Egyenlőség, 1907. júllius-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1907-07-07 / 27. szám

viselők. Ekkor tartotta szűzbeszédét az egyik cionista és ő is bepanaszolt valakiket. Mit gondolnak, kiket panaszolhat be egy cionista? Eltalálták a zsidókat. A zsidó polgármesterek és elöljárók ellen voltak a cionis­­tának súlyos vádjai. S a világ elmosolyodhatik rajta: ime, kezdik már a d­oni állam megalapítását, már nem tudnak megférni maguk között, már verekednek. Ugyan válasszanak hát királyt, vagy elnököt maguknak ezek az emberek, akik egymást becsülik a legkevesebbre és egymás felsőbbségét tűrik a legnagyobb keservességgel! Komolyabb kérdéseket is, fel lehet azonban vetni a panaszkodó cionista számára. Például azt, hogy mi köze neki Ausztria városainak polgármestereihez és elöljáróihoz. Hiszen őneki ezek csupán átmeneti emberek, akiket úgy itt fog hagyni, mint Szent Pál az oláhokat s megteheti, hogy a bűnösöket nem viszi magával Palesztinába és mondjuk, ha kegyelmes akar lenni velük, kiviszi ugyan, de nem teszi meg sem polgármesternek, sem elöljárónak. Mit panaszkodik hát a cionista? Minek akarja megjavítani a zsidó polgármestereket és elöl­­járókat, hiszen ha ezek rosszak, annál jobb kedvvel ván­­dorolnak zsidó alárendeltjeik az ígéret földjére. És még egy kérdést: Szándékuk a cionistáknak állandóan kipellengérezni és támadni a többi zsidóságot ? Mert hiszen akkor annak szintén be kell vonulnia a parlamentbe, ámbár, mély és helyes szempontok vissza­­tartják ettől, csak azért, hogy cionista testvérei ellen védekezhessék. Vagy pedig meg kell bíznia például a keresztény-szocialista pártot a cionistákkal szemben való állandó védelemmel. Amibe esetleg Lueger nem volna hajlandó belemenni. Hogy azonban ezek a kínos esélyek elő ne álljanak : cionista mórok, menjenek ki önök a parlamentből. Már voltak benne, már tudják milyen ez a dicsőség, már nevetségessé is váltak. Mit akar­­nak még ? Egy zsidó templom alapkőletételénél megjelent egy király és barátkozott a rasekóllal és kezelt a rabbival. Aztán beszédet is mondott a zsidók egészsé­­gére, letette az alapkövet és visszament a palotájába. Fölösleges hozzátenni, hogy nem minálunk történt. A király nem első Ferenc József volt, a templom nem az új budapesti zsinagóga. Belgrád volt a színhelye az eseménynek és Péter király a cselekvő hőse. Mert még a Balkánon is bátorság kell ahhoz, hogy a felséges úr ilyet megtegyen. Vagy inkább: a Balkánon sokkal inkább, mint erre nyugaton. A Balkánon műveletlenek az emberek és nem törődnek bele olyan könnyen abba, hogy a királynak a zsidóval is csak úgy kell érint­­keznie, ha alattvalója, mint akármi más vallásával. Mindamellett nálunk régesrégen nem történt ilyesmi. A király 1877 óta, amikor a rabbiszemináriumot meg­­látogatta, egyetlen zsidó közjótékonysági intézmény alapításán vagy megnyitásán meg nem jelent. Holott ezek az intézmények többnyire csak pénz­alapjukban voltak zsidók, jótéteményeikben valláskülönbségre nem tekintettek. Pedig lett volna alkalma őfelségének a megjelenésre. Három árvaház, két kórház és három nagy iskola jött létre azóta. És lesz is alkalma. Nemsokára megnyílik a zsidó vakok intézete, majd a zsidó gimná­­zium is. Reméljük, hogy ezt az utóbbit bizonyára meg­­tiszteli a király látogatásával. A kormány is meg lehet győződve erről , mert hosszúéletűnek akarja tudni a felséges urat, egyre húzza-halasztja ennek a gimnázium­­nak az engedélyezését, hogy a királynak minél később, majd évek múlva kelljen csak meglátogatnia. Lehet, hogy így van . . . Szegény fiú, tévedt, rosszul választotta meg az alkalmat, vagy az alkalom nem volt végig kedvező, vagy... nem tudom mi egyéb hiba volt, de a fiú rosszul járt. Arról a fiatalemberről beszélünk, akiről önök is hallhattak már. A fiúnak most kellett volna érettségiznie, de gyöngén állt és lelkiismeretlen emberek azzal kecsegtették, hogy ha vallást cserél, megkönnyíti a matúráját. Pedig, hogy állást kaphasson, maturálnia kellett. Tehát kitért. Az érettségin át is bocsátották. De most jön a bökkenő. Kapott ugyan ajánlólevelet egy budapesti kereskedőcéghez s be is mutatkozott és minden rendben lett volna s ekkor kiderült, hogy a fiú keresztvíz alá állt. A zsidó főnökök kellemetlennek érezték az esetet és utóbb lemondtak a kiváló szerencséről. A fiú állás nélkül maradt, mert más pozíció nem volt üresedésben. Tehát, hogy állást kapjon, maturáznia kel­­lett, hogy maturázhasson, ki kellett térnie, de ennek következtében nem kapott állást. . . Fatális eseményláncolat, de van benne valami amit helyeselni lehet. A fiút persze nehéz vádolni, mert fiatal, meggondolatlan és cselekvése horderejét ésszel még föl nem érő. Ellenben lehetne szólni néhány szót a szülők és professzorok lelketlenségéről.. . De erről sem beszélünk, mert szülő a keret és sokat, nagyon sokat kellene mondani. Kínos és szomorú dolgokat, amik össeszorítják az ember szívét ... Aktuális beszélgetések. — Ön, ezek szerint, azt hiszi, hogy Rakovszky egészen véletlenül és minden hátsó gondolat nélkül vette észre, hogy a Ház alkalmazottainak esküjéből a király iránt való hűség egy kicsit kimaradt ? — Természetesen azt kell hinnem, mert hiszen Rakovszky szövetségese és fegyvertársa azoknak, akik a törvényjavaslatot beterjesztették, világos tehát, hogy nem akarhatta kényelmetlen helyzetbe sodorni őket. — Itt a tévedés. Ön mindezt a politikai becsület alapján állva gondolta el, Rakovszky azonban egészen más alapon cselekedett. Mert ne feledje el, hogy Rakovszky néppárti és ez, noha a pártnak rövidke kis múltja van, máris egészen különös dolgokat jelent. •­­ Többek közt? «•

Next