Eger, 1944 (55. évfolyam, 1-169. szám)

1944-01-03 / 1. szám

Eger, LV. évfolyam, 1. szám ELŐFIZETÉSI DÍJj egy hónapra 2 pengő, V. évre 6 P 60 fillér. — Egyes szám árai hétköznap 12 fillér, vasárnap 16 fillér. fi­l­m 12 FILLÉR Hétfő Trianon 25,1944. január 3. SZERKESZTŐSÉG: Líceum, fsz. 3. Teli 11. KIADÓHIVATAL: Egyhm. Szent János­ Nyomda. Telefon 176. Csekkszámla 54.S5& Czapik Gyula őr­ érsek mondotta a szentbeszédet a szilveszteri hálaadáson Eger népe megilletődött lélekkel vett búcsút az elmúlt évtől. A bú­csú első szava a hálaadásé volt, az Istenhez szóló köszöneté. A templomok zsúfolásig megteltek a hívek ezreivel. A főszékesegyház­ban megtartott hálaadás keretében maga dr. Czapik Gyula m. kir. tit­kos tanácsos, érsek mondott szent­­beszédet, értékes gondolatokat ad­ván utravalóul az új esztendőre székvárosa híveinek. Eger közönsége vidáman bu­csúzott az esztendőtől A szilveszteri hangulat a háború ötödik esztendeje ellenére is vidám volt. Egerben minden nyilvános szórakozóhely [megtelt közönséggel, a Koronában, a Kaszinóban talp­­­ alattnyi hely sem volt. Mindenütt kellemesen szórakozó társaságok­­ foglaltak asztalokat s éjfélkor még malac is akadt, kéményseprő is, önfeledten lehetett hódolni az ár­tatlan babonáknak. A magánházaknál is igen sok he­lyen k roncságot, az egye­sületek pedig igénybe vették a tánc­tilalom alóli kivételezés kedvezményét és néhány egyesületi helyiségben rög­tönzött táncot rendeztek a tagok számára. Általában, mégis, mintha valami­vel csendesebb lett volna a hangu­lat, mint az elmúlt esztendőkben. Nemcsak azok a nehéz idők mérsé­kelték a jókedvet, amelyek elmúl­tak, hanem azok is, amelyeket még rejthet az elkövetkező év sok ko­moly napja. feliért jó és hasznos a búzakötvény A pénzügyminiszter karácsonyi vezércikkében fontos figyelmeztetést intézett a gazdákhoz. Ez a figyel­meztetés talán nem új, hiszen az utóbbi időben a földmívelésügyi mi­niszter és sok más felelős gazdasági vezető is felhívta a figyelmet arra, hogy fel kell készülnünk a háború utáni viszonyokra s ezért ma, ami­kor a gazdának több pénze van, mint volt néhány esztendővel ez­előtt ,valami módon meg kell őriznie ezt a fölös vásárlóerőnek nevezett tőkét, amelyre később még igen nagy szüksége lesz. Ha nem is új a figyelmeztetés, de időszerű marad és napról-napra égetőbbé válik, hi­szen a háború után teljesen új gaz­dasági helyzettel, új nehézségekkel állunk majd szemben. Számolni lehet és kell mindenek­előtt azzal, hogy a világverseny ismét meg fog indulni, tehát a ter­mények árát a kormányzat nem tudja majd olyan mértékben sza­bályozni és tartani, mint ma, ami­kor az országok közötti szállítás egy-két kivételtől eltekintve, úgy­szólván teljesen megszűnt, és min­den ország, így Magyarország is, főleg a maga határain belül gazdál­kodik. Számolni kell tehát azzal, hogy létkérdés és megmaradás kér­dése lesz a gazda szempontjából annak, hogy a háborús áru- és anyaghiány miatt elmaradt befek­tetéseket pótolja, felszerelését ki­egészítse, szóval termelését kedve­zőtlenebb viszonyok között is jöve­delmezővé tegye. Ez azonban csak úgy lehetséges, ha elsősorban is most fizetjük vissza a mezőgazdaságot ter­helő különféle adósságokat és ugyan­akkor a ma meglévő — és a háborús áruhiány miatt sokszor fölösen meg­lévő — megtakarított tőkét bizton­ságos és értékállandó módon el­tesszük a várható befektetések ide­jére. Éppen ezért minden előrelátó és haladó magyar gazda számára idő­szerű életkérdés az, hogy ez mi­képpen lehetséges. Mit vásároljon, mibe fektesse pénzét, hogy annak­idején majd legyen elegendő tőké­je ? Bizonyos, hogy ez a kérdés igen sok előrelátó és józan gazdá­nak komoly gondokat okoz. Ha a ma felhajtott áru is megdrágított értékekben, ékszerben, vagy más holt vagyonban helyezi a pénzét, súlyos veszteségeket szenvedhet később, hiszen az áruhiány miatt valódi értéken felül fizeti meg azo­kat. Ha olyan befektetést eszközöl, amely nem kamatozik, megint csak veszteség éri, hiszen kénytelen le­mondani az elég tekintélyes kamat­jövedelemről. Mindezeken felül pe­dig az sem valószínű, hogy a mai magas árak örökké megmaradjanak s akkor a sebtiben eszközölt béfek­ tetés megint csak kárt és bosszú­ságot okoz. Mindent egybevetve tehát szüksége van a gazdának olyan befektetési lehetőségre, amely vásárlóerejét megőrzi, mégpedig úgy, hogy az későbbi időben rendel­kezésre álljon. Ezért bocsátotta ki a kormány az úgynevezett búzakötvényeket. Ezek a kötvények bizonyos men­­­­nyiségű búzaértékre szólnak, a búza mai 40 pengős ára mellett. Ez más szóval annyit jelent, hogy később, amikor majd a búza ára a világ­­verseny miatt megint csökkenni fog, a gazda búzakötvényeiért mázsán­ként nem kaphat kevesebbet mint 40 pengőt, mert ez alá az állam kezessége folytán a kötvény értéke ema eshet le. Ezzel szemben a bú­­zakötvény kamatozik, mégpedig évi 3%-kal és mind a kamatokat, mind a törlesztésre kisorsolt részvények ellenértékét napi búzaáron váltják be, tehát a búza esetleges drágulá­sából is részesedik a gazda. Az új kötvények kiadása közvet­lenül karácsony előtt kezdődött meg, az érdeklődés azonban máris ritkán látott arányokat ért el, ami azt bi­zonyítja, hogy a búzakötvényben az előrelátó gazda megtalálhatja és meg is találta azt a befektetési lehetőséget, amely biztosítékot je­lent számára az elkövetkező idők gondjaival szemben. A németek feltartóztatták Zsitomirnál a hatalmas szovjet­rohamokat A bolsevista támadó tevékenység súlypontja továbbra is Zsitomir harci terében volt, ahol a szovjet makacsul folytatta támadását, 30— 35 lövészhadosztály és többszáz páncélos harcbavetés­ével. A német elhárítás rugalmas harci érintke­zéssel pénteken is felfogta az erős szovjet támadásokat, miközben csu­pán Berdicsev térségében 55 harc­kocsit semmisítettek meg a 300 tá­madó harckocsi közül A német csa­patok többórás váltakozó küzdelem után feladták Zsitomir városának romjait. A keleti arcvonal déli szárnyán a szovjet csapatok ismét támadásra indultak a nikopoli hídfő ellen. A német védelem már felkészült a tá­madásra s teljes elhárító sikert ért el a támadásban résztvevő hat lö­vészhadosztály és egy páncélos hid­­osztály ellen, bár a bolsevistákat erős tüzérségi előkészítés után még többszáz csatarepülőgép is támo­gatta. Kirovográdtól északra a német páncélos kötelékek felmorzsoltak egy bekerített szovjet harci csopor­tot. E harcokban ismét igen sok foglyot ejtettek. Vitebszk környékén a bolsevisták a várostól délkeletre és északnyu­gatra ismét több friss köteléket ve­tettek bele a csatába, amely már jóideje felőrlő csata jellegű a szov­jet erők számára. Ismét meghiúsult valamennyi áttörési kísérlet a né­met védelmi erők szívós ellenállá­sán, amelyek többizban merész el­lentámadással szereztek vissza át­menetileg elvesztett területeket. Decemberben 541 szovjet gépet lőttek le a németek A német légierő 1943 december havában a keleti arcvonalon 541 ellenséges repülőgépet semmisített meg, közülük 399-et légiharcban, 139-et a légvédelmi tüzérség tüzé­­vel, a többit pedig földön. Ugyan­ezen idő alatt 57 német repülőgép veszett el. A német haditengerészet a múlt évben 607 ellenséges kereskedelmi hajót süllyesztett el 3 millió hétszázezer tonna tartalommal Berlinből jelentik . A német hadi­­tengerészet az elmúlt esztendőben 607 ellenséges­­ kereskedelmi hajót süllyesztett el 3.784,500 tonna tar­talommal. Ebből 593 hajót a búvá­rok pusztítottak el. Súlyosan meg­sérült 105 ellenséges kereskedelmi hajó, pusztulásukkal számolni lehet. Az ellenséges haditengerészet vesztesége 1­64 romboló, 18 repülőgép anyahajó, búvárhajó, 3 kor­vett és 58 gyorsnaszád. Súlyosan megsérült 5 cirkáló, 10 romboló és 60 gyorsnaszád.

Next