Egyenlőség, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1887-01-02 / 1. szám
üdvözöljük ez eszmét, mely ismét igazat ad Vergillius azon történetének: ״ Veritatem laborare nimis scape anunt, extingui nanquatii. ״, Dr. Neumann Annin, egyetemi magántanár. A kérlelhetlen miniszter. Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter ur ő nagyméltósága a negyvennégy rabbi által hozzá intézett kérelmet, hogy változtatná meg az 1885. deczember 12-én 49.225. szám alatt kiadott rendeletét és engedné meg, hogy ne csak a rabbik fiai és a rabbi pályára készülő középiskolai tanulók, hanem minden zsidó tanuló a szombaton való írás és rajzolás kötelessége alól felmentessék, rövid uton visszautasította; a kérlelhetlen miniszter vagy öt sornyi levélben értesítette a kérvényezőket, hogy még most sem érzi magát indíttatva, hogy nevezett rendeletén valamit változtasson. Midőn e lapok 49. számában közzétettük a rabbi urak által aláírt kérvényt, megjegyeztük, hogy ״ . . . félő, hogy a miniszter nem indul meg e kérvényre sem ; azért ideje volna, hogy maguk a községek lépjenek acióba״ sejtel־ münk — fájdalom — valósult ; a miniszter úr nem tudja még most sem belátni, miért nem ismerik el azt a nagy bölcseséget, mely a megkülönböztetésben rejlik, melyet ő a rabbik fiai és más mindennapi zsidók fiai közt tenni jónak látott; de másrészt teljesült ama a hitközségek actióba való lépéséről nyilvánított óhajunk is, a mennyiben a hitközségek úgy látszik csakugyan actióba lépnek. A budapesti izraelita nagy hitközség deczember 18-án e tárgyban 1 111־ minans beadványt nyújtott át a miniszter úrnak. A kérvényt, melyet Wahrmann Mór, mint hitközségi elnök és dr. Gredzieher Ignátz, mint titkár aláírtak, valóságos remekmű. Szerkesztették dr. Komfa Sámuel rabbi és dr. Greidzieher Ignátz titkár. Erős meggyőző logika szól minden passusból; egyébiránt legközelebb abban a kellemetes helyzetben remélünk lenni, hogy a nagyérdekű munkát lapunkban egész terjedelmében közzétehetjük. A miskórczi izraelita anyahitközség ugyan e tárgyban szintén kérvénynyel járult a miniszter színe elé ; ugyanezt tette a váczi status- quo hitközség is, mely egyidejűleg kérvénye benyújtásával felszólította Budapest nagy hitközségét, csatlakoznék kérvényéhez, mit ez, mint említettük, méltó s megfelelő módon meg is tett. Akarjuk hinni, hogy a dolgok ily állása 11101 lett, nem vonul vissza egyetlen egy 11itközség sem és egyesült erővel hatnak majd oda hitsorsosaink, hogy a miniszter őnagyúiértóságát meggyőzzék kérésük jogosságáról és méltányosságáról és reméljük ő excellencziája is engedni fog az óhajnak és helyet ad a kérelemnek. A kiknek ereiben zsidóvér kering. Történeti töredékek, IV. A kis Portugáliában elébb viradt, mint nagy Spanyolországban ; míg ez utóbbiban — mint a múlt héten ugyan e helyen említettük — csak nagy Napoleon, tehát külső hatalom törte meg az inquisició hatalmát, addig Portugáliában már a múlt század második felének kezdetén maga az uralkodó háborút szent a rettenetes törvényszéknek és elrendelte, hogy aki még egyszer előáll a ,,zsidózás“ vádjával, mely vád két századon át annyi embernek életébe, annyi családnak boldogságába került, szárműzetik és vagyona elkoboztatik. Ez uralkodó neve Dom Jozé volt, a Braganza családból, melynek ivadékai ma már két dinastiát képeznek :־ a brazíliai császári és a portugáli királyi házat. Csakhogy e nagy lépés a felszabadulás felé — mert az egész ország, sőt maga a királyi ház is szenvedett az inquisició nyűge alatt — nem a király, hanem nagy miniszterének, a híres Pombal marquisnak a műve volt, a király érdeme mindössze az, hogy engedte magát vezetni a nagy államférfiú által, ki oda merte dobni a kertinit a szörnyű hatalomnak, mely elöl reszketett mindenki a Byreneusok félszigeten. Talán nem is sikerült volna még Bombái lángeszének sem széttaposni a szörnyű hidrát, talán elnyelte volna Bombáit is, aminthogy elnyelt akárhány jeles férfiút, ki fölemelni merészelte szavát a pokoli intézmény ellen, talán Pombalra is rá kelletett volna bizonyítani, hogy ״ zsidózót és őt is ünnepélyesen, áhitatos imák közt elevenen megégették volna a vallásos érzés emelésére. Isten nagyobb dicsőségére, de ezt megakadályozta maga a Mindenható. 1755-ben november 1.-én elsötétedett az ég, a föld megrendült, filtázta rettenetes torkát és elnyelte a világ egyik legszebb városát, Lissabont; a tenger megelevenedett, behatolt a városba,is ami el nem sülyedt, azt elseperte bősz hulláma: rövid egynéhány percz alatt Lissabon megszűnt létezni, ami megmaradt, az nem érdemelte meg a város nevet. Az inquisidio ,épen törvényt ült két szerencsétlen családfő fölött kiket közös cselédjük azzal vádolt, hogy fiaikat zsidó szokás szerint pénteken este megáldották ; a „zsidózás“ ténye ezzel, a szerencsétlenek minden tagadása daczára bebizonyitottnak mondatott és a két vádlottra kimondatott a rettenetes ítélet, midőn ítéletet mondott az ég is, és eltörölte a föld színéről nemcsak az inquisicio épületét, az inquisitorokat, a kiskamrákat, a proszlókat és a hóhérokat, hanem elpusztult emberestül, mindenestül az egész városrész is, melyben az inquisitio székhelye volt. E rettenetes katasztrófa után Bombainak sikerült rábírni a királyt előbb a rettenetes auto-dafék eltüntetésére, aztán lassanként az inquisitio egész institúciójának . _..........._.. 4... Irta : Cornelius. II. Mikor IC e r ká p 01 y IC á r 01 y t képviselővé választották, nagy volt a zavar a pápai református főiskolában, melynek ő akkor tanára volt; tanította pedig a ״ tiszta észtant“ mint fő tárgyat.