Eger, 1892 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1892-01-05 / 1. szám

l-sí) szám. 31-ik évfolyam 1892. január 5-én. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Hirdetésekért: minden 3 hasábozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petitsorhelyért 15 kr. fizetendő. Előfizetéseket elfogad : a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 30. sz. Szabóféle ház) és Szolcsányi Gyula könykereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Tisztelt olvasóinkhoz! Az imént beköszöntött 1892-ik évvel lapunk, az „Eger“, pályafutásának 31-ik évfolyamába lépett. Harmincz év egy időszaki, s főleg vidéki lap életében, nem tartozik a mindennapi események közé, s az ephemer sajtóirodalom naponta szaporodó termékeinek hosszú sorában, nemcsak a vidéki, de a fővárosi, úgynevezett országos lapok közt is igen kevés van olyan, mely három évtizedet ért volna meg. Azon körülmény tehát, hogy az „Eger“ egyike legrégebben fönálló hazai lapjainknak, elvitázhatatlan kritériuma annak, hogy társainak sorában mindenkor becsülettel megállotta helyét. S ép ezért tekint lapunk, az „Eger“, teljes megnyugvással, harmincz éves múltjára vissza ama meggyőződésben, hogy feladatának teljesítése, hivatásának minden körülmények, sokszor nehéz viszonyok között is hű betöltése mindenkor a t. közönség jóakaró helyeslésével s támogatásával találkozott. T. közönségünk e nagybecsű jóakaratát, s pártfogását kérjük lapunk, az „Eger“ számára jövőre is. Nem állunk elő nagyhangú ígéretekkel. De arról biztosíthatjuk t. olvasóinkat, hogy miként eddig, úgy ezentúl is igyekezni fogunk megyénk, városunk, s t. közönségünk jól felfogott érdekeit minden tehetségünk, iparkodásunk s legjobb meggyőződésünk szerint híven s becsülettel szolgálni, s t. olvasóinknak az „Eger“ iránt hosszú évek során át tanúsított becses jóindulatát jövőben is kiérdemelni. Az „Eger“ szerkesztősége. Üdvözlet az egri érseknek. Dr. Samassa József egri érsek ő exja az imént lefolyt. 1891-ik év nyarán töltötte be egyházmegyei főpásztorságának második évtizedét. Érsek őrmaaga, mint annak idején lapunkban körülményesen megírtuk, főpásztorkodása eme huszadik évfordulóját nevezetes és jelentékeny összegekre rugó alapítványokkal tette emlékezetessé. Érsek ő exja azonban az alkalommal távol lévén székvárosától, Eger város közönsége nem volt azon helyzetben, hogy atyai főpásztorát, a város legelső, legtiszteltebb s legszeretettebb polgárát, egyházfőpásztorsága huszadik événk betöltése alkalmából üdvözölhesse. Városunk polgársága tehát örömmel ragadta meg az imént beköszöntött új évforduló alkalmát, hogy érsekünk önmaga iránt érzett határtalan tiszteletének, szeretetének, hálája s törhetetlen ragaszkodásának nagyobb szabású nyilvános kifejezést adjon ama jótéteményekért, melyekkel kegyelmes főpásztorunk ő exja székvárosát elhalmozta, mióta mint a Pyrkerek és Bartakovicsok méltó utóda, nagynevű élőinek örökébe lépett. Az indítványt, hogy Eger közönsége nagylelkű főpásztora iránt érzett hálája s ragaszkodásának ezúttal tüntetésszerű kifejezést adjon, — mint annak idején említettük, — Grónay Sándor polgármester tette, s a városi képviselő-testület általános lelkesedéssel fogadta el azt. Érsekünk ő exjának Egerváros közönsége által történt e tüntetésszerű üdvözöltetése a múlt csütörtökön, a lefolyt év utolsó napján, s a beköszöntött 1892-ik év előestéjén, különben csöndes városunkban szokatlan élénk mozgalmak s lelkesedés közt ment végbe. A jelszó az volt, hogy városunk közönsége fáklyás zenével, s disszónoklattal üdvözölje érsek főpásztori kegyelmességét. E czélból a mondott napon, már alkonyattájban nagy csapatokban kezdett gyülekezni a városház udvarára városunk polgársága, mely, midőn a fáklyák az esthomályban kigyultak, s a diszmenet megindult, az utczákon csatlakozott csoportokkal is növekedve, mikorra az érseki palota tévés parkudvarára ért, több ezer főre rugó impozáns tömeggé nőtte ki magát. A díszmenet, mint említők, esti 7 óra után, számos nemzeti szinti zászlók elővitele, s több mint 300 fáklya ragyogó fénye mellett, a városház udvaráról, lassú, méltóságteljes hullámzással indult meg, Horváth Béla városi rendőralkapitány vezetése mellett, kihez az egri előkelő értelmiség, a városi tisztikar s a városi képviselő testület köréből is számosan csatlakoztak. Ezeken kivül a díszmenetben testületileg részt vettek: az egri önkéntes tűzoltók teljes díszben, s katonai menetben, élükön dr. Pásztor Bertalan főparancsnokkal, s a tűzoltó tisztikarral; az egri jogakadémia polgársága; az egri koszorús dalkör; az egri iparos kör; a kath. legényegylet; a külvárosi kath. olvasókörök stb. A menetben az elite-közönség, s polgárság köréből számos hölgyeket is láttunk. Mondanunk sem kell, hogy a földmives nép, szokott ujjongó lelkesedésével, nagy tömegekben csatlakozott a menethez. A diszmenet a Czukor utczán, majd a Káptalan utczán, s a Lyczeum téren haladt végig, mely utóbbiakban több ház díszesen ki volt világítva. A menet elején a helyben állomásozó Appelgyalogsorezred zenekara játszott harsány indulókat, míg a végén egy népzenekar húzta a Rákóczy- indulót, gyakori lelkes éljenzésektől megszaggatva, így ért a díszmenet lassan hullámzó hömpölygéssel az érseki rezidenczia parkudvarára, hol a legpéldásabb csend- és rendben csoportosult a palota előtt. Ekkor, méltóságteljes, néma csöndben fölzendült az egri koszorús dalkor ajkain a „Szózat“, szokott lelkesedéssel, s precizitással. Két versszak eléneklése után pedig, »felállott a palota erkélyével szemben rögtönzött emelvényre •'.az ünnepség szónoka: Balócsay Sándor ügyvéd, az egri ügyvédi kamara ügyésze, mire egyszerre megnyíltak az erkély * Szárnyastai, s hosszasan felriadó lelkes éljenzések közt megjelent az erkélyen egr érsek főpásztorunk ő exja, udvari papjaitól környezve. Ekkor, magasztos csend közepette, megszólalt az ünnepi szónok, Babócsay Sándor, s a következő lelkes beszéddel üdvözölte érsek önmagát: Nagyméltóságú Érsek Úr! Kegyelmes Urunk! Minél inkább közeledett az éppen most letűnő város év vége, városunk annál inkább érezte lelki szűk* f