Eger, 1876 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1876-05-04 / 18. szám
XV. évfolyam Előfizetési dij : Egész évre . Félévre Negyed évre . Egy hónapra és szám 18. szám. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal : a lyceumi nyomda. Előfizetéseket elfogad : a szerkesztőség (Széchenyi-utca zsebközben 24. sz.) és Szolcsányi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden k. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt. 30 kr 5 ft — kr. 2 ft 5<1 kr. 1 ft 30 kr. 45 kr. 12 kr. 1876. május 4-én. Hirdetésekért: minden 3 halálozott petti sorhely után 6. bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben együtt ! Borhelyéit 15 kr úzettezik. Nézetek tanügyi viszonyaink körül. Aki városunk helyrajzi viszonyait gondosabb figyelemre méltatta, könnyen meggyőződhetett a ma már sokak által nyilvánított állításról, hogy Egert maga a természet is a Múzsák csarnokának alkotta. Távul a világ zajosabb összeköttetéseitől, kies völgy keblébe zárva, kellemes vidékévé, üde légkörével, s kiválón egészséges éghajlatával, melybe az uralkodó ragályok csak ritkán jutnak be, s ekkor is enyhébb lefolyással bírnak, mint egyebütt, s e mellett az anyagi táplálkozást illetőleg is mérsékeltebb viszonyaival, kiválón alkalmas arra, hogy hazánk serdülő nemzedéke növelésének, s tudományos fejlesztésének egyik fő fészke legyen. Hála, városunk szép múltjából, ama jeleseink, nagy férfiaink tapintatosságának, kik Eger e hivatásszerű helyzetét fölismerve, ritka bőkezű áldozatkészséggel emelték azt a tudományok csarnokává. — Eger, ezek folytán, mai nap már számos derék és jeles tan- és növelő intézeteknek van birtokában, hová nemzetünk mindkét nembeli növendékei nemcsak városunkból és annak környékéről, de sőt az ország különböző messze vidékeiről is sereglenek, ugyannyira, hogy az itteni tanodák ifjúságának száma évről évre jelentékeny mérvben növekszik. Nem is csoda. Az egri tanintézetek már igen számos oly ifjakat bocsátottak ki védszárnyaik alul, kik müveltetésük s tanulmányaiknak itt megvetett alapjai folytán kiváló jelesei s nevezetességei lőnek e hazának. De épen ama körülmény, mely tanuló ifjúságunknak évről évre növekvő számarányát jelzi annyira, hogy azok némelyeiben máris megfontolásra méltó túltömöttség tapasztalható, tanúsítja, föllebbi állításunk igazolása mellett, ama tényt, hogy tanintézeteink mostani, bár jelentékeny száma nem felel meg immár azon igényeknek, melyek szerint az ide sereglett ifjúság oktatása minden megkivántató célszerűséggel s irányban eszközölhető lenne. Oktatás-ügyünkben van még egy jelentékeny, s napról-napra érezhetőbb hézag, melynek betöltése immár égető szükséggé vált, s így kell, hogy komoly megfontolás, és erélyes, sikeres tevékenység tárgyát képezze. Értjük a polgári, helyesebben : az úgynevezett középosztály korszerű kiképeztetését, melynek eszközei s tényezői nemcsak városunkban hiányzanak, de kevésbbé gondozott állapotukban, még országszerte igen sok kívánnivalót mutatnak fel. Vagy : hogy még világosabban szóljunk, s nincsenek az igényeknek megfelelő elegendő számú, s berendezett polgári s reáliskoláink. Egy ily tanodának hiányát legszembetűnőbben érzi kettős megyénk, s különösen annak legilletékesebb helye : városunk. Humanistikus irányú középtanintézetekkel hazánk e területe eléggé el van látva; s habár azok egynémelyikétől a mai kor követelményei még jelentékeny fejlődést várnak , számra nézve elegendőkép megfelelnek a népesség számarányának. Itt vannak az egri s a jászberényi kath. fögymnasiumok , a reformátusok miskolci fögymnasiuma, a gyöngyösi 6, és miskolci 4 osztályú kath. gymnasiumnok. De reáltanodát, vagy polgári iskolát a Kassától Pestig, s Losonctól Szegedig terjedő jelentékeny területen belül sehol sem találunk ! S ez oly körülmény, mely hazai közművelődésünk tekintetében méltó, hogy nemcsak az illető hazai területnek, de az ország kormányának is hivatásszerű figyelmes intézkedése tárgyát képezze. Hogy polgári s reáliskoláink kellő számú felállítása hazánkban égető szükség, azt mindenki belátja, ki hazai közművelődésünk viszonyait közelebbről ismeri. Hazánk polgárságának épen legnagyobb része, zöme, a középosztály az, mely korunk ez irányban való követelményeitől a legnagyobb mértékben el van maradva. Mindenki tudja, hogy főleg hazánk vidéki városaiban a kereskedő- s iparos osztály szakismeret s kellő képzettség tekintetében messze el van maradva a külföld, például csak a szomszéd társbirodalom, Ausztria ugyan eme polgári osztályainak fejlettségi színvonalától, s hazánk eme polgárainak tekintélyes tömegében csak elvétve találunk egyet-kettőt, kik e tekintetben a külföldiekkel a versenyt kiállanák. E tanulatlanság, s tájékozatlanság egyik fő oka egyszersmind, hogy hazánk iparos-osztálya az annyira előnyös és hatalmas társulási szellemtől még folyvást idegenkedik, s gyáriparunk még mindig kezdetleges, beteges állapotban sinlődik. Ez az oka, hogy a külföldi magasra fejlett társas és gyáripar a mi iparunkat a piacról teljesen leszorítja, s elöli. Nem az önálló vámterület, hanem a versenyképesség hiánya oka ebbeli hátramaradásunknak. Az önálló vámterület — teljes meggyőződésünk szerint — legalább egyelőre, nem sokat segítene iparunk s kereskedelmünk emelkedésén. E kiáltó hiányon segíteni elsősorban a helyesen szervezett minél számosabb szakiskolák vannak hivatva. Egy futólagos tekintet a térképre azonnal ki fogja tüntetni, hogy hazánknak az általunk föllebb megjelölt nagy területén, egyelőre legalább egy ily szakiskola, reál vagy polgári tanoda felállítására, már topographiai fekvésénél fogva is, városunk, Eger, a legalkalmasabban kiszemelhető hely. De e központi helyzeten kívül városunknak más egyéb előnyei s igényei is hangosan szólnak egy ily tanoda itteni fölállításának égető szüksége mellett, így mindenekelőtt aránylagos olcsósága, az élelmezés jutányossága mindjárt egyik figyelemre méltó momentum, mely már maga azon fontos kedvezményben részesíti a vidék lakosságát, hogy ez által a korlátoltabb anyagi viszonyok közt élő iparos polgár is képesítve van arra, hogy iparosnak szánt gyermekét megfelelő irányban iskoláztathassa. Fényesen igazolja ezt a tapasztalás. Számos elemi iskoláink, a közös és felekezeti négy-négy osztályú főelemi tanodák túl vannak tömve tanoncokkal, nemcsak, de sőt főgymnasiumunk alsóbb osztályaiban is, különösen az I. és II. osztályban, a növendékek száma rendszerint haladja, vagy legalább igen megközelíti a százat. E növendékeknek aztán alig fele, többnyire csak egyharmada jut el, mint olyanok, kik a humanistikus irányú magasabb növelésre hivatvák, a gymnasium felsőbb osztályaiba. A többi nagyobb rész, egy pár gymnasiumi osztály elvégzése után, az iparos pályára lép. S hogy az ily növendék az egészen más irányú gymnasiumi oktatás pár évfolyama alatt, vajmi keveset szerzett azon ismeretekből, melyek jövendő polgári pályájára mulhatlanul megkivántatnak, könnyen belátható. De a gymnasiumi osztályok tovább folytatása rá nézve céltalan, a hivatásához szükséges elméleti ismeretek megszerzésére pedig, szakiskola hiányában, alkalma nem lévén, mint a dudva nő fel a tőke, vagy gyalupad mellett, mesterségében szerzett több-kevesebb gyakorlottságán kivül, minden ismeretek nélkül, csaknem teljesen s annyira tudatlanul, hogy, — miként a mindennapi tapasztalás tanúsítja, — mesterré avancelrozva, számos esetben még annyi képességggel sem bír, hogy saját édes anyanyelvén egy irá-