Eger, 1932. január-június (43. évfolyam, 1-145. szám)

1932-01-01 / 1. szám

ELŐFIZETÉSI DÍJ A POSTAI SZÁLLÍTÁS­SAL EGY HÓNAPRA: 2 PENGŐ 80 FILLÉR. — EGY NEGYED ÉVRE 8 PENGŐ. — EGYES SZÁM­ÁRA HÉTKÖZ­NAPON 10 FILLÉR. — VASÁRNAP 20 FILLÉR XLIII. évfolyam 1 szám ♦ Péntek * Eger, 1932 január 1 Aba 20 fillér POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztői Dr. Urbán Gusztáv. Megjelent az OTI szol­gáltatások leszállításá­­ról és a létszámapasztás­­­­ról szóló rendelet. Új tisztviselőt csak nyilvános­­­­ pályázat alapján lehet ezentúl­­ kinevezni Eger, december 31. A Budapesti Közlöny mai szá­m­a közli a minisztérium új ren­deletét a betegségi és baleseti kötelező biztosításról, továbbá az öregség, rokkantság, özvegy­ség és árvaság esetére szóló biztosításról rendelkező törvé­nyek egyes rendelkezéseinek mó­dosításáról és kiegészítéséről. A többi között úgy intézkedik, hogy ha a betegségi biztosítás­ban tartósan mutatkozó kezelési hiányt minden rendelkezésre álló egyéb eszköz alkalmazásával sem lehet kiküszöbölni, a beteg­ség­biztosítási szolgáltatásokat a szükség mértékéhez képest ideig­­lenesen, az alapszabálynak meg­felelő módosításával korlátozni kell, így a segélyezési időtarta­mot 26 házi időtartamig lehet leszállítani, a táppénz mértékét a tényleges javadalmazás napi átlagának, vagy az átlagos napi bérnek 50% ig lehet mérsékelni, a terhességi, illetőleg a gyer­mekágyi segély mértékét a tény­leges javadalmazás napi átlagá­nak, vagy az átlagos napibér 50% ig lehet csökkenteni. A rendelet másik intézkedése szerint a népjóléti és munka­ügyi miniszter az OTI igazga­tóságának meghallgatásával 1932 március 31-ig megállapí­ja az OTI tisztviselőinek és egyéb al­kalmazottainak új (normál) lét­számát. A miniszter felhatalma­zást kap, hogy 1932 június 30 ig az OTI azokat a tisztviselőit és alkalmazottait, akik ez új lét­szám figyelembevételével feles­legesekké válnak a tényleges szolgálati kötelékből elbocsát­hassa, tekintet nélkül arra, hogy végleges, vagy ideiglenes minő­ségű alkalmazottak. Az 1932 évi január elsejétől számított öt éven belül az OTI- nál tisztviselői állásra új alkal­mazottat csak nyilvános pályá­zat alapján lehet kinevezni. „Eger város meg­tartja magát és pontosan törleszti adósságait" »Jövő programmunk az, hogy megtartsuk, amit a múltban alkottunk« — mondotta Trak Géza polgármester. Eger, december 31. Munkatársunk ma délelőtt fel­kereste Irak Géza polgármestert, hogy információkat kérjen a vá­ros helyzetét és a jövő év munka­­programmját illetőleg. A polgármester a következők­ben nyilatkozott: — A város helyzete kétségte­lenül súlyos, de reménytelenség­re, kétségbeesésre nincs okunk. Legbiztatóbb jelenség az, hogy amikor más városok már teljes anyagi leromlásban vergődnek és nem tudják teljesíteni fizetési kötelezettségeiket. Eger városa ezekben a nehéz időkben is pontosan fizeti köl­csönén, bár a polgárság adózóképességét a gazdasági viszonyok és a szo­ciális segítéshez szükséges anyagi áldozatkészség erősen próbára tették. Bizonyos az is, hogy a várat nagy gonddal ügyel a köl­csönök törlesztésére, mert nem kockáztathatja a hitelképességé­be vetett bizalmat. — A jövő program­ját erősen korlátozza a gazdasági depres­­­szió. Új alkotásokra nem lehet, de nem is szabad gondolnunk, minden törekvésünk csak oda irányul, hogy konzerváljuk, ép­ségben megőrizzük a múlt esz­tendők alkotásait. — Legtöbb tennivaló még ma is az útviszonyok megjavítása terén mutatkozik. A főbb útvonalai már el van­nak készítve elsőrendű burko­lattal, de a mellesuccák nagyon rossz állapotban vannak. Ezé­­r két házi kezelésben javítjuk fo­­­­lyamatosan a jövő évben, hogy ha már nem is tudunk új bur­kolatot készíttetni, legalább a régit hozzuk olyan karba, hogy a forgalom elé akadályok ne gördüljenek.­­ Az útjavítási munkára ké­sőbb felhasználjuk a munkaké­pes ínségeseket, akik a termé­szetbeni segély ellenében köz­munkát kötelesek teljesíteni. Da i­s jelentős munkátlátszám­ot ka­­­­punk a városi kislakások lakói sorából is, akik nem tudják meg­fizetni lakbérüket. Ezeket a vá­ros szociális okokból nem lakóz­­tatja ki, azonban a lakbért le­­dolgoztatja a mindenkori nap­­számbért véve alapul. — Ugyancsak ínségmunkás o­kát fogunk igényba venni a jövő évben meginduló parkosításnál. — Nagy megnyugvásra szol­gálhat a város polgárságának az a tudat, hogy az incégbizott­­ság és a szegénygondozás áldo­zatos munkája következtében a nyomor enyhülésre talált és az ínségesek ha szűkösen is, de át fogják húzni ezt a nehéz telet. Nincs elegendő pénz a tönkre­ment középosztály megsegítésére A hadikölcsön károsultjai közt külön tiszáán szerepeltek azok a középosztálybeli tönkrement csa­ládok, amelyek koldusbotra ju­tása igazoltan a hadikölcsön­­jegyzésekkel volt képcsőiétől. A népjóléti minisztérium­ költség­vetésében be is volt állítva e célra bizonyos összeg, azonban a mi­nisztérium járandóságainak re­­víziója alkalmával ezt a tételt is törölték és megfosztották a so­vány támogatástól azokat a sze­mérme­s szegényeket, akik a mos­tani nehéz idők keserveit leg­jobban érzik. Ha általában be­szélni lehet »nem helyénvaló« ta­karékosságról, úgy ez az. Mert hisz itt arról volt szó, hogy az állam becsületbeli adósságának teljesítése helyett egy kis ala­mizsnát juttatott a val­óskzor jó­módú hitelezőnek. Ennek a be­szüntetése a legnagyobb mél­tánytalanság, ami­be nem lehet belenyugodni.­­ Bízunk benne, hogy az új pénzügyminiszter meg is találja a módját e nagy sérelem orvoslásának. SZERKESZTŐSÉG: EGER, LYCEUM,FÖLD­SZINT 3. —TELEFON: 11.—KIADÓHIVATAL: EGER, LÍCEUM, FÖLD­­SZINT 6. — TELEFON : 87.­­ POSTATAKARÉK­­PÉNZTÁRI CSEKK­­:: SZÁMLA: 54 558. :: Magyar újév Az utolsó parcban mosolyog­va búcsúzni a távozó bánattól, — majdnem minden elmúlt év ez — és az új év pirkadó haj­nalán előlegezett örömmel kö­szöntem az újesztendőt: tradí­ció mindenütt kerek a világon. Az ember sorsa a remény és a bukás között ingadozik évek, századok és évezredek végtelen sora óta én mégis, akinek pil­lantása messzebb tud hatolni, azon a körön, amelyet a hét­köznap gondjai, kötelességei és csalódásai határolnak be, meg­látja : törhetetlen és haj­íthata­t­­lan törvényszerűség uralkodik az emberi történelem egész fo­lyamán. A le- felhullámzó életvonal végeredményben egyetlen irányt jelöl, a mely­ből ez Ember éle­tét félre nem terelheti semmi. Nincs az, am­ely remény­telensé­­géval elriaszthatná, nincs igaz­­ságtanság, mely kipusztíthatná azt a jóságot, amelyet az isteni gondolat oltott az emberi lélek­be. A világon nem a gonoszság, nem a durvaság, az erőszak és a fegyverek barbársága ural­kodik. Nem látja önön életét, akinek pillantása csak az elébe­tornyosuló gondba, bűnbe, s­zenny­­be ütközik. Nem látja a n-­pot, aki nem látja, hogy a világ egyetlen hatalmassága a szere­tet, amely kétezer év óta járja hódító körú­tát a főidőn. Az új év hajnalán az a felismerés gyújtja fel híveinkben a reménykedés meleg, boldog, csodaváró hangulatét. Annyi szenvedés, annyi kín, nyomorú­ság és csalódás után is his­­­szük. Hisszük, hogy ebben az új esz­tendőben ételt adnak minden éhe­zőnek, tali mind­en szomjazónak. Hiszszük, hogy elégtételt kép min­den megbántott, igazságot min­den megsértett, szelíd, kérő, jó szót minden megbántott Hiz­­szük, hogy minden szívben fák­lyává gyűl ki a szeretet p­ó­­zaa és ezeknek a lobogó lángoknak végtelen sora mellett fogja sor­sunk kivezetni életünket a ma még sötét és vigasztalan magyar éjszakából. Ac" Isteo, hogy így lepvén.

Next