Eger, 1891 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1891-01-06 / 1. szám

1-ső szám. Előfizetési dij: Egész évre . 5frt— Félévre . . 2 50 Negyed évre­ 1„ 30 Egy hónapra — 45 Egyes szám — 12EGER. 30 -ik év­folyam: 1891. január 6-án. ■ *: Hirdetésekért: ,­­ minden 3 hasábozott petit . sorhily után 6, bélyegadó .fejébe minden.hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit­­sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden.­­ ■ • Előfizetéseket, elfogad: a kiadó-hivatal (lyceum­ nyomda), a szerkesztőség (Széch­enyi-utcza 30. sz. Szabóféle ház) és Szolcsányi Gyula könykereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. T| „Boldog uj évet!44 Az „Eger“ múlt évi utolsó számának névtelen vezérczikk­­irója, úgy látszik, nem nagy barátja a konvenczionális szokások­nak, ezek közt az udvariasság némely b­ablonszerü formalitása­inak, különösen pedig, — mert sok kellemetlenséggel járnak, — az uj évi gratuláczióknak. Nem vagyok vele egy értelemben. Mert ha azt ves­szü­k, csaknem minden konvenczionális társadalmi szokás, vagy udvari­assági formalitás össze van kötve bizonyos kényelmetlenségekkel, s csupán ezért szakítani valamely szokással, főleg olyanokkal, melyek arra szolgálnak, hogy az emberek közt,, a társas életben a szívességet, a kegyeletet, a kölcsönös tiszteletet s becsülést istápolják s öregbítsék, — sem nem okos, sem nem opportunus dolog. Úgyis elég kegyeletes szokással szakított már eddig is az úgynevezett modern czivilizáczió; s ha még azt a kevés meg­­maradottat is kipusztítjuk társadalmi életünkből, mi marad vis­­­sza közöttünk a nemesebb érzelmek kölcsönös kapcsolkozásának szimbólumaid r A rideg, fagyos közpTffr 4 * Érzi, tudja ezt az emberiség, s azért csak nagy nehezen, s nagy sokára bir megválni tőlök. Az ephemer szokások, divatok, könnyen váltakoznak, jőnnek s elmúlnak; de a kegyeletes szoká­sok divatja századokon át föntartja magát. Az újévi köszöntések szokását a leghatalmasabb fegyverrel, a jótékonyságéval akarták megsemmisíteni. Nem sikerü­lt. Én is határozottan perk­orreskálom ama visszaéléseket, me­lyekre épen az új év­i gratulácziók nyújtanak legtöbb s legked­vezőbb alkalmat, de azért e körülményt még­sem tartom ele­gendő oknak arra nézve, hogy ez ősrégi kegyeletes szokással végleg szakítsunk. Az évfordulót, mondhatjuk, kivétel nélkül, minden ember fontos mozzanatnak tartja életében. Rendszerint nem a születési, hanem a polgári év fordulójánál szoktunk felkiáltani: „Ismét egy évvel lettünk idősebbek!“ Maga a társadalmi élet is fontos momentumnak tartja az év fordulóját, s úgyszólván minden mű­veltebb vallásfelekezet megünnepli a haldokló év utolsó, s a szü­lető év első — „Szilveszter“ és „Újév“ — napját. Az év­forduló e vallási s társadalmi jelentősége hozta létre ama száza­dok óta hivő kegyeletes szokást, hogy az emberek ez alkalom­ból egymásnak sok minden jót kivannak. S ez a jó kívánat — valljuk meg őszintén­ — jól esik, mert valóban ránk fér. „Selten kommt was besseres nach“ tartja a német példaszó, s csaknem mindnyájan kénytelenek va­gyunk beismerni, hogy — igaza van. Az egyes emberek életében az évek számának növekedtével arányban gyarapodnak egyszers­mind a gondok és bajok is, még­pedig annál nagyobb mértékben, minél inkább fokozódnak, — az emberi természetből kifolyólag — vágyaink és igényeink. S a tapasztalás azt bizonyítja, hogy éve­ink hosszú sorozatából alig volnánk képesek egyet-kettőt kisz­e­­melni, melyekről bízvást elmondhatnák, hogy kedvezőbbek voltak a megelőzőknél. Selten kommt was besseres nach. S a­mi áll az egyes emberek életére, ugyanaz áll a társa­dalom, az egyes népek és n­emzetek életére nézve is. Ennek iga­zolására elég legyen csupán azon egy körülményre hivatkoznunk, hogy az úgy­nevezett „fegyveres béke“ évről évre erőseb­ben fojtogatja az európai nemzetek torkát. Helyes és nemes, — mert szives, udvarias és kegyeletes szokás tehát, hogy a felebarátok az uj év alkalmából, egymást­­ jó kivánatokkal üdvözlik. Mert csak azt kivánjuk,más­u n­k, apfit magunknak is kívánunk: egy jobb, boldogabblyen. S­­ mert az újévi gratulácziókra nézve ez a mi nézetünk ,felgy­ő­ződésünk, azért a most beköszöntött évforduló alkalmából mz^.Egy F‘ t. ol­vasóinak i­­­s JF „Boldog uj évet ki­várunk!“ !­tr A szegényügy Egerből. Megdöbbentő a koldusok naponkint­­ való szaporodásának aránya városunkban.­­ Aki különösen­­ szombaton délelőtt a Káptalan-utczán végig megy, s látja a rongyaikra büszke kére­­getők egyes, ronda, visszataszító csoportjait, önkéntelenül is ama gondolatra jut, hogy itt a koldusok privilegizált városában van. 1 V. t. idus-v^apatok tisztán városunk elszegényült,­ elaggott, s keresetképtelen lakosságából kerülnének ki, aggodal­munk e szaporaság fölött talán kevésbbé volna annyira indokolt; de midőn azt tapasztaljuk, hogy e kéregető csoportok egy nagy kontingensét a szomszéd községek koldusai képezik, kik közt, feltűnő alakjaikkal, mintegy vezérekként emelkednek ki egy-egy elriasztó külsejű, elzüllött, elaljasodott, dologkerülő, idegenből idevetődött iparosfélék vagy egyéb munkások, kik fényes nappal is mint titkos rablók osonnak be lakásainkba, s csak azt vesz­­szük észre. ..midőn szobánkban előttünk állanak, ijesztő arczukat szánalomgerjesztőre torzítani igyekezve, s — iszonyú pálinkabűzt, terjesztve magok körül, midőn azt tapasztaljuk, hogy ez idegen koldus­csoportok minden engedély s felügyelet nélkül nyíltan jár­­nak-kelnek utczáinkon, és zsarolják a publikumot, akkor ez üzel­meket tovább szó nélkül tűrnünk nem lehet, nem szabad. Megbotránkozott e tűrhetetlen és nyomorúságos állapotokon, — mint magán-uton értesültünk maga az egri kir. ügyészség is, és nem­rég át is irt a város rendőrhatóságához, hogy e bot­rányos visszaélést megszüntetni, s a koldus-ügyet városunkban a­ törvények értelmében rendezni szíveskedjék. Volt-e ez átíratnak valamelyes foganatja? Még eddig nem tapasztaltuk. Mondják, hogy t. rendőrfőkapitányunk e fölhívás következtében adott ki valamiféle rendeletet, de hogy mit: nem tudjuk, a rendeletet nem láttuk, s így azt sem mondhatjuk meg, volt-e a rendelkezésnek valamely eredménye. Minthogy azonban a koldusok száma városunkban azóta nemcsak nem fogyott, de sőt, úgy látszik, szaporodott is, s főleg az idegen, kétes existen­­cziák mind nagyobb számmal lepik el városunkat: azt kell hin­nünk, hogy valamint a szegényügyre vonatkozó törvények végre­hajtása, úgy rendőrhivatalunk ide vonatkozó intézkedése is csak a papíron maradt. Az 1871. XVIII. t. sz. 131. §-a, de egyéb ide vonatkozó törvényeink is határozottan rendelik, hogy azokról, kik közse­gélyre szorulnak, maguk a községek tartoznak gondoskodni, és csak azon esetben, ha a községek erre képtelenek, folyamodható­nak a törvényhatósághoz, vagy a kormányhoz segélyért. Rendezett tanácsú városokban az idevonatkozó törvények szigorú foganatosítása első­sorban a városi képviselő-testület

Next