Eger, 1893 (32. évfolyam, 1-39. szám)

1893-01-03 / 1. szám

1-ső szám. Előfizetési díj: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre . . 2 „ 50 „ Negyed évre. 1 „ 30 „ Egy hónapra — „ 45 „ Egyes szám — „ 12 „ 32-ik év­folyam 1893. január 3-án. ISZK Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Hirdetésekért: minden 3 hasábozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, n­gnlzterben egy petit­­sorhelyért 15 kr. fizetendő. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Széch­enyi-utcza 30. szám, a Szabóféle ház) Bauer H. az „Eger“, előfizetési s hirdetési irodája, (Széchenyi-utcza, posta-épü­let), Szolcsányi Gyula és Blay István könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — Hirdetések előre fizetendők. Hiv. hirdetések egyszeri közlésdija 1 frt 30 kr. 1893. A beköszöntött 1893-iki évforduló alkalmából t. olvasói­­­­­nak mi is boldog uj évet kívánunk. A kegyeletes szokás, hogy az évfordulót alkalmul haszn­á­­juk fel arra, hogy szeretteinket jókivánatainkkal áras­szuk ,1, — nem mai keletű. Eredete a legrégibb időkre vihető vissza. Úgy látszik, az emberek minden időkben szükségét érez k annak, hogy alkalmilag egymásnak szerencsét kívánjanak. Az évforduló, vagyis az új év napja, különböző é­­pek­ és nemzeteknél, részint csillagászati ismereteik hiányossá­g, részint különféle vallási intézményeik szerint, más és más i­di­szákra esett. Sőt, mint tudjuk, az új év napjának id­ejé­n nézve a különböző vallásfelekezetek: keresztények, óhitü­k, izraeliták, mohamedánok stb. napjainkban is igen eltéri­­k egymástól. Bizonyos azonban, hogy a különböző nemzetek és vallás­f­­lekezetek az új év napját minden időkben előkelő ünne­p­­nek tartották, s vallásbeli szokásaik szerint meg is üllötték a t. Az izraelitáknál ős időktől fogva a Ti sehr­i ünnep eső napját szokás újév napjául megünnepelni. Mózes vallása szen­­t ezen a napon teremtette isten az első embert, Ádámot, s ezen a napon szokott Jehovah évente ítéletet tartani (Jóm haddin : Ítélet napja.) Az ó­korbeli izraeliták e napon tűzáldozatot h­z­­tak Jehovahnak, s az ünnep kezdetét harsonákkal adták tud­ul a népnek; azért nevezték e napot harsona-ünnepnek, a fúvó-hangszerek Sabbathjának is. A régi rómaiak az uj év napját a „kedvező előjel­ű napjának“ (dies faustus) tartották, s rendszerint ezen a nap­on szoktak nagyobb vállalatokba bocsátkozni. A napot Janusr­­a hozott áldozatokkal szokták volt megünnepelni. A kereszténység terjedésének első időszakában márcz­us 25-ét, Gyümölcsoltó B. A. napját ünnepelték az év kezdő n­p­­jául. A későbbi századokban, kivált Németországban egész a XIV. századig, sőt Svédországban még a múlt század közt­­e (1753 körül) is decz. 25-ét szokták volt az évforduló első napj­ái megünnepelni. A jelen évben az ó­hitű görögök jan. hó 13-án,­­ az i­­raeliták pedig szept. 11-én ünneplik az uj évet, amelyt­ől az izraeliták időszámlálása szerint, a világ teremtésétől fogva az 5654-ik esztendő veszi kezdetét. A történelem tanúsága szerint az uj évi köszöntések és ajándékok szokása a régi rómaiaktól ered. A római polgár­­ig ugyanis az évforduló napján a magistrátust ünnepélyesen m­e­­gratulálta. Újévi ajándékokat elfogadni azonban csak a patric­u­­sok előjogához tartozott. Az évforduló napján ugyanis min­t a cliens tartozott az ő patronusának ajándékot adni. Utóbb a­ó­­mai császárok mint tributumot, kivétel nélkül követelték a p­ol­­gárságtól az újévi ajándékokat, s Caliguláról föl van jegyez­e, hogy uj év napján palotája kapujába állott ki­s személye­­n szedte be saját fölséges kezeivel a római polgárok kénysz­r­­ajándékait. Az ó germánoknál szintén szokásban volt az újévi aján­é­­kok adása s elfogadása, sőt e részben némely nemzetek tulsá és fényűzést is fejtettek ki. A kereszténység későbbi századaiban a karácsony­i ün­ne­pi ajándékok (Christkindl) váltották fel az uj évieket s miután az ajándékok adása, de méginkább azok elfoga­dása rendszerint igen kellemes dolog, úgy tapasztaljuk, hogy mind a két jó szokás, úgy a karácsonyi, mint az uj évi ajándé­kozások divatja egészen napjainkig föntartotta magát. Az uj évi ajándékokkal kapcsolatosak voltak az uj évi gratulácziók is, sőt napjainkban a legtöbb esetben az uj évi kö­szöntések még folyvást hívnak, habár — az ajándékok elma­radnak is. Az uj évi gratulácziós kártyák készítése a nyomtatás mes­terségének feltalálásával egyidejű, s históriai adat, hogy ily nyom­tatott uj évi gratulácziós kártyák már az 1439-ik évben széki­ben használatosak voltak. A napjainkig fönmaradt ilyetén legré­gibb új évi köszöntő-kártya azonban 1466-ik évi keletű. Ezek a kártyák rajzokkal voltak ellátva, melyek elejénte rendszerint a gyermek-üdvözítőt ábrázolták repülő galambbal. Később a rajzokat üdvözlő versek helyettesítették, s kivált Német­országban egész serege támadt az úgynevezett alkalmi poéták­nak, kik az uj évi köszöntőverseket egész üzletszerűleg gyártot­ták, s kik közöl különösen Weber Vilmos, poéta baccalaure­­atus (1­539—1662) egész hírnévre vergődött díszes rajzokkal s üdvözlő versekkel ellátott kártyái által, melyekre az üdvözlőnek csak nevét kellett felirnia. Ilyetén üdvözlő kártyákat még mai napig is székiben árulnak a papirkereskedésekben, s használnak diákok, mesterlegények s tübbeffélék hódolatuk s tiszteletük tár­gyainak uj évi ünnepélyes meggratulálására. Régibb időkben ily uj évi köszöntőkkel egész fényűzést csi­náltak a tehetősebbek. Az üdvözlő verseket selyemre nyomatták, vagy pompás festményekkel látták el, mely szokás Angliában Bálint napján még most is dívik. Mindezeket a múlt század óta az egyszerű névjegyek váltották fel a szokásos „b. u. é. k.“ jegyzéssel, s ez a divat uralkodik ma is az uj évi gratuláczióknál. S valóban ránk fér, hogy a beköszöntött 1893-iki évforduló alkalmából szívből „boldog uj évet kívánjunk“ egymásnak. Mert ha rövid visszapillantást vetünk az imént lefolyt 1892-ik évre, nem valami kellemes visszaemlékezések támadnak lelkünkben. Az óriási áldozatok árán föntartott európai fegyveres béke; az immár elviselhetetlen, s még mindig egyre sulyosodó ter­hek, melyeket a hadsereg fentartása s fejlesztése követel; — az éjszakról fenyegető vész, mely, Damocles kardjaként, egyre aggasztóbban sulyosodik fejünk fölé; a közelerkölcstelenedés, s a napról-napra ijesztőbb mérvben elharapózó korrupczió, mely nemcsak hitet és meggyőződést, de erényt és becsületet is eladó­vá tett, s mint hitvány áruczikket dobott a piaczra, s mely csak imént Francziaországban, a hírhedt Panama-botrányban oly megdöbbentő kulminácziót ért el, amely az európai államok sor­sára nézve igen könnyen végzetessé válhatik; az anarchia vér­­fagylaló aknamunkái; az influenza, s utóbb az ázsiai kholera pusz­tításai, melyektől hazánk sem jön megkímélve; — s mindezek mellett hazánkban tizenöt éves üdvtelen regime után, ismét évekig tartó kormánytehetetlenség, meddő, áldatlan parlamenti élet; haza-ellenes nemzetiségi túlkapások; a vallási s társadalmi bé­két felforgatással fenyegető kilátások; politikai helyzetünk javu­lására irányzott üres ígéretek; klikkuralom, ámítás; tétlen par­lamenti zűrzavar, s fenyegető kormányválság, melynek útvesztő­jéből alig remélhető üdvös kibontakozás; — ezekhez véve a valóban

Next