Egészségügyi Dolgozó, 1971 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1971-05-04 / 5. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETE LAPJA XV. ÉVFOLYAM, 5. SZÁM ÁRA: 1 FORINT 1971. MÁJUS 1. KÖSZÖNTJÜK A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK XXII. KONGRESSZUSÁT A magyar szakszervezeti mozgalom legfelsőbb vezető­­** szerve, a XXII. kongresszus május 4-től 8-ig tanács­kozik az építők szakszervezetének székházában. Meghallgatja és megvitatja a Szakszervezetek Országos Tanácsának be­számolóját a XXI. kongresszus óta végzett munkáról és a szakszervezetek soron következő feladatait Gáspár Sándor főtitkár előadásában. A számvizsgáló bizottság jelentése után kerül sor a magyar szakszervezetek alapszabályának módosí­tására, majd a Szakszervezetek Országos Tanácsának és a számvizsgáló bizottságnak újjáválasztására. A beszámolási időszakban tovább szilárdult a munkás­­osztály hatalma, erősödött a magyar társadalom szocialista jellege. A Magyar Szocialista Munkáspárt tudományosan fel­tárta a szocialista fejlődést előmozdító új lehetőségeket és követelményeket. Bevezették az új gazdasági reformot, a társadalmi érdeklődés előterébe került a szocialista demokrá­cia fejlesztése, a dolgozók közéleti aktivitásának, érdeklődé­sének növekedése. Intézkedések születtek a bérből és a fi­zetésből élők életszínvonalának emelésére. A magyar szak­­szervezetek részesei az eredményeknek. Nagyobb lett kezde­ményező szerepük és önállósságuk a fontos társadalmi kér­dések felvetésében és eldöntésében. Alkotó együttműködést alakítottak ki az állami szervekkel, a Minisztertanácstól a vállalatokig. A kongresszus ülésszaka az eredményeket nyug­tázva, a még megoldatlan problémák kritikus és felelős elem­zésével mutatja meg a szakszervezeteknek az előrehaladás útját. Szakszervezetünket — a VI. kongresszus határozata alap­ján — a magyar szakszervezetek XXII. kongresszusán a következők képviselik: Dr. Albert Sándor, a Csongrád me­gyei bizottság titkára; dr. Árvay Sándor, a Hajdú megyei bizottság elnöke; dr. Babics Antal, a szakszervezet elnöke; Balla Sándorné dr., a János Kórház szakszervezeti tanácsá­nak titkára; dr. Cseke István, a Barcsi járási szakszervezeti bizottság titkára; dr. Csik Péterné, a Fővárosi Tanács Gyógy­szertári Központja szakszervezeti tanácsának titkára; dr. Csordás Jenő, a Tolna megyei bizottság elnöke; dr. Darabos Pál, a szakszervezet főtitkára; Dóczi Gyula, a Zala megyei bizottság titkára; Egervári Lászlóvá dr., a Veszprém megyei bizottság tagja; Filep Istvánná, a Komárom megyei bizottság titkára; Franczen Margit, a Bács megyei kórház szakszerve­zeti tanácsának titkára; dr. Gazdag Imre, a szakszervezet titkára; Gulyás Sándorné Békés megyei bizottságunk titkára; Koncsek Aranka, a szakszervezet titkára; Kormos Ilona, a budapesti bizottság titkára; Meskó Károly, a szakszervezet­­alelnöke; dr. Nagy Sándorné, a Nógrád megyei bizottság tagja; dr. Németh Éva, a Fejér megyei orvosetikai bizott­ság tagja; Nyolczas Mária, a Szolnok megyei kórház szakszervezeti tanácsának titkára; Ruborics László, a Vas megyei bizottság titkára; Sárfi Rózsi, a szakszervezet alelnö­­ke; Szigeti Ernőné, a Győr megyei kórház szakszervezeti ta­nácsának titkára; Szurovi Margit, a hatvani kórház szakszer­vezeti bizottságának titkára; Tolnai Alajos, az István Kórház szakszervezeti tanácsának tagja; Varga Erzsébet, a Pest me­gyei bizottság titkára; Vaskó Sándorné, a Szabolcs megyei kórház szakszervezeti tanácsának titkára; dr. Várhelyi Zol­tán, a Borsod megyei bizottság titkára; dr. Végh Antal szakszervezetünk alelnöke; dr. Végi János, a Pécsi Orvostu­dományi Egyetem szakszervezeti tanácsának titkára. Az Orvos Egészségü­gyi Dolgozók Szakszervezetének VI. kongresszusa Nemcsak az e­gészségügyi közvélemény, hanem az egész ország figyelme kísérte szakszervezetünk VI. kongresszusát, melyet április 14—15-én tartottunk az Élelmezési Dolgozók Szakszervezetének kongresszusi termében. A szervezett egészségügyi dolgo­zók képviseletében háromszáz küldött — 30 százalékuk Budapestről, a többiek vidék­ről — tanácskozott: 116 orvos, 23 gyógyszerész, 128 középfokú képesítésű egészségügyi dolgozó, műszakiak és más szakképzettségűek. örömteli színfoltja volt a kongresszus­nak az ötvennégy 30 éven aluli fiatal, az ifjúság képviselői. A kongresszus elnökségében helyet foglalt dr. Ajtai Miklós, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagja, a kormány elnökhelyettese, Gál László, a SZOT titkára, dr. Szabó Zoltán, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, egészségügyi miniszter, dr. Papp Lajos, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnöke, Rostás István, a Ma­gyar Vöröskereszt főtitkára, Főcze Lajos, a KISZ Központi Bizottságának titkára, dr. Babics Antal akadémikus, a szakszervezet elnöke, dr. Böszörményi Miklós egyetemi tanár, a budapesti bizottság elnöke, dr. Csehák Judit körzeti orvos, dr. Darabos Pál, a szakszervezet főtitkára, Egerváry Lászlóvá dr. főgyógyszerész, dr. Farádi László, az egészségügyi miniszter első helyettese, dr. Gazdag Imre, a szakszervezet titkára, Gosztola Sándorné szb-titkár, Koncsek Aranka, a szakszervezet titkára, Kormos Ilona, a budapesti bizottság titkára, dr. Merényi Sándor főorvos, a Nógrád megyei bizottság elnöke, Meskó Károly alelnök, dr. Noszkay Aurél főorvos, Perecsényi Jenőné megye­bizottsági titkár, dr. Végh Antal egyetemi tanár, alelnök, dr. Weil Emilvé főorvos. Betegsége, illetve vidéki távolléte miatt nem vehetett részt az elnökségben Sárfi Ró­zsi alelnök és dr. Rusznyák­ István akadémikus. KÖZMŰNE­­ Ki EGÉSZSÉGÜGYI KULTÚRA Szakszervezetünknek — mint bármely más társadalmi szervezetnek — megvan a múltja, jelene és ezekből követ­keztethetünk jövőjére is. Mozgalmunk születése érdekes és tanulságos volt. A felszabadulás után a Bangha Béla utcai szakszervezeti székházban nagy aktivitással indult meg a toborzás: napok alatt több száz orvos és más egészségügyi dolgozó — belső erőtől hajtva, lelkesen, ellenszolgáltatás nél­kül — lépett fel a fenyegető járványveszély ellen, szervezte meg a betegek ellátását — mondotta megnyitótójában Babics Antal. Az ideiglenes közegészségügyi bizottság tevékenysége szorosan összekapcsolódott a szakszervezet építésével, mun­kájával. A Magyar Kommunista Párt kezdeményezésére a közegészségügyi bizottságnak és a szakszervezetnek vezetője és irányítója dr. Weil Emil — a munkásmozgalom kiemelke­dő harcosa­­ lett. Az útnak indulást, a kezdeti lépéseket so­kunknál még az ösztönösség diktálta. Ahogy tudatosabbak lettünk, tágult politikai látókörünk, úgy erősödött mozgal­munk is, s a tudományos élet megindításával mágnesként vonzotta magához az orvosokat. A szervezettség, az egyet a lak­ás hívta közénk az ápolónőket és az egészségügy többi területén dolgozókat. Feladat volt bőven, és bármilyen ne­hezek is voltak a körülmények, nem maradt el a siker. Az elmúlt negyedszázadban sok minden épült az ország­ban, megszilárdult a munkáshatalom, pótoltuk az előző kor mulasztásait, közkinccsé tettük az egészségügyi kultúrát, az egészséges élethez való jogot. Büszkék vagyunk rá, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt a X. kongresszuson megál­lapíthatta: a szakszervezetek sok kezdeményezéssel és nagy felelősséggel dolgoznak. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmével a Szovjetunió nekünk is utat nyitott a szabadság, a szocializ­mus felé. Ez a gondolat ismét felvetődött bennünk, amikor az SZKP XXIV. kongresszusa tanácskozott. Amit Moszkvá­ban a világ kommunista pártjai elhatároztak, szinte egyetlen mondatba sűrítette: hogyan kell szebbé, könnyebbé tenni a dolgozó emberek életét. A XXIV. kongresszuson elhangzot­takhoz nekünk is hozzá kell tennünk, és hozzá is fogjuk ad­ni mindazt, ami erőnkből és akarásunkból telik. A párt tag­jai és a pártonkívüliek a jövőben is vállvetve dolgoznak mindazért, amit a Magyar Szocialista Munkáspárt célul tű­zött ki, amire vállalkoztunk, és amit becsületes munkával el akarunk érni. Hangot adunk a több mint 160 ezer szervezett egészségügyi dolgozó, a magyar lakosság egészségügyi ellá­tása érdekeinek, ugyanakkor elsőrendű kötelességünknek tartjuk a munkás-paraszt hatalom erősítését és védelmét. Huszonhetedik szabad májusunk KÁROLYI ANDRÁS GRAFIKÁJA Vörös vitéz* Nem kell most kürt, se zengő muzsika, Se pergő dob, se jelszó, hogy: előre! Új, szebb világok vakmerő fia önvéred űz most völgybe, hegytetőre, A vágyad visz, a szív diktál most néked: Sírnak feléd bús, szolga messzeségek, Igás országok, ahol majd ítélsz Vörös vitéz, vörös vitéz! Előtted száll, mint rongyos lobogó: A nép megtépett lelke és villámol, Mögötted, koldus földön álmodó ínségbe folytott óriási tábor. Nem rongy császárért villog az acélod, Nagyobb, dicsőbb, és fénylőbb a te célod, A mélységekből most az égig érsz, Vörös vitéz, vörös vitéz! • Részlet Peterdi Andor költeményéből.

Next