Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1974 (49. évfolyam, 1-21. szám)
1974-01-26 / 1. szám
KAHB0S TIBOR 1010-9873 Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Kardos Tibor, egyetemünk olasz nyelv- és irodalom tanszékének Kossuth-díjas tanszékvezető egyetemi tanára, az MTA rendes tagja, a Filológiai Közlöny felelős szerkesztője, a Nemzetközi Olasz Nyelvi és Irodalmi Társaság külföldi elnöke 1973. december 20-án, életének 66. évében váratlanul elhunyt. A magyar tudományos élet kiemelkedő alakjának hamvasztás utáni búcsúztatására 1974. január 4-én került sor, ahol az MTA nevében Harmatta János profeszszor, a bölcsészkar nevében Székely György professzor dékán, az olasz tanszék nevében pedig Sallay Géza docens emlékezett meg az elhunyt tudósról. Székely György búcsúbeszédéből idézünk: „Valamennyien megrendülten állunk a hirtelenül eltávozott Kardos Tibor professzor hamvai előtt, akinek elvesztése nemcsak családjának jelent mérhetetlen veszteséget, hanem a nagyobb családnak, a bölcsészkar oktatói és hallgatói kollektívájának is. Egy befejezetlen, mégis teljes életmű, s az élet általa mindenkor vallott evilági folytatása hathat tudatunkra, de nem enyhítheti érzelmeink kicsordulását, amikor bölcsészettudományi karunk egyik legrégibb, kiemelkedő eredményekkel, teljesítménnyel sem elidegenült, kötelességeit szó szerint élte fogytáig példásan teljesítő professzorától kell végbúcsút vennünk. Halottunk 1908-ban született, grafikus és festőművész apjától örökölte ragyogó képességét a felfedett irodalmi, történelmi jelenségek árnyalt ábrázolására, színes rekonstrukciójára. Kardos Tibor Pécsett, az Erzsébet Tudományegyetemen és Rómában végezte egyetemi tanulmányait. Mint a Berzsenyi Dániel Gimnázium latin és olasz tanára lett egyetemi magántanár. Előadások sorát tartotta az olasz szakos tanárok továbbképzésére is. Emellett a kettősfáradságos munka mellett vette ki részét a kor tudományos és tanári közéletéből. A felszabadulás után Pécsett tevékenykedett az egyetem helyreállításán. 1945/46-ban a középkori magyar irodalom és művelődéstörténet előadója volt, s felkészültsége alapján egyaránt válhatott volna belőle magyar vagy olasz irodalomtörténeti oktató. 1946/49. években a római egyetem magyar irodalmi tanszékét töltötte be és vezette a római Magyar Akadémiát. Így a pécsi egyetemi magántanár hiába nyerte el már 1948-ban a budapesti egyetem olasz tanszékét, csak az 1950/ 51. tanévben kezdhette el ezt a működését. Hatalmas feladat volt akkor ez: az olasz irodalomtörténet önálló marxista feldolgozása, kutatások az olasz írók és irodalmi áramlatok körül, egyetemi segédanyagok készítése, nem utolsósorban pedig marxista szellemű munkatársak nevelése. Azóta vezetői feladatát megszakítás nélkül ellátta, legutóbb 1973. július elsején újították meg tanszékvezetői megbízatását, az olasz nyelv és irodalom tanszékén. Oktató munkája magas színvonalú volt, hallgatóiban sikerült felébresztenie az igényességet. Sokoldalú tanár volt, 1952 óta istápolta a hallgatóság irodalmi észenei estjeit, a 60-as évek során az olasz hét, majd az olasz napok fő szervezője volt, kiküzdötte egy tanszéki film elkészítését. Emlékezetes maradt évről évre a diákköri pályamunkák nyilvános értékelésével, bírálatával, buzdításával. Mindez nem valami arisztokratikus oktatási célból történt. Mindig gondolt az oktatás elsődleges céljára, a tanárképzésre és szívós küzdelmet folytatott a hazai középiskolákban folyó olasz és spanyol nyelvoktatásért. Utolsó nagy beadványai éppen a középiskolai olasz oktatás ügyében és az erre is gondoló professzorra kettős feladatot, gondot rovó magyar—olasz kapcsolatok jobb kihasználása tárgyában készültek. A vázolt tevékenység mellett párhuzamosan sok más feladatot is vállalt. Széles látókörű, ötletekben gazdag ember volt, rendkívüli akaraterővel dolgozott és évtizedeken át így gyűrte le a betegségéből eredő fizikai gyengeséget. Dolgozott a kar tudományos bizottságában. A kari tanácsnak mindig aktív tagja volt, s ezen az őrhelyen hunyt is el, valamennyiünk megdöbbent tehetetlen fájdalmától övezve. Nem volna azonban teljes Kardos Tiborról alkotott képünk, mint oktatóról sem, ha elfeledkeznénk a tanítását átható tudományos meggyőződéséről, módszereiről. Nem említve itt egyetemes humanizmusra vagy olasz irodalomra vonatkozó hatalmas munkásságát, amiről mások emlékezhetnek meg méltóbban, inkább arra utalnék, hogy a magyar humanizmus és reneszánsz kutatója, marxista kutatásának úttörője is volt, s a magyar irodalom egészét is teljesen és alkotó módon fogta át. Filozófiai, irodalomelméleti, kritikai felkészültsége kiemelkedő volt, marxista materialista alapon állt és maradt. Így lehetett a Világosság című folyóirat egyik legsikeresebb szerzője. Magántanári habilitációs dolgozata címe A magyar humanizmus kezdetei volt 1936-ban. A Történettudományi Intézet 1950 táján kérte fel az egyetemi történeti tankönyvhöz előtanulmány írására, amit 1952. december 31-én át is adott. Ebből dolgozta ki a nagy monográfiát: A magyarországi humanizmus kora (1955). A szerző azonban nem tartotta lezártnak művét. Egy hatalmas válogatása, A renaissance Magyarországon (1961) jelzi, hogy az időben már munkálta A magyarországi humanizmus kora folytatását, de ez a tervezett mű. A magyar humanizmus mint monográfia nem készült el életében. Részlettanulmányok sorát tervezte, ezek anyagát gazdagon gyűjtötte, s idevágó publikációi sorra mutatják az 1960-as, 70-es éveinek ígéretes munkálkodását. De így vagyunk a magyar irodalom és a magyar történeti források gazdag tárházával is. Az 1930-as évek magyar Anjou-korra, az 1930/ 50/60-as évek magyar és cseh huszitizmusra, az 1930-as évek Mátyás kancelláriájára az 1930/40/70-es évek Janus Pannoniusra irányuló sokoldalú vizsgálati mutatják, hogy a magyar szellemi, politikai, ideológiai élet középkorvégi táborait és műhelyeit sem lehet immár nélküle áttekinteni. Szinte jelképes ebben a sorban, hogy 1973 télutóján Hadovában, az Eremitani templomban a Martirio di San Cristoforo-kápolna Mantegna-freskóján Janus Pannonius képmását kívánta azonosítani. Nemkülönben így állunk a magyar irodalom belsőbb életével, műfaji vizsgálataival. Az 1950-es években a trufa, az 1950/60-as években a régi magyar színjátszás, az 1940/50/60-as években a renaissance és barokk jelenségek, az 1967-es év nagy monográfiájában az Argirusban a széphistória világa és egyetemes összefüggései bontják ki virágukat. Ez a mű maga mutatja Kardos Tibor sokoldalúságának kivirágzását: hat ismertetésben méltatták a magyar és egyetemes irodalomtörténet, a néprajz képviselői. Ezek a művek tovább, élnek, tovább munkálnak, új nemzedékek vitáiban újulnak. Bennük, általuk tovább él egyetemünk nagyhírű professzora. Csak haló porától búcsúzunk.” Eseményekben fontos, feladatokban gazdag decemberrel zárta az ELTE vezetése az 1973-as esztendőt. A rektori tanács december 22-én megtárgyalta az egyetem 1974. évi beruházási tervének, az 1974. évi költségvetése előzetes felosztási, valamint a távlati felújítására szóló javaslatot, amelyet a gazdasági igazgató terjesztett be. Ezután pedig a Győr-Somon megyei Tanács és az Élte közötti együttműködés 1974. évi munkaterve, illetve a Borsod-Abaúj-Z Zemplén megyei Tanács és az Elte közötti együttműködési szerződés tervezete került napirendre. A felvetett gondolatok, a javaslatokban gazdag vita olyan sokféle kérdést érintett, hogy ennek feldolgozására csak több további cikk keretében vállalkozhatunk. (Itt jegyezzük meg, hogy a Felkiáltójel rovatunk, Van még tíz és félmilliónk című cikke is a rektori tanács felvetései nyomán született. Most pusztán néhány alapvető határozatot emelnénk ki az ülésen keletkezettek közül. Az RT január 15-ei a TTK műszerbizottságot összegyetemi műszerbizottsággá alakítja át, amelyben a BTK és JTK képviselői is helyet kapnak, mely egyben azt is célozza, hogy az utóbbi két kar ugyan kisebb volumenű műszerigénye ne ötletszerűen álljon össze, hanem legyen összhangban a mindenkori kar fejlesztési koncepcióival. Határozat született arra, hogy április 1-ig az egyetemi adminisztráció gépesítésére ügyviteli szakembereket állítson munkába az ELTE vezetése. A költségvetési vitában elhangzottak alapján úgy határoztak, hogy rendezik a TTK-telefonköltségek rendszerét, ill. tervet készítenek korszerű telefonközpont létrehozására.. Az egyetemi étkeztetési hozzájárulás ismert problémáit is meg kell vizsgálni ebben az évben. A felújítási távlati tervvel kapcsolatban — amelyről később bővebb anyag keretében számolunk be —, az Rt előbbrehozta az Aula és a Múzeum krt. 4/a homlokzat renoválását, valamint a Budaörsi úti kollégium kereteinek növelésére tett javaslatot. 4ML JELERÜTI A PÁRTVEZETÉS NAPIRENDJÉN Múlt évi utolsó számunk megjelenése óta három jelentős, az egyetemi közvélemény figyelmét megérdemlő pártbizottsági, ill. párt-végrehajtó bizottsági ülésre került sor, melyeken egy TTK-s és egy bölcsész pártalapszerv beszámolója hangzott el (az utóbbihoz A modern filológiai tanszék A vegyész pártalapszervezet vezetőségének írásos beszámolója a pártalapszervezet és szakterület minden lényeges politikai-egyetempolitikai kérdésre kiterjed, sőt bizonyos felmérések adatait és a belőlük levonható tanulságokat is tartalmazza. Most csak néhány gondolatot ragadnánk ki belőle. A vezetőség önkritikusan megállapítja, hogy bár a működési területen folyó munka rendszeres, a mozgalmi tevékenység kiterjedt és az elvárásoknak megfelel, mégis a mindennapi feladatok, néha talán túlzottan is lekötik a figyelmet és nem fordítanak mindig kellő gondot az átfogó politikai-világnézeti problémák megvitatására. Megoldásként, mint írják, arra törekednek, hogy a jövőben rendszeressé tegyék az ideológiai-politikai vitákat taggyűlések és szabad pártnapok keretében. Szó esik az összefoglalóban az információáramlásról és ezzel kapcsolatban a hallgatókkal való érintkezésről. A vezetőség kiemeli, a tanszékvezetőkkel való évenkénti találkozókat, amelyeken széles körű megbeszélés folyik előzetes írásos javaslatok alapján az aktuális politikai, oktatási, káderpolitikai, kutatási és nevelési kérdésekről. E megbeszélések eddig hasznosaknak és eredményeseknek bizonyultak, ezért a jövőben is fenn akarják tartani ezt a formát. Az információáramlás további kérdéseként megemlíti, hogy az esetenkénti torzítások, pletykák elkerülése érdekében szükséges a pártonkívüliket is tájékoztatni a mozgalmi tevékenységről. Elemzi a beszámoló tagság reagálását a novemberi KB-ülés határozataival kapcsolatban (megelégedéssel fogadták a nagyüzemi munkásság helyzetének javítására történő intézkedéseket), ugyanakkor kiemeli a fokozott érdeklődést a határozott időre történő szerződéses alkalmazások bevezetésével kapcsolatban. Külön bővebb rész foglalkozik a pártszervezet és a KISZ kapcsolatával, melyben a két vezetőség közötti jó kapcsolatot emeli ki, míg a pártcsoportok és az egyes KISZ-alapszervezetek együttműködésében az Oktatói Tanács munkájának értékelése mellett bizonyos szervezeti — technikai (órarendi) problémák kapnak hangsúlyt. Párttag tanárok és hallgatók kapcsolatában természetesen hangot kap az az objektív adottság, hogy egyrészt nem ismerhet minden tanár minden hallgatót, másrészt például az Oktatói Tanács párttag tanárai gyakran csak az aktív hallgatókat ismerik. A vezetőség külön kiemeli a párttag hallgatókkal való személyes foglalkozás jelentőségét, amelynek területén vannak még tennivalók. Az anyagban még szó esik a TDK- munka eredményességéről is (1973-ban a vegyész TDK nyerte a kari vándorserleget.) •A beszámoló előterjesztését követő vitában számos fontos kérdés kapott hangot. A pártpolitikai és politikai-világnézeti vonatkozások sokrétű vitája mellett szóba kerültek az oktatáspolitikai kérdések is, így felmerült az, hogy folyik-e tényleges munka az oktatás és kutatás integrációjának megvalósítására. A válasz szerint a tanszékek gyakran oktatási vonatkozásban is a kívántnál zártabb egységet alkotnak. Mindemellett az utóbbi két évben növekedett az érdeklődés egymás munkája iránt, a fejlődés azon-ban nem ellentmondásoktól mentes. Szóba került az is, hogy az oktatási reform után ellentétben a Műszaki oktató és tudományos munkájának problémái a Bölcsészettudományi Karon című összefoglalás kapcsolódott), a pártbizottság december 18-i ülésén pedig, A marxizmus—leninizmus tanszékek oktató-nevelő munkáiénak néhány kérdése című írásos összefoglalót vitatta meg. egyetemmel az óraszámot a TTK-n jelentősen csökkentettek. E vonatkozásban a vita egyik résztvevője elmondta, hogy az ötvenes évek 55—60 órás munkahete túlzás volt, de a kémia gyakorlatigényes tudomány lévén a túlzott óracsökkentés zökkenőket okozhat, és az ELTE-n folyó vegyészképzést kedvezőtlen helyzetbe hozza. Többen felvetették a vegyész tanszékek ipari vállalásainak kérdését. A jelentős tudományos eredmények említése mellett itt ismét előbukkant az integráció problémája. Kiderült, hogy az előrelépés egyik gátló körülménye esetenként az, hogy viszonylag sok a kisebb feladatvállalás, ugyanakkor a tanszéki fejlesztés szem-December 18-án az ELTE pártbizottsága egyetemünk ideológiai tanszékeinek helyzetét tekintette át. A vita kiindulását a tanszéki jelentések, illetve a hallgatói csoportokkal való beszélgetés alapján készült összefoglaló jelentette. Az írásos áttekintés hangsúlyozza, hogy „A tanszékek oktatási programjai általában megfelelő lehetőséget teremtenek arra, hogy a legfontosabb világnézeti-politikai összefüggések elemzésre kerüljenek, hogy a hallgatók a társadalmi jelenségeket történelmi mozgásukban és összefüggéseik fejlődésében vizsgálják, megértsék fejlődésünk ellentmondásait és a problémák megítélésében a szűk, prakticista szemléleten túllépjenek.” Ugyanakkor rámutat arra is, hogy „a marxismus—leninizmus tanszékeknek nincs és nem is lehet kizárólagos szerepük, és nem helyettesíthetik a szakmai tanszékek és a mozgalmi szervek ideológiai tevékenységét, és az oktató-nevelő munka hatékonyságát e területeken összehangolt együttes tevékenységgel lehet és kell megvalósítani.” Jóllehet természetesen vannak problémák, nehézségek, így előfordul, hogy az ideológiai és a szaktanszékek között, hiányos az együttműködés, nem teljes az összhang. Ami a konkrét megállapításokat illeti, utalás történt a tanévkezdő visegrádi tanácskozásra, ahol az ifjúság világnézetipolitikai arculatát elemző felméréseken alapuló áttekintést vitatták meg. Az ott elhangzott megállapítások változatlanul érvényesek. Ami az oktatóhallgató viszonyt illeti, jónéhány tanszéken csak az elmélyültebben érdeklődő hallgatókkal alakul ki közvetlen kapcsolat. A tanszékek és a KISZ-szervezet közötti viszony, karonként, s néha tanszékenként, változó képet mutat. Az előrelépést a hallgatói képviselet jobb megszervezése jelentheti. Az a tapasztalatok szerint jelenleg a jogi karon funkcionál a legteljesebben. A vitában érintették a hallgatókat foglalkoztató világnézeti-politikai kérdések közül főként a polgári és antimarxista nézetek elemző bírálatát. Mindenki kiemelte a tudatos tanári kezdeményezések jelentőségét, utalva mind a közvetlen, mind a közvetett lehetőségekre. Szükséges lehet a tematikák esetenkénti megváltoztatása is. E kérdések megtárgyalásának fontos területe lehet a tudományos diákkör, amely a marxizmus iránt legfogékonyabb hallgatók számára magas szintű képzést adhat. Fontos feladatként emelték ki, hogy a karok valamennyi időpontjából a nagyobb, többkutatót összefogó KK-munka lenne hatékonyabb. A vitában szóba kerültek még a tananyag korszerűsítésének szaktárgykén való bevezetése, vagy a reakció kinetika oktatáshoz kapcsolódó gyakorlat kialakítása A beszámoló és az azt követő vita hangsúlyozta a szakember-továbbképzés és posztgraduális képzés fontosságát, az ezen a területen jelentkező kezdeményezések ösztönzését, az átgondolt javaslatok mielőbb megvalósítását. Nagyobb hangsúlyt kapott a szervezeti keretek megteremtésének szükségessége, a továbbképzés problémáinak előmozdítására. A PVB határozata elismerően méltatta az alapszervezeti vezetőség és az alapszervezet jelentőségét. Kiemelte a munka tervszerűségét és következetességét. Felhívta a vezetőség figyelmét a párttagság ideológiai-politikai színvonalának emelésére. Ezzel összefüggésben elhatározta, hogy meggyorsítja az ideológiai-politikai továbbképzési rendszer kidolgozását. Nagy hangsúllyal szólt a tanárok és hallgatók közötti kapcsolatok intézményes kereteinek fejlesztéséről. Végül az egyetempolitikai kezdeményezések továbbfolytatására adott útmutatásokat a vezetőség számára. ológiai tanszéke működtessen diákkört. Szóba került a koordiáció javítása mind a szak és az ideológiai tárgyak, de a marxizmus egyes területei között is, így fontos feladat az átfedések kiküszöbölése, ill. az évfolyamok zökkenőmentes átadása. Problémát okozott egyes esetekben az oktatók szemléletbeli eltérése és a számonkérésben tapasztalható eltérő követelmények. Az előterjesztés és a vita egyaránt hangsúlyozta annak szükségességét, hogy a tanszékek az eddiginél tudatosabban törekedjenek oktató-nevelő munkájukban a szakterületi képzés sajátos céljainak figyelembevételére, s ennek részeként javítsák tovább a szaktanszékekkel való kapcsolataikat. A hallgatói vélemények alapján, a tanulócsoportos oktatással kapcsolatban mint sajátos nehézség került szóba a szemináriumvezetők esetenkénti eltérő felfogása, eltérő követelményszintje. Többen hangsúlyozták, hogy a tanulócsoportos oktatás fokozza a követelményeket a tankönyv- és irodalomellátással szemben. Szóba kerültek az óraszám és a teremhiány problémái, mini objektív akadályok. A speciálkollégiumok fontosságát majdnem mindenki hangoztatta, nem hallgatva el azonban az előkészítés és a lebonyolítás objektív és szubjektív gyengeségeit sem. A vitában felszólalt Bencze László, az MM marxizmus— leninizmus oktatási főosztály vezetője is, aki sokrétűen elemezte a tudományterület oktatásának feladatait. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta az ideológiai tanszékek, a szak tanszékek és a mozgalmi szervek közös feladatait az oktató-nevelő munkában. Sürgette a marxizmus—leninizmus tan- székek jobb együttműködését, így pl. a tantervi átfedéseik kiküszöbölését. A tudományos diákkörök fontosságának kiemelése mellett hangsúlyozta egyetemünk ilyen irányú munkájának gyengeségeit is. Másokkal egyetértve a tankönyv- és a jegyzetellátás javításának fontosságát hangsúlyozta. A pártbizottság a beterjesztett javaslatokat elfogadta, s úgy határozott, hogy az előterjesztésben foglalt kérdésekről és a határozatokról — célszerű formában — tájékoztatni kell a Marxizmus—Leninizmus Tanszékek oktatóit, s meg kell tárgyalni velük ezek végrehajtását. (A BTK IV. sz. alapszervének beszámolóját és a modern filológiai tanszékekkel kapcsolatos előterjesztés vitáját következő számunkban ismertetjük.) A VEGYÉSZALAPSZERV BESZÁMOLÓJA • • • IDEOLÓGIAI OKTATÁS EGYETEMÜNKÖN