Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1962 (4. évfolyam, 1-37. szám)

1962-01-06 / 1. szám

RÉGÉSZÉLETEMBŐL Kértek, írnék le néhány humoros emléket pályám tapasztalataiból. A kérésre illendő felelni s végtére is, miért csak magamban mosolyogjak az emlékeken, hadd derüljön s tanuljon más is. Gratulálok, bácsi! A 30-as évek közepén Dunántúlon ástunk egy nagybirtokon. A birtokos gróf úr nagyon kedvesen fogadott minket, de szívélyességében volt valami oda nem figyelés, ami egyenrangúak közt nem járja. Talán csak eleve való idegenkedésem érezte ezt — gondoltam magamban. — Nekiláttunk a munkának: egy avarkori temetőt ástunk. Az első hét vége felé lovassírt tártam fel. A kis — talán ötéves — majoresko arra jött vadászával, mert éppen verebészett. Megállt a sírgödör mellett, figyelmesen, hosszan nézte munkámat, aztán megszólalt: — Mit csinál bácsi? — Egy ló csontvázát bontom kisfiam — feleltem. — Látod, ez a koponyája, szájában vaszablával, itt lennebb vannak a csigolyák és lapockák, majd a két mellső lába, amiket meg óvatosan bontok, azok a szügyelő ólombetétes ezüstveretei. A kisfiú még egy ideig figyelemmel nézte a munkát, majd elment vadászával verebekre puskázni. Másnap délelőtt látom, megint az ásatás felé tart. Egyik avar férfi sírjának feltárásán dolgoztam. A kisfiú megállt, kutatva nézett körül: — Bácsi, hová lett a ló? — A lovat, kisfiam, kiszedtük, csontjait elcsomagoltuk s azt is, ami megmaradt, a lószerszámból. Kis ideig csend, aztán megszólal a kis gróf: — Elcsomagolták bácsi? Ghatulálok! — Azután továbbvonult vadászni. Semmit sem színeztem a jelenetén, szóról szóra így történt s én láttam, hogy még e kis gróf számára sem vagyok teljes értékű ember. Vállveregető ghatulálokja örökké emlékezetes marad számomra. Csak ügyvédbojtár... Most meg azt mondom el, hogyan találkoztam kétszer is az élő Kossuth Lajossal. Mármint azzal, aki emlékezetünkben él. Felső-Magyarországon ástunk, megintcsak egy arisztokrata család birtokán. Hívtak, laknánk a kastélyban, de nem fűlött a fogunk hozzá, elmentünk az egyik vadászlakba. Közelebb is volt az ásatáshoz s nem is kellett örökké a formákra vigyázni. Nem kerülhettük el, hogy egy alkalommal ebédre hívjanak. Nagy asztal körül, egymástól mintegy másfél méter távolságra ültünk a családtagokkal vegyesen. Kimérten, halkan folyt a szó. A háziasszony a kollégámmal beszélgetett, de csak mondatfoszlányok jutottak el hozzám. Annyit értettem az egészből, hogy valaki miatt nagyon háborgott, tndván, miért kell oly nagy port verni körülötte, hiszen egyszerű diurnista volt náluk, itt a kastélyban. Ezután csak sértett felháborodását éreztem, szavait alig hallottam már. Ebéd végeztével a vadászház felé bandukolván, kérdeztem kollégámtól: — Ki miatt borzolódott fel annyira a bárónő, ki az, ki ügyvédbojtár volt náluk? — Ki lehetett volna más — mondta kesernyésen a kollégám — mint — Kossuth Lajos. Igen, számukra Kossuth Lajos megmaradt holmi félcseléd-félének s nem értették, hogyan merészelt rebelliót csinálni egy közönséges ügyvédbojtár. Mindez pedig az 1941-es esztendőben történt! A veszekedős ember Korábban egyik dél-dunántúli kis faluban ástam. Keskeny nadrágszíjföldek futottak fel a dombnak s a szegénysoron élő „gazdák” szívesen engedték, hogy kiássák földjeikből az avar ősöket. Az ásatás területén, éppen középen egy 5 méteres szalagföld felásatlan maradt. Mondták az emberek előre, hogy ennek gazdája konok ember, attól ugyan hiába kérek engedélyt, leüt, ha földjéhez nyúlok. Végül a helybeli molnárral — házigazdámmal — egy este mégiscsak el kellett mennünk hozzá, mert a temető többi részét már felástuk. Menet közben elmondta a molnár, hogy ettől az embertől az egész falu retteg, mert esténként ki- áll a domb tetején levő kunyhója elé s nagy hangon kiaibálva adja tudtul a falunak, hogy mi történt aznap; senkit sem kímél, legkevésbé tulaj-; don leányát, akit elmond ; mindennek s töviről hegyire, elszámlálja viselt dolgait. s Közeledtünk a házikó felé. Hát a lámpavilágban aranyló zárt ablakból éktelen kiabálást hallunk és sűrű asztalcsapkodást. No, mi lesz itt , szorongtunk. Zörgettünk. A veszekedés odabent csak tovább tartott. Dörömböltünk. Végtére, elég sok idő teltén úgy megszűnt az ordítozás, mintha elvágták volna és léptek közeledtek a zárt ajtóhoz. A zár kissé megnyílt és a résen borgőzös hang .kiáltott reánk: — Éljen Kossuth Lajos! — Bizony, hogy éljen, — mert igaz magyar ember volt! Erre az ajtó kitárult, az ember lámpással reánk világított s azt mondta: — Kerüljenek beljebb. Beléptünk a szobába, hát ott egy teremtett lélek sem volt rajtunk kívül. Az asztalon ott állt a két pohár s az üveg bor. Az ablak csukva, az ajtón nem mehetett ki senki. Dehát kivel veszekedett? Kivel? Hát saját magával. Esténként, ha magára maradt, két poharat vett elő, mindkettőbe töltött, az egyik övé volt, a másik képzelt ellenfeléé. Koccintott önmagával s elkezdte napi veszekedését. Vagy a birtok körül folyt a vita, vagy arról, hogy vajon tisztaszívű magyar ember volt-e Kossuth Lajos. Bennünk szövetségest látott s meg is kínált illendőképpen. De azért a földet csak 15 pengő kártérítésért adta ide. Ez akkortájban nehéz pénz volt, írást pedig nem adott, mert hát Kossuth apánk is bízott a magyarban, hát bíztam én is benne. Nem is nagyon ereszkedtünk vitába vele, nehogy másnap este mi kerüljünk sorra s a dombtetőről kelljen hallgatnunk, hogy milyen istentől elrugaszkodott uzsorás hullarablók vagyunk. László Gyula egyetemi tanár . Egy mozdulat az egész... A bölcsészkari menzán néha bírálják az evőeszközök tisztaságát. A tisztaság bizony nagyon fontos dolog, de vessünk csak egy pillantást az érem másik oldalára. Az alanti képeken egyik kollégánk szorult helyzetbe került: amíg a tálcát bedobja a konyha ablakán, minden nagyon egyszerű. Ám mi történne, ha netán ő állna a kis ablak mögött? mmm Egy mozdulat az egész . . vagy mégsem? Jelesek és elégtelenek Az első vizsgatapasztalatok a bölcsészkarról Először a tanulmányi osztályra kopogtattunk be, arra lévén kíváncsiak, mik az eddigi vizsgák tapasztalatai. Őry Károly előadó készségesen vállalta a tájékoztatást. (Könnyű neki, ő már nem vizsgázik.) Tekintve, hogy a vizsgaidőszak elején vagyunk, még nem tudjuk áttekinteni a frontot — mondta Őry elvtárs.— Egy-két vizsgalappal azonban már rendelkezünk. Nézzük itt például az elsőévesek politikai gazdaságtan vizsgáit. Sajnos, azt kell mondani, hogy vannak itt szomorú eredmények is. Illetőleg nagyon vegyes képet mutatnak a vizsgalapok. Minden jegy megtalálható rajtuk. Még elégtelen is, Dobesch Béla, Gallai Katalin és Wirth Magdolna neve mögött. Arról beszélgetünk Őry elvtárssal, mi lehet az oka, hogy az elsőévesek pol.gazd. eredménye minden évben problematikus. Tény az, hogy sok elsőévesnek ez az első vizsgája, itt találkozik tulajdonképpen először az egyetemmel. Merőben új tárgy ez számára, teljesen új fogalmakkal találkozik itt, és szokatlan a tárgy elméleti tömörsége, ehhez járul aztán a „tűzkeresztség” nagy izgalma — talán ezekkel magyarázható az elsőéves változatos pol. gazd. szereplése. Persze, azért ötösök is vannak szép számmal. Annál szebb képet mutat az első éves könyvtárosok írástörténeti vizsgalapja. Szinte végig jeles díszíti a lapot. Ezek után nem marad más hátra, mint hogy keresünk egy olyan vizsgát, amit a bölcsész „rázósnak” mond: célba vesszük tehát Molnár József adjunktus szobáját, ahol fonetika vizsgára gyűltek öszsze a „fiatal életek”. A harmadik emeleti szoba előtt csak két fiút találunk, de nem sokra megyünk velük: mélységesen izgulnak. (Elsőévesek.) Bent a szobában három delikvens szorong, úgy látszik, mintha izgulnának. (Miért? Hiszen Molnár József olyan barátságosan mosolyog, mint egy boldog apa a karácsonyfa mellett.) Megkérdeztem a három gólya nevét: Vörös Mária, Tompai Zsuzsa. A fiú ezt vágta ki katonásan: Szegedy (ipsziloní nal!) Mászik Mihály, íj — Tanár úr, tudom, hogy olyan elcsépelt és sematikus a kérésem, de azért tessék valamit mondani a vizsgákról! íj — Hát sematikus az, hogy a hallgatók kapkodnak vizsga közben? Sokan azt gondolják, hogy egy-két nap alatt sikerül „bevenni” az anyagot. Itt érheti őket az első csalódás ... Ilyen setétlő szavak után nézzük csak meg precízen az eddigi feleleteket. Tizenketten vizsgáztak eddig. Egy hármas négy négyes, két ötös. Azt hiszem, % elsősöktől kezdetnek ez kö-rülbelül fényesnek mondható Molnár elvtárs azt mondja, hogy az idén még nem tette fel a hagyományos kérdést. (Magyarázatként ide írom, hogy az Egyetemi Lapok „Mosoly a katedráról” című rovatában nyilatkozott egy-szer Molnár József. Ott elmondta, hogy valahányszor megkérdezte, hány hangszalagja van az embernek, sohasem tudták.) Most megkérdezi Vörös Máriát. — Kettő! — hangzik nagy derültség közepette, mert eltalálta. Mari még azt is hozzáteszi, hogy ő ezt tudja, mert olvasta az Egyetemi Lapokból. — Tehát az Egyetemi Lapokból is lehet tanulni — summázza Molnár József. Ezek után elégedetten távoztunk és a folyosón Ujvá ri Pál leendő vizsgázót fagjgatjuk. Nagy a drukk. Ez az első vizsgája, majd egy hé- tig tanulta. i. Közben kiperdül az ajtón ! Vörös Mari nagyon optimis- t tán. ötösre ment. — Mi volt a tételed? — A zárhangok. Nagyon örülök, hogy ötös lett, de azért máskor év közben is fogok timuszni,i készülni a vizsgaanyagból is. Az első vizsgám pol. gazd. volt, szintén jeles. — (Mari magyar—német szakos.) Tompa Zsuzsa viharzik ki most az ajtón (fényképe a címlapon). Szintén jelessel. Ez a harmadik jelese, szeretne kitűnő lenni. Később a portán találkoztunk Újvári Palival. Jelesre ment. Nagyon örül első jelesének. Semmi pesszimizmus. Elégedett. Biztosan az a véleménye, hogy milyen szép vagy, te élet! . (petrik) Hány hangszalagunk is van? Utolsó pillantás az Indexbe Mindjárt én következem Nem lehet csupán jó időbeosztással megoldani! Hozzászólás a dolgozó-tanuló családanyák problémájához 2 Pár szót írnék Gárdos Zoltán elvtársnak a nők három műszakáról írt cikkéhez. (Megjelent az újság december 16-i számában. A szerk.) Nem akarom a cikkírót megsérteni, de, az ilyen cikkek csak arra jók, ^ hogy a nők két vagy három ^ műszakának társadalmilag igen fontos problémáját elbagatellizálják. ^ A napnak csak 24 órája van, ^ aludni kell naponta, ha nem is 1 8, de 7 órát, heti 48 óra munkaidő van, előadást hallgatni, ^ tanulni is kell egy esti hallgatónak — a legjobb időbeosztással sem lehet elérni azt, hogy emellett még elegendő ^ idő jusson a háztartásra, nem is említve a társadalmi munkát. A cikk nem írja meg, hogy a hallgatónő férjes asszony-e, ^ vagy elvált, illetve özvegy. Azt látjuk, hogy egy gyerek és egy nagypapa van a háznál. Menj- e, nyi az összjövedelem? A második, illetve harmadik műszak megoldása lényegében anyagi kérdés. A hallgatónő hétfőn, előadása után mos, kedden főz és vasál, szerdán tanul, csütörtökön a KISZ-munka, pénteken takart rít. Szombaton pihen egy fél napot, félnapot tanul, vasár nap félnapot pihen, félnapot ^ tanul. Hát ami a tanulást 11- £ leti, nincs is baj, bár minden nappali hallgatónk ennyit tafjnulna. Azonban a háztartási mun- J kával baj van. ^ Az elvtársnő egyszer egy hétten főz, a többi napokon hogyan intézi el a főzés, illetve táplálkozás ügyét? 2 Ha hétfőn és pénteken (amikor előadás van), este még otthon dolgozik, akkor mennyit alszik? ^ Gárdos elvtárs, úgy látszik,nem tudja, hogy egy háztartással mennyi munka van, « mert ha tudná, akkor maga is «rájött volna arra, hogy eny nyi idő alatt még egy háromszemélyes háztartás teendőitem lehet elvégezni. Félreértésne essék: én amellett vagyok, hogy a nők kereső munkán dolgozzanak, a férjes asszo-;nyok és anyák is. Amellett va ? gyok, hogy a nők tanuljanak? is. Ugyanakkor azt tartom, hogy a nők kettős, sőt, hármas műszakának kérdése ma még? nincs megoldva, ezt csupán jól időbeosztással nem is lehet? megoldani, hanem csak intéz-? ményesen. Ami most van, az a helyzet: azt hozza magával, hogy a nők testileg-lelkileg belebetegsze- nek a kettős, hármas megterhelésbe és retrográd felfogásúak lesznek, szeretnének viszszatérni ahhoz a régi családformához, amelyben a nő „nem dolgozott”. Vagyis kispolgári nézeteket vallanak. Fiatal nők is gondolkodnak így, nemcsak idősek! Mit érzek intézményes megoldásnak? Tökéletesebb laká-sok (központi fűtés, meleg víz, a régi házakban is), villamos! háztartási eszközök, porszívó, vikszelő stb. olcsóbban és hosszabb részletre, főleg pedig: boardinghouse-rendszerű ! lakások, elviselhető áron, jobb ?■ közétkeztetés, kényelmesen el- ? érhető bölcsőde, gyermekott- ?hon, azután pedig az, hogy a ^ háztartási munka ne legyen^ csak „nőimunka”, hanem a ^ férj és a fiúk éppúgy vegyék^ ki belőle a részüket, mint a ^ mama és a leányok. (A gyer- ^ mekek ilyen irányú nevelése!)« Hozzáteszem még, mert ki- ^ hagytam: a takarítóvállalat le-^ gyen az, aminek megtervezték.^ amikor megalakították, jobb^ Patyolat, olcsóbb ruha stb. ^ javító vállalat, vásárolt áruk^ házhoz küldése, és így tovább.^ Elködösíti a helyzetet az, aki ^ akármilyen jó szándékkal, de^ azt írja, hogy ezt a kérdést^ csupán jó időbeosztással meg lehet oldani, mert ez lehetet-^ lenség. ^ Elvtársi üdvözlettel: ^ dr. Vidéky Alice ^ — aki volt nappali meg esti ^ hallgató, de három műszakot« soha nem végzett, mert nem is^ akart. !