Egyenlőség, 1934. január-június (54. évfolyam, 12-29. szám)
1934-01-13 / 12. szám
5 fiV E N f fi Sa fi JaanárlS. Az árvák anyja Daulsch antalni halálára írta: STCRN SAMU vn. ki!־, udvari tanácsos, az Országos Izraelita Iroda és a Pesti Izr. Hitközség elnöke. A zsidó jótékonyságnak, de ennek keretein messze túlmenően, a magyar társadalom jótékonyságának nagy halottja van. Meghalt kemenes mihály,fai Deutsch Antalné a pesti izr. nőegylet elnökasszonya. E név fogalmat jelentett: a jóságnak, a szeretetnek, az áldozatkészségnek a fogalmát. Árvák és szegények áldása fűződik e névhez, mert Deutsch Antalné az árvákért és a szegényekért élt. ־ Csak aki maga is bajt, bánatot szenved, érzi meg igazán a mások haját, a mások szenvedését. Deutsch Antalnét *mmm nem kímélte meg az élet a megpróbáltatásaitól és éppen ezek a megpróbáltatások tették őt megértőbbé a mások gondja, baja, szenvedése iránt. A leányárvaház, a szülőnő-otthon és legsajátosabb alkotása, a Vilma-Otthon, neki mindmegannyi bensőséges családja volt, amelyről gondoskhíni öröm és vigasz volt számára. Nagy érdeme Deutsch Antalnénak az is, hogy az ő sdv jóságával, tapintatával megértő, bájos lényével szinte iskolát ■teremtett maga ..körül a jóság szolgálatára és**Idáját igyekeztek követni asszonytársai, akik vele a szenvedők javára ..együtt tevékenykedtek. A nemesszivü elnök asszony, aki a pesti izr. nőegyletet a mai nehéz viszo»nyak között is a maga patinás szépségében meg tudta óvni s intézményeit fenn tudta tartani, sőt gyarapítani is tudta azokat, az árvák anyja, a szegények gondozója nincs többé és a gyásznak, a kegyeletnek mélységes érzésével búcsúzik töte felekezete, hit- s községe és a jótékonyság lelkes nőitábora. Osztatlan tisztelettel és becsüléssel öveztük az ő nemes egyéniségét, amíg élt, mert élete a nemesnek, jónak volt szentelve s ezért nem múlik el ez az élet a halálával sem, hanem tovább él az intézményekben, amelyeket létrehozott és fenntartott, elsősorban a leányárvssházban, de él tovább annak a sok-sok ezer szegény embernek hálás emlékezetében, akik e nemes élet jóságának áldását élvezték. 8. ulal Faulhaber érsek küzdelme a zsidó bibliáért Münchenből jelentik. Minden terror, fenyegetés és rémetgetés dacára, Faulhaber, az ősz bajor, hercegérsek folytatja bátor prédikációit a zsidó, vallás védelmében. Ezrek és ezrek hallgatják ezeket a beszédeket, me-lyek most már mind élesebben támadják a hitlerista antiszemitizmust. Közvetlen újév előtt két újabb beszédében Faulhaber érsek a következőket mondotta: ״—r Állapítsuk meg újra, hogy a zsidó ótestamentum könyvei megala* pozták a modern kor egész szociális struktúráját. Ezeket a könyveket a*־ zsidók nekünk' keresztényeknek adták megőrzés végett. Német nép, vigyázz arra, hogy ezeket a könyveket el ne négyék idled! Ne■'' ’engedd kezedböl kiütni a zsidó szent könyvek mérhe tetten kincseit, ne engedd, hogy a né-met iskolákban megszüntessék a bib- Un tanítását és igy elrabolják a német gyermekektől a lelki üdvösséget. A kereszténység előtti zsidóság halhatatlanul szép imákat költött (Unsterblich schöne Gebete), melyeket A keresztény Usurgus , a maga egészük-ben felvett, A Miatyánk nem egyéb, mint zsidó imarészek összeállítása!... Most nagy vihar dél körülöttünk, a hely a biblia könyveit, miert azok zsidó könyvek, el akarja söpörni a német földről. Meg iegyök győződve, hogy ez én vihar nj szent , tüzet fog bennünk gyújtani a zsidó biblia védemére• Legutolsó beszédét igy fejezte be az ősz érsek: Izrael népe! A te kertedben virágok nőttek, mellyeket az Isten ültetett, mi vxilavítiinyien élvezni akarjuk ezeknek a virágoknak örök illatát és ezért 041 anilunk kertészeknek és vir (igázunk a virágokra! . . . Nem csoda, ha Faulhaber érsekét az egész német gleichschaltolt sajtóállamuk a halállal fenyegeti ... Halál a zsidó fnnepekre.. Irta: KISS ARKOLD Újabb német rendelet a kalendáriumokból kitépi a zsidó ünnepeket. Nem szabad azokat többé emlegetni.• Süllyedjenek a hétköznapok ünneptelen gyűlöletiszapjába az isteni gondolatok és az emberi fölmagasztaltságok fenségei.Máglyák után új máglya. Az emberi szellem lángbetűt lilán ver. Isten tűzbetűinek elhamvasztására kerül a sor. Annyira־ beleilük ez a lélekirtó törvény a germániség első tétülésének infernális törekvéseibe. Pusztuljon, vesszen a zsidó roshosnan, a zsidó ures/.iendő ünnepének szelleme, amelyik azt meri hangoztatni, hogy van egy itélő Isten, aki számonkéri a bűnöket, amiket az erőszak követ־ el az ártatlanul üldözőt,cl; ellen,hogy az ׳ gazdságot osztó Isten ledönti ,trónusaikról minden idők tyrannusai, vesszen az a szellem, antelyik a zsidó újév napján az emberiség egységéért fohászkodik, hogy minden földi teremtmény, egyetlen egységben forrjon össze. Mit is keressen ez az *Istengondolát a harmadik birodalom gyűlöle!trombita :•na kvad ;• rivalgásai közben? Vesszen a zsidó evpestrie van örökszent imája,hogy nincsen különbség ember és ember között, nemzet és תסיווzel, fáj és faj között• egyformán borsátt;essék meg nyimlen gyarló emberi bűn, ״ l/.rad fiaimik csak úgy, mint az idegennek, aki körében, Wlú/.kodik*‘. Az isteni gondolat pusztuljon, hogy legyen megbocsátva a nd magunk, bűnn, csak úgy mint az a bűn, mi ellenünk kö"vetnek is szakadatlanul. Ez a zsidó lélek, amely átszivárgód a ,,Miatyánk*’ fohászóba, hogy •,bocsásad meg a nw vétkeinkét, valamiképen mi is umgbocsátunk az ellenünk vétkezőknek*‘. Lehet-e helye ennek az eszménynek a sötétség pokoli irtó/atában? ־ Hahát, irtó szekeréét rá: a zsidó szukkot ünnep fenséges tanítására, amikor a'zsidó lélek csöndes Sitraiban irgalómért esdekei minden sátrát veszített, hontalan bolyongó szánám és ősidőkben áldozatokat mutatott be, az Istennek a föld minden nemzetségeiért különbségtétel nélkül. Német földön ezentúl ilyen badarságról ne tétessék említés többé. Fájjátok el a c/m/iuAví-mécsek lobogóját, amelyek azt hirdetik, hogy mindért Anticobusok kegyetlen ediktumnii haiti#-itatlanul tuk'na meg újra f&táráadozgat-