Eger, 1879 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1879-01-02 / 1. szám

XVIII. évfolyam. Előfizetési dij: Egész évre . 5 írt — ki Félévre. . . 2 „ 50 „ Negyed évre. 1 „ 30 , Egy hónapra. — 45 Egyesszám . — 12 „ I. szám. EGER. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal. lyceumi nyomda, a szerkesztőség (sóház-utcza Mózerféle ház) és Szoksdnyi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi uj ház a lycern átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő, egyszeri közzétételért 1 írt 30 kr. Felhívás előfizetésre. Lapunk a jövő évvel tizennyolczadik évfolyamába lép. Sok lap született e hosszú időszak alatt, sok pedig, nem bírván a lapkiadással járó nehézségekkel megküzdeni, elbukott. Hogy lapunk az utóbbiak sorsában nem osztozott, ezt legyen szabad részünkre kedvezően magyarázni, s annak jeléül tekinteni, hogy lapunk városunkban s vidékén szükséget pótol. Igyekezni fogunk a lapunk iránt eddig mutatkozott részvétet nemcsak megérdemelni, hanem, tartalmát mennél érdekesebb és változatosabbá tevén, tömegesebb pártolását is kivívni. Ebbéli törekvésünk mellett tanúskodik, hogy lapunk, újévtől kezdve, czélszerűbb beosztással s több rovattal fog megjelenni, hogy mindenki megtalálhassa benne kedvelt olvasmányát. Lapunk ára a régi marad, s minthogy annak csekélysége mindenkire nézve lehetővé teszi, hogy néhány forintért az egész éven át a politikai és társadalmi kérdések s tudományos mozgalmakról, valamint városunk s vidéke napi eseményeiről pontos értesítést nyerjen s azonfelül, tárcza- és ezentúl csarnokrovatainkban, a mulattató időtöltésre is anyagot találjon, bizalommal számolunk a t. közönség további támogatására. lír. Fekete Lerenc/ felelős szerkesztő. Előfizetési feltételek : T. gyűjtőinknek minden 5 előfizető után egy tiszteletpéldánnyal kedveskedünk. Az előfizetési pénzeket kérjük a szerkesztőséghez, vagy az alóíirt kiadó hivatalhoz, vidékről legczélszerűbben posta-utalványnyal, mennél előbb beküldeni. A kiadó-hivatalt" (Lyceumi nagv nyomda.) Egész évre 5 frt—k: Félévre .2 „50 , Évnegyedre C«.1 „ 30 Egy hóra . ---45 1879. .január 2-án. Hirdetésekért minden 3 hasábozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik. város; fekete a színház helyisége; fekete az utczai sár; s végre — Fekete a szerkesztő. . .*) S e mindent befeketítő sötétben oly jól esik álmodoznunk. . . De mi az, micsoda fényesség villan át a sötétség fátyolén? Egy fényes szellem közeledik felém; immár elém röppen a távol magasból. Ah, ő az, az én őrangyalom. Balkezét vállamra teszi, s jobbjával homlokom megsimitván, int, hogy tekintsek körül. — Ah, csoda látvány! A város gázfény tengerében csillog; az utczák négyszögkövekkel kiburkolvák, rajtok a sok úri fogat és bérkocsik robognak ; a vasút fütyül, most érkezik a vonat Nádaséról; északmagyarországi szállítmányokkal fürge utasokkal, kik elözönlik az utczákat; a „Korona“ és „Árpád" helyén gyönyörű emeletes fogadók, hol ügyes pínezérek sürögnek forognak; a főutczában pompás színház, melyben a páholyok tömvék a sok úri néppel, mely a vidékről beköltözött s szebbnél szebb emeletes házakat építtetett az utczák díszéül; az országban páratlan lyceumunk egyeteme lett, melynek termeiben a hallgatók százai zsongnak mint a méhek a kasban; rendes városi zenekar szórakoztatja az élvsovár úri népet ;reáliskolai s gymnasiumi tanulók bujkálnak a szinház karzatán, kerülve a pedellus légkörét; szóval a régi salabakter Egernek, a sárnak, suhanezorditásnak, potyazuhanynak, s más efféléknek semmi nyoma, s az utczákon constablerek őrködnek a közrend fölött. . . Bámulva nézek őrangyalomra, s kérdem: mi ez? satirae vagy manna? S ő mosolyogva mondja: „Ez a jövő!“ . . . S mikorra jő el, ha jövöl?" „Nézz oda és láss !“ . . . Nézek, s íme, a látvány elváltozik; a régi Eger határait látom, s az utczák és közhelyek káposztás kertté alakulnak. Csak nézem, mi furcsa ez; s midőn észre venném hogy itt-ott holmi ismerősebb arczhoz kezdenek hasonlítani a káposzta fejek, egyszer csak megjelenik a halál az ö nagy kaszájával, s elkezdi a káposztás rendeket vágni. . . És mit amint kaszálva halad, nyomában a káposzta fejek helyett emberfejek kezdenek kibújni a földből... Csak nézem — s ime, a csontkaszás már felém is közeledik. Ijedve ugrom el útjából, szaladok egy tükörhöz, s akkor látom, hogy hisz az én fejem is káposzta-torma. . . Hopp! nagyot rezzenek s — felébredve tekintek körül. Tehát álom volt az egész, melyből szomorú valóra ébredek. Őrangyal, fényes jövő, csont kaszás — mind eltűntének: csak valami maradt meg— Ah, szép jövő ! Te vagy az, mit én drága közönségünknek kívánok új évre; s hogy nem hiba, záloga az álomból lefont tíuijuság: „Ember kell a gátra!“ . . . Mert biz’ Isten, igaz amit hazánkról Vörösmarty mond s én városunkra fordítok : : ' Rút vagy Eger, lőcs- pocs változnak szennyes öledben, Téridet országos sárfolyam árja lepi Am természettől mindez lelketlen ajándék: Széppé csak fiaid szent akaratja tehet!