Egyenlőség, 1894. július-december (13. évfolyam, 27-51. szám)
1894-07-06 / 27. szám
1894. julius 6. 2 EGYENLŐSÉG nek megáldott borát a vőlegény és menyasszony ajkai a chupa alatt érintették, az arapár szemei előtt törték darabokra, intésül arra, hogy bármily magasan, állunk, lezuhanhatunk a mélységbe. Legyünk azért mindig alázatosak, ne legyünk soha tulkövetelők s gondoljunk azokra, kik a földön hevernek, kiknek boldogsága széttörött. Ilyen, a nagy örömet moderáló symbolumokat nagy számmal szőttek a zsidó életébe a túlkapásoktól tartó régi zsidó bölcsek, (valószínűleg innen származik a zsidó közmondás, hogy »zsidó öröm nem lehet teljes«) itt e helyen azonban csak egy ilyen symbolumról akarunk bővebben megemlékezni: a kis hamuról. Örömünk közepette ilyet szórt fejünkre Herczeg Mihály, egyetemi professor úr; ő is persze azzal a szándékkal, hogy nagyon nagygyá ne váljék valahogy örömünk a kötéssel,melylyel imádottunk, a magyar haza egészen magához fűzött; szóval, hogy mig a receptiónak örvendünk, ne felejtkezzünk meg — az antiszemitizmusról. A tanár úr tökéletesen elérte czélját. Czikke erősen eszünkbe juttatta az antiszemitizmust. * Várjon mit akart a professzor úr ? Egyik jó ismerőse szerint nem akart mást, mint írni. Jogi munkáival, melyeket kétségbeejtően gyors egymásutánban jelentetett meg és melyek, a szakkörök egyhangú ítélete szerint, épp oly silányak, mint szaporák, a kritika érdemek szerint elbánt. Neki adta hát magát a czikkírásnak, felcsapott maga kritikusnak. Nos, gondolta, most csak nem ül fölöttem ítéletet a kritika. Csakhogy iszonyatos mód csalódott. A zsidókról írt tanulmányát szörnyű ítélet érte utol, olyan, mint a kritika Herczeg Mihály munkáiról sohasem mert volna megkoczkáztatni. Czikkét ugyanis, mely a »Magyar Újság« vasárnapi számában jelent meg, sietve átvették, fennen megdicsérték — antiszemita napilapjaink: a »Magyar Állam« és a »Hazánk«. Aki még nem volt tisztában a professzor úr tanulmányának jelleme iránt, ez a körülmény meggyőzhette, hogy szerzője milyen szellemeknek áldozott tollával. Ugyanazoknak a sötét szellemeknek, melyek a bécsi egyetemi hallgatóságot szállták meg a tudomány egyik legnagyobb alakja, a humanitás egyik legnemesebb küzdője, Nothnagel Hermann ellen vitt gyalázatos harczukban. Herczeg Mihály ergo egy megfordított Nothnagel. Ez küzd a század nagy eszméiért, martyromságot szenved a jog és egyenlőség dicső ideáljaiért; Herczeg Mihály pedig példát ad az szemitizmusra. A mi egyetemi ifjúságunk, dicsőségére legyen mondva, ellentáll a kisértésnek és nem követi a tanárt, ki — és ez egyetlen igazolása — nem tudja, mit csinál. És ezt egész szó szerint értjük. Nem tudja, mit csinál: antiszemitizmust-e, vagy zsidódicsősítést. Mert Herczeg Mihály czikke tulajdonképpen két czikk. Egy antiszemita és egy zsidóbarát czikk, összezavarva, keverve, kuszálva, egymás fölé, egymás közé dobva-hányva, úgy hogy nem egyszer egyik állítás czáfolása az előzőnek, vagy egyenes kizárása a következőnek. Az antiszemita lapok mindamellett könnyen boldogultak. Egyszerűen összeszedték, mi együvé tartozik, természetesen a zsidó gyalázó részeket csak, és kész volt az antiszemita czikk. Nem egy politikai elvet szolgált már Herczeg Mihály, de mindig csak egyet egyszerrekezdte a kormánypártiságnál, folytatta mint nemzeti párti. »Családjog«־ ában rajong a polgári házasságért, és most ultramontán felolvasásokat tart a »Katholikus körben«) de két meggyőződésnek hódolni egy szusz alatt, a zsidókat dicsérni és antiszemitának is lenni egy és ugyanazon czikkben, ez a »Kunststück«, méltó, hogy az exigeniták tudományában Herczeg Mihály nevére kereszteljék. Azt mondják különben, hogy a professzor úr a recepczió ötletéből délelőtt teljesen philosemita czikket irt és csak ebéd után szúrta bele az antiszemita fleskulákat. Herczeg Mihály ugyanis nemcsak jogi munkák írásával, de, épp oly nagy stylusban, borral is kereskedik (szőllői, pinczéi egyaránt hiresek) és igy csak természetes, hogy asztalára is erős borok kerülnek. De mit is akar tulajdonképpen Herczeg Mihály ? Mit akart, nagyon örvendtünk a reczepczió megszavazásának, hát egy ids hamut szórt közénk. * Cáfolatba Herczeg Mihály egyetemi tanár úr czikkével szemben mi nem bocsátkozunk. Minek is, mikor megtette ezt alaposabban, mint mi tehetnők — Herczeg Mihály egyetemi tanár úr, íme egy példa. Egy helyen ezt olvassuk a professor úr tanulmányában: Ne érjék be tehát ma már zsidó polgártársaink csupán a vagyoni gyarapodással, az anyagi javak túlbecsülésével, a mindenhatónak tartott, pénz erejével, a kincsek bálványozásával, ban ma iparkodjanak társadalmi életük irányát és módját azon magasabb erkölcsi és illemi színvonalra emelni, amelyet tőlük az újabb helyzet, viszonyok és életirányok megkövetelnek. Aki olvasni tud, nem olvashat ebből mást, anti- mint azt, hogy Herczeg Mihály szerint a magyarországi zsidók egyetlen törekvése a pénzszerzés.