Eger, 1880 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1880-01-01 / 1. szám

XIX. év­folyam. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre. . . 2 „ 50 „ Negyed évre .1 „ 30 , Egy hónapra. — 45 , Egyes szám — 12 „ Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csütörtökön, 1880. január 1-én. Hirdetésekért minden 3 hasábozott petti sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik. Felelős szerkesztő: ÜE^elsete Ferencz. Főmunkatárs: I_főrincz;± 37­ János. 1. szám. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceum­i nyomda,) a szerkesztőség (sóház-utcza Mózerféle ház) és Szol­sdnyi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő, egyszeri közzétételért 1 frt 30 kr. T. olvasóinkhoz. Lapunk a jövő évben tizenkilenczedik évi folya­mába lép. Legyen szabad ezt akkép magyarázni, hogy a vidéki lapirodalomban eddig hézagot pótoltunk. S ez bá­torít, hogy t. olvasóink pártolását a jövő évre is kikérjük. Igyekezni fogunk, hogy a lapunk iránt 18 éven át tanúsított részvétet ezután is megérdemeljük. Fő törekvésünk ezután is az lesz, hogy lapunk tartalmát mennél érdekesebb­ és vál­tozatosabbá tevén, t. előfizetőink igényeit kielégítsük. Azon kellemes helyzetben vagyunk, hogy ígéretünket be is vált­hatjuk. Munkatársaink oly erőkkel gyarapodtak, melyek az irodalomban számot tesznek. Alkalmunk lesz az új év fo­lyamában országszerte ismert jónevű íróktól is dolgozato­kat közölni. S habár e helyen sajnálattal kell megemlíte­nünk, hogy egyik rendes munkatársunk dr. Matzkó Va­lér úr lapunktól megvált, másrészt örömmel jelentjük, hogy rendes főmunkatársul Lőrinczfy János urat, a „Hevesvármegye“ volt szerkesztőjét, több vidéki lap buzgó és egykoron az „Egerének is szívesen olvasott munkatár­sát nyertük meg. Végül figyelmeztetjük t. olvasóinkat, hogy lapunk a megyében az egyetlen politikai lévén, nem va­gyunk kénytelenek csupán csak az események száraz regris­­trálására szorítkozni, hanem közügyeinkhez szabadon hoz­zá­szólhatunk s politikai szempontból is megbeszélésünk tárgyává tehetjük, a­mint eddig is tettük, midőn — füg­getlenül a pártpolitikától — kárhoztattuk a corruptiót, bárhonnan jött légyen, védelmeztük a nemzeti érdekeket és sürgettük azon korszerű intézmények életbe léptetését míte­lyek nélkül helyünket az európai művelt népek családjában­­ meg nem állhatjuk. Ez lesz ezután is politikai e­­­,társa­dalmi irányunk. — Bizalommal számolunk t. olvasóink támogatására. Előfizetési föltételek: Egész évre . . . . 5 frt — kr. Félévre . . . . 2 „ 50 „ Évnegyedre. . . . 1 „ 30 „ Egy hóra . . . . — 45 „ Az előfizetési pénzeket kérjük a szerkesztőséghez vagy az alólirt kiadó­ hivatalhoz, vidékről a legczélszerübben posta-utalvány­­nyal, mennél előbb beküldeni. A kiadó hivatal, (Lyceumi könyvnyom Az újév napján. A világ azon a pályán, melyet évenkint befut, ismét bevégzett egy fordulatot. Egy évvel idősbbek s tapasztalataival gazdagabbak vagyunk, úgy érezzük magunkat, mintha béreztetőn álla­nánk. Mögöttünk az emlékezet alkonyodó napja által még teljesen bevilágított múlt terül el s előttünk a remény haj­nali, de kétes fényében virad a jövő. S e sajátságos he­lyen, hol az est a reggellel, a mult a jövővel érintkezik, az élet viszontagságaiban kifáradt s vágyaktól űzött lélek­nek jól esik egy pereznyi pihenőt tartani; visszatekinteni a megfutott útra és tájékozó pontokat kutatni a ködös tá­volban, mielőtt új lépésre szánná el magát. A letűnt évben a még a múltból öröklött pénz­vál­ság majdnem kétségbeejtőleg fenyegető állami létünket; az árvíz s más elemi csapások sokasága az ínség ijesztő rémét küldi utánunk. Sőt ha hazánk jelen állapotán vé­gig tekintünk, újabbnál­ újabb csapások mint az ország átalános elszegényedésének kórjelei tűnnek szemeinkbe. E kórjelek a következők : a hagyatékok naponkénti fogyása, a csődök hallatlan szaporodása, a földbirtokosok kevesbülése, az ipar- és üzlet­viszonyokban beállott folytonos pangás, az általános pénz- és hitelhiány, a keresetképtelenség, az adók sokasága s magassága, a néperkölcs süllyedése stb. Hol a társadalom élelmiszerében ennyi köranyag hal­mozódik össze, ott lehetetlen, hogy a társadalom beteg ne legyen. S hogy Magyarország testi szervezetét mind e kór­anyagok már­is a legnagyobb mértékben rágják, azt bő­vebben bizonyítani nem szükséges ; de épen azért kell fél­nünk jelen helyzetünkben, mert a szegénység elaljasodás­­ra vezet s az elaljasodás erkölcsi és legtöbbször physicai halálra. Látjuk múlt évben­ a meredélyeket, melyek szélén haladtunk , de tekintsünk azért vidáman a jövőbe; még most nincs okunk a kétségbeesésre, ha mindjárt a re­mény, mely vezetőnk volt a múltban, gyakran cserbe ha­gyott bennünket. Nehéz napokat élünk ! Balga volna, ki követ dobna a dolgok intézőjére azért, mert még nagyon sok hiányzik abból, hogy boldogok legyünk, mert még­ sok van hátra azok közül, miket kívánunk. Nem is vádképen akarom el­mondani azokat, mik az új év első napján nekem eszem­be ötlöttek állapotunk fölött való komoly gondolkozásom közben ; — de emlékeztető jelül mindnyájunknak: mint megássa s újra betemeti sírját a karthausi szerzetes, hogy folytonosan emlékezzék a halálról. Reménytelenül nem szabad élnünk, nem élhetünk; sem engedhetjük, hogy erőnk a fél­úton ellankadjon. Az

Next