Eger, 1875 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1875-04-22 / 16. szám

122­ ­ — L Aranyosi István, és Mátyás, Antal János, Pap Mihály és Gergely, úgy Tóth Benedek *). És 1715-ben az egri káptalan, mint birtoktulajdonos ismét uj családokat hozott ide a megtelepülésre, valamint gróf Haller Ferenc mint bérlő terjedelmes gulyáinak őrzése végett több pásztorcsalád­­dal gyarapította azt. S ez időből származik ott a mai nap is divó Sörehalom s Sőrehát elnevezés. De hogy az ősidőkben is szállásoltak itt sátoraljaféle telepek, tanúsítják ezt a házasabb helyeken olykor felmerülő régiségi marad­ványok. Sőt azon idők módjára, a harang népek szokása szerint, való­ban erődített, helyiség volt valaha. Mert még egypár évtized előtt is lát­ható volt, s jelenségeiben ma is észrevehető itt oly terjedelmes háromszögű árkos terület, melynek középszöge a kócsi puszta szom­szédságában a Labd­áshalomnál volt , hátterét pedig nagyobb részt a Darvas, Mérges és Csikosér, s árteres Zádorrétség képezte. Egyik ága délnyugatnak az e határban magasló Nagy-Bürök halom felé irányult, másik ága pedig a bal, könyököt is alkotva, a Mérgeséren keresztül a Zádorrétségbe hatol be. Emez ördögárok nevet viselt a nép ajkán, amaz mély ér név alatt ismeretes. Közbeszéd tárgya e vidéken, hogy a Rákóczy-forradalom ide­jén Nagy-Ivány határában a rácok veszteséget szenvedtek, a Sar­­kadér mellett hagyva társzekereiket , a felü­lkerekedők, a Hadúr bo­­szos kardjaival, a debreceni polgárok lettek volna. Vájjon a falu mellett a temetőben levő Harchalom nem ez esemény emlékét tartja-e fen még most is? Mennyire való e hagyomány: ezt megfej­teni a történelem feladata. 2.) Kócs. Tizenkétezer kat. holdnyi pusztai terület, mely nagyon ter­mészetes okoknál fogva még nem régen is dúsabb növényzettel birt, mint jelenleg. De e körülmény a hajdan itt tanyázott nomád népek­nek közel a jelenkorig kiható ama bölcs élelmességét tükrözi vissza, mely szerint azok fenébb az ohati és csegei határ között általok alkotott árkoséri csatorna, s ebből a nagyiványi határba is áttérő Mérges- s Sároserek által még a kócsi pusztaság megöntözésére is gondoltak. Annyi való, hogy olykor a nagyobb árvizek alkalmával még Kócs is megnyerhette a halászat élvezetét a Szikér tavas területein, miként a Sóstóban is, a midőn Nagy-Ivány felől emeltbe a Sárosér, amabba pedig a Sarkadér,által ereszkedett a viz. Ezen felül a Szikér majdnem egész Kócson keresztül kigyód­­zott az innensőbb oldalon, mig a Sóstó a túlsó oldalon ismét az ohati határig emelkedett, középterületen ezek között a Feketerét nádas fertője is terjeszkedvén. Egy nomád nép leszármazó nemzedékére nézve, melynek ős­törzse hajdan a Tana folyam s­zenttava körül tanyázott, valóban kedves arculatú vidék lehetett ez sokáig. A török uralom idejéig hasonnevű (Kócs) önálló községgel is birt. Emlékét ennek a Templomhát s Faluvéghalma nevű helyisé­gek még a jelenben is fentartják. Mindkettő a múlt idők fátyolát föllebbentő búvár előtt egyik a másikának néma tolmácsai; amaz mintha egy elvérzett telepnép sirhalma, emez pedig mintha aman­nak síremléke volna. Az egri egyházmegyét illető pápai tizedlajstromban 1333-ik évről Gwch (Kócs) kitétellel van róla említés téve *). Ekkoron a szomszéd szabolcsmegyei főesperességi kerülethez tartozó hitköz­ség volt. (Folyt. köv.) Tanügyi tapasztalatok, a bécsi világ tárlaton. II. Külföld. (Folytatás.) A svájci tanügyi kiállításon, mely egy különálló pavillonban volt elhelyezve, nem lehetett látni annyi taneszközt, mint az auszt­riai és németországiban , s azok nagy része csak a felsőbb népisko­lákban (Sekundarschule) használhatók; de be kell ismernünk, hogy a kiállított taneszközök között alig találtunk egyet is, mely célszerű és valódi belbecsü ne volna. Általánosan feltűnt, mit máshol nem tapasztaltam, hogy Svájc­ban minden kanton saját viszonyainak megfelelő tankönyvvel bír. Ez bizonyságot tesz arról, hogy ott mily nagy gondot fordítanak a néptanításra, s mennyire törekszenek azt a gyermekek életviszo­nyaihoz alkalmazni s ezáltal lehető könnyűvé és sikeressé tenni. Mily hátra vagyunk mi még e tekintetben, hol a helyi- és életviszonyok figyelembe vétele nélkül egy olvasókönyvet kell hasz­nálnia minden tanoncnak ; holott lehetetlen, miszerint földműves, *) Egri káptalani levéltár. Divisio N. Fasc. I 2. m­us 5. 10. Frustr. 13. 1712. *) „In Arch­i diaconatu de Zabolch, de Gwch (Kocsh. prae­ d.) solvit 3. Gross." — Schematismus Cleri Archi-dioecesis Agriensis ad annum Jesu Christi 1863. pag. LXXIII. Agriae. 4 T­A­R­G­A. I*­ Alattam a setétzöld pázsit ; Felettem a felhőtlen ég. A lélek legszebb álmodásit Feltárja e tündér vidék . . . Helyén a széthullott avarnak, Mit elsodortak a szelek, A napsugár, a gyenge harmat Virágok közt enyelgenek. Hosszában a futó pataknak Hallom a mehet dongani ... Ezeknek mézet, — árnyat adnak Nekem a hársak lombjai . . . Megállók a fa árnyékába’, S érzem, hogy szivem feldobog . Éltem régelmult tavaszára Merengve visszagondolok. . . . Egri Antal. Tavaszkor. Már elfutott a hó a földről, Csevegve lejt a kis patak. A hegy megifjul, újra zöldül, Minden nyomon virág fakad, Fejem felett — bár­merre lépek — Vidám pacsirta énekel, Biztat, hogy gyöngyvirágot tépjek, Biztat, hogy még ne menjek el. Nem, nem megyek, kedves madárka, Dalolj csak, én majd hallgatom; Az illatos mezőt bejárva, Örömmel töltöm itt napom. De nézd, a gyöngyvirág mint ébred Ártatlanul mosolyogva rám . Oly édes ennek is az élet . . . Neked sem édesebb talán. Nem tépem őt le, hogy meghaljon A szép tavasz gyöngy­gyermeke . Csak hadd viruljon völgyön, halmon ... Ki tudja, holnap élhet-e ? Ő az, ki hangodat kicsalja. Midőn a hajnal megjelen. A hegytető, a völgyek alja — Virág nélkül élettelen. Paran­csár. Történeti beszély. Kürthy Jensztól. A hazátlan nemzet. Ott, hol a Ganga tajtékozva rohan sziklapartjai között, letört fenyőket sodorva magával, van egy kies völgy: a Gullo szvite.1)­ ­) Én teljesen bízva Bohlen Péterben, ki „Commentatio de ori­gine linguae Zendicae e Sanscrita repetenda" művében határozottan

Next