Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1976 (18. évfolyam, 1-21. szám)
1976-02-02 / 1. szám
TÖRTÉNELEM Íme túljutottunk a jóslatok és a beteljesülések esztendején, 1975 nincs többé ... . ..és nem tört ki a 111. világháború, nem szállt le a földre az anti Krisztus, nem jött el Arma Gedon, nem olvadt föl az északi sark jege. De véget ért a vietnami háború, lezajlott a világtörténelem első legnagyobb nemzetközi tanácskozása Európa és az egész világ biztonságáról, kezet fogott két nép egy-egy bátor fia az űrben, megkezdődött a világ eddigi legnagyobb meteorológiai vállalkozása, az egyenlítői időjárásváltozások tanulmányozása, fölfedeztünk néhány új gyógyszert és ... És megüntepeltük 1976 első pillanatait. A világnak elszomorító botlásai és lelkesítő eredményei valahol följegyzésre kerülnek. A technikai események a technika lajstromába, a művészetiek a művészetébe, az orvosi felfedezések részévé válnak a gyógyászatnak, a befejeződött háborúk nyomán megváltozik a térkép és új csatornákkal gazdagodik a diplomácia. Változatlan marad maga az idő, amely nem veszítve ütemet taszít valamennyiünket valamerre. Az egyéni élet egyéni történelme szinte ugyanúgy zajlik, mint eddig. Helyükre kerülnek a karácsonyi és a szilveszteri kellékek, visszaváltjuk az üres üvegeket, rápillantunk ábrázatunk tükörképére, számbavesszük az ősz hajszálakat, belelapozunk a leckekönyvbe, megsimogatjuk a legkedvesebb ajándékokat és egyikünk, másikunk régi levelek között válogat. Valahogy meghatottabbnak illenék lennünk. Kétezer év végső negyedszázadába léptünk és már több mint harminc esztendeje főleg az építéssel gondolunk, a gyarapodás mutatóit tanulmányozzuk. Harminc esztendeje lelkesíthetne az a lehetőség, hogy e tágas világban van végre helyünk, melynek jogát senki sem vitatja, van végre szomszédságunk, mely jóbaráttá lett, és valn valóságos hírünk, amely miatt távoli népek is becsülni, magukhoz közelebb érezni kezdenek. Lelkesíthetné a tudat, hogy az igazság göcsörtés útján járók nincsenek támasz nélkül, a betegek gyógyír nélkül, a magatehetetlenek gondoskodó kezek nélkül. Mondom lelkesíthetne mindez, de az ember valamiképpen e nagyszerű dolgokra és eredményekre csak ritkán tud őszinte odaadással figyelni, annál többször viszont az őt körülvevő kicsiny mikroszférára, amelyben napjai telnek: élni, és elérni akar, sikerek és kudarcok érik. Ez a kettő, a történelem a maga hatalmas áramlásával és a mikrovilágok buborékjai látszólag csak ritkán kerülnek közel egymáshoz. Pedig nemcsak a földnek van mágneses tere, van az időnek is. Magához vonzza a teljes sorssal élőket, s eltaszítja az üregeikbe búvókat. Nem rangsorol, az értékek hosszútávon maguktól rendeződnek benne. Megvan a jogunk hozzá, hogy részesedjünk a történelmet formálók dicsőségéből és pironkodásából. De a fogadkozásoktól a tettekig kell eljutnunk: a tülekedő helyett az igyekvőt, a tudálékos helyett a tudóst, a piszmogó helyett a mestert kell példaképül állítanunk, hiszen általuk lesz szenvedéllyé a munka, s az emberséggel pallérozott szellem. Csak így formálódhat meg hétköznapjaink lendülete, amelyből az elkövetkezendő év történelme kirajzolódik. Szép Zoltán A DEMOKRATIZMUS PRÓBÁI A BÖLCSÉSZKARON A bölcsészkari ifjúsági és mozgalmi élet egyik jelentős területe az elmúlt félévben a hallgatói képviseleti rendszer kialakítása volt. A képviselők választási „kampányáról” és a képviseleti szisztéma funkciójának elvi meghatározásáról már beszámoltunk lapunkban. A mozgalmi szempontból jelentős elvi kérdéseket felvető és gyakorlatilag a kar hallgatóinak zömét megmozgató rendszer tárgyalását 1975. december 18-án a kari tanács is napirendi pontul választotta. Szathmári István dékán megnyitó beszédében megállapította, hogy a választások lezajlása — bizonyos túlszervezések ellenére — dicséretesen szép volt. Az ifjúsági vezetés érdemeként említette, hogy a kampányt eredményesen kapcsolták össze a beszámolókkal. Korábban is volt példa arra, hogy a hallgatók, illetve képviselőik részt vettek a vezetésben. A képviselők 5—6 év óta a kari tanácsban is működtek, de részvételük — ugyanúgy, mint a tanszéki csoportokban — csupán jelenlét volt — mondotta a dékán. — Igenis óhajtjuk, hogy a hallgatóság képviselői által részt vegyen karunk vezetésében, de felelősen, felkészülten és megfelelő stílusban. Három évvel ezelőtt történtek kísérletek e téren, de akkor egyik feltétel sem teljesült. Most egészen más alapról indult el a folyamat, s az előterjesztés már jelzi e három kritérium meglétét. Magunktól kérjük, hogy a kar hasznára fordítsuk e mozgást. Galántai József dékánhelyettes a kérdés szervezeti kereteivel foglalkozott. Kiemelte, hogy az alap formailag eddig is megvolt az Egyetemi Működési Szabályzatban, de a tartalom — minthogy kevés hallgatóra támaszkodtak — nem valósulhatott meg. A feltételek és az igények most érnek be s ez az együttműködési pillanat lehetővé és szükségessé teszi, hogy a KISZ a javaslattevő és véleménynyilvánító jogát szélesebb hatókörben gyakorolja. A képviseleti rendszer vitájának megkezdése előtt Bánfalvi István, a kar KISZ-titkára összefoglalta az ifjúsági szervezet politikai elveit a HER irányításával kapcsolatban. A hazánkszerte alakulóban levő demokratizmus fontos megnyilvánulása e rendszer működése a karon — állapította meg. Kérte a tanszékvezetők és valamennyi tanár, vezető megértő segítségét, hiszen a hallgató képviselők saját, lehetőségekkel és ugyanakkor nehézségekkel teli önfejlődésüket járják, tapogatózva a demokratizmus gyakorlatában. Az előterjesztett működési szabályzat nyomán kibontakozó vitában a tanárok és meghívott ifjúsági vezetők konkrét példákkal, javaslatokkal és személyes tapasztalatokkal támasztották alá a képviselet hasznát és fontos szerepét, lehetőségeit. A tucatnyi hozzászólásból csupán néhányat emelhetünk ki. Tálasi István professzor javasolta, hogy harmad-negyedéveseket válasszanak képviselőkké, tanszékcsoportja tapasztalatai alapján csak ők végezhetnek érdemi munkát. Ugyanakkor segítséget is kért, a jövőre Aszakká előlépő néprajzi stúdium megszervezéséhez, programjának kialakításához. Barkóczi Ilona docens felhívta a figyelmet arra, hogy azokon a tanszékeken, ahol már többszálú kapcsolatok léteznek, nem lenne helyes az együttműködés egyágúvá szegényítése. Lukács József professzor felvetette, hogy korábban csak a tanterv-kialakításban vettek részt a hallgatók, be kell kapcsolni őket a megvalósításba és annak értékelésébe is. A vezetés figyelmét a formalizálás elleni felvérteződésre hívta fel, valamint az esti és a levelező hallgatók vákuum-helyzetére. Hahn István professzor a tanszékekhez való visszacsatolás legálissá fejlődésében látja a rendszer újdonságát, s a legális, megvalósítás tartalmi kereteinek kialakításában a rátermettséget, a jól választást tartja fontosnak. Tengelyi László hallgató hangsúlyozta, hogy a szervezet által most közvetítetté válik a kapcsolat, a demokratizmus, de a politikum és a szervezettség párhuzamos fejlődésével a tartalom így még inkább emberivé lehet. A szervezettség a tapasztalatok átörökítésével megkönnyítheti a rendszer demokratikusságának kibontakozását. A képviseleti rendszer szükségét szinte valamennyi felszólaló említette, s ez is mutatta, hogy a kar ifjúsági vezetői aktuális és fontos problémák megoldásához fogtak hozzá az elmúlt félévben. Ahogy Bánfalvi István megállapította: " Sokáig úgy látszott, a KISZ életében semmi probléma sincs, mert a lényeges problémák nem vetődtek felszínre, a hallgatói képviselők és a KISZ-szervezetek apró ügyekkel foglalkoztak. Most elérkezett a demokratizmus adta lehetőséggel való élés érettebb korszaka. A képviselők ebben a félévben már a gyakorlatban ismerkednek a feladataikkal, társaik javaslatait, véleményét továbbítják a tanszékekre, tanszékcsoportokhoz. Vezetőik — a kari tanács ülésén elhangzottak birtokában, a választások tapasztalatai nyomán — felelősen, a napi valóság ellenállásait próbálva és túlhaladva dolgozhatnak több száz hallgató érdekében. Feladataik elvégzéséhez sok sikert kívánunk! — sk — Következő számunkban! Közművelődés December 19-én az egyetemi tanács és a pártbizottság megvitatta az egyetem közművelődési feladatairól készített előterjesztést, valamint Sallai Géza tanszékvezető egyetemi tanár, a VB tagja szóbeli referátumát. A jelentős előzmények, kiterjedt munkálatok során elkészített összegezést, valamint a vitában elhangzott javaslatokat következő számunkban ismertetjük. TUDOMÁNYOS EGYÜTTMŰKÖDÉS Az ELTE Állam-, és Jogtudományi Kar Tudományos Bizottsága és a Leningrádi Állami Zsdanov Egyetem közötti együttműködési munkaterv alapján az ELTE nemzetközi tudományos konferenciát rendezett 1975. december 11—13. között Budapesten. A jogfejlődés összehasonlító vizsgálatának szerepe a jogtörténeti tudományos kutatásokban címmel. A konferenciát Takács Imre egyetemi tanár, az ELTE Állam- és Jogtudományi kar dékánja nyitotta meg. Beszédében kiemelte az összehasonlító kutatómunka jelentőségét és aktualitását. A. 1. Koroljov tanszékvezető egyetemi tanár és N. I. Vasziljeva egyetemi docens, Az öszszehasonlító módszer problémái a szocialista állam- és jogtípus vizsgálatában címmel tartottak referátumot. Koroljov professzor előadásában, kiemelte a szocialista állam- és jogtípus összehasonlító vizsgálatának aktualitását, s kifejezte azt a meggyőződését, hogy ezek a kutatások lehetővé teszik egyfelől a szocialista fejlődésben kibontakozó törvényszerűségek, másfelől pedig az egyes szocialista országok fejlődési sajátosságainak az eddiginél alaposabb feltárását. V. A. Kozlov egyetemi docens, Az összehasonlító kutatások jelentősége az állam- és jogelméletben címmel tartott referátumot. Ebben felhívta a figyelmet az alapvető elméleti kérdések tisztázásának fontosságára is. Péteri Zoltán egyetemi docens az MTA Állam- és Jogtudományi Intézet osztályvezetője, Történelmi szempontok a jogösszehasonlítás szocialista elméletében címmel tartott referátumot. Hangsúlyozta, hogy a jogösszehasonlítás kezdeti, ún. történeti irányzata által megfogalmazott célkitűzéseket (elsődlegesen az objektív társadalmi törvényszerűségek létezésének és működésének elismerését, illetve a jogintézményeknek társadalmi összefüggésekben való szemléletét) a szocialista jogiösszehasonlításban is alapvető feladatoknak kell tekinteni. Halász József, az MSZMP Politikai Főiskola tanszékvezető tanára A közigazgatás fejlődése és az összehasonlítás metodológiai kérdései címmel tartott referátumot, összegezésül kifejtette, hogy az összehasonlítás viszonylag a legtöbb ismeretet nyújtja a különböző országok közigazgatásának struktúrájáról és működéséről, ezzel egyidejűleg pedig elősegíti a szocialista közigazgatás közös problémáinak alaposabb megismerését. Horváth Pál tanszékvezető egyetemi tanár, A komparatív jogtörténeti módszerek alkalmazásának lehetőségei a jogtörténetben címmel tartott referátumában hangsúlyozta, hogy szükségessé vált a jogtörténeti kutatómunka módszertani követelményeinek tisztázása, ennek keretében pedig jelentős helyet foglal el az összehasonlító módszer alkalmazási lehetőségeinek megállapítása. Felhívta a figyelmet az ún. regionális komparatisztika fontosságára is. A referátumok előterjesztése után hozzászólásokra került sor. Volczer Árpád egyetemi docens az összehasonlító módszer filozófiai megközelítésének problémáit elemezte. Pecze Ferenc, a Magyar Jogász Szövetség Jogtörténeti Szakosztályának titkára hozzászólásában az összehasonlító módszernek az egyetem történeti kutatásokban való felhasználásáról beszélt. Hamza Gábor egyetemi tanársegéd hozzászólásában az összehasonlító módszer római jogi kutatásokban való alkalmazásának lehetőségeit fejtette ki. Kállay István egyetemi adjunktus beszámolt a távol-keleti jogok, különösen a kiemelkedően fejlett, de a külföldiek által alig kutatott és kevéssé ismert japán jogrendszeréről. Csizmadia Andor tanszékvezető egyetemi tanár (Pécs) hozzászólásában részletes elemzését adta azoknak a törekvéseknek, amelyeket a magyar marxista jogtörténetírás az utóbbi évtizedekben nemzetközi mértékben kifejtett. Márkus Ferenc, az MTA Állam- és Jogtudományi Intézet tudományos főmunkatársa az összehasonlító büntetőjogtörténeti kutatások legfontosabb eredményeit idézte fel. Szűk László egyetemi tanársegéd hozzászólásában szorgalmazta egyrészt a nemzeti kutatások jobb kihasználását és összehangoltságát, másrészt pedig egy összehasonlító jogi intézet létesítésének szükségességét a szocialista országok részvételével. Befejezésül Horváth Pál tanszékvezető egyetemi tanár köszönetet mondott valamenynyi előadónak és hozzászólónak azért az értékes tevékenységért, amellyel a konferencia eredményességéhez hozzájárultak. Ijjas József ALKALMAK ÉS FORMÁK Az egyes karokon és központi szerveinknél évente tucatszám tartanak diploma átadásokat, avató ünnepélyeket, díjkiosztókat, kitüntetéseket, törzsgárda-jelvényeket adnak át, tanárok, dolgozók mennek nyugdíjba stb. Szerkesztőségünkben már több alkalommal felmerült az az igény, hogy az egyetem e hagyományos vagy éppen sarjadó, hagyományteremtő ünnepségeivel, rendezvényeivel foglalkozzunk. Nemrég ironikus hangvételű levél érkezett hozzánk Fényes Sándortól, aki az elmúlt évben végzett a TTK-n. Levele a személyes élmény hitelével tanúskodik arról, hogy milyen problémákat kell megoldanunk ezekkel az ünnepségekkel kapcsolatban. Tanúskodik arról, milyen mély nyomokat hagy maga után a figyelmetlenség, a megfelelő formák hiánya. A szerk. Régóta vajúdik bennem a gondolat, hogy fel kellene hívni az illetékesek figyelmét azokra az anomáliákra, amelyeket én és sokan mások tapasztaltunk az ún. diplomaosztási vagy, ha jobban tetszik, avatási ünnepéllyel kapcsolatban. Hát kérem, a Kunladányba kihelyezett ipari szövetkezeti dolgozók, a nagykikiricsi tsz vagy az ötvöslorándházi építőipari munkahely dolgozói bensőségesebb, ünnepélyesebb és színvonalasabb ünnepségen adják át a törzsgárdajelvényt, mint az Eötvös Loránd Tudományegyetem TTK ez évben végzett matematika, fizika, kémia szakos középiskolai tanárainak a diplomát! Megdöbbentően sivár volt a környezet, de a tartalom is. A Gólyavárban a falak, a fekete táblák, a padok s a padló kétes tisztaságban fogadták az ünneplő közönséget. Sehol semmi dísz, üdvözlő felirat, virág, leterített asztal stb. A bevonuló bizottság — egyébként tiszteletre méltó — három tagja utcai ruhában foglalt helyet, s az „ügyintéző” bemondónő is mindennapos munkaruhájában intézkedett, hogy a fizikusok a bal oldali, a kémikusok a jobb oldali asztalnál vegyék át — aláírás ellenében — a diplomájukat. Diplomájukat? Hát első látásra nem úgy nézett ki. Közönséges csomagoló papírral védett, színes, kettéhajtott kartonlap, nyomtatott szöveggel, s hozzá ülő csúnya kézírással... Ez is beleillett az ünnepségbe- Arra emlékszem, hogy a Dékán nem tudott eljönni más irányú elfoglaltsága miatt, s lehet, hogy a másik két jelenlevő bizottsági tag is helyettes volt. A beszédekre már nem is emlékszem, ez nem is lényeges. A közönség, nagyrészt hozzátartozók, bizony csalódottan és keserű szájízzel távoztak. Ettől szeretném megkímélni azokat, akik ezután vesznek részt diplomaosztási, illetve avatási ünnepségen... Tisztelettel: Fényes Sándor SAJTÓ PÁLYÁZAT A Magyar Újságírók Országos Szövetségének Elnöksége és a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága pályázatot hirdet olyan tehetséges fiatalok felkutatására, akik alkalmasak az újságírói munkára. A pályázaton részt vehet minden tizennyolc és harminc év közötti KISZ-tag, aki vonzalmat érez az újságírói pálya iránt, de eddig még nem publikált rendszeresen újságban és az előző pályázatokon nem ért el helyezést. A pályaművek tükrözzék szocialista építőmunkánkat, ezen belül elsősorban az ifjúság helyzetéről, az ifjúságpolitikai kérdésekről szóló írásokat látnánk szívesen, de foglalkozhatnak a kül- és belpolitikával, a kultúra és a sport időszerű eseményeivel, problémáival. Pályázni az újságírás valamely műfajához (riport, interjú, kritika, cikk stb.) tartozó, még nem publikált írással lehet. Az írásokat gépelve, három példányban kell beküldeni. A pályázathoz részletes önéletrajzot is kérünk mellékelni. A pályázat díjai: 1 db I. díj: 3000 forint, 2 db II. díj: 2000 forint, 3 db III. díj: 1000 forint. A KISZ KB különdíja: 1000 forint, a MUOSZ különdíja: 1000 forint. A fenti díjakon kívül néhány pályázat elismerő oklevelet kap. Beküldési határidő: 1976. április 15. Eredményhirdetés: 1976. május 31. Cím: 1368 Budapest, Népköztársaság u. 101. 5. POB 365. Világjáró előadóművészek Az Egyetemi Színpad zenei előadásain Leggyakrabban lant és gitárestek szerepelnek. Ezt — és a kamarajellegű muzsikálást — nemcsak az említett hangszerek iránt megnyilvánuló divat, hanem az Egyetemi Színpad lehetőségei is indokolják. Az elkövetkezendő időszakban néhány világjáró előadóművész vendégszereplése is fokozhatja az érdeklődést. „A lantművészet 700 éve” c. sorozatunk első műsorában február 2-án, Melitta Heinzmann salzburgi lantművésszel találkozhat a közönség, aki reneszánsz és barokk lantmuzsikát fog játszani. Rene Clemencic Ausztriából már szerepelt az Egyetemi Színpadon az elmúlt évben. Nemcsak játékát, de különleges block-flötéit is megcsodálhatja a közönség. Kecskés András lantkíséretével reneszánsz és barokk muzsikát hallunk tőle február 25-én. Rene Zosso (Svájc) április 25-i tekerőlant-estjén középkori francia és német műveket ad elő. Ezen a esten Jancsó Adriennt is láthatjuk újra az Egyetemi Színpadon. A Szolnoki „Bartók Béla” Női Kar április 2-i szereplése is ehhez a sorozathoz tartozik. Ők Berényi Bogáta vezetésével és Kecskés András közreműködésével XVI. és XVII. századi lantkíséretes kórusműveket mutatnak be. Bakfark Bálint halálának 400 éves évfordulója alkalmából március 12-én a Bakfark Consort hangversenyére kerül sor, amelyen Benkő Dániel vezetésével első világhírű zeneszerzőnk művei szólalnak meg. Fodor Ferenc gitárművész és triója május 9-én szerepel az Egyetemi Színpadon. A Bakfark-évforduló és a lanttörténeti sorozat mellett Fodor Ferenc a modern gitárművészetet képviseli. Ifjúság és tömegkommunikáció A könyvkiadás és általában a sajtó, a rádió és a tévé, a mozifilmek stb., vagyis a tömegkommunikációs hatások egyre nagyobb szerepet játszanak a közgondolkodás és közízlés fejlesztésében, de — ami még fontosabb — az ifjúság nevelésében is. Ugyanakkor ezt a hatalmas befolyásoló erőt még alig vizsgálták tudományosan s így a nevelés nagy lehetőségei kihasználatlanul hevernek. Ezért örömmel kell üdvözölnünk a lipcsei Ifjúságkutató Központ munkatársai — Lothar Bisky és Waites Friedrich — úttörő kezdeményezését és sokoldalú vizsgálatait a kérdés marxista szempontú tisztázására. Hazánkban ez az első komolyabb publikáció a tömegkommunikációs eszközök (elsősorban a tévé) ifjúságra gyakorolt hatásáról. (Tankönyvkiadó)