Egyenlőség, 1908. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)

1908-01-05 / 1. szám

2 ■mzr r-ü״- ־ 5 TXFE N L Ö L EG • 1908. január 5. A haladó magyar zsidóság jövő felekezeti pártpolitikájáról. Fussunk-e a jövőben is az orthodox vezetés után ? — ez most a kérdés. A zsidóság tanultabb, intelligensebb, gazdagabb és befolyásosabb részének becsületére válik, hogy évtizedeken át odatörekedett, hogy az egységet, melyet nem ő bontott meg, újból helyreállítsa. Nem kötelező és máskülönben is hiányos szervezetét nem akarta kiépíteni és nem járt utána, hogy megszerezze számára a szankciót, mert mindig remélte, várta, hogy az orthodox vezetés mégis megtalálja jobbik eszét és vele együtt alkothatja meg az egységes szervezetet Mert az a meggyőződése, hogy a zsidóság, ezer árnyalat mellett is, mégis csak egy. Azért a haladó zsidóság a beállott szakadás óta egyre azon volt, hogy az orthodox vezetéssel együtt építhesse föl a zsidóság házát. Mert csonka és fejletlen maradt az orthodoxok organizációja is. Gondoltuk, így könnyebben találkozunk, hogy együtt küzdhessük ki a felekezet autonómiáját. Ez helyes és dicséretes politika volt, de csak egy bizonyos fordulatig. Addig t. i., míg a darabont kormány segítségére nem sietett az orthodox vezetésnek. A törvénytelen kormány kultuszminisztere, Lukács György megerősítette a külön orthodox szervezetet, megadta neki az autonómiát és az utána következett nemzeti kormány nemcsak, hogy meg nem semmisítette elődje törvénytelen művét, de itt-ott még tatarozott is rajta. Ez megváltoztatta a helyzetet, mely megváltozott politikát is követel. Hogy az orthodox vezetés, mely azelőtt sem akart hallani egyesülésről, megszilárdult, megjavult pozíciójában azt még kevésbbé akarja, ez a csaknem 40 éves tapasztalatok után csak természetes. Minek üznek tehát még ezután is a szelet? Theóriában egynek marad a zsidóság rendes, kiépített két szervezet mellett is, in praxi meg két részre szakadtunk, ha a mi szervezetünk hiányos is. Hagyjunk föl azért azokkal a kísérletekkel, melyek egységes szervezetet céloznak és melyek más eredményekkel nem járnak, mint hogy iszapot és szennyet hoznak azok számára, kik önzetlenül a békét és az egyetértést keresik. Hagyjuk meg őket az ő szervezetükben és építsük ki, erősítsük meg a magunkét A haladó zsidóság megtette a magáét, hogy a szakadékot kitöltse; ez nem sikerült és belátható időkben nem is fog sikerülni, építse hát ki a maga organizációját és ez váljék ama hiddá, mely a két pártot összeköti. Kitölteni a szakadékot, mint mondottam, nem tudta, áthidalni azonban tudja. A hid a mi külön, szentesített szervezetünk lesz. Most félnek tőlünk, hogy megmodernizáljuk, elnyeljük őket, míg ha a mi külön, megerősített szervezetünkben biztosítékot látnak magukra nézve, megszűnik részükről az idegenkedés és találkozhatunk akárhány közös ponton, mint találkoznak a reformátusok az evangélikusokkal, vagy a görög katholikusok a római katholikusokkal, kiket pedig dogmatikus különbségek választanak el egymástól. Akármilyen paradoxnak lássék, de azért igazság, hogy ha mi is belemegyünk a válásba, inkább leszünk egyek, mint ma. Vajha ez a törekvés adná meg pártunk jövő politikájának a képét. Mindjárt jobban menne minden. Nem volna ránk nézve örök kerékkötő az orthodoxia. Nem tespednénk, hanem haladnánk a magunk becsületes útján. Szervezetünk mindenki számára engedne helyet. Megférne benne a csodarabbi a reformerrel, a chaszideus klauz az orgonás templommal. Mert csak ez felel meg minekünk : liberalizmus és tolerancia. Ami a tervezett nagygyűlést illeti, annak szerintünk nincs köze az organizáció kérdéséhez. Ott nem lehet szó sem orthodox, sem kongresszusi, sem status-quo ante érdekekről, hanem csak zsidó érdekről. Kérdésekről, melyek minden pártra és minden zsidóra nézve egyaránt fontosak és melyek igy hangzanak: Kizárják-e a zsidóságot 48:20. törvénycikkének jótéteményeiből, annak ellenére, hogy recipiáltak vagyunk? Megelégedjünk-e olyan állami dotációval, melynek legalább ötszöröse illet meg bennünket? Tűrjük-e szótalanul tovább is, hogy gyermekeinkkel, a törvény lábbal tiprásával, elkeresztelik? Nézzük-e nyugodtan tovább ,is, hogy állami asszisztencia mellett teszik tönkre a fogyasztási és keresztény szövetkezetek a zsidó kiskereskedőt? Ezek nem pártkérdések, hanem édes mindnyájunkat fájdalommal és tiltakozó méltatlankodással eltöltő sérelmek. Szabolcsi Miksa.