Egyenlőség, 1934. január-június (54. évfolyam, 12-29. szám)

1934-01-13 / 12. szám

5 fiV E N f fi S­a fi Jaan­árlS. Az árvák anyja Daulsch antalni halálára írta: STCRN SAMU vn. ki!־, udvari tanácsos, az Országos Izraelita Iroda és a Pesti Izr. Hitközség elnöke. A zsidó jótékonyságnak, de ennek keretein messze túlmenően, a magyar társadalom jótékonyságának nagy ha­­lottja van. Meghalt kem­enes m­i­h­á­ly,fai Deutsch Antalné­ a pesti izr. nőegylet elnökasszonya. E név fogalmat jelen­­tett: a jóságnak, a szeretetnek, az áldo­­zatkészségnek a fogalmát. Árvák és szegények áldása fűződik e névhez, mert Deutsch An­tal­né az árvákért és a szegényekért élt. ־ Csak aki maga is bajt, bánatot szen­­ved, érzi meg igazán a mások haját, a mások szenvedését. Deutsch Antalnét *mmm nem kímélte meg az élet a megpróbál­­tatásaitól és éppen ezek a megpróbál­­tatások tették őt megértőbbé a mások gondja, baja, szenvedése iránt. A le­­ányárvaház, a szülőnő-otthon és leg­­sajátosabb alkotása, a Vilma-Otthon, neki mindmegannyi bensőséges csa­ládja volt, amelyről gondosk­­hí­ni öröm és vigasz volt számára. Nagy érdeme Deutsch Antalnénak az is, hogy az ő s­dv jóságával, tapinta­­táv­al megértő, bájos lényével szinte iskolát ■teremtett maga ..körül a jóság szolgálatára és­­*­*Idáját igyekeztek követni asszonytársai, akik vele a szenvedők javára ..együtt tevékenyked­­tek. A nemesszivü elnök asszony, aki a pesti izr. nőegyletet a mai nehéz viszo»­­nyak között is a maga patinás szépsé­­gében meg tudta óvni s intézményeit fenn tudta tartani, sőt gyarapítani is tudta azokat, az árvák anyja, a szegé­­nyek gondozója nincs többé és a­­ gyásznak, a kegyeletnek mélységes ér­­zésével búcsúzik töte felekez­ete, hit- s községe és a jótékonyság lelkes női­­­tábora. Osztatlan tisztelettel és becsü­léssel öveztük az ő nemes egyéniségét, amíg élt, mert élete a nemesnek, jónak volt szentelve s ezért nem múlik el ez az élet a halálával sem, hanem tovább él az intézményekben, amelyeket létre­­hozott és fenntartott, elsősorban a leányárvssházban, de él tovább annak a sok-sok ezer szegény embernek há­­lás emlékezetében, akik e nemes élet jóságának áldását élvezték. 8. ulal Faulhaber érsek küzdelme a zsidó bibliáért Münchenből jelentik. Minden ter­­ror, fenyegetés és rémetgetés dacára, Faulhaber, az ősz bajor, hercegérsek folytatja bátor prédikációit a zsidó, vallás védelmében. Ezrek és ezrek hallgatják ezeket­ a beszédeket, me-­lyek most már mind élesebben tá­­madják a hitlerista antiszemitizmust. Közvetlen újév előtt két újabb be­­szédében Faulhaber érsek a követke­­zőket mondotta: ״—r Állapítsuk meg újra, hogy a zsidó ótestam­entum könyvei megala­* poztá­k a modern kor egész szociális­­ struktúráját. Ezeket a könyveket a*־ zsidók nekünk' keresztényeknek adták megőrzés végett. Német nép, vigyázz arra, hogy ezeket a kö­nyveket el ne négy­ék idled! Ne■'' ’engedd kezedböl kiütni a zsidó szent könyvek mérhe­­ tetten kincseit, ne engedd, hogy a né-­­met iskolákban megszüntessék a bib- Un tanítását és igy elrabolják a né­­met gyermekektől a lelki üdvösséget. A kereszténység előtti zsidóság halhatatlanul szép imákat költött (Unsterblich schöne Gebete), melyeket A keresztény Usurgus , a maga egészük-­­ben felvett, A Miatyánk nem egyéb, mint zsidó imarészek összeállítása!... Most nagy vihar dél körülöttünk, a hely a biblia könyveit, m­iert azok zsidó könyvek, el akarja söpörni a német földről. Meg iegyök győződve, hogy ez én vihar nj szent , tüzet fog bennünk gyújtani a zsidó biblia véde­mére•­­ Legutolsó beszédét igy fejezte be az ősz érsek: Izrael népe! A te kertedben virá­­gok nőttek, mellyeket az Isten ültetett, mi vxilavítiinyien élvezni akarjuk ezeknek a virágoknak örök illatát és ezért 041 anilunk kertészeknek és vir (igázunk a virágokra! . . . Nem csoda, ha Faulhaber ér­­sekét az egész német gleich­schal­­tolt sajtó­államuk a ha­lállal fenye­­geti ... Halál a zsidó f­nnepekre.. Irta: KISS ARKOLD Újabb német rendelet a kalendáriu­­mokból kitépi a zsidó ünnepeket. Nem szabad azokat többé emlegetni.• Süllyedjenek a hétköznapok ünneptelen gyűlölet­iszapjába az isteni gondolatok és az emberi fölmagasztaltságok fenségei.­­Máglyák után új máglya. Az emberi szellem lángbet­űt lilán ver. Isten tűz­­betűinek elhamvasztására kerül a sor. Annyira־ beleilük ez a lélekirtó törvény a germán­­iség első tétü­lésének infernális törekvéseibe. Pusztuljon, vesszen a zsidó roshosnan, a zsidó ures/.iendő ünnepének szelleme, amelyik azt meri hangoztatni, hogy van egy itélő Isten, aki számonkéri a bűnö­­ket, amiket az erőszak követ־ el az­ ártat­­lanul üldözőt,cl; ellen,­­hogy az ׳ gazdságot osztó Isten ledönti ,trónusaikról minden idők tyrannusai, vesszen az a szellem, antelyik a zsidó újév napján az emberi­­ség egységéért fohászkodik, hogy minden földi teremtmény, egyetlen egységben forrjon össze. Mit is keressen ez az *Isten­­gondolát a harmadik birodalom gyűlöle!­­trombita :•na kva­d ;• rival­gásai közben? Vesszen a zsidó evpes­trie van örök­­szent imája,­­hogy nincsen különbség ember és ember között, nemzet és תסיוו­­zel, fáj és faj között• egyformán borsát­­t;es­sék meg nyimlen gyarló emberi bűn, ״ l/.rad­ fiaimik csak úgy, mint az idegen­­nek, aki körében, Wlú/.kodik*‘. Az isteni gondolat pusztuljon, hogy legyen meg­­bocsátva a nd magunk, bűnn, csak úgy mint az a bűn, mi ellenünk kö"vet­nek is szakadatlanul. Ez a zsidó lélek, amely átszivárgód a ,,Miatyánk*’ fohá­­szóba, hogy •,bocsás­ad meg a nw vétkein­­két, valamiképen mi is umgbocsátunk az ellenünk vétkezőknek*‘. Lehet-e helye en­­nek az eszménynek a sötétség pokoli irtó­­/­atában? ־ Hah­át, irtó szekeréé­t rá: a zsidó szukkot ünnep fenséges tanítására, ami­­kor a'zsidó lélek csöndes Si­traiban irga­­lómért esdekei minden sátrát­ veszített, hontalan bolyongó szán­ám és ősidőkben áldozatokat mutatott be, az Istennek a föld min­den nemzetségeiért különbség­­tétel nélkü­l. Német földön ezentúl ilyen badarságról ne tétessék említés többé. Fájjátok el a c/m/iuAví-mécsek lobogó­­ját, amelyek azt hirdetik,­ hogy mindért Anticobusok kegyetlen ediktum­nii­ haiti#-­i­tatlanul tuk'n­­a meg újra f&táráado­zgat-

Next