Egészségügyi Dolgozó, 1963 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1963-01-01 / 1. szám
z Egészségügy? dolgoz«*» 1963. JANUÁR 1. Vita a központi vezetőség beszámolója felett A szóbeli referátumot kibővítő vitában huszonöten szólaltak fel. Az alábbiakban kivonatosan ismertetjük a felszólalásokat. Dr. Babits Antal akadémikus hangsúlyozta: fontos és időszerű volt, hogy a központi vezetőség napirendre tűzte a gyógyszerészek legfontosabb problémáit. Mert mit is jelent ma gyógyszerésznek lenni? Évekig tartó egyetemi tanulmányokat, majd felelősségteljes munkát, amely szorosan kapcsolódik az orvosi tevékenységhez. Tudományos pálya ez, hiszen tudományos minősítést is szerezhetnek a gyógyszerészek. A tudományos munka iránti érdeklődést azonban nem szolgálja, sőt, hátrányosan befolyásolhatja a gyógyszerészet még fennálló, kettős jellege. A gyógyszerész foglalkozásában ezért is mind kisebb helyre kell szorulnia a kereskedelmi vonatkozásnak, mind nagyobb teret kell biztosítani a tudományos törekvéseknek. Új gyógyszerek bevezetése csakis a gyógyszerészek, orvosok együttes munkájának eredménye lehet. Dr. Lehrner Lóránt, a Fejér megyei megyebizottság elnöke a gyógyszertárak települési viszonyairól szólott, majd felhívta a figyelmet arra, hogy lakáshiány miatt sok gyógyszerész hagyja el a megyét. Az új gyógyszertárakkal együtt lakásokat is kell építeni — mondotta. — Gyógyszertúlfogyasztás van. A körzeti orvösök munkaidejének jelentős részét a receptírás foglalja le, mert bizony nagyobb munkát jelent egy indokolatlan gyógyszer felírását elhárítani, mint megírni a kért receptet. Dr. Csökör György, a dorogi rendelőintézet igazgató főorvosa elmondotta, hogy a két alapos, mindenre kiterjedő írásos tájékoztatót előzetesen tanulmányozta, és megbeszélte orvosokkal, gyógyszerészekkel. A gyógyszerészek amellett foglaltak állást, hogy vessék el a vállalati formát, mert úgy érzik: ebben az esetben a lakosság is jobban megbecsülné munkájukat. Sürgette a nyugdíj és egyéb szociális problémák megoldását, majd szóvá tette, hogy míg a fekvőbeteg-ellátó intézmények között gyógyszernormákkal dolgoznak, a járóbeteg-ellátás számára ilyen normákat nem állapítottak meg. Az orvosok úgy vélik, hogy a túlzott gyógyszerfogyasztás megszüntetése érdekében ezt a sorrendet meg kellene fordítani. Németh Miklós Baranya megyei főgyógyszerész véleménye szerint a gyógyszerellátás intézményi, illetve vállalati jellegét nem lehet vagylagosan megoldani. Egészséges szintézisre van szükség. Elmondotta, hogy a gyógyszertári központban eredményes munkaverseny van a versenyfeltételek kidolgozásához a szakszervezeti bizottság is jelentős segítséget nyújtott Dr. Végh Antal egyetemi tanár, a Budapesti Orvostudományi Egyetem gyógyszerészkari dékánja a gyógyszerészképzés reformját méltatta, majd rámutatott arra: a gyógyszerészmunka színvonalát jelentősen emelte, hogy szerves részévé vált az egységes egészségügyi ellátásnak. Átalakulóban levő pálya a miénk — mondotta —, ez a forrása sok problémának, nehézségnek. A gyógyszerésznek közbülső helyet kell elfoglalnia az orvos és vegyész között. Olyan alapképzésre van szükség, amely biztosítja a gyógyszerészet tudományos fejlődését. Ennek megfelelően kétféle szintű legyen a gyógyszerészképzés. Dr. Petri Gábor egyetemi tanár, sebészprofeszszor azt javasolta — egyebek mellett —, hogy az egészségügy irányítói mérjék fel, hány gyógyszerészre van szükség a kutatómunka területén, hányra a közforgalmú gyógyszertárakban, és ennek alapján kétszintű gyógyszerészképzést tervezzenek. Így a fiatalok, amikor az egyetemi felvételre pályáznak, világosan látják, mire vállalkoznak. Majd így folytatta: közérdekű kérdés, hogy megoldódjék az infúziós készítmények gyári előállítása. A gyógyszerészek tiszteletre méltó rétege az egészségügyi dolgozóknak. Ez is indokolja, hogy a ma még megoldatlan szociális problémáikat minél előbb orvosolják. Dr. Göllner Barnabás Budapest főgyógyszerésze a hálózati gyógyszertári dolgozók élet- és munkakörülményeiről beszélt. Elemezte, hogy milyen előnyt biztosít a dolgozók számára a vállalati, illetve kereskedelmi jellegű szervezeti forma. László János főgyógyszerész a kórházi gyógyszerészek munkáját ismertette. Hangsúlyozta, hiba, hogy a gyógyszeripar nem ad rendszeres tájékoztatást az új külföldi gyógyszerekről. A kórházi gyógyszerészek munkaidejüknek jelentős részét gyógyszerismertetésre fordítják. Ismertetik az orvosokkal egyes gyógyszerek dozírozását, mellékhatását, összetételét. Vitába szállt Petri Gábor professzorral: helytelen lenne az infúziós oldatok gyártását központosítani, inkább a kórházi gyógyszertárakat kellene azok készítésére alkalmassá tenni. Az indokolatlan gyógyszerfogyasztás megszüntetésére hatásosabb egészségügyi felvilágosítást szorgalmazott. Dr. Kedvessy György egyetemi tanár a gyógyszerészképzés reformjának szükségességéről és a régebben végzett gyógyszerészek továbbképzéséről szólott. A gyógyszerészek — mondotta — nagy érdeklődéssel vesznek részt a továbbképzésben, növekszik az érdeklődés a tudományos munka iránt is. Kiemelte, hogy a mezőgazdaság szocialista átalakulásával járó munkatöbbletet a vidéki gyógyszerészek elismerésre méltóan vállalják. Dr. Balassa Sándor, a Margit-kórház igazgató főorvosa a gyógyszertári dolgozók alacsony bérezésével foglalkozott, majd javasolta: nem lenne-e célszerű a gyógyszerészképzésben kétfajta időtartamú oktatást megvalósítani. Rövidebb legyen a tanulmányi idő a gyógyszertárakban elhelyezkedni kívánók számára, és hosszabb azok részére, akik kutatómunkát fognak végezni. Dr. Kovács Jenő, a SZOT osztályvezetője az aggasztó méretű gyógyszerfogyasztásra hívta fel a figyelmet. Elmondotta, hogy havonta két és fél millió vényt vizsgálnak felül az SZTK orvosai, és tapasztalatuk szerint még mindig elég magas a feleslegesen felírt gyógyszerek száma. Nagy az orvosok, de a gyógyszerészek felelőssége is a túlzott gyógyszerfogyasztás miatt. És ez ma már nem elsősorban anyagi, hanem egészségvédelmi probléma. Mind gyakoribbak azok a közlemények, amelyek bizonyos egészségi károsodásokat a túlzott gyógyszerfogyasztásra vezetnek vissza. Felfigyeltünk arra is — mondotta —, hogy egyes orvosok a kórházi zárójelentésben az utókezeléshez többféle gyógyszert javasolnak, mint amennyit a beteg a kórházban kapott. Dr. Schulek Elemér akadémikus felszólalása elején azzal a kérdéssel foglalkozott: szükség van-e egyetemi végzettségre a gyógyszerészek rutinmunkájához? Mielőtt erre bárki határozott választ ad, gondoljon arra, hogy ha ma megvizsgáljuk az értelmiségi munkát, például egy részlegvezető mérnök munkáját, azt látjuk, hogy tevékenységének fő tartalma adminisztrációs jellegű, anyagbeszerzéssel, irányítással, személyzeti ügyek intézésével foglalkozik, és mégsem merül fel senkiben az a gondolat, hogy egyetemi végzettsége felesleges. Ugyanez áll a gyógyszerészekre is. A gyógyszerészi foglalkozás magas képzettséget igényel, hiszen csak a tudás lehet az alapja annak a szemléletnek, amelyre gyógyszertárakban, gyógyszergyárakban egyaránt szükség van. Elismerőleg szólott azokról a nívós közleményekről, amelyeket a hálózatban dolgozó gyógyszerészek a szaklapokban publikálnak. Ezután részletesen elemezte a felsőoktatási reform végrehajtásának személyi és dologi feltételeit. Bagetzly János Békés megye főgyógyszerésze egyebek mellett elmondotta, hogy megyéjében két gyógyszertár épül községfejlesztési alapból. A falusi gyógyszerellátás megjavítása érdekében javasolta a mozgógyógyszertár-hálózat kiépítését. Egymás után létesülnek tanyaközpontok, ahol a körzeti orvosok időnként rendelést tartanak a termelőszövetkezeti tagságnak. A mozgó gyógyszertár igen alkalmas arra, hogy a felírt gyógyszereket kis laboratóriumában a helyszínen elkészítse, illetve kiadja. A magisztrális vények száma abszolút értelemben igen magas. Az állandóan emelkedő gyógyszerforgalomnak körülbelül 10—15 százaléka. Ezek elkészítése sok időt kíván a gyógyszerésztől. Rostás István, a Vöröskereszt főtitkára elismerőleg szólott az egészségügyi dolgozók részvételéről az egészségügyi felvilágosításban. Hangsúlyozta, hogy a gyógyszertári dolgozók, akik — különösen vidéken — szoros kapcsolatban vannak a lakossággal, meggyőző munkával elő tudják segíteni az önkéntes véradó mozgalom terjesztését, az alkoholizmus elleni küzdelmet és a falu kulturáltságának szempontjából olyan fontos tisztasági mozgalmat. Dr. Várhelyi Zoltán, a kazincbarcikai kórház igazgató főorvosa beszámolt arról, hogy Borsod megyében felmérték a gyógyszertárak helyzetét. Miskolcon például a régi gyógyszertárak átalakításától lényeges javulást nem várhatnak. Vitatkozott azzal a javaslattal, amely ajánlotta, hogy a körzeti ápolónőket bízzák meg az otthon fekvő betegek vényeinek összegyűjtésével és kiváltásával. Szerinte ezt közlekedési eszköz hiánya miatt a három-négy községben tevékenykedő körzeti ápolónők nem végezhetik el. Szóvá tette, hogy a közelgő tanácsválasztáskor az eddiginél több gyógyszerészt kell tanácstagként jelölni. Dr. Kardos Kálmán főorvos, a Borsod megyei megyebizottság elnöke a megyében szerzett tapasztalatok alapján kevesellte a gyógyszertárak számát. Megyéjében 360 község van, és mindössze 94 gyógyszertár. Ezek közül 20 gyógyszertár bonyolítja le a forgalom 60 százalékát. Ez a forrása a gyógyszerellátás problémáinak, a gyógyszertári dolgozók túlterheltségének. Nem helyesli, hogy a gyógyszertári központban önálló szakszervezeti alapszerveket hoztak létre. Eredményesebbnek tartja, ha a gyógyszertári dolgozók a községi, járási alapszervezetekben fejtenek ki szakszervezeti tevékenységet. Dr. Katona István, az István-kórház igazgató főorvosa a magyar gyógyszerészet nemzetközi tekintélyéről szólott Igen jóleső érzés — mondotta —, hogy amikor a külföldiek jönnek hazánkba, érdeklődnek a magyar gyógyszerek iránt, sőt, nem egy esetben szívesen visznek ilyeneket magukkal hazájukba, ami a magyar gyógyszergyártás tekintélyét növeli más országokban is. Egyetértett azokkal, akik felszólalásukban hangsúlyozták, hogy a gyógyszerészeknek magasabb szakismeretre van szükségük, mert az orvosi társadalom erősen igényli velük az együttműködést. Dr. Bayer István, a Gyógyszerkutató Intézet igazgatója — egyebek mellett — a magyar gyógyszerészet nemzetközi kapcsolatainak hiányáról szólott, majd arról beszélt, hogy a gyógyszerészszakcsoport most készül a Winkler-emlékülésre, melyre eddig 116 előadást jelentettek be. A jelentkezők között szép számban vannak hálózati, illetve kórházi gyógyszerészek. Figyelemre méltó, hogy előadásaik a gyógyszertárakban végzett munka tudományos tapasztalatairól számolnak be. Govrik Márton a Gyógyért dolgozója a drogisták képzéséről szólott, kifejezte afeletti örömét, hogy ezzel a kérdéssel a szakszervezet elnökségének írásbeli referátuma érdemben foglalkozott. Végh László Vas megye főgyógyszerésze elismeréssel szólott arról, hogy a szakszervezet központi vezetősége a gyógyszerészek problémáit napirendre tűzte, és több gyógyszerészt is meghívott az ülésre, felkérve őket: vegyenek részt a vitában. A fiatal és idős gyógyszerészek kapcsolatáról szólva, hangsúlyozta: a két generáció sohasem gondolkozhat egyféleképpen. De a közöttük levő távolságot csökkenteni lehet, ha az idős gyógyszerész kész az új gondolatok befogadására, a fiatalok pedig arra, hogy tisztelettel és megbecsüléssel vegyék át idős kollégáik élet- és munkatapasztalatait. A gyógyszerészek társadalmi aktivitása valóban növekedett —folytatta szavait —, de hogy ez a jövőben tovább fokozódjék, az nemcsak a gyógyszerészeken múlik, hanem a társadalmi szerveken is, azon, mennyire igénylik a gyógyszerészek részvételét. Dr. Bene Zoltán főorvos, országgyűlési képviselő a gyógyszerészek nyugdíjproblémájáról beszélt, sürgette a gyógyszertári dolgozók munkaügyi kérdéseinek fokozatos megoldását. Guth József, a Nógrád megyei Gyógyszertári Központ igazgatója felszólalásában kifejtette: nem mellékállásokkal, hanem a törvényes munkaidőn belül végzett tevékenység magasabb dotációjával kell a gyógyszerészek jövedelmét gyarapítani. Fel kell figyelni arra is, hogy a fiatal gyógyszerészek nagy része mindent elkövet, hogy vidékről városba kerülhessen. A társadalmi és az egyéni érdek nem mindig lehet azonos, ez igaz. Aki azonban hivatását szereti, azzal meg lehet értetni, hogy a kettő összeütközéséből a társadalmi érdeknek kell győztesen kikerülnie. Dr. Horváth Dénes Győr megyei főgyógyszerész felszólalásában kiemelte: — Ahogy hallgattam a vitát, nehezen állapíthattam meg, hogy orvos vagy gyógyszerész-e a hozzászóló. Az orvosok is anynyi szakértelemmel, együttérzéssel és megértéssel beszéltek a gyógyszerészet kérdéseiről, hogy mindenki meggyőződhet tett arról: a szakszervezet központi vezetőségének egésze ismeri és magáévá teszi gyógyszerészek problémáit, fáradságot nem kímélve segíti azok megoldását. Elismeréssel beszélt a gyógyszerész-szakcsoport munkájáról, de bírálta a szakosztály tevékenységét, melyet nem érez elég rendszeresnek és hatásosnak. Javasolta, hogy az Orvostovábbképző Intézetben a gyógyszerész-továbbképzés számára is létesítsenek tanszéket. Dr. Bölcs Béla, az Egészségügyi Minisztérium előadója összehasonlította a magyarországi gyógyszertári hálózat méretét a többi szocialista országéval, és megállapította, hogy hazánk első helyen áll a gyógyszertárak számának tekintetében. Ezzel az eredménnyel azonban nem lehetünk elégedettek — mondotta —, mert például 200 olyan gyógyszertár van, amelynek épülete már úgyszólván használhatatlan, céljának nem megfelelő. Ezek helyett új gyógyszertárakat kell építeni. Fogarasi Ferenc Zala megye főgyógyszerésze példákkal bizonyította, hogy milyen nehézséget okoz, ha a fiatal gyógyszerészeknek nem tudnak lakást biztosítani. Szóvá tette azt is, hogy az egyedül álló gyógyszerészek falun nem étkezhetnek egészségügyi intézményekben, ami gyakran megoldhatatlan problémát okoz számukra. A gyógyszertárak felszerelése nem kielégítő — mondotta a továbbiakban. — Nincsenek desztillálókészülékek, a mérlegek sem megfelelőek. Felszólalásának befejező részében a Zala megyei gyógyszerészek politikai helytállását méltatta, és hangsúlyozta: több gyógyszerész tanácstagra lenne szükség ahhoz, hogy az egészségügyi állandó bizottságokban eredményesebb munka folyjék. A vitát Lázár Jenő főosztályvezető és dr. Kádár Tibor válaszai után dr. Szabó Zoltán, a szakszervezet elnöke zárta be. A központi bizottság egyhangúlag elfogadta az elnökség határozati javaslattervezetét, és határozattá emelte. MODERN GYÓGYSZERTÁR ÉRDIGETEN Érdligetnek tízezer lakosa van, de eddig nem volt gyógyszertára. A most megnyílt gyógyszertár havi forgalma körülbelül 62—65 ezer forint. A korszerű gyógyszertárban — amelynek Törzs Gertrud a vezetője, munkatársa Vass Erzsébet — központi fűtés, állandó hideg-meleg vizet szolgáltató készülék és szépen berendezett ügyeleti szoba van Bizaglich Jenő fotoriportja Törzs Gertrud vezető gyógyszerész a szépen berendezett ügyeleti szobában segít Vass Erzsébetnek a tanulásban A 15/4-es gyógyszertár Érdligeten, a balatoni műút mellett Gyógyszerkiadás