Egri Dohánygyár, 1981 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1981-01-01 / 1. szám
AZ EGRI DOHÁNYGYÁR LAPJA X. évfolyam, 1. szám ÁRA: 1,80 FORINT { 3(l\' ? ' • 1981. janui*r Visszapillantás és előretekintés A december végi hos** szúra nyúlt ünnep- és pihenőnapok során a vigasság, a pihenés, a családi és baráti látogatások mellett az ember rendszerint önmagában családi és baráti körben rendszerint számvetést, is készít. Milyen volt az ó esztendő, mit sikerült megvalósítani, és mit nem? Ami elmaradt, az mennyiben múlott rajtunk? Túlbecsültük talán teherbírásunkat, vagy magasan volt a léc és nem sikerült átugranunk, vagy az elképzelésekbe valahol máshol csúszott be a hiba? Ezt így vagy úgy mindenki végiggondolja. A vállalati gazdálkodásban ez azonban másként, komolyabban történik. A vállalati munkában is most van a számvetés, a visszapillantás és egyben az előretekintés időszaka. a számvitel zárja az 1980. évi számlákat, és készíti a gazdálkodást értékben kifejező mérleget. A tervesek, miközben már jó ideje az 1981. évi és a VI. ötéves tervidőszak tervein, vállalati koncepcióin dolgoznak, ezt először is az elmúlt évi gazdálkodásunk, munkánk elemzésével kezdik. Ez természetesen nem az év végére, az év elejére korlátozódó kampánymunka csupán. A közgazdasági elemzéseknek a mai — egyre bonyolultabbá váló — gazdálkodási körülmények között mind jelentősebb szerep jut a vállalati munkában. Ezek az elemzések nem pusztán az elvégzett munka hatékonyságvizsgálatát jelentik, hanem — és manapság , a döntéselőkészítésben ennek nőtt meg a szükséges prognosztikát is adnak. Azt mutatják meg, ha ezt, meg ezt termelünk, ilyen és ilyen anyagból, ennyi meg ennyi munka, anyag, energia stb. ráfordítással, milyen eredményre számíthatunk. Ebből mit költhetünk el magunk — mármint a vállalat — és mit kell befizetnünk az államkasszába, aminek egy részét mint állampolgárok különböző címen, illetve juttatás formájában visszakapjuk (családi pótlék, oktatás, egészségügyi ellátás, művelődés stb.). A vállalati rendelkezésű összegből milyen mértékben célszerű a személyi jövedelmeket (bér, prémium, jutalom, nyereségrészesedés) növelni ahhoz, hogy az életszínvonal-politika- népgazdasági -célkitűzéseinek is megfelelve, megvalósíthassuk saját fejlesztési célkitűzéseinket is, ami a holnapi, a jövőbeni személyijövedelem-növelésnek lesz a biztosítéka. Ha kevesebb van, abból bizony nehezebb az osztogatás, és bár sok tekintetben sikeres évet zártunk, azt senki nem mondhatja, hogy 1980 könnyű esztendő volt! Ami jó, az többnyire természetes ! így volt nekünk is — sok más vállalathoz hasonlóan — természetesen a 70-es évek konjuktúrájában kialakult — most már nyugodtan mondhatjuk — kényelmesebb helyzet. • Az Egri Dohánygyár termelése noha nem növekedett nagyobb mértékben az elmúlt évek során, de viszonylag egyenletes eredményalakulás, és a vállalat kollektívája részéről tett plusz erőfeszítések elismeréseként kapott bérpreferenciák, általában évi 5—6 %-os — de előfordult 9 % felett is — bérfejlesztést tettek lehetővé. Igaz a tröszti központosított gazdálkodás körülményei között a hetvenes években beruházásra nem volt módunk komolyabb összeget fordítani. Azt mondja a népi bölcsesség, hogy minden rosszban van valami jó! Hogy ebben nekünk mi volt jó? — az, hogy a beruházási szűkösség jobban megmozgatta az agytekervényeket. A rengeteg újítás, a saját erőből megvalósított műszaki fejlesztés önmagáért beszél: a tízéves, és mintegy 70 százalékban amortizálódott gépi berendezések 1 órai teljesítménye ma magasabb, mint újkorában volt; a minőség — kisebb ingadozásoktól eltekintve — mindig jó színvonalú volt, és a cigarettaselejt az elmúlt évtizedben egyharmadára csökkent. Szép eredményeket értünk el a munkaverseny- és szocialistabrigád-mozgalom eredményeit illetően is. Jelenleg a félszáz szocialista brigád a vállalati összlétszám 60 százalékát tömöríti. Megnőtt a komplex brigádok száma és szerepe. De a jelenleginél éppen e területen a legnagyobbak a tartalékok, a lehetőségeink. A munkavédelmi tevékenységünk is jó, az elmúlt évben igen jó volt. Nos, ha minden ilyen jó, akkor hát hol vannak itt a gondok — kérdezhetné bárki. Valóban — jók a mutatók, szépen sorra megvalósítottuk célkitűzéseinket, és mégis, 1980 nekünk is megmutatta oroszlánkörmeit! Amikor 1978-ban a világgazdasági események egyre keményebbé váltak, kezdett számunkra is világossá válni, hogy az addig alkalmazott módszerek nem vezetnek eredményre a gazdálkodásban. De még 1979-ben sem vettük túl komolyan, hogy tényleg ilyen keménnyé vált a helyzet. 1980-ban aztán teljesen bizonyossá vált, hogy a korábban átmenetinek hitt helyzet annyiban átmeneti, hogy a nehezet még nehezebb váltotta fel. Ez a szabályozási rendszer kikényszerítette a vállalatokból — így a mi vállalatunkból is — a költségtakarékosságot, minden forintot meg kellett, s meg kell fontolnunk. Beláttuk, hogy a megváltozott helyzetben a folyamatos tervezési-gazdálkodási rendszernek kell megvalósulnia. Szükséges ez annál is inkább, mert év közben megszűnt a tröszt, ezzel együtt megszűntek a különböző mutatók diktálásai, és az év második felében már saját bőrünkön éreztük azt a népi mondást, hogy: „ki mint veti ágyát”. Vagyis mennyire megalapozottan és körültekintéssel tervezzük meg tevékenységünket, a kivitelezésben megvan-e a szükséges szervezettség, összehangolás és fegyelem, mert minden kis eredmény komoly munkát igényel tőlünk. Most könnyűszerrel leírhatnám, hogy mi mindent végeztünk el 1980-ban. De nem akarok itt számokat sorakoztatni — azt a gazdasági hírek rovat biztosan megteszi —, azt azonban mégis meg kell említenem, hogy a cigarettatermelésben átléptük a bűvös 7 milliárd darabot; hogy megtört a jég a tíz évig számunkra befagyasztott beruházásban is és az elmúlt évben több mint 12 millió forintot fordítottunk ilyen célra; hogy megkezdtük az életveszélyessé vált szociális épület felújítását; hogy a gazdasági nehézségek ellenére a a bérszínvonalunkban is túlléptünk egy bűvös számon, 40 109 forint lett 1980-ban a bérszínvonal (az egy teljes idős dolgozó átlagkeresete), csak összehasonlításul jegyzem meg, hogy az V. ötéves terv kezdetén 29 064 forint volt! Sokat számoltunk, osztottunk, szoroztunk, átcsoportosítottunk. Közgazdászaink minden új, gazdálkodást érintő szabálymódosításnál az új játékszabályoknak megfelelően rendezték a „kártyákat”. Az ő jóvoltukból, no meg kényszerűségből, egyre inkább közgazdászmódra kezdtünk gondolkodni. A két évvel korábban még oly heves csatározásokat kiváltó bértömegszabályozási rendszert megszoktuk. Ma már a művezetők sem mondogatják, hogy ennyivel, meg ennyivel többet termeltünk, mint a terv, és hol van a pénz? Egyre jobban az került az érdeklődés középpontjába, hogy melyik termék mennyit hoz, az önköltség hogyan alakul, mi viszi el, illetve mi hozza a pénzt? A nagy társasjáték, amiben több mint ezren játszottunk — és mondjuk ki, becsületesen — a vártnál mégis kisebb eredményt hozott. Igaz, az év elején még csak 25 millió forintos vállalati eredménnyel számoltunk. A többszöri újratervezések és kalkulációk, az ár- és receptúramódosítások, az importanyagok hazaival való helyettesítése — igaz kemény munkával, de megcsillantotta előttünk a 60 millió forintos vállalati eredmény lehetőségét. Örültünk, újra számoltunk, újra osztottuk az érdekeltségi alapokat, tervezgettük mi jut majd az A- alapba és mi az F-alapba. Aztán jött a negyedik negyedév és két hét leforgása alatt szertefoszlott az öröm. A külföldi dohányárak emelkedése közel 18 millió forinttal csappantotta meg az év Isi b £ idi hónapjában nyereségünket. A most már várhatóan 45 millió forintos nyereség elosztása több lépcsőben történik. Az első osztozkodás az állam és a vállalat között megy végbe, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy különböző adók címén a vállalati nyereség mintegy 60 százaléka kerül a költségvetésbe, és a megmaradó 40 százalékból is a kötelező tartalékalap képzés és visszapótlás után rendelkezhet a vállalat a megmaradó összeggel, amit saját belátása szerint fordíthat személyijövedelem-növelés, illetve fejlesztési célra. Ez az összeg az 1980. évi nyereségből várhatóan 12 millió forint lesz. Miért mondtam el mindezt? Nemcsak azért, hogy a korábban leírtakat — hogy 1980 nehéz esztendő volt — igazoljam, hanem azért is, hogy azok is lássák ezeket a gondokat, akik a gazdasági szabályozókat nem ismerik úgy, mint a közgazdasági szakemberek. Ha ugyanis látjuk, hogy mi miért alakul úgy ahogyan, bizonyára találunk egy jobb, egy olcsóbb, egy hatékonyabb megoldást is, ami a jövőben eredményesebb lehet. És a számvetésnek tulajdonképpen ez a lényege, az előretekintés és annak megalapozása! A világgazdaság eseményei alapján ugyanis nem számíthatunk arra, hogy 1981 és a többi nyolcvanas esztendő könnyebb lesz a tavalyinál. De ha felkészülten vágunk az új tervidőszaknak, ha rugalmasan tudunk alkalmazkodni a gyorsan változó körülményekhez, a világgazdasági kényszer kedvezőtlen hatását is ki lehet, ki kell védenünk! Ehhez azonban a válllat minden dolgozójának becsületes, kitartó, kemény munkája szükséges. Eredményt csak közös összefogással érhetünk el! Dr. HUSZTI FERENC főmérnök A jövőre alapozva sikerekben gazdag, ugyanakkor nehézségekkel teli V, ötéves terv van mögöttünk. Olyan öt esztendő, mely feltárta erényeinket, ugyanakkor még élesebben előkerültek hiányosságaink is. Azok irányítási vezetési, szervezési hiányosságok, amelyek mindennapi életünkkel szorosan összefüggnek, az esztergapadnál, a határban a földeken, vagy éppen a tervező irodákban megmutatkoztak. Az utóbbi két esztendő eredményei azonban mégis azt bizonyítják, hogy ha nehezebb körülmények között is, képesek vagyunk az új helyzethez, a változó világgazdaság körülményeihez igazodni. Ez az igazodás kell, hogy áthassa további munkánkat, most az új évtized, a nyolcvanas évek küszöbén. Új „kihívásokkal” kell szembenéznünk, és megfelelően reagálni, mert csak így alapozhatjuk további jövőnket, boldogulásunkat. 1979-ben és 1980-ban számottevően javult népgazdaságunk egyensúlyi helyzete. A most kezdődő VI. ötéves terv az egyensúly teljes helyreállítását, a további előrelépést határozta meg. Ennek feltétele az idei, az 1981-es gazdasági terv megvalósítása. Ebben az esztendőben összhangban az országgyűlés által decemberben törvénybe iktatott VI. ötéves tervnek megfelelően a külkereskedelmi áruforgalom egyenlegének javítása és az elért életszínvonal fenntartása, az életkörülmények javítása a cél. A növekedés nagyobbrészt a gazdaságos kivitel bővítését szolgálja. Ennek egyik fontos feltétele, hogy mindenütt meggyorsítsák a gazdaságtalan termelés visszaszorítását. 1981-ben tovább folytatódnak ,az úgynevezett központi fejlesztési programok, így a termelés korszerűsítését segíti elő az alumíniumipari, a petrolkémiai és a számítástechnikai központi fejlesztési programok. Kiemelt helyet kap a gyógyszer, a növényvédőszer, valamint az elektrotechnikai alkatrészek és részegységek gyártása is. Az energiagazdálkodás javítását segíti elő a hulladékok és az úgynevezett másodlagos nyersanyagok növelését szolgáló programok megvalósítása. A nyolcvanas években , így már ebben az évben is elengedhetetlen, hogy tovább erősítsük a versenyképességet szolgáló törekvéseket, a jobb minőséget, a kivitel gazdaságosságát. A tervcélok alátámasztására a közgazdasági szabályozórendszer néhány eleme január 1-től módosult. A változások a célok és azokat szolgáló eszközök összhangját, a változó feltételekhez való rugalmas alkalmazkodást, a kedvező gazdasági eredmények gyorsabb kibontakozását segítik elő. MENTUSZ KÁROLY Ifjúsági vitakörön „Hálás témát javasolunk megvitatásra az ifjúsági vitakörök hallgatóinak, hiszen a borravaló szinte mindannyiunk zsebét és erkölcsi érzékét érinti valamilyen formában” — így kezdődik az Ifjúsági Vitakör vitaanyag füzete. Ennek a témának a megtárgyalása azért fontos, mert a köztudat a mellékjövedelmet azonosítja a borravalóval. Ez a nézet azért helytelen, mert a borravaló csak a mellékjövedelem legkevésbé veszélyes formája. A munka szerinti elosztást károsító pénzszerzésnek három formája van: a csúszópénz, a hálapénz, és a borravaló. Társadalmunkra legveszélyesebb a csúszópénz. Sok helyen hallhattuk, olvashattuk, hogy a csúszópénz adása és elfogadása kimeríti a megvesztegetés fogalmát, viszont a jog és törvény eszközeivel nem lehet megoldani a megszüntetését. Csak úgy lehet megszüntetni, ha az igényeknek megfelelő lesz az áru és szolgáltatás ellátás, nem lesz hiánycikk. A kínálatot meghaladó kereslet miatt megnövekedett a csúszópénz a kereskedelemben és a szolgáltatásban. Sok esetben mesterségesen idéznek elő áruhiányt a plusz jövedelem elérése érdekében. A hálapénz elterjedése és mértéke kétségessé teheti a minden embert egyaránt érintő társadalmi juttatás, az orvosi ellátás ingyenességét. Az orvosi ellátás további javítása, az egészségügyi dolgozók anyagi elismerésének javítása fog hosszabb távon a hálapénz megszüntetéséhez vezetni. A hálapénz csökkenése nagymértékben függ a betegek magatartásától, és nagyon fontos az orvosi etikai kérdés. Fel kell lépni a hálapénz kikényszerítő magatartása ellen a törvény adta lehetőségekkel is. A borravalónak régi hagyományai vannak, és megítélésénél figyelembe kell venni ezeket. Fő probléma, hogy a borravalós szakmák száma és a borravaló mértéke indokolatlanul növekszik. Gazdasági és munkaszervezési intézkedésekkel fékezni lehet a terjedését. A lakosság összjövedelmének 2—3 ° o-a cserél gazdát mellékjövedelem formájában. Felszámolására eddig csak erőtlen és kevés intézkedés történtt. Nem szabad megfeledkeznünk arról a tényről, hogy a mellékjövedelmek visszaszorításában nagy szerepet játszik az emberi magatartás! Ezt a témát beszélte meg a Nógrádi Sándor KISZ- alapszervezet Ifjúsági Vitaköre. Sebe József