Eger, 1880 (19. évfolyam, 1-53. szám)
1880-01-01 / 1. szám
XIX. évfolyam. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre. . . 2 „ 50 „ Negyed évre .1 „ 30 , Egy hónapra. — 45 , Egyes szám — 12 „ Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csütörtökön, 1880. január 1-én. Hirdetésekért minden 3 hasábozott petti sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik. Felelős szerkesztő: ÜE^elsete Ferencz. Főmunkatárs: I_főrincz;± 37 János. 1. szám. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda,) a szerkesztőség (sóház-utcza Mózerféle ház) és Szolsdnyi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő, egyszeri közzétételért 1 frt 30 kr. T. olvasóinkhoz. Lapunk a jövő évben tizenkilenczedik évi folyamába lép. Legyen szabad ezt akkép magyarázni, hogy a vidéki lapirodalomban eddig hézagot pótoltunk. S ez bátorít, hogy t. olvasóink pártolását a jövő évre is kikérjük. Igyekezni fogunk, hogy a lapunk iránt 18 éven át tanúsított részvétet ezután is megérdemeljük. Fő törekvésünk ezután is az lesz, hogy lapunk tartalmát mennél érdekesebb és változatosabbá tevén, t. előfizetőink igényeit kielégítsük. Azon kellemes helyzetben vagyunk, hogy ígéretünket be is válthatjuk. Munkatársaink oly erőkkel gyarapodtak, melyek az irodalomban számot tesznek. Alkalmunk lesz az új év folyamában országszerte ismert jónevű íróktól is dolgozatokat közölni. S habár e helyen sajnálattal kell megemlítenünk, hogy egyik rendes munkatársunk dr. Matzkó Valér úr lapunktól megvált, másrészt örömmel jelentjük, hogy rendes főmunkatársul Lőrinczfy János urat, a „Hevesvármegye“ volt szerkesztőjét, több vidéki lap buzgó és egykoron az „Egerének is szívesen olvasott munkatársát nyertük meg. Végül figyelmeztetjük t. olvasóinkat, hogy lapunk a megyében az egyetlen politikai lévén, nem vagyunk kénytelenek csupán csak az események száraz regristrálására szorítkozni, hanem közügyeinkhez szabadon hozzászólhatunk s politikai szempontból is megbeszélésünk tárgyává tehetjük, amint eddig is tettük, midőn — függetlenül a pártpolitikától — kárhoztattuk a corruptiót, bárhonnan jött légyen, védelmeztük a nemzeti érdekeket és sürgettük azon korszerű intézmények életbe léptetését mítelyek nélkül helyünket az európai művelt népek családjában meg nem állhatjuk. Ez lesz ezután is politikai e,társadalmi irányunk. — Bizalommal számolunk t. olvasóink támogatására. Előfizetési föltételek: Egész évre . . . . 5 frt — kr. Félévre . . . . 2 „ 50 „ Évnegyedre. . . . 1 „ 30 „ Egy hóra . . . . — 45 „ Az előfizetési pénzeket kérjük a szerkesztőséghez vagy az alólirt kiadó hivatalhoz, vidékről a legczélszerübben posta-utalványnyal, mennél előbb beküldeni. A kiadó hivatal, (Lyceumi könyvnyom Az újév napján. A világ azon a pályán, melyet évenkint befut, ismét bevégzett egy fordulatot. Egy évvel idősbbek s tapasztalataival gazdagabbak vagyunk, úgy érezzük magunkat, mintha béreztetőn állanánk. Mögöttünk az emlékezet alkonyodó napja által még teljesen bevilágított múlt terül el s előttünk a remény hajnali, de kétes fényében virad a jövő. S e sajátságos helyen, hol az est a reggellel, a mult a jövővel érintkezik, az élet viszontagságaiban kifáradt s vágyaktól űzött léleknek jól esik egy pereznyi pihenőt tartani; visszatekinteni a megfutott útra és tájékozó pontokat kutatni a ködös távolban, mielőtt új lépésre szánná el magát. A letűnt évben a még a múltból öröklött pénzválság majdnem kétségbeejtőleg fenyegető állami létünket; az árvíz s más elemi csapások sokasága az ínség ijesztő rémét küldi utánunk. Sőt ha hazánk jelen állapotán végig tekintünk, újabbnál újabb csapások mint az ország átalános elszegényedésének kórjelei tűnnek szemeinkbe. E kórjelek a következők : a hagyatékok naponkénti fogyása, a csődök hallatlan szaporodása, a földbirtokosok kevesbülése, az ipar- és üzletviszonyokban beállott folytonos pangás, az általános pénz- és hitelhiány, a keresetképtelenség, az adók sokasága s magassága, a néperkölcs süllyedése stb. Hol a társadalom élelmiszerében ennyi köranyag halmozódik össze, ott lehetetlen, hogy a társadalom beteg ne legyen. S hogy Magyarország testi szervezetét mind e kóranyagok máris a legnagyobb mértékben rágják, azt bővebben bizonyítani nem szükséges ; de épen azért kell félnünk jelen helyzetünkben, mert a szegénység elaljasodásra vezet s az elaljasodás erkölcsi és legtöbbször physicai halálra. Látjuk múlt évben a meredélyeket, melyek szélén haladtunk , de tekintsünk azért vidáman a jövőbe; még most nincs okunk a kétségbeesésre, ha mindjárt a remény, mely vezetőnk volt a múltban, gyakran cserbe hagyott bennünket. Nehéz napokat élünk ! Balga volna, ki követ dobna a dolgok intézőjére azért, mert még nagyon sok hiányzik abból, hogy boldogok legyünk, mert még sok van hátra azok közül, miket kívánunk. Nem is vádképen akarom elmondani azokat, mik az új év első napján nekem eszembe ötlöttek állapotunk fölött való komoly gondolkozásom közben ; — de emlékeztető jelül mindnyájunknak: mint megássa s újra betemeti sírját a karthausi szerzetes, hogy folytonosan emlékezzék a halálról. Reménytelenül nem szabad élnünk, nem élhetünk; sem engedhetjük, hogy erőnk a félúton ellankadjon. Az