Egyetemes Filológiai Közlöny – XXXVI. évfolyam – 1912.

IV. Programm-értekezések - Földessy Gyula: Petőfi. Kristóf György

látszatának megőrzésében, a­nélkül, hogy megmásítani akarná az eredetit. Egy pár szó még arról, hogy Seneca a mi modern gondolko­zásunkhoz közelebb áll, mint psychológus, s hogy a mű csak mint adalék szolgál Seneca tragédiáinak méltatásához — fejezi be az érte­kezést. Mi a magunk részéről szerző e kijelentését szó nélkül alá­írják, mert adatgyűjtéshez tökéletesen elegendő a türelem és egy kis józan akkibeia. A kérdés megoldására szolgáló irodalom teljes. (Késmárk.) GAAL PÁL: PROGRAMM-ÉRTEKEZÉSEK 1910 1911. 1. Dr. Földessy Gyula: Petőfi. (V. k. áll. főreálisk. 5—51.1.)­­A szerző a bevezetésben megrajzolja Petőfi útját a lenézéstől a világirodalmi elismerésig. Aztán kijelöli a dolgozat czélját: A Petőfi­probléma nem a költő problémája (mert a költő nagysága kétségen kívül áll), hanem az egész egyéniségé. Emberi alakja még­sem egészen világos, egyben-másban még mindig kísért a kortársak ítélete az össze­férhetetlen szájkörről stb., sőt nyárspolgárról is. Ezt az egész egyéni­séget keresi szerzőnk. Petőfi nagyságának alapja legmagasabb hat­ványu­­ vallásossága, a­mi az embert a Végtelen irányában lendíti előre : az élettől való meghatottság, az élet értelmében való hit (esz­mények) s az ezért való küzdelem. P. vallási erejének pathosza át­hatja egész érzés- és gondolatvilágát. A dolgozat következő részeiben azt fejtegeti, hogy ez a vallásosság miként ömlik rá­­. a költő hivatá­sáról megalkotott képzeteire; 2. haza- és szabadságszeretetére. Kiemeli, hogy P.-nél a hazaszeretet a szabadságszeretettel együtt jár. A val­lásos meghatottság érteti meg eszményeihez való törhetetlen ragasz­kodást s az ebből táplálkozó profetizmust. Közli P. profetikus versei­nek, sorainak teljes sorozatát (17­ 31. 1.). Vallásosságából fakadt for­radalmisága és szeretete, az élettől való nagy meghatottsága. Vizsgá­lódásának eredményét így fogalmazza meg: az ősköltőnek vallást és költészetet egybefoglaló profetizmusával hirdeti az isteni, a végtelen szerelmét akkor, a mikor a tételes hitek kezdik erejüket veszteni s az ember értetlenül, hitetlenül áll a lét nagy kérdéseivel szemben (50. 1.) Költő és próféta egyesül e kiválasztott nagy természetben. A mindenütt eleven dolgozat P. egyéniségét a vallásosság kere­tébe helyezi el s így kísérti meg a megértetést. Határozott — bár­csak szubjektív — meggyőződésem, hogy Petőfinél vallásosabb kedély alig képzelhető, csakhogy természetesen nem holmi piacznak szánt kenetességre kell gondolni, hanem a nagy reformátorokat jellemző hitre. Már Meltzl, de kivált Kacziány és Barabás hangsúlyozták P. egyéniségének ezt a jellemvonását. Földessy azonban generalizálja ezt a jellemvonást. Nyomon jár. Csakhogy épen ezen általánosítás elfogad­hatósága végett részletesebb és meggyőzőbb bizonyításnak a szükségét

Next