Eger, 1893 (32. évfolyam, 1-39. szám)
1893-01-03 / 1. szám
1-ső szám. Előfizetési díj: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre . . 2 „ 50 „ Negyed évre. 1 „ 30 „ Egy hónapra — „ 45 „ Egyes szám — „ 12 „ 32-ik évfolyam 1893. január 3-án. ISZK Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Hirdetésekért: minden 3 hasábozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, ngnlzterben egy petitsorhelyért 15 kr. fizetendő. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 30. szám, a Szabóféle ház) Bauer H. az „Eger“, előfizetési s hirdetési irodája, (Széchenyi-utcza, posta-épület), Szolcsányi Gyula és Blay István könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — Hirdetések előre fizetendők. Hiv. hirdetések egyszeri közlésdija 1 frt 30 kr. 1893. A beköszöntött 1893-iki évforduló alkalmából t. olvasóinak mi is boldog uj évet kívánunk. A kegyeletes szokás, hogy az évfordulót alkalmul hasznájuk fel arra, hogy szeretteinket jókivánatainkkal árasszuk ,1, — nem mai keletű. Eredete a legrégibb időkre vihető vissza. Úgy látszik, az emberek minden időkben szükségét érez k annak, hogy alkalmilag egymásnak szerencsét kívánjanak. Az évforduló, vagyis az új év napja, különböző épek és nemzeteknél, részint csillagászati ismereteik hiányosság, részint különféle vallási intézményeik szerint, más és más idiszákra esett. Sőt, mint tudjuk, az új év napjának idején nézve a különböző vallásfelekezetek: keresztények, óhitük, izraeliták, mohamedánok stb. napjainkban is igen eltérik egymástól. Bizonyos azonban, hogy a különböző nemzetek és vallásflekezetek az új év napját minden időkben előkelő ünnepnek tartották, s vallásbeli szokásaik szerint meg is üllötték a t. Az izraelitáknál ős időktől fogva a Ti sehri ünnep eső napját szokás újév napjául megünnepelni. Mózes vallása szent ezen a napon teremtette isten az első embert, Ádámot, s ezen a napon szokott Jehovah évente ítéletet tartani (Jóm haddin : Ítélet napja.) Az ókorbeli izraeliták e napon tűzáldozatot hztak Jehovahnak, s az ünnep kezdetét harsonákkal adták tudul a népnek; azért nevezték e napot harsona-ünnepnek, a fúvó-hangszerek Sabbathjának is. A régi rómaiak az uj év napját a „kedvező előjelű napjának“ (dies faustus) tartották, s rendszerint ezen a napon szoktak nagyobb vállalatokba bocsátkozni. A napot Janusra hozott áldozatokkal szokták volt megünnepelni. A kereszténység terjedésének első időszakában márczus 25-ét, Gyümölcsoltó B. A. napját ünnepelték az év kezdő npjául. A későbbi századokban, kivált Németországban egész a XIV. századig, sőt Svédországban még a múlt század közte (1753 körül) is decz. 25-ét szokták volt az évforduló első napjái megünnepelni. A jelen évben az óhitű görögök jan. hó 13-án, az iraeliták pedig szept. 11-én ünneplik az uj évet, amelytől az izraeliták időszámlálása szerint, a világ teremtésétől fogva az 5654-ik esztendő veszi kezdetét. A történelem tanúsága szerint az uj évi köszöntések és ajándékok szokása a régi rómaiaktól ered. A római polgárig ugyanis az évforduló napján a magistrátust ünnepélyesen megratulálta. Újévi ajándékokat elfogadni azonban csak a patricusok előjogához tartozott. Az évforduló napján ugyanis mint a cliens tartozott az ő patronusának ajándékot adni. Utóbb aómai császárok mint tributumot, kivétel nélkül követelték a polgárságtól az újévi ajándékokat, s Caliguláról föl van jegyeze, hogy uj év napján palotája kapujába állott kis személyen szedte be saját fölséges kezeivel a római polgárok kényszrajándékait. Az ó germánoknál szintén szokásban volt az újévi ajánékok adása s elfogadása, sőt e részben némely nemzetek tulsá és fényűzést is fejtettek ki. A kereszténység későbbi századaiban a karácsonyi ünnepi ajándékok (Christkindl) váltották fel az uj évieket s miután az ajándékok adása, de méginkább azok elfogadása rendszerint igen kellemes dolog, úgy tapasztaljuk, hogy mind a két jó szokás, úgy a karácsonyi, mint az uj évi ajándékozások divatja egészen napjainkig föntartotta magát. Az uj évi ajándékokkal kapcsolatosak voltak az uj évi gratulácziók is, sőt napjainkban a legtöbb esetben az uj évi köszöntések még folyvást hívnak, habár — az ajándékok elmaradnak is. Az uj évi gratulácziós kártyák készítése a nyomtatás mesterségének feltalálásával egyidejű, s históriai adat, hogy ily nyomtatott uj évi gratulácziós kártyák már az 1439-ik évben székiben használatosak voltak. A napjainkig fönmaradt ilyetén legrégibb új évi köszöntő-kártya azonban 1466-ik évi keletű. Ezek a kártyák rajzokkal voltak ellátva, melyek elejénte rendszerint a gyermek-üdvözítőt ábrázolták repülő galambbal. Később a rajzokat üdvözlő versek helyettesítették, s kivált Németországban egész serege támadt az úgynevezett alkalmi poétáknak, kik az uj évi köszöntőverseket egész üzletszerűleg gyártották, s kik közöl különösen Weber Vilmos, poéta baccalaureatus (1539—1662) egész hírnévre vergődött díszes rajzokkal s üdvözlő versekkel ellátott kártyái által, melyekre az üdvözlőnek csak nevét kellett felirnia. Ilyetén üdvözlő kártyákat még mai napig is székiben árulnak a papirkereskedésekben, s használnak diákok, mesterlegények s tübbeffélék hódolatuk s tiszteletük tárgyainak uj évi ünnepélyes meggratulálására. Régibb időkben ily uj évi köszöntőkkel egész fényűzést csináltak a tehetősebbek. Az üdvözlő verseket selyemre nyomatták, vagy pompás festményekkel látták el, mely szokás Angliában Bálint napján még most is dívik. Mindezeket a múlt század óta az egyszerű névjegyek váltották fel a szokásos „b. u. é. k.“ jegyzéssel, s ez a divat uralkodik ma is az uj évi gratuláczióknál. S valóban ránk fér, hogy a beköszöntött 1893-iki évforduló alkalmából szívből „boldog uj évet kívánjunk“ egymásnak. Mert ha rövid visszapillantást vetünk az imént lefolyt 1892-ik évre, nem valami kellemes visszaemlékezések támadnak lelkünkben. Az óriási áldozatok árán föntartott európai fegyveres béke; az immár elviselhetetlen, s még mindig egyre sulyosodó terhek, melyeket a hadsereg fentartása s fejlesztése követel; — az éjszakról fenyegető vész, mely, Damocles kardjaként, egyre aggasztóbban sulyosodik fejünk fölé; a közelerkölcstelenedés, s a napról-napra ijesztőbb mérvben elharapózó korrupczió, mely nemcsak hitet és meggyőződést, de erényt és becsületet is eladóvá tett, s mint hitvány áruczikket dobott a piaczra, s mely csak imént Francziaországban, a hírhedt Panama-botrányban oly megdöbbentő kulminácziót ért el, amely az európai államok sorsára nézve igen könnyen végzetessé válhatik; az anarchia vérfagylaló aknamunkái; az influenza, s utóbb az ázsiai kholera pusztításai, melyektől hazánk sem jön megkímélve; — s mindezek mellett hazánkban tizenöt éves üdvtelen regime után, ismét évekig tartó kormánytehetetlenség, meddő, áldatlan parlamenti élet; haza-ellenes nemzetiségi túlkapások; a vallási s társadalmi békét felforgatással fenyegető kilátások; politikai helyzetünk javulására irányzott üres ígéretek; klikkuralom, ámítás; tétlen parlamenti zűrzavar, s fenyegető kormányválság, melynek útvesztőjéből alig remélhető üdvös kibontakozás; — ezekhez véve a valóban