Egészségügyi Dolgozó, 1981 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1981-01-04 / 1. szám
Felavatták a dél-pesti kórházat Lázár György, a Minisztertanács elnöke december 15-én ünnepélyesen felavatta a Pesterzsébetien épült 800 ágyas dél-pesti kórházat. Az eseményen megjelent Maróthy László, a Politikai Bizottság tagja, a budapesti pártbizottság első titkára, a kormány több tagja, a főváros politikai és kulturális életének képviselői, valamint az építésben részt vevő vállalatok dolgozói. , Szépvölgyi Zoltán, a fővárosi tanács elnöke bejelentette, hogy az új kórházat dr. Jahn Ferencről, a kommunista mártírról, a szegények orvosáról nevezték el. Dr. Schultheisz Emil egészségügyi miniszter ünnepi beszédében szólt arról, hogy a dél-pesti kórház építésében és felszerelésében már az orvostudomány és a betegellátás legkorszerűbb elvei érvényesültek. A kórház építését 1974-ben határozta el a fővárosi tanács; a beruházás 1240 millió forintba került, (csak a MEDICOR műszerek értéke 220 millió forint!); a generálkivitelező a Középületépítő Vállalat volt. (A kórházhoz a 3. metrótól a 1213- as autóbusszal lehet eljutni.) Az intézmény megnyitásával a fővárosi tanácsi kórházi ágyak száma több mint 5 százalékkal emelkedett. Dél-Pest területén a XVIII— XX. kerületben azelőtt kórház nem volt, az itt élők ellátását csak a város belső kerületeinek kórházaiban lehetett biztosítani. Most mentesülnek ettől a tehertől azok a fővárosi kórházak, amelyekben eddig a lőrinci és az erzsébeti fekvőbetegeket gyógyították, ezért új beutalási rend készül. Az új kórházban a betegek először a felvételi osztályra kerülnek; itt a diagnózist elkészítő orvoscsoport fogadja őket, majd az alapos és gyors vizsgálat eredményétől függően jutnak a kórház különböző osztályaira. Az intenzív osztályon, valamint a koraszülöttrésznél nincs látogatás, de tv-kamerán keresztül megtekinthetők a betegek, és telefonon beszélgetésre is nyílik lehetőség. A kórház már folyamatos ellátást biztosít, 12 osztályán átlag kéthetes ápolási időt figyelembe véve — évente 18—20 ezer beteget ápolhatnak. Az új kórház néhány osztálya részt vállal a budapesti ügyeleti rendszerből, és a medikusok gyakorlati képzésének is otthont nyújt. Az orvosképzést szolgálja a kétszáz hallgatóra méretezett előadóterem és a jól felszerelt könyvtár. Az építkezésben részt vevő vállalatok munkában kitűnt dolgozóinak az avatáson kormány- és miniszteri kitüntetéseket adtak át. Itt Cegléd! A 900 ágyas ceglédi kórház betegeinek közel háromnegyede gyógyételtmezést igényel. Dr. Kovács Éva belgyógyász és diétás főorvos a főorvosi értekezleten ismertette a bevezetendő új rendszert. Lényege, hogy a kezelőorvos egy alapétrend változataként rendeli meg betegeinek a diétaterápiát, az adagnagyság, a tápanyagöszszetétel és az elkészítési mód meghatározásával. Egységes kódrendszer könnyíti meg az együttműködésit az orvos, a diétás szolgálat és az élelmezési üzem között. A kórházi étlapon jelenleg a normálkoszt mellett kilencféle étrend szerepel. Szükség esetén teljesen egyéni étrend is összeállítható. A betegségmeghatározást segítik a diagnosztikus étrendek, melyeket a vizsgálatoknál — például emésztési zavarok, bélrendszeri vérzés megállapítása, eperöntgen készítése stb. — esetén használnak. Különleges fehérjéket, cukrokat tartalmazó gyógytápanyagok készítésére is mód nyílik, melyek az anyagcsere-betegségekben szenvedők esetében akár életmentők is lehetnek. Cegléden tervezik a diétetikai gondozás és tanácsadás bevezetését egyelőre a cukorbetegek és a fogyasztó diétára szorulóknak. A ceglédi kórházi klub gazdag programja fontos fóruma az intézet életének. A szakmai továbbképző és ideológiai oktatáson kívül a közművelődési bizottság — amely együttműködik a szakszervezettel, a KISZ-szel és az MSZMP-szervezettel — kamarakná válásokat szervez, kézimunkaszakkört működtet, írókat hív meg. Kedveltek a kerekasztal-beszélgetések. Néhány téma: orvos - nővér-beteg kapcsolat, a humor és a gyógyítás, szaknyelvünk tisztaságáért. Legutóbb eljött a ceglédi tanács titkára, dr. Lakatos József is, és a város fejlesztéséről, egészségügyének jövőjéről beszélt. Kiállított Bakonyi Gyula ceglédi festőművész, Apáti Tóth Sándor fotóművész és Varga Gábor keramikus. Múlt év novemberében indult meg a vezetőképző tanfolyam is. Dr. B. J. Karcagi brigádok Az 1968-ban épült ,tízszintes karcagikórház 1975-ben 156 ágyas elmeosztállyal, később nyolcágyas intenzív részleggel bővült. 1972-ben itt, a fekvőbeteg-intézetben indult útjára a szocialista brigádmozgalom: 72 dolgozó 4 brigádot alakított. A következő évben elkészült a munkaverseny-szabályzat. Amikor a karcagiak elindultak, még bizonytalan volt, hogy hivatalosam is lesz-e egészségügyi brigádmozgalom. 1979-ben ez is megszerveződött országosan. Karcagon azóta már 10 különböző munkahelyen dolgozó csoport vesz részt a brigádmozgalomban: kettő háromszor, egy kétszer, kettő egyszer nyerte el az arany fokozatot; az ezüst, bronz és brigádzászló fokozatig egy-egy közösség jutott el, két kollektíva küzd a szocialista brigád címért. Az intézet összes dolgozóinak egynegyede tömörült eddig brigádokba. Az elmúlt évi kongresszusi felajánlásuk kapcsán 9 brigád vérnyomásmérést végzett a tüdőszűrő-autóban megjelenteken. Sokféleképpen végeznek egészségnevelést a város intézményeiben. Jelentőstársadalmi munkát végeznek elsősorban az intézet érdekében, de számottevő a városnak nyújtott segítség is. A november 7-re elkészült 250 ágyas egészségügyi gyermekotthon átadás előtti takarítását a brigádok esténként vagy szabad szombatokon végezték. Évek óta egynapi keresetükkel segítik a karcagi gyermekintézmények bővítését. Minden brigád részt vesz az önkéntes véradásban. Gondot fordítanak a fiatalok nevelésére, a pálya megkedveltetésére. Mindegyik brigád egy-egy osztályt patronál az egészségügyi szakközépiskolában, s az üzemek brigádjaival is kapcsolatokat ápolnak. Közművelődési tevékenységük kimagasló. A városi kulturális versenyeken évek óta az I—II. helyen végeznek. Azt vallják magukról: Karcagon nincs nélkülük kulturális esemény. Az intézetben is irányító szerepet töltenek be. Minden brigádnak saját könyvtára van, de látogatják a városit is, s tagjai a szocialista brigádok klubjának. Nyugdíjasaikkal barátian foglalkoznak, öt éve vezetik a nyugdíjas-évkönyvet: fényképek, hálás sorok árasztják az évenként megtartott találkozók melegét. Őrködnek az öregek egészségén, figyelik szociális helyzetüket, s a szükséges segítség mindig idejében érkezik. Kovács Sándorné szab-titkár mondta: „Nem felejtjük el, hogy ők jártak előttünk, eredményeinket nélkülük nem érhettük volna el, velük törődni kötelesség és öröm is.” A brigádok tevékenységében sok a hasonlóság: több b írják bek között figyelemmel kísérik a táppénzhelyzetet, részt vesznek az eltartási szerződések felülvizsgálásában stb. A Korányi brigád pl. elvégezte az intézet öszszes dolgozójának kardiológiai szűrését; a kórházban fekvő cukorbetegeket megtanítják az öninzulinozásra és a helyes diétára. A szemészeti brigád rendszeresen trachomaszűrést hajt végre, látásvizsgálatot tart az óvodások között. A Kátai Gábor brigád rákszűrést végzett. Látogatják az intézetben szült kismamákat, segítenek a társadalmi ünnepségeket szervező bizottság munkájában. A Florence Nightingale nevét viselő közösség minden évben elvégzi az iskolások gombás megbetegedéseinek szűrését, s jut idejük a lábszárfekélyes betegek gondozására is. A gyermekosztályi brigád vállalásaiból a kis betegek iránti megkülönböztetett figyelem, segíteni akarás árad: „bátorságjelvényt” készítenek, s mesével, diavetítéssel derítik fel a kórházi napokat; a szülők megnyugtatására mindig van kedves szavuk. A mosodai Lenin brigád helytállása segített az 1979- ben a gépek meghibásodása miatt előállott nehézségeken. A műszakot előbb megkezdik, ha kell, tovább ott maradnak. Méltányolták is igyekezetüket, az évi bérfejlesztésnél a legtöbbet kapták. Figyelemre méltóan takarékoskodnak: bár a tisztasági követelményeket betartják, évente 10—15 ezer forinttal kevesebbet költenek mosószerekre az előirányzottnál. Rájöttek, hogy ha a szennyezettségi foktól függően válogatják szét a tisztítandó ruhát, és úgy adagolják a mosószert, kevesebb is elég. A műszaki brigád olyan szakipari munkálatokat is elvégez, amelyekre nem kapnak vállalkozót: pl. felújították a kazánházat, a mosodát, a pszichiátriai osztály radiátorait , és még lehetne sorolni, mi mindent tettek. A számtalan hasznos munka az ellátásban kamatozódik. Az eredmény a vezetők segítségének, a házon belül jól működő visszajelző rendszernek is köszönhető: a tömegszervezeti fórumok és funkcionáriusok egységben dolgoznak. Dr. Zsambeki József igazgató sokra értékeli a brigádmozgalmat. „A törzsgárda mellett — mondotta — kialakult az a példamutató réteg, amelyre mindig számítani lehet a nehéz feladatok megoldásában.” Hamar Jenőné Vendégünk volt Zajceva Valentyina Dimitrijevna 1980. november 24—29. között szakszervezetünk vendége volt Zajceva Valentyina Dimitrijevna, a Mecscinszkaja Gazeta szerkesztőségének tagja. Tájékozódott szakszervezetünk tevékenységéről, az orvosok és egészségügyi dolgozók képzéséről, továbbképzéséről. Hajdú-Bihar megyei látogatása során érdeklődött a párt és a szakszervezet kapcsolatáról, a megye kulturális életéről, az olvasómozgalom sikeréről. Tanulmányozta a DOTE tudományos és környezetvédelmi tevékenységeit, az Interkozmoszban nyújtott segítségét; a Magyar Gördülőcsapágy Művekben az üzemegészségügy, elsősorban a zajártalom és a vegyi anyagok által okozott betegségek elleni tevékenység érdekelte. Meglátogatta a Tétényi úti Kórház-Rendelőintézetet, ahol a betegnyilvántartás módszereiről, az orvosok létszámáról, a betegforgalomról kért tájékoztatást. Találkozott az Egészségügyi Dolgozó szerkesztő bizottságának alapító tagjaival, bepillantást nyert a szerkesztőség munkájába, érdeklődött lapunknak az etikai feladatokban vállalt szerepéről, a cikkek témaválasztási szempontjairól. Felvetette az egészségügyi lapszerkesztők találkozásának szükségességét, és elismeréssel nyilatkozott a programról, amely lehetővé tette számára a kívánt témákban a maradéktalan tájékozódást. 1. A népgazdaság Achilles-sarka Mérnök—technikus szakcsoportunk Ajkán tartotta országos ankétjét az energiagazdálkodásról. A referátumokból egyértelműen kiderült, hogy a tárca energetikusai jól gazdálkodnak. Egész sor ésszerűsítésről, újításról, szervezési intézkedésről hallottunk, amelyek mögött nemegyszer milliós megtakarítás rejlik. Mindezek ellenére még mindig vannak feltáratlan tartalékok. Közismert a mosodák és a korszerűtlen konyhák rossz hőhasznosítása, amelyen korszerű berendezésekkel lehetne javítani. Sok helyen lehetne olcsóbb energiaforrást keresni, vagy szervezési intézkedéssel csökkenteni pl. a csúcsideji fogyasztást. Nem is mindig kellene ehhez beruházás, hanem csak egy kis rugalmasság. Erről is szó esett az ankéton. Az előadások szünetében beszélgettünk a korreferensekkel. — Néhány évtizedig még biztosan a népgazdaság Achilles-sarka lesz az energiagazdálkodás — mondja Radó András, az Egészségügyi Minisztérium főenergetikusa —, mert nemcsak az árrobbanás késztet ésszerű gazdálkodásra. Egyes energiahordozók, mint például a koksz vagy a feketeszén, a közeljövőben gyakorlatilag el fognak tűnni. Minthogy sem a szénhidrogén-felhasználásnak, sem a behozatalnak nem szabad növekednie országosan, továbbra sem lesz könnyű az energetikusok feladata. A paksi atomerőmű beállása nagy jelentőségű lesz, de az se hoz csodáit. A VI. ötéves tervben csak az alacsony energiaigényű beruházások kaphatnak zöld utat. A tárcán belüli közvetlen feladatok? Az intézetekben hatékonyabbá kell tenni az energiafelhasználást. Sok a követhető példa, élni kell velük! Dr. Fehér Józsefet, a KNEB főtanácsosát a nemrég lefolyt országos ellenőrzés tapasztalatairól kérdeztük. — A vizsgált három tárca közül itt találtuk a legnagyobb szervezettséget, bár az intézkedések sebessége itt sem megfelelő. Ebben talán nem is egyedül az intézmények a hibásak, hiszen a szolgáltató vállalatok érdekeltsége a múltban ellentétes volt a takarékos fogyasztással. A vizsgált negyven intézet eredményei biztatóak. Az elmúlt valamivel több mint öt év alatt 240 millió forintot költöttek energaészszerűsítési beruházásokra. Sajnos, a jó energetikus munkájának szükségességét még nem minden intézet ismerte fel. Nagy Gábor, a FEESZ igazgatója előadásában a fővárosi intézmények évi százötvenmilliós energiagazdálkodási gondjairól beszélt. Számos jó megoldást ismertetett a kondenzvíz hőtartalmának, a hulladékhőnek a hasznosításától a villamos fűtőkészülékek kicseréléséig. Ezek az intézkedések nem mindig találkoznak a munkahelyi vezetők lelkes egyetértésével mert új, néha kényelmetlen megoldásokat követelnek. Szanatóriuma csak nappalra „Makacs lumbágó évekig kínzott, Szent Lukács abból kigyógyított” hirdeti egy fehér málrványtábla, amelyen 1899. július 15-én rótta le háláját Szigthy Benő Ipolyságról. Ez a tábla csak egy a sok száz közül, amely az öreg épület falát borítja. Ma már nem szokás ilyen vallomásttenni. Az elégedett beteg inkább tollat ragad.Ezt tette az alevélíró is, aki a Magyar Nemzetnek írt, s annak hasábjairól vettek tudomást az olvasók az új gyógyítási formáról. A reumatológusok, a balneológusok imár jóval előbb nagy érdeklődéssel kísérték a hazánkban még teljesen újnak számító komplex fizikoterápiás ellátás megvalósítását. Az Egészségügyi Minisztériumban dr. Fluck István, valamint a Magyar Balneológiai Egyesület főtitkára, dr. Fröhlich Lóránt főorvos szorgoskodtak szervezésében. Előzetesen nyolc évig tanulmányozták a nappali fektetéses gyógykezelés eredményeit több államban, elsősorban az NSZK-ban. Ezek után a Fővárosi Fürdőigazgatóság hozzájárulásával a Lukács fürdő egy kevésbé igénybe vett szárnyát alakították át nappali szanatóriummá. Ma 42 ágyon — délelőtt és délután — kétszer annyi beteget látnak el, mint a múltban. A komplex fizikoterápiás ellátás egyéves tapasztalatairól számoltbe a vezető főorvos. — A részleg kialakítása félmillió forintba került, olcsó volt — kezdte dr. Fröhlich Lóránt. Az volt a célunk, hogy tehermentesítsük kórházainkat. A korlátozott lehetőségeink miatt egyelőre a II., a III. és a XIII. kerületi orvosok javaslata alapján, az illetékes rendelőintézet traumatológiai vagy reumatológiai főorvosának a véleményétől függően beutalható ide minden olyan járóképes, idült mozgásszervi megbetegedésben szenvedő beteg, illetve balesetet szenvedett, aki mozgásszervi, belgyógyászati állapota miatt nem igényel feltétlenül kórházi elhelyezést, viszont a rendelőintézeti ellátás nem elégséges számára. Gondolok itt például a degeneratív gerincelváltozásokra, az artrózisokra, abalesetek utáni állapotokra, és így tovább. A rászorulók — a megelőző laboratóriumi és röntgenleletek, kórházizárójelentések mellékletével — három hétnél nem hosszabb időre beutalót kapnak. A betegeket két váltásban, reggel nyolctól tizenkettőig, délután pedig kettőtől este nyolcig kezeljük, megfelelő szünetekkel. Közlekedésükről, étkezésükről egyelőre maguk gondoskodnak. A jövőben lehet, hogy ebédet írni adunk. A nővérek csak az öltözködésben tudnak segíteni a nehezebben mozgóknak. Az emeleteken, a gyógyítás színhelyén a berendezés otthonos, kulturált. Itt valaha öltözők voltak. Két kabin között eltávolították a válaszfalat, így elfér egy modern, kényellmes ágy, éjjeli szekrény, szék, szőnyeg, olvasólámpa; kép került a tapétázott falra. A fülkéket az összekötő folyosóktól függönnyel lehet elkülöníteni, s minden ilyenkis „lakosztállyal” szemben zárható öltözőkabin van, ahol a beteg a ruházatát, értékeit tartja. — Amikor a beutalt jelentkezik, már tudja az itteni rendet, annak, akit behívunk, írásos programot küldünk. Ebben nemcsak a jelentkezés, a kezelés rendje szerepel, hanem egy kis térképet is kap a címzett, hogy az épületben tájékozódni tudjon — tájékoztat tovább a főorvos. Sajnos, elég hosszú a várakozási idő. Az első csoport reggel nyolckorkapja az injekciót, majd a kezelést, ezután jön a vizit. A betegek a kezelések között a fektetőben pihennek. Minden ágy mellett csengő van, amely a nővérszobában szól. Van fürdőkezelés, mechanoterápia, elektroterápia, gyógyszeres pakolás. Attólfüggően, hogy kinek milyen eljárásra van szüksége, állapítjuk meg a sorrendet és a módszert. Ha a szakellátás kiegészítő vizsgálatot kér, azt a beutaló rendelőintézetben végzik el, míg a gyógyszeres kezelést az ott működő szakorvos írja elő. Előfordult, hogy a fizikoterápiás kezelés négy órája alatt heveny megbetegedés lépett fel, a sürgős kórházi elhelyezésről mi gondoskodtunk. Betegeink jogai és kötelességeimegegyeznek a rendelőintézet által kezelt járóképes betegekével azzal a kiegészítéssel,hogy a keresőképességüket a komplex fizikoterápiás ellátás orvosai nem bírálhatják el. Erre az időre a betegek nem a kórházi csökkentett, hanem a 75 százalékos táppénzt kapják. Az első teljes éviben (1979-ben) 511 beteget kezeltünk, a legtöbb közülük artrózisos volt. Harmincnyolc betegünket kellett tizennyolc napnál hosszabb ideig ápolni. Hogy javulás mutatkozzon, kétszázhetvennek elég volt ehhez a tizennyolc nap. A legtöbb gondot a csípőízületesek okozzák. Jó eredményt értünk el százhuszonnyolc traumatológiai sérültnél is. A férfi csoport gyógytornája éppen véget ért. A legtöbben középkorúak, sziszegve, bicegve szedelőzködnek. A földszinti masszírozásban Kecskés Ildikó veszi kezelésbe a fájó testrészeket. Elmondta, hogy viszonylag nem sok idősbetegük van. A főorvos a beszélgetés kezdetén utalt rá, hogy itt a Lukács fürdőben is bővíteni fogják a „nappali kórház” befogadóképességét, s talán másutt is nyílik ilyen. Reméljük, hogy ígylesz. Saját részlegük nemsokára húsz ággyal bővül. A két csoport és az esetenkénti külső betegek ellátását két szakorvos, tizenkét szakdolgozó és egy adminisztrátor végzi. Ilyen „nappali kórházat” elsősorban fürdők mellett érdemes létesíteni, ahol agyógyvíz helyben van. Budapesten leghamarabb a Széchenyi és a Paskál fürdő lenne erre alkalmas.Rövidesen azt is megvitatják, miképpen lehetne a gyógyüdültetéshez kapcsolni ezt a módszert. Komáromi Magda Töpler Ivánnak, a siófoki kórház főmérnökének szenvedélye az energiatakarékosság. Most a Hungaropan-szigetelés alkalmazásáról számolt be, amivel azonos mennyiségű fűtőanyag felhasználása mellett +4 C fokkal magasabb lesz a kórterem hőmérséklete. A második napon Kelemen István gazdasági igazgató és Széll Pál főmérnök ismertette az ajkai kórház nyolcéves tapasztalatait, majd bemutatta a kórház egyes munkahelyeit, műszaki és gazdasági bázisát, a dolgozók kulturális és szociális létesítményeit. m. s. Nyugdíjasok találkozója Szinte valamennyi meghívottunk eljött a nyugdíjastalálkoóra: orvosok, ápolónők és más egészségügyi dolgozók, akik évtizedeket töltöttek a Rókus kórház falai között. Érdeklődéssel hallgatták meg dr. Muskó Alexandrának, a Pest megyei Semmelweis kórház főigazgató helyettesének tájékoztatását az intézmény megújulásáról. A tervek szerint 1984. végén a rekonstrukció befejeződik. Ehhez az anyagi fedezetet, és ami talán még jelentősebb, az építési kapacitást is a megyei tanács már biztosította. A jelenlevők jóleső érzéssel vették a főigazgató-helyettes szíves invitálását, örömmel fogadják a nyugdíjasként ismét dolgozni kívánó régi munkatársakat. Sárfi Rózsi, a szakszervezet alapító tagja a mozgalom első lépéseiről, a Rókus kórházi szervezetről szólva névszerint megemlítette a korszak fáradhatatlan küzdőtársait. A KISZ-fiatalok kulturált műsorral, a konyhai dolgozók pedig a vendéglátásban jeleskedtek. Tóth Mihályné