Egri Népújság, 1924. január-június (41. évfolyam, 1-149. szám)
1924-01-01 / 1. szám
Előfizetési díjak postai szállítással gBB bóra . . 7000 K j Egész és félévi előfizetést negyed évre 20000 K i ----- nem fogszunk el. POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: BHEZNAY IMRE. Szerkesztőség: Eger, Líceum Kiadóhivatal: Líceumi nyomda Telefonszám 11. Eger város társadalmához! Megdöbbentő statisztika jelent meg Dr. Nagy János nemzetgyűlési képviselő úr tollából az Egri Képújság tegnapi számában. A kisiskolás gyermekek közül, hatszázan, hétről-hétre csak pattogatott kukoricát, vagy sült tököt kapnak enni s em mellett fűtetlen szobában szenvedik a 17 fokos hideget, amelyet még a jól táplált emberi test sem képes elviselni. Ezt is Trianon csinálta! Az emberi és nemzeti érzés lehetetlen, hogy meg ne mozduljon bennünk, becsületes magyarokban s gyors elhatározó tettekre ne késztessen. A jövő magyar nemzedék megmentése érdekében, kérve kérek mindenkit, aki csak teheti, vállaljon el konyhájára legalább egy szegény gyermeket ebédre, esetleg vacsorára is. Az ez iránti jelentkezéseket Pap István polgármesteri titkár veszi fel. Aki a szegénynek ad, az az Istennek ad ! Eger, 1923. december 31-én, hazafias üdvözlettel: TRÁK GÉZA h. polgármester. Mit várjunk az újévtől? Eger, IStR, december 31. A magyar szerencse a háború első napjától kezdve olyan állhatatlan volt, hogy azóta — úgyszólván — semmiféle »új« nem jelentett nekünk jót. Nem valami helyén való lenne tehát, ha az új évhez kötött reménységeket túlságos várakozássá fokozznk. Új harcterek, új ellenség, új harczi mód, új hadüzenetek, új hadvezérek, új hadseregszállítók, új bakancs, új szövet, papírruha, papírspárga, új meg új hadikölcsön, új fejedelem, új eszmék, új hangok, új felfogások, új áramlatok és új bomlások, új pénz, új kamatszámítás: nem jelentettek miránk szerencsét, annál kevésbbé boldogságot. Pedig minden nap jobbat vártunk a holnaptól. Minden vasárnap jobbat vártunk az új héttől. Az elseje valósággal elbizakodottá tett bennünket. Hogyne romlottunk volna bele a sok léha várakozásba, mikor esztendők fordulásakor szép rózsaszínűnek festegettük magunk elé a jövendői! Azt a jövendőt, amely azóta már a múlté és ugyancsak nem volt még enyhébb színű a fekete gyász. Mikor lesz hát halván rózsaszínű ez a jövendő ?! Hát már nem reméljünk? Majd ha azok a fogytákosságaink, amelyeket ez a nemzedék de szembetünően elárul — az újabb nemzÄék törekvése, a fiatalabbak életrevaló* volta, emberségesebb, vagy talán ■ istenesebb igyekezete folytán — eltünÄreznek; ha kevesebbet hallunk az alaconyrendű felfogásból és többet a közönséges fölé emelőből ; ha távolodunk a fodi sártól és emelkedünk az égies eszme alé; ha mostani durva érzéseinkből kivetkőzünk és szeretni fogjuk egymást, min ahogy az 4 Eger, 1924. január 1. kedd, XLI. évf.1. sz. • jrJM/i felebarátokhoz — tehát magyarokhoz is — illik. Röviden : ha tűzbe vetjük a 32 lapos bibliát, többi összes léhaságainkkal együtt és belemélyedünk az evangéliumi önzetlen emberszeretetbe , akkor fogjuk megtalálni azt az utat, amely bennünket, magyarokat, a rózsaszínű jövendőnek nemcsak a reményébe, hanem a valóságába elvezet. De azt várni, hogy földünk többet teremjen, amíg azt mélyebben meg sem szántogattuk ; azért epekedni, hogy a másik nemzedék jobb érzésekkel fogjon egy enyhébb derűt ígérő magyar jövőhöz, mikor annak testi-lelki nyomorát a megrokkant családok enyhíteni is képtelenek; leborulni nem is az arany, csak a papíros borjú előtt, azt imádni és a közterhekből a letagadhatatlanul köteles részt minél enyhébben, még akkor is elkésve venni ki: lehet-e, szabad-e így bizakodni ? Nem vakmerő hízás-e az ilyen? Nagy szerencse, hogy a 8 milliócska magyar se mind egyforma. Még nagyobb szerencse lenne, ha a nagyobb része lenne igazlelkű és boldogságra törekvő. De legnagyobb szerencséje Csonkamagyarországnak mégis csak az lenne, ha minél előbb komoly megfontolásra térne ennek a 8 milliónak többsége. Mert, bizony, csak akkor nem leima hiú fecsegés ez a valamikor igaz szívből fakadt köszönés : Boldog új évet! «o<hh» «»tow OinmxsutN womm »•»» »<+»»»•» topa A magyar és német pénz. Eger, 1923. december 31. A magyar bankjegy-forgalom 850 milliárd körül van, Németországban pedig november 15-én 19 trillió bankó volt forgalomban. A mi egy koronánk, amely olyan koldus, hogy semmit sem lehet rajta venni, még a koldus is megveti, szégyenletében el is tűnt, sehol sem mutatkozik. Németországban még nagy ár, sokra becsülik, 115 millió márkát adnak a magyar egykoronásért. Ez azt jelenti, hogy Németországban 115 milliószor drágább az élet, mint nálunk. Ott 100 millió márka nem pénz. A billiós márkának sem nagy a becsülete. A napokban kaptam emlékül egy 10 billiós bankjegyet, vagyis 10 ezer milliárdot, vagy még érthetőbben kifejezve 10 milliószor millió márkát, melynek számjegyekkel való kiírásához 13 zérus kell. Hogy mennyi ez ? Összehasonlításból tudjuk meg. Egy perc rövid idő, egy másodperc egy pillanat. Mégis Krisztus Urunk születésétől 1923. dec. 31 éjfélig csak egymilliárd tízmillió hétszázhuszonnyolcezernyolcszáz perc, vagyis hatvanmilliárd hatszáznegyvenhárommillió kétszázhuszonnyolcezer másodperc múlt el. 10 billió másodperc pedig 317,093 év alatt fog majd elmúlni. Ennyit tesz 10 billió másodpercekben, magyar koronában pedig csak 87 ezer koronát tesz ki, zürichi számítás szerint pedig alig ér 8 svájczi frankot, vagyis 20 vagy 30 ezer magyar koronát. Ha én ezt az emlékül kapott 10 billiós márkát egy márkásokra akarnám felváltani és a pénztáros, aki nekem ezt leolvasná, naponta 10 órán át számlálna, évente pedig 300 napon át olvasná gyorsan az egymárkásokat, hát 555,555 évig és 6 hónapig kellene élnem, míg leolvasnák nekem egymárkásokban. És olyan tömegpapírost kapnék, hogy ha az egymárkásokat (minden márkást egy deciméter hosszúnak véve) a végükkel egymás után raknám a földre: az egyenlítőnél 25 ezerszer lehetne körölcsavarni vele a földet. Ilyen nagy szám 10 billió márka! Ha ez békebeli márkában volna meg nekem, hát Amerikát és Európát mindenestül megvehetném, most pedig egy félcipőt adnak érte Németországban. De ebből az a tanulság, hogy ha a nagy, gazdag, hatalmas, erős, szervezett Németország a békeszerződés, a jóvátétel, a nemzeti ellenállás, a győzők szekatúrája következtében ide züllött, hová jutunk mi is, ha Bethlen lstvánnak nem sikerül a kis- és nagyantantnál kieszközölni a békeszerződésben kikötött zálogjogok és jóvátételi fizetések felfüggesztését és nem sikerül a külföldi kölcsönt megszerezni ? Ezért ma nagyhangú virtuskodással elgáncsolni a kormány törekvését annyi, mint a 10 billiós bankjegyeknek az útját egyengetni, amitől óvjon meg minket a józan magyar Ó3z és az okos hazaszeretet. n. Eger története 1923-ban. (Befejező közlemény.) Augusztus : Kállay Ákos és Frőhnert Lajos aranymiséjüket mondották. —Lázár Imre ludovikás meghalt. — Szélvihar volt, mely tetőket sodort le. — Jégveremtilz a Korona mögött. — Az Egri Dalkör új otthonába, a Kát. Körbe vonult. — Czakószíntársulata elbúcsúzott. — Az Érsek főpásztor aranymiséjét mondotta. — Budaváry László és Lendvay István az Erne mulatságán részt vettek. — Nagyboldogasszony napján toronyzene volt. — P. Oslay Osvaldot zárdafőnökké választották. — Fülöp József lábait a vonat levágta. — Ismét megtartották a bélapátfalvi zarándoklatot. — A várbeli kálváriastációkat megújították. — Mozgalom indult Egerben Tanító-Otthon létesítésére. Szeptember: Morvay Gerő és özv. Miskovica Flórisné meghaltak.— Hadiözvegyet temettek a cserkészek. — Csiffáry V. Antal meghalt. — Tüdőgondozó intézetet akarnak alakítani. — Megérkezett a Lajos harang. — Az Egri Dalkör társasvacsorán avatta fel az új otthont. — A csillagos