Egyenlőség, 1904. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1904-07-03 / 27. szám
1 S Y E rL ö s fe G2 1904. julius 3. pofon, amit az antiszemitizmus gyászvitézei kap״ak, így sem kisebb. Mert ha Zichy János a konzervativ párt alakulása előtt legelső teendőjének tartja az antiszemitizmus ódiumát magától elhárítani, ezzel csak azt bizonyította be, hogy a demagóg antiszemitizmusnak nemcsak liberális־, de még komoly konzervativpártban sincsen helye maradásra. Mi azonban nem hiszünk az eljövendő konzervativpártban. Hisz itt az Apponyié. Ellenben visszaemlékezünk Zichy János grófnak egy-két esztendeje mondott újévi beszédére, amelyben magát szabadelvű gondolkodásúnak vallotta. És különben is ez a legutóbbi, úgyszólván radikális megválása a néppárti programmól, azt mutatja, hogy a gróf úr liberális vagy konzervatív név alatt, de mindenesetre és mindenképpen a politikai szabadelvűség tanítványává vált. Álljunk meg egy kissé a gróf urnák e tüntető Pál-fordulásánál, amelyhez hasonlót még kérését látott a magyar politikai élet. Nem is nyílt titok, de köztudomású tény, szinte a verebek csiripelik, hogy Ferenc Ferdinánd főhercegnek, a trón várományosának Zichy János gróf bizalmi embere, akit sokan a késő jövő — adja Isten, hogy minél később legyen — emberének tartanak. Zichy János gróf tehát politikailag nem egészen szabad ember, ő csak jól megfontolt, jól átgondolt dolgokat mond és cselekszik, de mindenesetre olyan dolgokat, amelyekről fenséges jóakarójának előzetes tudomása van. Ez a lakompaki beszámoló, ami annyi port vert fel, szintén nemcsak a gróf egyéni pártállására vonatkozik. Ebben a beszámolóban más valaki nyilatkozott meg, egy még a Zichy János grófnál is sokkal hatalmasabb, sokkal nagyobb úr. Egy olyan úr szólalt itt meg, akinek hazánk történelmében még nagy és döntő befolyása lesz és akiről a politika kalandorai azt a pletykát terjesztenék, hogy reakcionárius és anti״szemita. Ezek a politikai kalandorok, akik bizonyára nem minden hátsó gondolat nélkül terjesztették ezeket a pletykákat, Lakompakon megkapták a nekik kijáró választ. Mert a Zichy János gróf enunciációja tulajdonképpen nem volt más, mint a trónörökös félreismerhetlen hadüzenete a reakciónak, a sötétségnek, az antiszemitizmusnak. Lakompakon nemcsak Zichy János gróf, de Ferenc Ferdinánd főherceg is liberálisnak vallotta magát. Lakatos László: Tíz millió־ Egy újabb mérföldmutató oszlop az emberiség fejlődésében, mely eddig még nem ismert magaslatok felé vezet. Mi, szegény■ kínlódó, küzködő emberek csak annnyit tudunk, hogy nem egészen jól van közöttünk minden úgy ahogy van és törünk előre valami ideálisan megrajzolt élet-szisztéma felé, melyben, ha nem is boldog mindenki — mert ennek elérése éppen annyira lehetetlen, mint a perpetuum mobile összeszerkesztése, vagy a circulus quadraturája — de legalább nyugodtan és anyagi szenvedések nélkül pergetheti le az arasznyi létet. Ez az előretörekvés sisiphusi munka maradna mindörökre, mert a közös erővel előbbre görgetett követ pusztító elemi csapások, háborúk és egyéb katasztrófák évtizedenként vissza-visszavetik előbbi helyzetébe, ha egy-egy nemes emberi szív hatalmas emelőt nem adna kezünkbe az erőfeszítés megkönnyítésére. Íme, a három párisi Rotschild tízmillió frankot ad nagyszabású munkásjóléti intézmények megteremtésére. Ezt az óriási összeget olcsó és egészséges munkáslakások felépítésére fogják fordítani. Már ez magában véve is gyönyörű cselekedet. Hiszen tíz millió frank van csaknem oly nagy summa, hogy vele Paks munkássága tekintélyes részének lakáskérdését meg lehessen oldani. Tíz millió frankon valóságos kis városrészt lehet építeni, melyben szabad levegőtől körülvéve, piros-pozsgás új nemzedékek nevelődhetnek, akik duzzadó izmokkal kezdhetik a nagy, az isteni munkát, mely ilyen körülmények között lassanként megszűnik gyilkosnak és betegség-, nyomorúság-terjesztőnek lenni. Ez a tíz millió frank talán megoldja, legalább a párisi munkásvilág számára meg, azt a nagy kérdést, mely kétségbe tudja ejteni a francia szociálpolitikusokat s melynek megoldásához nem kisebb emberek láttak hozzá, mint Zola, aki a Féconditében már egy olyan darab életet fest ki ragyogó színekkel, mely új és virágzó életeknek alapja s nem önönmagának reszkető kezű megfojtója. De hogy a vetett mag, az íráspéldája szerint, hatvanszoros és százszoros áldást hajtson, a tiz millió frankon fölépített munkáslakások jövedelme nem változik holt tőkévé, hanem újabb,munkás-istápoló befektetéssé lesz, amely az általános megélhetést fogja megkönnyíteni. Mert ha a lakás drágasága nem is fölözi le a munkás szűk jövedelmét, még az élelmezés van olyan költséges, hogy alig valamit hagyjon más célokra, melyek az életet kellemesebbé, tehát emberiebbé vannak hivatva tenni. Ezen is segít a Rotschildok tíz milliója, ez a ne feledjük el — zsidó pénzösszeg, mely ilyen módon ennyire általános emberi célokra szenteltetik. Mert az egész tervezetben szó sincs arról, hogy utána nézzenek a lakással és egyéb jótéteményekkel gyámolítandók hitének. A zsidó pénzen alapuló intézményt nemcsak, hogy nem-zsidók is élvezni fogják, hanem— egészek bizonyos — túlnyomó többségben a nem-zsidók. Könnyű a számadás, Franciaország hetvenezer zsidó , lakója közül a nagy majoritás az értelmiséghez tartozik. Csak elenyésző töredéke jut a munkásság közé, s