Egyenlőség, 1894. július-december (13. évfolyam, 27-51. szám)

1894-07-06 / 27. szám

EGYENLŐSET. 1894. julius 6 ez és semmi más, holott más egyebet is elvárna tőlük az ember mai helyzetekben. Egészen másképp gondolkodik a zsidókról Herczeg Mihály, mikor ugyancsak ebben a czikkében ezeket írja : Köztudomású azon hazafias magatartás, melyet a zsidók az ország válságos és kedvezőtlen politikai viszonyai közt tanúsítottak. Midőn kimutatták, hogy ők a magyar haza és nemzet dicsőségéért, magasztos javaiért nemcsak lelkesedni, de azokért pénzt, vért, életet is áldozni tudnak. Épp oly ismeretes az a dolog is, hogy zsidóságunk igaz és tántoríthatlan híve az ország politikai és gazdászati függetlenségének — még a velünk szövetséges Ausztriával és ennek hatalmas zsidóságával szemben is. De zsidóságunk hazafias magatartásával lépést tart ennek magyarosodása is. Lépten-nyomon tapasztaljuk, hogy a hazai zsidó szívesen elsajátítja a magyar nyelvet és önérzettel beszéli azt. Vajha e hazának nem magyarajkú népeinél hasonló magyarosodási hajlam és haladás volna észlelhető . Ami pedig az irodalmi tevékenységet illeti, örvendetes tapasztalás, hogy azok a zsidók, kik nálunk a tudományos irodalmat művelik, kivétel nélkül, az irodalom egyéb ágaiban pedig a legtehetségesebbek, mindnyájan magyar írók. Elhiszik־ e, logikailag gondolkodó olvasóim, hogy ugyanaz az úr, ki ezeket írja, ugyanabban a czikkben ugyanazokról a zsidókról azt állítja, hogy még eddig nem bizonyították be, miszerint az új »létállapotra«, mint magát a tanár úr kifejezi, »tényleg alkalmasak is«. Az sem mindennapi tréfa, mikor Herczeg Mihály felszólítja a keresztényeket, sajátítanák el a zsidók tulajdonságait, míg pár sorral alább arra figyelmezteti a zsidókat, hogy: » ... . ezen felvételből (a receptió), mely nagylélkűleg, kényszer nélkül történt, szükségképpen következik, hogy életmódjukat ők, a zsidók alkalmazzák az őket magához emelő magyar társadalomhoz, ennek rendjéhez, szokásaihoz, illeméhez, egyszóval nemesebb világéihoz. És nem megfordítva. Ez szentigaz, okos és üdvös, és a zsidók nagy része követte is, még mielőtt felfedezte részökre Herczeg Mihály. Csak azt nem értjük egészen, hogy ha a zsidók tökéletesen megváltoznak, kiktől tanulják el a keresztények a zsidók tulajdonait, mire Herczeg Mihály a következő szép szavakkal hívja fel őket: Fajgyűlölet és türelmetlenség helyett sajátítsuk el inkább a zsidóktól azon társadalmi tulajdonokat, melyek amagyar nemzet regenerálására annyira szükségesek. Sajátítsuk el inkább tőlük az élelmességet, takarékosságot, üzleti hajlamot, a kifáradhatlan szorgalmat, a vagyonszerzés iránti szívósságot, a példányszerű családi erényeket és azt a törekvő szellemet az európai kultúra felé, mely tulajdonok különösen zsidóinkat jellemzik igen előnyösen. Ha ez a két intés, egymás mellé állítva, logikus, akkor nem is létezett sohsem bolondgomba. Hadd nézzünk most szemébe Herczeg azon vádjainak, melyeket ő maga nem cáfolt meg. A zsidó a keresztényt kifosztogatja. Melyik zsidó ? a tudós ? az író ? a tanár ? a művész ? az orvos ? az ügyvéd ? a mérnök ? a gazdálkodó ? a hivatalnok ? a tanító ? — Nem, ezt nem állítja Herczeg Mihály sem. Hát ki ? a kereskedő. Itt állapodjunk meg egy kissé. A tudományos világban sok rész könyvet írnak, professor úr, de írnak sok jót is. Ami a rosz könyv az önök körében, az a csalás a kereskedői világban. A kereskedőhöz olyan közel áll a csalás, mint az egyetemi tanárhoz a rosz könyv megírása. Kereskedők nem írnak rosz könyvet, mert a könyvírás egyáltalán távol áll tőlük, de elkövethetnek csalást, épp úgy mint a tanár írhat rosz könyvet, mert ez a szakmájához közel áll. A kereskedés azért a világért sem azonos a csalással, a könyvírásnak azért mégis óriási a haszna. A foglalkozás tehet és nem a vallás dönt. Ha a legtöbb zsidó tudós volna, a legtöbb rész könyvet ők írnák, persze a legtöbb jót is, így a legtöbb zsidó kereskedő, ergo a legtöbb csalást ők követik el, persze az érdemből is a legtöbb az övéké, hogy az országnak kereskedelmet adtak, mely nélkül sülyed, tönkremegy minden ország. Csak egy példát. Száz keresztény kereskedő, határozottan több csalást követ el, mint, teszem, száz zsidó orvos; épp úgy bizonyos, hogy száz zsidó üzér meg többet csal, mint, például száz keresztény tanító. Ne keresztényt és zsidót toldlomra, hanem keresztény kereskedőt, zsidó kereskedővel, keresztény pénzüzért, zsidó pénzüzérrel állítson szembe, tanár úr, és mindjárt mások lesznek a tapasztalatai. Spanyolországban, Tyrolban, hol zsidók nem laknak, aránylag nagyobb a bukások száma, nagyobb az uzsora és hasonlíthatlanul nagyobb a csalásért elítéltek száma, mint, teszem, Magyarországon, hol a kereskedelem és pénzügy főképpen a zsidók kezében van, azaz helyesebben, hol a kereskedelmet és pénzügyet főképpen zsidók teremtették meg. Volt nálunk egy társaság, mely feltette magában, hogy kiragadja a zsidók kezéből a kereskedést, hatalmas szövetkezetet alapított, és mi lett a vége: nagyon rövid idő alatt 10,000 parasztost fosztott ki, csak még, ami miatt az a párját ritkító monstre-per készül most a budapesti törvényszéknél. De miért foglalkozik a zsidó főképpen kereskedéssel ? Ezt kérdezze meg, tisztelt professor úr, őseitől, kik kizárólagosan üzérkedésre és uzsorára szorították az én őseimet. Lám én azért nem vagyok se uzsorás, se üzér, Márkus Dezső sem az, ki minapában az Ön könyvét ütötte agyon.