Egyetemes Filológiai Közlöny – XXXVI. évfolyam – 1912.
IV. Programm-értekezések - Földessy Gyula: Petőfi. Kristóf György
látszatának megőrzésében, anélkül, hogy megmásítani akarná az eredetit. Egy pár szó még arról, hogy Seneca a mi modern gondolkozásunkhoz közelebb áll, mint psychológus, s hogy a mű csak mint adalék szolgál Seneca tragédiáinak méltatásához — fejezi be az értekezést. Mi a magunk részéről szerző e kijelentését szó nélkül aláírják, mert adatgyűjtéshez tökéletesen elegendő a türelem és egy kis józan akkibeia. A kérdés megoldására szolgáló irodalom teljes. (Késmárk.) GAAL PÁL: PROGRAMM-ÉRTEKEZÉSEK 1910 1911. 1. Dr. Földessy Gyula: Petőfi. (V. k. áll. főreálisk. 5—51.1.)A szerző a bevezetésben megrajzolja Petőfi útját a lenézéstől a világirodalmi elismerésig. Aztán kijelöli a dolgozat czélját: A Petőfiprobléma nem a költő problémája (mert a költő nagysága kétségen kívül áll), hanem az egész egyéniségé. Emberi alakja mégsem egészen világos, egyben-másban még mindig kísért a kortársak ítélete az összeférhetetlen szájkörről stb., sőt nyárspolgárról is. Ezt az egész egyéniséget keresi szerzőnk. Petőfi nagyságának alapja legmagasabb hatványu vallásossága, ami az embert a Végtelen irányában lendíti előre : az élettől való meghatottság, az élet értelmében való hit (eszmények) s az ezért való küzdelem. P. vallási erejének pathosza áthatja egész érzés- és gondolatvilágát. A dolgozat következő részeiben azt fejtegeti, hogy ez a vallásosság miként ömlik rá. a költő hivatásáról megalkotott képzeteire; 2. haza- és szabadságszeretetére. Kiemeli, hogy P.-nél a hazaszeretet a szabadságszeretettel együtt jár. A vallásos meghatottság érteti meg eszményeihez való törhetetlen ragaszkodást s az ebből táplálkozó profetizmust. Közli P. profetikus verseinek, sorainak teljes sorozatát (17 31. 1.). Vallásosságából fakadt forradalmisága és szeretete, az élettől való nagy meghatottsága. Vizsgálódásának eredményét így fogalmazza meg: az ősköltőnek vallást és költészetet egybefoglaló profetizmusával hirdeti az isteni, a végtelen szerelmét akkor, a mikor a tételes hitek kezdik erejüket veszteni s az ember értetlenül, hitetlenül áll a lét nagy kérdéseivel szemben (50. 1.) Költő és próféta egyesül e kiválasztott nagy természetben. A mindenütt eleven dolgozat P. egyéniségét a vallásosság keretébe helyezi el s így kísérti meg a megértetést. Határozott — bárcsak szubjektív — meggyőződésem, hogy Petőfinél vallásosabb kedély alig képzelhető, csakhogy természetesen nem holmi piacznak szánt kenetességre kell gondolni, hanem a nagy reformátorokat jellemző hitre. Már Meltzl, de kivált Kacziány és Barabás hangsúlyozták P. egyéniségének ezt a jellemvonását. Földessy azonban generalizálja ezt a jellemvonást. Nyomon jár. Csakhogy épen ezen általánosítás elfogadhatósága végett részletesebb és meggyőzőbb bizonyításnak a szükségét