Egri Népújság, 1926. január-június (43. évfolyam, 1-144. szám)

1926-01-01 / 1. szám

*Ára 3000 korona. Eger, 1926 január 1. péntek, LXIII évf. 1 sz. W 0 w Előfizetési díj postai szállítással: agg hóra 40.000 K, neggedévre 120.000K. POLITIKAI NAPILAP. Főszerkesztő: Dr. Óriás Nándor. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefonszám: 11. <»«**­* ?,**#*>' Az új esztendő vajjon mit tartogat számunkra ? Ez a ki nem mondott kérdés izgat­ja mindnyájunkat. Miköz­ben harsány hangon minden jót kívánunk egymásnak, a lelkünk mélyén ott lappang a kíváncsi­ság : hát velünk mi lesz? Vár­hatunk-e valami jót a hosszú esztendőtől, vagy nem leszen benne köszönet ? A közelmúlt évek sok megpróbáltatása után itt van-e már a megkönnyebbü­lés ideje, avagy még mindég hiába várjuk eljövetelét? Az új esztendő ma még elrej­tett arculatáról bizony szeretnék a fátylat egy percre föllebben­­teni. A jövőbe látás azonban nem adatott meg az embernek, jósolni hiába próbálnánk. Az eddig megtett útra ámde ha visszatekintünk s erőinket és a n­­nk váró feladatokat mérlegre tesszük, mégis csak módunk nyílik annak az elképzelésére, hogy rendkívüli körülmények ha nem fogják megzavarni szá­mításunkat, valószínűleg milyen lesz életünk folyása a közel jö­vőben. Az új esztendőtől sok jót vár­nunk nem szabad. Helyzetünk lényeges javulásában bízni nem volna okos dolog s a vérmes reményekre aligha reá nem cá­folna az élet. Oktalanságszámba menne, ha magunkat hiú vára­kozásokkal áltatnők. A magyar ember bizony csak lépésről­­lépésre haladhat előre jó ideig. A háború előtti kedvező viszo­nyok visszatérésére még nem lehet számítanunk. A kitartó munkának azonban nem marad el a gyümölcse. Az egészséges gazdasági helyzethez megint közelebb fogunk jutni egy lépéssel az új esztendőben is. Az őstermelő országra kön­­­nyen bekövetkezhető bajok per­sze most is meglátogathatnak. Az Alföldet itt-ott sújtó árvíz már súlyos csapás földművelé­sünkre, hiszen ezer és ezer hol­don teszi tönkre az őszi vetést. Aratásig még sok más baj fe­nyegethet. Mindig éreznünk kell, hogy mint földművelő állam, egészen ki vagyunk szolgáltat­va az elemek játékának, az idő­járás szeszélyeinek. Mivel pedig mai területünkön, ipari nyers­anyag meglehetős hiányában, az ipari fejlődésre módot találnunk alig lehetne, már ezért is ra­gaszkodnunk kell az elszakított területek visszaszerzésének gon­dolatához s ezt az eszmét az uj esztendőben sem szabad elalud­ni engednünk. Erre az eszten­dőre egyébiránt a gazdasági vi­szonyok valamelyes javulását nem ok nélkül reméljük s váro­sunk erősebb iramú fejlődése (vízvezeték, fürdőváros, idegen­­forgalom stb.) hihetőleg megfe­lelő munkaalkalmat fog terem­teni a dolgos kezek számára. Az országos politikában hogy mit tartogat számunkra az uj esztendő, e tekintetben bajos volna a számvetés. A nemzet­­gyűlésen, főleg az elvtársak fő-Eger, december 31. Okolicsányi Imre, Heves vár­megye alispánja, az Egri Nép­újság munkatársának kérésére a következőkben nyilatkozott újévi programmjáról: — Ami a programmot illeti, azt rendkívül könnyű volna ad­nom. Bő programmot lehetne kidolgozni, mert bizony a gond­jaimra bízott vármegye közsé­geiben nagyon sok a tenni­való. Számolnom kell azonban a reánk szakadt nehéz időkkel és a ren­delkezésre álló, valamint a re­mélhető anyagi erőkhöz vagyok kénytelen szabni a megye fej­lesztésére irányuló terveimet, amelyeket ilyen rövid interjú keretében mégsem részletezhe­tek. A maga széles alapvonalai­ban, részletek nélkül, tisztán csak a főbb irányelvek felsorolásával, tessék, ez az én újévi program­­mom. — Gazdasági, szociális és kul­turális téren akarom fejleszteni Heves vármegye községeit. Természetesen nem légvárak építésével, hanem a mai adott helyzetnek szem előtt tartásával. A gazdasági fejlesztésnél első­rendűen fontosnak tartom a termelő szövetkezetek felállí­tását. A Szociális téren a falu tár­sadalmi rétegeinek békés össz­­hangba hozása egyik legköze­lebbi célom, mert csak egyetér­voltából, bizonyára bőségesen lesznek skandalumok megint, en­nél nagyobb eredményeket azon­ban hiába remél a vörös szeg­fűé parlamenti komédiástrupp. A polgári rend bástyáit elszánt akarattal s ha kell, erős kézzel is, meg fogjuk védelmezni s eb­ben a tekintetben az ország la­kosságának komoly elemei kö­zött az új esztendőben sem lesz ellentét. A vörös áradat ellen gátat emelni mindannyian szí­vesen kirukkolunk. És egymást megérteni igyekezve, türelem­mel, fegyelmezetten, a jog- és te­kintélytisztelet szellemében mun­kálkodva, iparkodunk magunk­nak és mieinknek megteremteni I a hőn óhajtott, boldog új esz­­j tendőt. tésben végezheti a falu azt a hazafias társadalmi munkát, ame­lyet szegény hazánk ma min­den polgárától megkövetel. A szegénysorsú néprétegek ügyeit teljes erőmből felkarolni kívá­nom. Munkaalkalmakat óhajtok létesíteni a munkanélküliség csök­kentésére, a mezőgazdasági mun­kásoknak kellő­­ időben való el­helyezéséről pedig szintén gon­doskodni kívánok a rendelkezé­semre álló közigazgatási szer­vek útján. — A népművelés fontos ügyét éppúgy, mint a testnevelésnek nemzeti szempontból nagy hord­erejű kérdését minden erőmből támogatni és elősegíteni igyek­szem, erre vonatkozóan részletes terveket is dolgoztatok ki szak­közegeim által.­­ A községek gyakorlati fej­lesztése egyik legfőbb gondomat képezi. A fásítás, az u­tca-rendezés, a tűzvédelem fejlesztése, az egész­ségügyi intézkedések szigorú ellenőrzése, patakszabályozás stb. játszanak itt különösen nagy szerepet. Az utak javítása a költségvetés keretei között szintén közérdekű. Ezen a téren nagy eredményeket mutathat fel a vármegye eddig is. Én is sze­retnék jobb utakat, de nincs pénz és az időző polgárokat nem lehet még jobban túlterhelni. A megye közigazgatásában engem továbbra is a régi alap­elvek fognak vezetni: <Kinn lenni a nép között, közvetlen tapasztalatokat szerezni a ba­jokról.» Programmomba vettem ezzel kapcsolatban a közigaz­gatás fokozottabb és gyakoribb ellenőrzését s az ügyeknek lehetőleg a helyszínen való elintézését, illetve elintéztetését. — Ezek volnának az én főbb irányelveim, melyeknek ha csak egy részét is meg tudom az én készséges, derék munkatársaim­mal valósítani, akkor nyugodtan­ mondhatom majd az 1926. év vé­gén, hogy nem értem el kevés eredményt. Az alispán újévi programraja. Tisza-Bábolnánál a víz apad. Az áradást jégtorlaszok okozták.­­ Egyelőre nem fenyegeti veszély Heves vármegyét. A Tisza áradásáról újabban megnyugtató táviratok érkeztek. December 30-ikán este 3/4 9 óra­kor két egymást követő távirat szerint Tokaj felett az áradás 832—740 cm. A jég áll. A Bod­rogból éjjel 11 órakor a jég el­ment. — Tiszafüredről jelentik, hogy a jég megindult. Közvet­len veszély nincs. Egy ma érkezett távirat sze­rint az árvíz Tokaj felett 819 cm., Tímár felől reggel 7­4 óra­kor a jég megindult. A nagy­falusi kanyar alsó szárából a jég kiment. A kanyarodás felső vé­gében Kis-Tokajig jég áll. A hevesi főszolgabíróság tele­fonon közölte az Egri Népújság­gal, hogy Tisza-Bábolnánál jégtorlaszok miatt keletkezett az A jég megindult,áradás. Egyelőre veszély nincs. A víz apad. A legutóbb beérkezett je­lentésekből az tűnik ki, hogy árvíztől nem kell tartanunk. MgBBOaBB^pBUaMHEBBBaaPHM «Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban; Hiszek Magyarország feltámadásában!«

Next