Eger, 1885 (24. évfolyam, 1-53. szám)
1885-01-01 / 1. szám
XXIV. évfolyam. Előfizetési dij: Egész évre . 5 Irt — kr. Félévre . . . „ 50 „ Negyed évre. 1 Egy hónapra — „ 30 „ 45 „ Egyes szám 12 I. szám. EGER. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csütörtökön, 1885. január 1-én. Hirdetésekért minden 3 hasó hozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petitsorhelyért 15 kr. fizetendő. Előfizetéseket elfogad: a kiadóhivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (vásártér, 783. szám alatt) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése (alapítványi lmz a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Felhivás előfizetésre. Tisztelettel kérjük azon t. ügybarátainkat, kiknek előfizetésük mmlt év végével lejárt, hogy a megrendelést mielőbb megújítani szíveskedjenek. Egész évre Előfizetési dij: 5 frt, Félévre 250 kr Évnegyedre . 1 „ 30 ,. Egy hóra. ”. „ T. gyűjtőinknek minden öt előfizető után egy tiszteletpéldánnyal szolgálunk. A KIADÓHIVATAL. Alkossunk lakásbérleti szabályokat! Mindnyájan tudjuk, hogy igazságszolgáltatásunk még nagyon ingatag. Szerfelett sok törvényeink közt alig akad egy-kettő, amely jogviszonyainkat szabályozza s a bíró ítéletének alapjául szolgálhat. Ha valamely jogkérdés az átalános elvek szerint elbírálható, akkor a bíró tudománya, joggyakorlata s lelkiismerete még némileg pótolhatja törvényeink hiányát; ha azonban valamely vita helyi szokások alapján döntendő el, ez esetben nem lehet a bírónak nélkülöznie a helyi szokásokra vonatkozó szabályokat. A lakásbérleti viszonyból eredő pereink leginkább igazolhatják ezen állításunkat. Sok kérdés merül fel az ilyen per során, de majd minden városban más szokás uralkodik e kérdésekre nézve, sőt ugyanazon városban sem egyforma az. Bátran be lehetne bizonyítani pl. itt is, hogy a januáriusi negyedre nem lehet a lakást felmondani; de másrészről arra is lehetne tanúkat felhívni, hogy télen szinte szoktak hurczolkodni s igy a felmondás meg van engedve." Egyikre is van eset, másikra is lehet példa; ennélfogva nem csodálkozhatunk azon, hogy a tanúkkal egyik nap ilyen, másik nap ellenkező szokást lehet igazolni. T e jogbiztosságunknak nagy hátrányára szolgál e bizonytalanság s az ily homlokegyenest ellenkező bizonyítékokra alapított határozat egyátalán nem alkalmas arra, hogy bíróságaink tekintélyét emelje s igazságszolgáltatásunk iránt bizalmi mat keltsen. Szabályrendeletet kell tehát alkotnunk s helyi szokásaink írásba foglalása által elejét kell vennünk e visszásságoknak. Ha szabályrendelettel megállapított lakbérleti szabályaink lesznek, akkor a háztulajdonosok s bérlők kölcsönös jogai s kötelezettségei körvonalazást nyernek ezekben s ez esetben bíróságaink, — az 1881: LIX. t.-cz. 93. §-ának világos rendelete szerint, — lakásbérleti ügyeink eldöntésénél szintén e szabályokat tartozván alkalmazni: a háztudajú STo nosok s bérlők jogai egyaránt könnyebben s biztosabban nyesíthetük majd, mint eddig. (.§ Hogy milyen legyen e szabályrendelet, — erről ezúttal részletesen nem szólunk, mert annak bölcs megalkotása városVjéfe 1hatáságának, illetve képviselőtestületének hivatását képezi. Átalánosságban azonban máris megjegyezzük, hogy a felmondás eszközlésének módja, ideje; a költözködés időpontja; a háztulajdonos megtartási joga a bérlő által netalán okozott károk s az általa viselendő átalakítási költségek erejéig; továbbá az albérletbe adásból eredő jogviszonyok, mind oly kérdések, melyeknek szabályozását mi e szabályrendelettől reméljük. Ugyancsak e szabályrendeletnek kell azt is meghatároznia, hogy miképen s mennyi idő alatt lehet a felmondás érvényességét biróilag kimondatni, ha azt valamelyik fél nem fogadja el. A felmondás idejének megállapításánál figyelemmel kell majd lenni a hónapos szobákra s a nagy lakásokra s üzlethelyiségekre is, mert a czélszerüség s a méltányosság úgy kivánja, hogy amazoknál pl. 14 napi, emezeknél meg félévi felmondási idő szabassék meg. A bérfizetés teljesítéséről s ennek elmulasztása következményeiről, valamint arról is a szabályrendelet lesz hivatva rendelkezni, hogy a bérlő mikor s miképen számíthatja be a bérfizetésbe a háztulajdonost terhelő, de általa készíttetni kellett javítások költségeit. Szóval, oly szabályrendeletre van szükségünk, amely a lakás s üzlethelyiség kibérléseiből eredő jogviszonyokra vonatkozólag törvényt pótoljon. Úgy halljuk, hogy városi hatóságunk tett már e tárgyban némi előkészítő intézkedést, ennek eredményét azonban még nem ismerjük s így ahhoz hozzá nem szólhatunk. De mivel az ügy fontossága gyorsabb eljárást igényel, azért kötelességünknek tartjuk hatóságunk figyelmét e kérdésre ezen alkalommal is felhívni. Dr. Alföldi Dávid: Elvi határozatok ipar ügyekben. I. A bányászat és kohászat mennyiben nem tartozik az ipartörvény rendelkezései alá ? Az 1884: XVII. t.-cz. 183. §-ának b) pontja szerint a bányászat és kohászat nem tartozik e törvény rendelkezése alá ; ez az intézkedés azonban csakis a szigorúan vett bányászatra és kohászatra vonatkozik és nem alkalmazható az ezekkel összefüggésben álló iparágakra. Vagyis az ipartörvény nem nyer alkalmazást e vállalatoknál ott és amíg kizárólag a nyerstermény nyerése, képezi az illető vállalat egyedüli feladatát. Mihelyt azonban a vállalatok a nyerstermény feldolgozásával is foglalkoznak vagy műhelyeket tartanak üzemben, elvesztik említett jellegüket és minden tekintetben az ipartörvény intézkedései alá tartoznak. II. A hazulról munkakönyvvel már bíró külföldi munkások ellátandók-e munkakönyvvel ? Az ausztriai illetőségű, de itt munkában levő iparossegédnek vagy gyári munkásnak, tekintet nélkül arra, váljon illetősége helyéről bir-e már munkakönyvvel vagy nem, az 1884: XVII. tvczikk 99. §-a értelmében kiállítandó munkakönyvvel kell bírnia. A magával hozott munkakönyv egyike lasson okmányoknak, a melyek alapján itt a munkakönyv részére U^ilttatik. SUI III. Heti vásárokon kívüli napokon szedhető-e helypénz ? Ott, ^>yol a közigazgatási hatóság tekintettel a helyi viszonyokra, a Vfcétivásáron kívüli napokon is, a mindennapi szükségletet képező i.