleg. De e körülmény a hajdan itt tanyázott nomád népeknek közel a jelenkorig kiható ama bölcs élelmességét tükrözi vissza, mely szerint azok fenébb az ohati és csegei határ között általok alkotott árkoséri csatorna, s ebből a nagyiványi határba is áttérő Mérges- s Sároserek által még a kócsi pusztaság megöntözésére is gondoltak. Annyi való, hogy olykor a nagyobb árvizek alkalmával még Kócs is megnyerhette a halászat élvezetét a Szikér tavas területein, miként a Sóstóban is, a midőn Nagy-Ivány felől emeltbe a Sárosér, amabba pedig a Sarkadér,által ereszkedett a viz. Ezen felül a Szikér majdnem egész Kócson keresztül kigyódzott az innensőbb oldalon, mig a Sóstó a túlsó oldalon ismét az ohati határig emelkedett, középterületen ezek között a Feketerét nádas fertője is terjeszkedvén. Egy nomád nép leszármazó nemzedékére nézve, melynek őstörzse hajdan a Tana folyam szenttava körül tanyázott, valóban kedves arculatú vidék lehetett ez sokáig. A török uralom idejéig hasonnevű (Kócs) önálló községgel is birt. Emlékét ennek a Templomhát s Faluvéghalma nevű helyiségek még a jelenben is fentartják. Mindkettő a múlt idők fátyolát föllebbentő búvár előtt egyik a másikának néma tolmácsai; amaz mintha egy elvérzett telepnép sirhalma, emez pedig mintha amannak síremléke volna. Az egri egyházmegyét illető pápai tizedlajstromban 1333-ik évről Gwch (Kócs) kitétellel van róla említés téve *). Ekkoron a szomszéd szabolcsmegyei főesperességi kerülethez tartozó hitközség volt. (Folyt. köv.) Tanügyi tapasztalatok, a bécsi világ tárlaton. II. Külföld. (Folytatás.) A svájci tanügyi kiállításon, mely egy különálló pavillonban volt elhelyezve, nem lehetett látni annyi taneszközt, mint az ausztriai és németországiban , s azok nagy része csak a felsőbb népiskolákban (Sekundarschule) használhatók; de be kell ismernünk, hogy a kiállított taneszközök között alig találtunk egyet is, mely célszerű és valódi belbecsü ne volna. Általánosan feltűnt, mit máshol nem tapasztaltam, hogy Svájcban minden kanton saját viszonyainak megfelelő tankönyvvel bír. Ez bizonyságot tesz arról, hogy ott mily nagy gondot fordítanak a néptanításra, s mennyire törekszenek azt a gyermekek életviszonyaihoz alkalmazni s ezáltal lehető könnyűvé és sikeressé tenni. Mily hátra vagyunk mi még e tekintetben, hol a helyi- és életviszonyok figyelembe vétele nélkül egy olvasókönyvet kell használnia minden tanoncnak ; holott lehetetlen, miszerint földműves, *) Egri káptalani levéltár. Divisio N. Fasc. I 2. mus 5. 10. Frustr. 13. 1712. *) „In Archi diaconatu de Zabolch, de Gwch (Kocsh. prae d.) solvit 3. Gross." — Schematismus Cleri Archi-dioecesis Agriensis ad annum Jesu Christi 1863. pag. LXXIII. Agriae. 4 TARGA. I* Alattam a setétzöld pázsit ; Felettem a felhőtlen ég. A lélek legszebb álmodásit Feltárja e tündér vidék . . . Helyén a széthullott avarnak, Mit elsodortak a szelek, A napsugár, a gyenge harmat Virágok közt enyelgenek. Hosszában a futó pataknak Hallom a mehet dongani ... Ezeknek mézet, — árnyat adnak Nekem a hársak lombjai . . . Megállók a fa árnyékába’, S érzem, hogy szivem feldobog . Éltem régelmult tavaszára Merengve visszagondolok. . . . Egri Antal. Tavaszkor. Már elfutott a hó a földről, Csevegve lejt a kis patak. A hegy megifjul, újra zöldül, Minden nyomon virág fakad, Fejem felett — bármerre lépek — Vidám pacsirta énekel, Biztat, hogy gyöngyvirágot tépjek, Biztat, hogy még ne menjek el. Nem, nem megyek, kedves madárka, Dalolj csak, én majd hallgatom; Az illatos mezőt bejárva, Örömmel töltöm itt napom. De nézd, a gyöngyvirág mint ébred Ártatlanul mosolyogva rám . Oly édes ennek is az élet . . . Neked sem édesebb talán. Nem tépem őt le, hogy meghaljon A szép tavasz gyöngygyermeke . Csak hadd viruljon völgyön, halmon ... Ki tudja, holnap élhet-e ? Ő az, ki hangodat kicsalja. Midőn a hajnal megjelen. A hegytető, a völgyek alja — Virág nélkül élettelen. Parancsár. Történeti beszély. Kürthy Jensztól. A hazátlan nemzet. Ott, hol a Ganga tajtékozva rohan sziklapartjai között, letört fenyőket sodorva magával, van egy kies völgy: a Gullo szvite.1) ) Én teljesen bízva Bohlen Péterben, ki „Commentatio de origine linguae Zendicae e Sanscrita repetenda" művében határozottan