Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1976 (18. évfolyam, 1-21. szám)

1976-02-02 / 1. szám

„Sáros Vagy! Sáros Vagy! Sáros Vagy! — dugattyúzza maga után cipőm a vendég­marasztalót, sár-elefantózis­­ban. „Sáros vagy! — cserdít lelki fülemben szerkesztőm hang­ösztökéje — Sáros vagy egy vizsgariporttal!” Így hát lábalom a térdig taréjosodó dágványt a fotós kollégával, s csak a kolesz sáncárkát ívelő felvonóhíd betonjáról fordu­lunk vissza a Budaörsi út fe­lé. Köröttünk lent a ma még televényt ostromló építők fa és acél dárdái meredeznek. Egy utolsó pillantás a túsz Poszeidaón kőbánatára, aztán befordulunk a várkapun. „Dirr­a csapódik mögöttünk a fémkeretes ajtó. Durr — rántja be a felvonózárat a liftesnéni, s már csak a XI. emeleten térünk magunkhoz. Január 23-a, péntek 11-30. A vizsgaidőszak az utolsókat rúgja. Reméljük, nem ki! Pe­dig — ezt előre el kell árul­nunk — kirúgottakkal is ta­lálkoztunk ... De félre az ilyen cinikus humorral. Fél­re, például jobbra. Itt nyílik vegy Tanuló ajtaja. Bent két tanuló. Majd benyit még egy tanuló. Ő most nem tanul. Ó! Az ablak előtt koncentráló Papagorasz Takisz (matek, III. évf.) mentésére hozza saját jegyzetét. „Komplex függ­vénytan” — áll a vignettán a Csapó Mária név fölött nem túl magasan, de mintha Má­ria mégis méregetné, hogyan tudja majd átvinni ezt a ma­gasságot. Nekifutásában olyan akadályokat kell ugrania, mint a Filozófia és a Topo­lógia. Január 23-a után!! Úgy látszik, Csapó Marika nem csupán szusszal bírja, de jó a hajrája is. Mire e sorok meg­jelennek, már mindketten túl lesznek a lécen. Lehet, hogy a léccel együtt. Igaz, ez ma idég a tanszéki bírák titka! Tálas Miklós (jogász, III. évf.) a fejét támasztja. Még aznap hajnali fél háromkor hajtotta álomra ugyanezt a fejét. Azaz majdnem ugyan­ezt. Akkor még kevesebb volt benne a corpus iuris-ból, ne­vezetesen a PP-ből. Ez jogá­szi tolvajnyelven (a tolvajlás természetesen üldözendő és büntetendő cselekmény!) pol­gári eljárásjogot jelent. A legnehezebb ezévi vizsgának tartja. Megkérdeztünk máso­kat is a harmadévesek közül. Egyetértettek ... Lejjebb széltünk. A X. eme­let a jogászok birodalma. Itt egyenese­n bemegyünk a fo­lyosóra. A Tanulót — miként Miklós — elkerüljük, ő azért jár föl a XI-re, mert az alatta levő Tanuló egyben TV-s klub­szoba is, ahol vizsgaidőszak­ban okoskodni nemigen lehet. Tehát a lakószobák rejtik itt, a X-en a fölkészülőket, s ők néha egybeesnek a kikészülők­kel. Aki viszont éppen ottlé­tünk perceiben elfelé készül neglizsés barátnője búcsúsza­vai kíséretében a folyosón, csomagokkal rakodtan, az nem más, mint egy „majdnem kész” jogász. Jutka ötödéves. Haza készül, Egerbe. Délután fél 6-kor indul a vonata. Egy pillantás a feje fölött csüngő villanyórára: még csak 3­, 12 lesz három perc múlva! Hová e sietség? — Sajnos, államvizsgán megvágtak büntetőjogból. — Viszed a hírt hazafelé? — Az már otthon van. Teg­nap telefonáltam édesanyám­nak. — És...? — Semmi. s Sajnált és bizta­tott. — Most mit készülsz tenni? — Kimegyek a Keleti pá­lyaudvarra, de előbb még a városban elintézek egy-két dolgot... — Csak nem Györgyi Kál­mán adjunktust?! — Bár erre a vizsgára na­gyon fölkészültem, mégis egyetértek ítéletével. Igazsá­gos volt. — Most majdnem kiléptél az életbe. Ha néhány hónap múlva sikerül a lépés...? — Vállalathoz szeretnék menni jogásznak, vagy a ta­nácshoz kerülni. Ez érdekel. Judit kísérője, Zsuzsa, fázó­san húzza összébb magán pon­gyoláját. Visszamegyünk hát a folyosó huzaljából a szobá­ba. Bent még egy lány és egy fiú. Beszélgetnek. Mi is ... — „Tudod — kezdi Zsuzsa — én is végzős jogász vagyok, s egy államvizsgám nekem sem sikerült. Én még mara­dok a hónap végéig, mert ne­kem még van vizsgám. Saj­nos, csak a hónap végéig ma­­­radhatok, bár az ötödéves jo­gászoknak február 15-ig tart a vizsgaidőszak. Most úgy hozták a kollégiumi körülmé­nyek — emeletek renoválása SZET-esek beköltöztetése az intenzív tanulásuk idejére — hogy bár vannak vizsgáink február első heteiben is, itt nem maradhatunk. Igaz, annyi kedvezményt kaptunk, hogy az államvizsga előtti éj­szakát a kollégiumban tölt­hetjük, de ez a helyzet min­ket mégis zavar. Ne érts félre, nem erre akarom kenni buká­som ...!” Nem értem félre. A sötét szemüveges fiúval társalkodó kislány — Búzás Judit — elsőéves jogász. Szé­kesfehérvárról jött a koleszba, s még két vizsgája van hát­ra: a Logika és a Római Jog. — Eddig veszem a kanya­rokat. Semmi vész, bár el kell mondanom, hogy nem értem, mert nem kaptunk a karon tá­jékoztatást, előzetes kiokta­tást, hogyan is megy itt a vizsga, a jelentkezés, az eset­leges halasztás, az utóviszga stb. intézése! Amit tudok, csak a szobatársnőimtől tu­dom, de nem mindenki lakik kollégiumban! Miként fönt a TTK-soknál a jogász Miklós, úgy itt lent a X-en a jogászoknál a TTK-s Szente János (V. évf.) a ven­dég. Csak beszélgetni jött le. Teheti, hiszen egyetlen egy vizsgája van csupán hátra, a matematikai fizika. Szakdol­gozatának szénája sem áll rosszul, úgyhogy nem egy gondoktól gyötört fiút kapnak vissza a szülők e hónap vé­gén pár napra az észak-bara­nyai Meződön. Mint matema­tikus mégsem kötődik megyé­jéhez. „Ha nagy lesz”, Buda­pesten vállal állást a MOM- nál vagy a SZTAKI-ban. Úgy látszik, őt is magához láncol­ta millió áramkörével a szá­mítástechnika ! Ha már a számításnál tar­tunk, végezetül hadd álljon itt egy igaz vizsgatörténet a jo­gász Zsuzsa elbeszélése után, egy aktuális számítási hibá­ról ...". Színhely a Jogi Kar folyo­­sóija. Vizsgaidőszak. Fiúk, lányok ünneplőben. Ott to­porognak, körmük rágva. Egy csoporttársuk — égőszemű if­jonc — lobogva be. Lehen­gerlően közli, hogy na most kápráztatja ő el az Államigaz­gatás Jog tanszékét tudásával. „Az lehet — így a szenvtelen csoporttársi válasz — de ne­ked itt ma Büntetőjogból kell szigorlatoznod!” Ny. Sz. Kifulladásig A XI. emelet magasából az új kollégium építkezésének részlete. Balra fent „a túsz Poszeideón” Fent: Marika és Takisz, közöttük a „Komplex Függ­vénytan" Lent: 1. Tálas Miklós a fejét támasztja. 2. Jutka már fölpakolt, Zsuzsa még elmereng. 3. Búzás Judit és Szente János „nyilatkoznak". 4. Életképek: vizsga után - vizsgák előtt. (A fotókat Borda Lajos készítette.) I­­ PILLANATOK ÉS HANGULATOK - ÍGY TTK-S VIZSGAMONOLÓGJA - Megajánlott jegyet ka­punk az egyik tárgyból. A vizsgaidőszak első napján összegyűlik az egész évfo­lyam a tanszéken. Megér­kezik a tanár és kezdi fel­olvasni a jegyeket. Hármas, hármas, négyes, hármas... gyűlnek a kis pipák a pa­pírján és az aláírások az indexekben. Egyesen vona­kodnak, talán még lesz időm a javításra — mondja az egyik: — ez olyan link tárgy, könnyű lenne — mondja egy másik. Az első kettes. A kérdés még fel sem hangzik: elfo­gadja? — szinte rávágja az illető, alig hangzott el az osztályzat. Jó — jó az, tes­sék és már nyújtja is a fe­kete könyvecskét. A töb­biek meglepődnek. Mi tör­tént? Ő, aki minden jegyért harcol, nem szokta a rossz jegyeket beíratni. Szinte magyarázatképpen hátra­fordulva mondja: ebből?! Csak nem fogok ebből még vizsgázni is! Jó lesz ez. Hoppá! Emögött van vala­mi. Talán tudja, hogy a többi vizsga cikis lesz. Nem lesz időnk! — mondja az egyik. És amilyen ez a tárgy, ebből javítani... — mondja a másik. Sorra já­rulnak­ a delikvensek a ta­nár elé. Hármas. Elfogad­ja? Pazar! — Kettes. Jó lesz? Jó. Hát igen, ez a pszichológia. A bizonyta­lankodók többsége beíratja a jegyet. Egy fecske itt igenis csinál nyarat. Egy pillanatra az első fecske visszafordul, csak azt szeretném még tudni, a Tanár úr mire mondta, hogy olyan jók voltak a dolgozatjegyeim? Ja' ké­rem! Ahhoz képest, hogy olyan kevés előadáson volt jelen, igazán jók. Mire a fecske. Hát igen, azokhoz az előadásokhoz képest ezek tényleg nagyon jó jegyek. Úgy délután hat felé kezdtem már kiborulni. Na nem, ez nem megy. Nyolcig be kell ezt a részt fejez­nem. Még 50 oldal, 50 ke­mény oldal és ráadásul rajz, ábra sehol. Szörnyű! Pedig hogy beleéltem ma­gam abba, hogy befejezem nyolcig. Na persze ábrával. Holnap lesz a vizsga és még ismételni is kéne. Is­métlés! Kinek lesz arra ideje! Perzisztáló vírus ma­­nifesztációjából eredő en­dogén infekció. Hogy az a jó... Akinek eszébe jutott ilyeneket összeírni. Szédü­letes. Mi lesz itt holnap?! Költői kérdés, költői vá­lasz: „Ha nem tanulsz, fiam, megbux” — mondta volt annak idején régi jó földrajztanárom, épp ezért újból belesüppedek a lapok közé. Úgy nyolc körül új­ból erőt vesz rajtam az ide­gesség, amihez hozzájárul a szomszéd szobából kiszűrő­dő zaj. A tv­2 vége a tor­nának. Most valami jó film jön, úgy tudom. Nem baj, nem nézed, neked tanulnod kell, még van egy csomó az új anyagból is! De a nyu­galmat már elvitte a zene. Ennek lecsillapítására gyors tárcsázás. Ilyenkor mindig megnyugszom, ha hallom, hogy más sincs se­hol az anyaggal. Kölcsönö­sen megállapítjuk, hogy ez rettenetes, nem lehet leírni, hogy lehet így élni, holnap életveszélyes nap lesz és hogy úgysem tudunk­ sem­mit. Megállapodunk, hogy későn megyünk be, addigra biztos elfárad a prof., nem lesz­ már szuflája. Felvető­dik a halasztás is, de ahogy felvetődik, el is vetődik. Jobb azért túllenni rajta. Egy kettest csak kapunk. A telefon után rohamva­csora, mert azért vegetálni is kell. Utána vissza. Úgy tíz körül: szülők, lefekvés, anyámmal előtte rövid vita . Már megint éjszaka ta­nulsz, mikor hagyod már abba, tiszta fej kell holnap. És mindez miért? Mert az elején ellógtad az időt. Most mondtam, hogy igaza van? Tudom én, de az em­ber csak nem láthatja be a hibáját vizsga előtt egy fél nappal. Majd utána! Akkor igen! Helyette csak sem­mi zavarás, teljes csöndet kérek, csak úgy lehet kon­centrálni. Szegény, vissza­vonul. Pedig ez már csak lázas átfutás, nem koncent­rálás. Tizenegy körül az egész anyaggal végzek. Is­métlés, csak ami muszáj, de ilyenkorra lassan kezd kialakulni bennem egy gátlás, egyrészt a tanulás be­fejezését illetően, hogy már úgyis minden mindegy, másrészt a fennmaradásra vonatkozóan. Ez ügyben az alsó és a felső szemhéj együttes, egymás felé tartó mozgása a bűnös. Az utób­bi gátlást kiküszöbölöm egy Colával, az előbbit nem tu­dom. A legeslegfontosabb fehér foltok átnézése után, mert még mennyi van, de mennyi! — már úgy egy óra után végre a megérde­melt lefekvés. Elalvás lassan, a másnapi szörnyűségek járnak a fe­jemben, fogadkozások, leg­közelebb másképp lesz, be­osztom, korán lefekszem, csak átmenjek. Végre felül­kerekedik a zsibbadás a Co­rán. Zuhanás. Másnap. Mögöttem a szo­ba. Rövid interjú az utánam következőkkel. Nem érdekes, ne izguljatok, nem komoly, nem veszélyes, bagatell. Na de mégis, mi volt, hányast kaptál? Négyes, de képzel­jétek, egy kis semmi apró­ság miatt nem adta meg az ötöst az a... És minden kezdődik elölről. Palugyai István KÖVETKEZŐ SZÁMUNK­BAN: DR. KERESZ­­­ÉNYI JÓZSEF CIKKE AZ OLIMPIAI JÁTÉKOK KÜ­SZÖBÉN — GONDOLA­TOK ÉS TETTEK — CÍM­MEL.

Next