Egri Népujság, 1921. január-június (28. évfolyam, 1-145. szám)
1921-06-25 / 142. szám
Ära 2 koronaXXVIIi. évf. 142. sz. Eger, 1921. juncius 25. szombat. iLlfittseténS difl postai szállítással * spe&x és félévi előfizetést nem fogadunk el. Negyed évre 110 K. — Egy bőr* 40 K.POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: BREZNAY IMRE. mmmmmMmmmmamammwimmm imnwaiM—niirwrar nwiiw i nin jómbamm mmm oserKesnosegt cg&r, ucenm. Kiadóhivatalt Líceumi stgomex. Telefon §xém lí. Őrlési adó. Az idei aratástól (pontosan*: Julius fi-tól) kezdve szabad lesz a gabonaforgalom , nem lesz többé sem zárolás, sem maximálás, sem rekvirálás. Mindenki szabadon vásárolhat, ami családjának szükséges, vásárlási és szállítási engedély nélkül. Kezdünk lassan a békebeli állapothoz visszatérni. Mivel azonban sokan lesznek az országban olyanok, akik nem kereshetnek annyit, hogy a szükséges búzát a szabadkereskedelemben megvásárolhassák, ezért az állam a tisztviselőkről, katonaságról, munkásokról, szegényekről úgy akar gondoskodni, hogy ezek részére maga az állam szerzi be a gabonát és a közellátás útján fogja közöttük olcsóbban és fejadagokban kiosztani. Hogy azonban ezt az állam megtehesse, pénzre van szüksége. Mintegy 3 és fél millió mázsa búza kell a fentiek számára. Ennek a felét (1 millió 700,000 májzsát) az őrlési adó útján akarja az állam bevenni, a még hiányzó mennyiséget a szabadforgalomban fogja megvásárolni, az ehhez szükséges pénzt pedig az állatforgalmi és az általános forgalmi adó alapján beszedett pénzből fogja az állam fedezni. Ezekről az adókról a törvényjavaslatot tegnap terjesztették a nemzetgyűlés elé. Az őrlési adót mindenki köteles lesz a malomban vámképen leadni, aki őröltet, vagy daráltat és pedig: őrlésnél a szokott 10 százalékos vámon fölül 5 százalékot, darálásnál pedig a szokott 7 százalékos vámon fölül szintén 5 százalékot, tehát összesen 12 százalékot. Ezt búza, rozs, kétszeres, árpa, zab, kukorica után kell leróni. A molnár ezen felül semmi őrlési díjat nem követelhet. Ha évközben a gabonaneműek ára leszáll, pl. a búza májzsája 500 korona lesz, akkor az őrlési adót a pénzügyminiszter leszállója, így már 1922 júliustól remélhetően a rendes vámon felül csak egy százalék lesz az őrlési adó, végül teljesen megszűnik, mikor a közélelmezésre már nem lesz szükség, mikor oly olcsó lesz a gabona, hogy mindenki beszerezheti magának. Az őrlési adó biztosítása végett fenn kell tartani az őrlési tanúsítványokat, vagyis ezentúl is, csak őrlési tanúsítványta lehet erőltetni a malmok ellenőrzése miatt, de mindenki őröltethet annyit, amennyit akar. Ha azonban az állam a malmokkal meg tud egyezni egy átalányösszegben, akkor őrlési igazolványra se lesz szükség. Mint halljuk, ez az egyesség már megvan, a vámmalmok egymillió kétszázezer mázsa, a kereskedelmi malmok pedig 600,000 mázsa gabona beszolgáltatására vállalkoztak. Az állam a malmoktól, mikor a vámgabonát és az őrlési adóban beszedett gabonát átveszi, pénzben fogja az őrlési költséget a malmoknak megtéríteni. Ez az őrlési adó nem új. Eddig is 15 százalékot kellett beadni őrléskor, ezután is csak ennyit kell. Tehát ez nem új megterhelés. A törvényjavaslat még intézkedik a malmok ellenőrzéséről, a kézi darálók összeírásáról és különböző büntetésekről a csalás, kihágás és mulasztások eseteire. A kézi darálók után a hatóság a gazdával való egyezkedés útján fogja megállapítani, hogy mennyi gabonát szolgáltasson be. A mezőgazdasági termények közül még csak a cukorrépa után kell fizetni forgalmi adót és pedig mázsánkint két százalékot. k adótételek zörgése között. A számok erdejében •Gyermek királyt s oly hadvezért, ki erején felül mer Ád az Isten haragjában • A nemzetnek, kit megver . . .» Majdnem ezek a szavak kéredzkednek a penna hegyére, mikor Hegedűs miniszter káprázatos expozéját elolvassa az ember. Hiszen lehetetlen, hogy milliárdokkal úgy lehessen dobálózni és épen Csonka-Magyarországon, melyet szintén Hegedűs szavai szerint «kiraboltak akkor, mikor elvették összes, állami létesítményeink kétharmadát és maguk a románok 120 milliárdot hurcoltak el.* Szinte beletanulunk a pénzügyminiszterségbe. Csak kis számokat kell megtanulni és mindeniknek utána tenni, hogy «milliárd* és kész a budget, kész a pénzügyi lángész . . . TÁRCA Kulturkép a román parlamentből. Romániában a köztudomású, a köz- [ élelmezési államtitkárság likvidálása alkalmából arra a kellemetlen fölfedezésre láttak, hogy ez a jeles hivatal 10 milliárd lejt meghaladó panamát követett el. A likvidálás megkezdésekor ugyanis, mivel a hivatal áruk beszerzésével és elosztásával foglalkozott, megvizsgálták a szerződéseket és a raktárban felhalmozott árukat, valamint az eddigi eladásokat és bevételeket. Már a legelső vizsgálat során kitűnt, hogy a hivatal több milliárd lej vel károsította meg az államot. A közvélemény tehát részletes és alapos vizsgálatot követelt. A pénzügyminiszter csatlakozott a kívánsághoz és keresztülvitte a minisztertanácsban a részletes vizsgálat elrendelését. A vizsgálat kezdetén kitűnt, hogy az államtitkárság nagy mennyiségű posztót, papirost, élelmiszert, pipert és f fényűzési cikket vásárolt össze, azonban a leltárak szerint kevesebbet, mint amennyi számlázva van. Már ez is nagymérvű lopásokat leplezett le. Ekkor elhatározták a raktárak részletes megvizsgálását. Argetoianu belügyminiszter, aki a bukaresti Viitorul szerint az ügyben szintén érdekelve van, a vizsgálat ellen nyilatkozott s a vizsgálatot meghiúsítani igyekezett. Azért május 12-én, midőn a vizsgálóbizottság az egyik bukaresti raktárban a vizsgálat megejtése végett megjelent, a belügyminiszter képviselőjét a raktárba be nem bocsájtották. A vizsgálaton különben kitűnt, hogy a raktárban a fele sincs meg azoknak az áruknak, amelyeknek lenniük kellene. A posztó és a papiros megrothadt és érintésre szétesik, az élelmiszer pedig elromlott s ha megérintik, iszonyú büdösséget terjeszt. Argetoanu belügyminiszter a bizottság eljárása ellen hevesen tiltakozott s kivitte, hogy megbízottja a bizottságban helyet kapjon. A bizottságban tehát, — mivel az összes lapok is, különösen az Adverul, Dimineata, Luptatorul és Tara noha a vizsgálat folytatását követelték — folytatta munkáját, melyben egy ízben Titulescu pénzügyminiszter személyesen is részt vett.Találtak 36 nagyon rothadt burgonyát, mely 1 lei 55 báni árban van elszámolva, holott a piaci ár 80 báni. Volt óriási hegy kétszersültből, süteményből. Használhatónak csak a cukrot és a szappant találták, de eladni ezt sem lehetett, mert elszámolt beszerzési áruk a piaci ár háromszorosa. A pincehelyiségben óriási hegy avas és férges szalonna, másik hasonló hegytúró volt, de most a patkány sem harap bele. A hegyek közt olajpatakok folydogálnak. A folyó olaj a menyezeten át folyik le. Találtak ott óriási ménységű szilvaszt, sok rothadt, olajjal átitatott munkásruhát, ujságpapirost, amelynek beszerzési ára 60—300 °- kal drágább a piaci árnál. Argetoianu belügyminiszter mind nagyobb erőfeszítéseket tett a vizsgálat meghiúsítására. Egy raktárból személyesen elkergette a bizottságot, de mivel a közvélemény rendkívül föl volt háborodva, azt folytatnia kellett, hisz’ már eddig 7 milliárd kár derült ki. Közben a vidéki raktárak megvizsgálását is követelték. Tergovist-ban a közélelmezési hivatal elnökét az ügyészség le is tartóztatta, de Argetoianu belügyminiszter rendeletileg szabadon bocsájtotta, a vizsgálóbírót pedig elhelyeztette. Rosiori de Vede városban a közélelmezési hivatal vezetőségét is le kellett volna tartóztatni, de a belügyminiszter még az elfogatás előtt közbelépett. Ugyanígy volt Osiurgiu-ban. A gáláéi