Eger, 1876 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1876-05-04 / 18. szám

XV. év­folyam Előfizetési dij : Egész évre . Félévre Negyed évre . Egy hónapra és szám 18. szám. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal : a lyceumi nyomda. Előfizetéseket elfogad : a szerkesztőség (Széchenyi-utca zsebközben 24. sz.) és Szolcsányi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden k. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt. 30 kr 5 ft — kr. 2 ft 5<1 kr. 1 ft 30 kr.­­ 45 kr.­­ 12 kr. 1876. május 4-én. Hirdetésekért: minden 3 halálozott petti sorhely után 6. bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy­ütt ! Borhelyéit 15 kr úzettezik. Nézetek tanügyi viszonyaink körül. Aki városunk helyrajzi viszonyait gondosabb figyelemre mél­tatta, könnyen meggyőződhetett a ma már sokak által nyilvánított állításról, hogy Egert maga a természet is a Múzsák csarnokának alkotta. Távul a világ zajosabb összeköttetéseitől, kies völgy keblébe zárva, kellemes vidékévé­, üde légkörével, s kiválón egészséges ég­hajlatával, melybe az uralkodó ragályok csak ritkán jutnak be, s ekkor is enyhébb lefolyással bírnak, mint egyebütt, s e mellett az anyagi táplálkozást illetőleg is mérsékeltebb viszonyaival, kiválón alkalmas arra, hogy hazánk serdülő nemzedéke növelésének, s tu­dományos fejlesztésének egyik fő fészke legyen. Hála, városunk szép múltjából, ama jeleseink, nagy férfiaink tapintatosságának, kik Eger e hivatásszerű helyzetét fölismerve, ritka bőkezű áldozatkészséggel emelték azt a tudományok csarno­kává. — Eger, ezek folytán, mai nap már számos derék és jeles tan- és növelő intézeteknek van birtokában, hová nemzetünk mind­két nembeli növendékei nemcsak városunkból és annak környéké­ről, de sőt az ország különböző messze vidékeiről is sereglenek, ugyannyira, hogy az itteni tanodák ifjúságának száma évről évre jelentékeny mérvben növekszik. Nem is csoda. Az egri tanintézetek már igen számos oly ifja­kat bocsátottak ki védszárnyaik alul, kik müveltetésü­k s tanulmá­nyaiknak itt megvetett alapjai folytán kiváló jelesei s nevezetessé­gei lőnek e hazának. De épen ama körülmény, mely tanuló ifjúságunknak évről évre növekvő számarányát jelzi annyira, hogy azok némelyeiben már­is megfontolásra méltó túltömöttség tapasztalható, tanúsítja, föllebbi állításunk igazolása mellett, ama tényt, hogy tanintézeteink mostani, bár jelentékeny száma nem felel meg immár azon igényeknek, melyek szerint az ide sereglett ifjúság oktatása minden megkivántató cél­szerűséggel s irányban eszközölhető lenne. Oktatás-ügyünkben van még egy jelentékeny, s napról-napra érezhetőbb hézag, melynek betöltése immár égető szükséggé vált, s így kell, hogy komoly megfontolás, és erélyes, sikeres tevékenység tárgyát képezze. Értjük a polgári, helyesebben : az úgynevezett középosztály korszerű kiképeztetését, melynek eszközei s tényezői nemcsak vá­rosunkban hiányzanak, de kevésbbé gondozott állapotukban, még országszerte igen sok kívánni­valót mutatnak fel. Vagy : hogy még világosabban szóljunk, s nincsenek az igényeknek megfelelő elegendő számú, s berendezett polgári s reál­iskoláink. Egy ily tanodának hiányát legszembetűnőbben érzi kettős me­gyénk, s különösen annak legilletékesebb helye : városunk. Humanistikus irányú közép­tanintézetekkel hazánk e területe eléggé el van látva; s habár azok egynémelyikétől a mai kor köve­telményei még jelentékeny fejlődést várnak , számra nézve elegen­­dőkép megfelelnek a népesség számarányának. Itt vannak az egri s a jászberényi kath. fögymnasiumok , a reformátusok miskolci fö­­gymnasiuma, a gyöngyösi 6,­ és miskolci 4 osztályú kath. gymna­­siumnok. De reáltanodát, vagy polgári iskolát a Kassától Pestig, s Losonctól Szegedig terjedő jelentékeny területen belül sehol sem találunk ! S ez oly körülmény, mely hazai közművelődésünk tekinteté­ben méltó, hogy nemcsak az illető hazai területnek, de az ország kormányának is hivatásszerű figyelme­s intézkedése tárgyát ké­pezze. Hogy polgári s reáliskoláink kellő számú felállítása hazánk­ban égető szükség, azt mindenki belátja, ki hazai közművelődésünk viszonyait közelebbről ismeri. Hazánk polgárságának épen legna­gyobb része, zöme, a középosztály az, mely korunk ez irányban va­ló követelményeitől a legnagyobb mértékben el van maradva. Min­denki tudja, hogy főleg hazánk vidéki városaiban a kereskedő- s iparos osztály szakismeret s kellő képzettség tekintetében messze el van maradva a külföld, például csak a szomszéd társbirodalom, Ausztria ugyan eme polgári osztályainak fejlettségi színvonalától, s hazánk eme polgárainak tekintélyes tömegében csak elvétve talá­­lunk egyet-kettőt, kik e tekintetben a külföldiekkel a versenyt kiál­­lanák. E tanulatlanság, s tájékozatlanság egyik fő oka egyszersmind, hogy hazánk iparos-osztálya az annyira előnyös és hatalmas társu­lási szellemtől még folyvást idegenkedik, s gyáriparunk még min­dig kezdetleges, beteges állapotban sinlődik. Ez az oka, hogy a külföldi magasra fejlett társas és gyáripar a mi iparunkat a piac­ról teljesen leszorítja, s elöli. Nem az önálló vámterü­let, hanem a versenyképesség hiánya oka ebbeli hátramaradásunknak. Az önálló vámterület — teljes meg­győződésünk szerint — legalább egyelőre, nem sokat segítene ipa­runk s kereskedelmünk emelkedésén. E kiáltó hiányon segíteni első­sorban a helyesen szervezett minél számosabb szakiskolák vannak hivatva. Egy futólagos tekintet a térképre azonnal ki fogja tüntetni, hogy hazánknak az általunk föllebb megjelölt nagy területén, egye­lőre legalább egy ily szakiskola, reál vagy polgári tanoda felállítá­sára, már topographiai fekvésénél fogva is, városunk, Eger, a legal­kalmasabban kiszemelhető hely. De e központi helyzeten kívül városunknak más egyéb előnyei s igényei is hangosan szólnak egy ily tanoda itteni fölállításának égető szüksége mellett, így mindenekelőtt aránylagos olcsósága, az élelmezés jutányos­­sága mindjárt egyik figyelemre méltó momentum, mely már maga azon fontos kedvezményben részesíti a vidék lakosságát, hogy ez ál­tal a korlátoltabb anyagi viszonyok közt élő iparos­ polgár is képe­sítve van arra, hogy iparosnak szánt gyermekét megfelelő irányban iskoláztathassa. Fényesen igazolja ezt a tapasztalás. Számos elemi iskoláink, a közös és felekezeti négy-négy osztályú főelemi tanodák túl vannak tömve tanoncokkal, nemcsak, de sőt fő­gymnasiumunk alsóbb osztá­lyaiban is, különösen az I. és II. osztályban, a növendékek száma rendszerint haladja, vagy legalább igen megközelíti a százat. E nö­vendékeknek aztán alig fele, többnyire csak egyharmada jut el, mint olyanok, kik a humanistikus irányú magasabb növelésre hivat­­vák, a gymnasium felsőbb osztályaiba. A többi nagyobb rész, egy pár gymnasiumi osztály elvégzése után, az iparos pályára lép. S hogy az ily növendék az egészen más irányú gymnasiumi oktatás pár évfolyama alatt, vajmi keveset szerzett azon ismeretek­ből, melyek jövendő polgári pályájára mulhatlanul megkivántatnak, könnyen belátható. De a gymnasiumi osztályok tovább folytatása rá nézve céltalan, a hivatásához szükséges elméleti ismeretek meg­szerzésére pedig, szakiskola hiányában, alkalma nem lévén, mint a dudva nő fel a tőke, vagy gyalupad mellett, mesterségében szerzett több-kevesebb gyakorlottságán kivül, minden ismeretek nélkül, csak­nem teljesen s annyira tudatlanul, hogy, — miként a mindennapi tapasztalás tanúsítja, — mesterré avancelrozva, számos esetben még annyi képességggel sem bír, hogy saját édes anyanyelvén egy irá-

Next