Eger, 1889 (28. évfolyam, 1-53. szám)
1889-01-01 / 1. szám
1-ső szám. Előfizetési dij: Egész évre . ö fiiki Félévre . .V ~ n .10 Negyed évre. 1 * 30 „ Egy hónapra— „ 45 „ Egyes számn 12 „ 28 -ik évfolyam 1889. január 1-én. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Hirdetéseké $ minden 3 hasábozott pétisorhely után 6, Mvegan. fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petitsorhelyért lö ki. fizetendő. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 30. sz. Szabóféle ház) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Boldog uj évet! Ősrégi jó szokás az, hogy az emberek az év fordulóján, egymásnak boldog uj évet kivannak, s ennek a kegyeletes szokásnak folyvást fenmaradt a divatja, daczára, hogy az uj évi köszöntések megváltásának intézménye nálunk is széltiben meghonosult, melynek a mellett, hogy a csekély megváltási dijakból begyült összeggel bizonyos jótékony intézményt gyámolitson, a fő czélja az volna, hogy az illetőt, ki magát megváltotta, az obiigát újévi köszöntések kényelmetlen kötelezettségétől fölmentse. Bizonyos, hogy a jókívánság, mely az uj évi üdvözlettel együtt jár, édes mindnyájunkra ránk fér, s ha szeretteinktől s szívből jő, kétségkívül kölcsönösen jól is esik. — Legkivált helyén van pedig ez a jó kívánság ép az év fordulóján, mert a tapasztalat sajnosan igazolja, hogy alig találóbb valamire, mint épen az egymásra következő évekre nézve a német példaszó igazsága : „Kommt nie was besseres nach.“ — s ha még oly boldog jövőt igér is számukra az uj év, e boldog érzetbe, mégis belevegyit egy kellemetlen érzést, s ez az, hogy egy évvel ismét öregebbek vagyunk. S ha valaha, most bizonyára nagyon ránk fér a jó kívánság. Európa tetőtől talpig fegyverben áll. Soha a világ ily őrültfegyverkezést nem látott még, mint a mostani. Eltekintve attól, hogy az emberi leleményes élme kifogyhatatlan a gyilkolónál gyilkolóbb hadi fegyverek kitalásában annyira, hogy ma már a hadviselés nem harcz, hol a személyes bátorság s hősiesség is jelentékeny számba jő a győzelem eldöntésénél, hanem valóságos öldöklés, undorító mészárlás, hol az emberek, mint a barmok, tömegestől vitetnek a vágóhídra. S ezt nevezik a XIX. század fölvilágosodottságának, melynek „humanitás“ a jelszava! Pár év óta lebeg fölöttünk a „fegyveres béke“ szélcsöndje. Olyan nyomasztó, tikkasztó szélcsönd, minő rendkívüli, óriási pusztító viharok kitörését szokta megelőzni. S ez a szélcsönd évről évre elviselhetetlenebb áldozatokba kerül. A lázas sietséggel s csaknem a képtelenségig fokozott hadi készülődések nemcsak újabb és újabb milliókat követelnek, nemcsak minden épkézláb embert hadkötelessé tettek, míg fegyvert czipelni képes, tehát nemcsak pénz- és véradót követelnek, hanem ma már azon a ponton állunk, hogy a magántulajdont is megtámadják, s hadi kötelezettség alá vonnak minden ingó tulajdont, mely hadi czélokra alkalmas: lovat, marhát, élelmiszereket. E merész lépést a franczia hadügyi kormány indította meg a közelebbi napokban, s nincs kétség benne, hogy a többi, fegyverben álló államok is hamarosan követni fogják példáját. A vészfelhők mindenütt annyira feltornyosultak már, hogy csak egy gyújtó szikra kell a vihar kitöréséhez. — Francziaország, mely közel negyedfélmillió harczost tart fegyverben, s hadkészültsége, állítólag, teljesen be van fejezve, készen a rég sóvárgott revanche-háborúra Németország ellen, s hónapok óta forrong, mint a kitörni készülő vulkán krátere. Oroszország lázas gyorsasággal szaporítja hadtesteit a német és osztrák magyar határon, s lesi, várja, sőt előkészíti az ürügyet, hogy támadólag léphessen föl ellenünk. S íme, a kedvező alkalom ott kínálkozik nekik Szerbiában, hol az utóbbi választások az orosz párt hatalmas győzelmével végződtek, s a helyzet a velünk barátságos viszonyban élő Milán királyra nézve könnyen oly válságossá válhatik, s az állapotok a szomszéd Szerbiában oly végzetes fordulatot vehetnek, hogy Ausztria-Magyarország fegyveres beavatkozását elkerülhetlenné teszik. S ekkor a háború kitörése elkerülhetlen, mert Oroszország határozottan kijelentette, hogy fegyveres beavatkozásunkat Szerbiában egyenesen casus bellinek fogja tekinteni. — Francziaország pedig csak erre vár, hogy Németországot megtámadja. Bismarck pedig megmondta, hogy ha a háború kitör, az oly iszonyatos lesz, melyhez képest a 70-iki porosz-franczia háború csak gyerekjáték volt. Ez iszonyatos helyzettől csak a Gondviselés csudás keze mentheti meg immár világrészünket. Adja isten, hogy e csudás menekülés bekövetkezzék. Jobbat, üdvösebbet nem kívánhatnánk szeretett hazánknak, nemzetünknek, s t. olvasóinknak a mai napon beköszöntött uj esztendőben. A papír mint építő anyag, a „Gazdasági Mérnök,“ ez a kitűnőn szerkesztett, s gazdag tartalmú szaklap, a föllebbi czim alatt a következő érdekes czikket hozza: Papirnemü anyagnak építő czélokra való használata, mely Északamerikában általános elterjedést nyert, nálunk még kevéssé van szokásban. Az egyesült Államokban a nagy tömege a gazdasági épületeknek és lakházaknak köztudomás szerint igen könnyű szerkezetű építményekből áll. Ezeknél nem gerendák, hanem vastag deszkák szolgálnak összekötő fákul, külső falak egyszerű vagy kettős deszkaburkolatból állnak, a belső falak kezekkel vannak kiszegezve és megvakolva. A két, fal között levő levegőréteg által védve van a ház belseje a hőség vagy a hideg ellen. Ha már most a közbeeső levegőrétegen kívül, a külső kettős deszkafal közé még egy vastag papírréteg is járul, akkor az ily épületek a hőség, a hideg, a szél és a nedvesség behatása ellen igen jól meg vannak védve. És ha ez a papírréteg jól el van készítve, erős vastag bibula-papírból, akkor olcsó, meleget tartó, jó lakható épületet nyerünk. Az amerikai nyugati államokban és Californiában még a vagyonos osztály jókinézésü házai is így vannak építve. Minthogy pedig az ilyen bibula-papirost nagy mennyiségben használják el, azért is annak gyártása is nagy mennyiségben történik és mindinkább tökéletesbitetik. Előbb kátrányozott papirt ivekben, később tekercsekben használtak. Előnye az volt, hogy ellentállt a rovaroknak és a nedvességnek, de erős szaga miatt hamar kiment a használatból, s most már csak jégházak, raktárak s hasonló építményekre használtatik. Később a kátrányos bibula papír helyett mindenféle másnemű vastag papírokat vettek alkalmazásba. Ezek között különösen az aszbesztnemez papírok lettek a hó és rovarok elleni ellentállásoknál igen megkedvelve, de az a hátrányuk, hogy a levegő és nedvesség ellenében nem bírnak ily nagy ellenálló képességgel. Újabban egy állítólag marilla-cseppből és megszáradó olajokból előállított, papírt hoztak a Manahan-művek New Yorkban forgalomba, amely, úgy látszik, minden tekintetben jónak bizonyul. Mint a falaknál, úgy a tető készítésénél is használják a vastag papírt a külső levegő behatása ellen. Ekkor is kettős fedő anyag használtatik. A külső lehet zsindely, pléh, vagy más lemez, alatta van a papír és az alatt a deszka. A legalul levő