Egészségügyi Dolgozó, 1971 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1971-05-04 / 5. szám
VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETE LAPJA XV. ÉVFOLYAM, 5. SZÁM ÁRA: 1 FORINT 1971. MÁJUS 1. KÖSZÖNTJÜK A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK XXII. KONGRESSZUSÁT A magyar szakszervezeti mozgalom legfelsőbb vezető** szerve, a XXII. kongresszus május 4-től 8-ig tanácskozik az építők szakszervezetének székházában. Meghallgatja és megvitatja a Szakszervezetek Országos Tanácsának beszámolóját a XXI. kongresszus óta végzett munkáról és a szakszervezetek soron következő feladatait Gáspár Sándor főtitkár előadásában. A számvizsgáló bizottság jelentése után kerül sor a magyar szakszervezetek alapszabályának módosítására, majd a Szakszervezetek Országos Tanácsának és a számvizsgáló bizottságnak újjáválasztására. A beszámolási időszakban tovább szilárdult a munkásosztály hatalma, erősödött a magyar társadalom szocialista jellege. A Magyar Szocialista Munkáspárt tudományosan feltárta a szocialista fejlődést előmozdító új lehetőségeket és követelményeket. Bevezették az új gazdasági reformot, a társadalmi érdeklődés előterébe került a szocialista demokrácia fejlesztése, a dolgozók közéleti aktivitásának, érdeklődésének növekedése. Intézkedések születtek a bérből és a fizetésből élők életszínvonalának emelésére. A magyar szakszervezetek részesei az eredményeknek. Nagyobb lett kezdeményező szerepük és önállósságuk a fontos társadalmi kérdések felvetésében és eldöntésében. Alkotó együttműködést alakítottak ki az állami szervekkel, a Minisztertanácstól a vállalatokig. A kongresszus ülésszaka az eredményeket nyugtázva, a még megoldatlan problémák kritikus és felelős elemzésével mutatja meg a szakszervezeteknek az előrehaladás útját. Szakszervezetünket — a VI. kongresszus határozata alapján — a magyar szakszervezetek XXII. kongresszusán a következők képviselik: Dr. Albert Sándor, a Csongrád megyei bizottság titkára; dr. Árvay Sándor, a Hajdú megyei bizottság elnöke; dr. Babics Antal, a szakszervezet elnöke; Balla Sándorné dr., a János Kórház szakszervezeti tanácsának titkára; dr. Cseke István, a Barcsi járási szakszervezeti bizottság titkára; dr. Csik Péterné, a Fővárosi Tanács Gyógyszertári Központja szakszervezeti tanácsának titkára; dr. Csordás Jenő, a Tolna megyei bizottság elnöke; dr. Darabos Pál, a szakszervezet főtitkára; Dóczi Gyula, a Zala megyei bizottság titkára; Egervári Lászlóvá dr., a Veszprém megyei bizottság tagja; Filep Istvánná, a Komárom megyei bizottság titkára; Franczen Margit, a Bács megyei kórház szakszervezeti tanácsának titkára; dr. Gazdag Imre, a szakszervezet titkára; Gulyás Sándorné Békés megyei bizottságunk titkára; Koncsek Aranka, a szakszervezet titkára; Kormos Ilona, a budapesti bizottság titkára; Meskó Károly, a szakszervezetalelnöke; dr. Nagy Sándorné, a Nógrád megyei bizottság tagja; dr. Németh Éva, a Fejér megyei orvosetikai bizottság tagja; Nyolczas Mária, a Szolnok megyei kórház szakszervezeti tanácsának titkára; Ruborics László, a Vas megyei bizottság titkára; Sárfi Rózsi, a szakszervezet alelnöke; Szigeti Ernőné, a Győr megyei kórház szakszervezeti tanácsának titkára; Szurovi Margit, a hatvani kórház szakszervezeti bizottságának titkára; Tolnai Alajos, az István Kórház szakszervezeti tanácsának tagja; Varga Erzsébet, a Pest megyei bizottság titkára; Vaskó Sándorné, a Szabolcs megyei kórház szakszervezeti tanácsának titkára; dr. Várhelyi Zoltán, a Borsod megyei bizottság titkára; dr. Végh Antal szakszervezetünk alelnöke; dr. Végi János, a Pécsi Orvostudományi Egyetem szakszervezeti tanácsának titkára. Az Orvos Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének VI. kongresszusa Nemcsak az egészségügyi közvélemény, hanem az egész ország figyelme kísérte szakszervezetünk VI. kongresszusát, melyet április 14—15-én tartottunk az Élelmezési Dolgozók Szakszervezetének kongresszusi termében. A szervezett egészségügyi dolgozók képviseletében háromszáz küldött — 30 százalékuk Budapestről, a többiek vidékről — tanácskozott: 116 orvos, 23 gyógyszerész, 128 középfokú képesítésű egészségügyi dolgozó, műszakiak és más szakképzettségűek. örömteli színfoltja volt a kongresszusnak az ötvennégy 30 éven aluli fiatal, az ifjúság képviselői. A kongresszus elnökségében helyet foglalt dr. Ajtai Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a kormány elnökhelyettese, Gál László, a SZOT titkára, dr. Szabó Zoltán, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, egészségügyi miniszter, dr. Papp Lajos, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnöke, Rostás István, a Magyar Vöröskereszt főtitkára, Főcze Lajos, a KISZ Központi Bizottságának titkára, dr. Babics Antal akadémikus, a szakszervezet elnöke, dr. Böszörményi Miklós egyetemi tanár, a budapesti bizottság elnöke, dr. Csehák Judit körzeti orvos, dr. Darabos Pál, a szakszervezet főtitkára, Egerváry Lászlóvá dr. főgyógyszerész, dr. Farádi László, az egészségügyi miniszter első helyettese, dr. Gazdag Imre, a szakszervezet titkára, Gosztola Sándorné szb-titkár, Koncsek Aranka, a szakszervezet titkára, Kormos Ilona, a budapesti bizottság titkára, dr. Merényi Sándor főorvos, a Nógrád megyei bizottság elnöke, Meskó Károly alelnök, dr. Noszkay Aurél főorvos, Perecsényi Jenőné megyebizottsági titkár, dr. Végh Antal egyetemi tanár, alelnök, dr. Weil Emilvé főorvos. Betegsége, illetve vidéki távolléte miatt nem vehetett részt az elnökségben Sárfi Rózsi alelnök és dr. Rusznyák István akadémikus. KÖZMŰNE Ki EGÉSZSÉGÜGYI KULTÚRA Szakszervezetünknek — mint bármely más társadalmi szervezetnek — megvan a múltja, jelene és ezekből következtethetünk jövőjére is. Mozgalmunk születése érdekes és tanulságos volt. A felszabadulás után a Bangha Béla utcai szakszervezeti székházban nagy aktivitással indult meg a toborzás: napok alatt több száz orvos és más egészségügyi dolgozó — belső erőtől hajtva, lelkesen, ellenszolgáltatás nélkül — lépett fel a fenyegető járványveszély ellen, szervezte meg a betegek ellátását — mondotta megnyitótójában Babics Antal. Az ideiglenes közegészségügyi bizottság tevékenysége szorosan összekapcsolódott a szakszervezet építésével, munkájával. A Magyar Kommunista Párt kezdeményezésére a közegészségügyi bizottságnak és a szakszervezetnek vezetője és irányítója dr. Weil Emil — a munkásmozgalom kiemelkedő harcosa lett. Az útnak indulást, a kezdeti lépéseket sokunknál még az ösztönösség diktálta. Ahogy tudatosabbak lettünk, tágult politikai látókörünk, úgy erősödött mozgalmunk is, s a tudományos élet megindításával mágnesként vonzotta magához az orvosokat. A szervezettség, az egyet a lakás hívta közénk az ápolónőket és az egészségügy többi területén dolgozókat. Feladat volt bőven, és bármilyen nehezek is voltak a körülmények, nem maradt el a siker. Az elmúlt negyedszázadban sok minden épült az országban, megszilárdult a munkáshatalom, pótoltuk az előző kor mulasztásait, közkinccsé tettük az egészségügyi kultúrát, az egészséges élethez való jogot. Büszkék vagyunk rá, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt a X. kongresszuson megállapíthatta: a szakszervezetek sok kezdeményezéssel és nagy felelősséggel dolgoznak. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmével a Szovjetunió nekünk is utat nyitott a szabadság, a szocializmus felé. Ez a gondolat ismét felvetődött bennünk, amikor az SZKP XXIV. kongresszusa tanácskozott. Amit Moszkvában a világ kommunista pártjai elhatároztak, szinte egyetlen mondatba sűrítette: hogyan kell szebbé, könnyebbé tenni a dolgozó emberek életét. A XXIV. kongresszuson elhangzottakhoz nekünk is hozzá kell tennünk, és hozzá is fogjuk adni mindazt, ami erőnkből és akarásunkból telik. A párt tagjai és a pártonkívüliek a jövőben is vállvetve dolgoznak mindazért, amit a Magyar Szocialista Munkáspárt célul tűzött ki, amire vállalkoztunk, és amit becsületes munkával el akarunk érni. Hangot adunk a több mint 160 ezer szervezett egészségügyi dolgozó, a magyar lakosság egészségügyi ellátása érdekeinek, ugyanakkor elsőrendű kötelességünknek tartjuk a munkás-paraszt hatalom erősítését és védelmét. Huszonhetedik szabad májusunk KÁROLYI ANDRÁS GRAFIKÁJA Vörös vitéz* Nem kell most kürt, se zengő muzsika, Se pergő dob, se jelszó, hogy: előre! Új, szebb világok vakmerő fia önvéred űz most völgybe, hegytetőre, A vágyad visz, a szív diktál most néked: Sírnak feléd bús, szolga messzeségek, Igás országok, ahol majd ítélsz Vörös vitéz, vörös vitéz! Előtted száll, mint rongyos lobogó: A nép megtépett lelke és villámol, Mögötted, koldus földön álmodó ínségbe folytott óriási tábor. Nem rongy császárért villog az acélod, Nagyobb, dicsőbb, és fénylőbb a te célod, A mélységekből most az égig érsz, Vörös vitéz, vörös vitéz! • Részlet Peterdi Andor költeményéből.