Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1982 (24. évfolyam, 1-17. szám)
1982-03-01 / 2. szám
■ ■ ÖSZTÖNDÍJVITA E félévben sokat foglalkozunk majd az állami támogatások rendszerével. Hosszú idő után most lehetőség nyílt arra, hogy a felgyülemlett problémák, ellentmondások megoldásában részt vegyünk. Az a tény, hogy az IP-k állásfoglalásainak hatására a Művelődési Minisztérium eredeti javaslatát gyökeresen átalakítva minden lényeges kérdés szabályzását egyetemi hatáskörbe utalta, megadja a lehetőséget arra, hogy egy ténylegesen a mi érdekeinknek megfelelő elosztási rendszer szülessen. Ezért mindenkit felhívunk a széles körű vitában való részvételre. 1982. február elsejétől emelkedik a felsőoktatási intézmények hallgatóinak állami támogatása. A pénzügyi keretek növekedése együtt jár az elosztási szabályok módosulásával is, így ez nem jelent mindenkinek ösztöndíj-emelkedést. Az ifjúsági parlament ajánlásainak hatására a Művelődési Minisztérium 1982. február 1-től nagyobb önállóságot biztosít a felsőoktatási intézmények számára, kidolgozta a szociális támogatási rendszer új, radikálisabb, de igazságosabb formáját, amelyben szintén érvényesülhet az intézmények nagyobb önállósága. A szociális támogatás új intézményi rendszerének kidolgozása hosszú időt vesz igénybe. Ahhoz, hogy ez az új módszer működőképes legyen, több számítást, elemzést kell elvégezni, a javaslatokat széles körben kell megvitatni. Ezért bevezetésére csak 1982. szeptemberétől kerül sor. A mostani félévre tervezett emelést egy összegben kapjuk meg. A pénzösszeg elosztása módjának és a szeptemberben bevezetésre kerülő támogatási rendszernek a vitáját később (március-áprilisban) rendezzük meg. Most csak a tanulmányi ösztöndíj elosztásának rendszerét kell kialakítani, amely már ebben a félévben új módszer szerint történik. Ha elfogadjuk azt a megállapítást, hogy a felsőoktatási intézményekben a hallgatók azonos munkabefektetéssel dolgoznak, a következő adatok hatalmas különbségekre világítanak rá. Egy hallgatóra jutó átl. havi összeg: országos átlag 1982- ig, az emelés előtt 210 forint, országos átlag 1982. február 1-től, az emelés következtében 270 forint, ELTE-átlag 1982- ig ÁJTK 197 forint, BTK 321 forint, TTK 230 forint. Várhatóan — az egyetemi IP határozata alapján is — ezek az arányok az elkövetkező években a kiegyenlítődés felé tartanak. Az eddigi ösztöndíjrendszer merev összeghatárai, különböző megkötései korlátozták a közösségek szerepét, a differenciálást. Az új ösztöndíjrendelet jóval nagyobb önállóságot ad, tágabb kereteket szab meg. A tanulmányi ösztöndíj összegét nem köti mereven tanulmányi eredményekhez (ezt természetesen az intézmény megteheti), pusztán 200 forint és 1200 forint között határolja be az adható összeget. Ezenkívül néhány átfogó alapelvet határoz meg: 4. § (1) Az általános ösztöndíj a képzési cél érdekében kifejtett tevékenységet ösztönző és elismerő pénzbeli juttatás. Célja a magas szintű szakmai, politikai tudás megszervezése, az aktív társadalmi-közéleti és közösségi tevékenységre, az értelmiségi pályára való széles körű sokoldalú felkészülésre ösztönzés. Az ELTE KISZ-bizottságának véleménye az intézményben kidolgozandó szabályzatról a következő: 1. Érdemben ott döntsenek az egyes ösztöndíjak összegéről, ahol egymásról a legtöbbet tudják, ahol a megítélés legtöbb feltétele jelen van. Tehát a karokon határozzák meg azokat a legkisebb egységeket, amelyek a meghatározott kereteket önállóan osztják el. ÁJTK, BTK — tanulmányi csoport, TTK — egy szak, egy évfolyama. 2. A csoportok közötti elosztást (a csoportok keretének meghatározását) célszerű olyan szinteken elvégezni, mely szinteken levő egységek között még érvényes az azonos munkabefektetés elve. Pl. ÁJTK- évfolyam, BTK-évfolyam, vagy tömb, TTK-szakok. Az egyes évfolyamok (csoportok) között már felléphet megítélhető színvonalbeli különbség. Ezért a diákjóléti albizottságoknak meg kell adni azt a lehetőséget, hogy differenciálhassanak olyan esetekben, amikor nyilvánvaló a nagyobb munkabefektetés. Ennek módja lehet pl., hogy az osztószintekre az albizottságok a keret 80%-át létszámarányosan, 20%-át pedig azon tartalmi szempontok alapján osztanák szét, amelyek alapján a különbségek érzékelhetők. A létszám itt természetesen csak az — egyébként meghatározandó — tanulmányi eredményt elérő vagy meghaladó hallgatók száma. Ez a meghatározandó tanulmányi eredmény lehet az MM által meghatározott minimum (3,00), az eddigi minimum 13,51), vagy ennél magasabb. Mérlegelhető az is, hogy egy adott szint átlagát el nem érők ne kapjanak ösztöndíjat.) 3. Nem javasoljuk egyik karnak sem, hogy a csoportokon belüli differenciálást tanulmányi átlaghoz kösse. Az MM által meghatározott 200— 1200 forintos határok között a lehető legnagyobb szabadságnak kellene érvényesülnie, figyelembe véve a következő alapelveket: Az egyetem feladata nem a szűk értelemben vett szakképzés, hanem a sokoldalúan képzett értelmiségivé válás. A felsőoktatás és ezen belül a képzés általános reformja is ezt a célt szolgálja. Ezért fontos a tanulmányi ösztöndíj felhasználása azon hallgatói tevékenységek ösztönzésére, amelyek közelebb visznek e célok eléréséhez. Az értelmiséggé válás nem pusztán jó tanulmányi eredmények elérését jelenti, de természetesen nem is ellentétes ezzel. Véleményünk szerint az lesz jobb értelmiségi, aki közösségi módon él, tanul, aki szűk szakmai művelődése mellett bekapcsolódik a TDK-k, öntevékeny csoportok, a közművelődés munkájába, valódi szerepet tölt be társai között. Azonban ezen tevékenységek léte önmagában még nem érték. A kis közösségek feladata az, hogy az értelmiséggé válás szempontjából értékeljék tagjaik tevékenységét. Biztosan felmerül a viták során a KISZ-munka kérdése is. Semmiképpen sem szabad megengedni, hogy ennek értékelése során a formai jegyek (pl. funkció) kerüljenek előtérbe, az ösztöndíjjal való elismerésnek a szűkebb, ill. tágabb csoport, a közösség érdekében végzett munka kell, hogy alapul szolgáljon. Mindezek alapján a következő kérdésekben várjuk a véleményeteket: — az ösztöndíjak odaítélésének alapelvei, — a csoportok pénzkereteinek meghatározási módja, — a pénzkeretek szétosztásának színterei (DJB, DJ-albizottságok, s ezek feladatai.) összefoglalva az állami támogatásokkal kapcsolatos teendők menete a következő: Február: a kari tanulmányi ösztöndíjszabályzatok széles körű vitája. Március: az új módszer szerinti ösztöndíjak elosztása, a szociális támogatás vitája. A kifizetések várható rendje. Február vége: N—V. éveseknek decemberi ösztöndíj, elsőéveseknek tanulmányi átlaguk alapján a régi rend szerinti átlag. Március vége: március és április hónapokra a már új rend szerint osztott tanulmányi ösztöndíj, április hónapra a változatlan szociális támogatás. Azoknak, akik februárban kevesebb tanulmányi ösztöndíjat kaptak, mint márciusban, a különbözet. Április végén: május hóra a tanulmányi ösztöndíj, a szociális támogatás, a szociális támogatás növekménye. Május végén : a tanulmányi ösztöndíj és a szociális támogatás. ELTE KISZ-bizottság POLGÁRI JOG FRANCIÁUL Michel Des Accords, a poitiers-i egyetem jogi karának professzora, a Poitrin regionális természeti park használói és ottlakói egyesületének elnöke, Poitrin és Deux Sevres megye mezőgazdasági kamarájának az elnökhelyettese, előadásában a francia gazdaság 1945. utáni átalakulását, fejlődését vázolta, majd nagyobb, mondhatni történelmi távlatból elemezte a mezőgazdaságban végbement változásokat. A hallgatók vastapsával véget ért előadás után M. Des Accords professzor rövid interjú keretében válaszolt néhány kérdésemre. — Professzor úr, először az előadás témájához kapcsolódó kérdéseket szeretnék feltenni. Párizsnak, mint „Európa fővárosának” már korábban is nagy vonzáskörzete volt. A háború utáni évek gazdasági fejlődése is Párizs köré koncentrálta a nagy intézmények és ipari létesítmények hálózatát, amelyek munkáslétszámát a mezőgazdaságból „menekülők” biztosították. Ön szerint ennek a demográfiai változásnak milyen következményei voltak, illetve vannak? — 1945 után Franciaországban is az ipar fejlesztése volt az elsődleges feladat. Ez az irányzat csak az 1960-as évek végén talált ellenzékre. A francia ipari fejlődés az 1970- es évek elején érte el fejlődésének tetőfokát. Gondot okozott a párizsi lakosság számának felduzzadása, ami a város területének lényeges növekedésével járt, de súlyos probléma lett a hétvégi telkek divatja is. A főváros környékén létesített üdülőterületek kiszorították a mezőgazdaságot, így Párizs friss gyümölcs- és zöldségellátását jelenleg távoli vidékek biztosítják. Franciaországban a mezőgazdaság iparosítása késik, e területeken a megélhetés elég nehéz, a vidék életszínvonala általában alatta marad az iparban dolgozók életszínvonalának. Franciaországban jelenleg kétmillió munkanélküli van, összehasonlítva ez a szám nagyobb, mint a mezőgazdaságban dolgozók száma, kb. megfelel a tanítással foglalkozók, a pedagógusok számának. — Értelmezhetjük úgy, hogy az új, az 1980. évi július 14-i törvény célja a mezőgazdaságból való „elmenekülés” megállítása? — Röviden és egyszerűen fogalmazva: igen, de ezt áttételesen és sajátosan próbálja elérni. Nagyon fontos változás, hogy az új törvény a tulajdonossal szemben a föld használóját helyezi előnybe. Az állam e családi földparcellák, a farmok fellendítésére hosszú lejáratú kölcsönöket ad, és támogatja a termelőszövetkezeteket is. — A francia és a magyar termelőszövetkezetek miben különböznek egymástól? — Lényeges különbség, hogy a francia termelőszövetkezetekben nem képződik csoporttulajdon, vagyis termelési és értékesítési céllal létesült kisvállalkozásról van szó. Mint említettem, nincs közös tulajdon, a föld is a tagok tulajdonában marad, tehát ebben az esetben, polgári jogi társulásról beszélhetünk. Egy ilyen tsz-nek maximálisan 20 fő lehet tagja, a gyakorlatot tekintve ezek általában családi vagy baráti vállalkozások (GREC). A magántulajdonon nyugvó földtulajdon esetében hogyan érvényesül és a termékstruktúrát mennyire befolyásolja az állami akarat? — A Fejlesztési és Természetvédelmi Törvény ún. nemzeti parkokat hoz létre. Nos ez nem tévesztendő össze az idegenforgalmi látványosság céljából kialakított hasonló nevű parkokkal. Már korábban létesült a „természethez való viszszatérés” jegyében mozgalom, aminek programját a törvény megszövegezésénél is figyelembe vették. A törvény elsődleges célja a vidék történelmi és földrajzi sajátosságainak figyelembevételével a táj jelleg egységének megőrzése. Ez azt is jelenti, hogy vidékünkön, La Rochalle környékén, Poitvin lecsapolt mocsaras területein szinte csak búzát termelnek, mivel itt az országos átlagnál jóval magasabb a termés átlaga. (A mocsár lecsapolását megkezdő szerzetesek már a XVII. században 350 búzát termeltek ki hektáronként!) — Professzor úr, milyen céllal érkezett Budapestre? — 1980-ban a francia és a magyar jogi egyetemek között létrejött kapcsolatok továbbfejlesztésének, e kapcsolatok kiszélesítésének céljából vagyok az önök egyetemének a vendége. — Az egyetemek állami vezetése között létrejött kapcsolatot ki lehetne-e a két egyetem hallgatói felé is szélesíteni, pontosabban lát-e ön lehetőséget arra, hogy a hallgatók kapcsolatot keressenek, illetve találjanak egymással? — A hallgatók találkozását feltétlenül hasznosnak tartom. Jelenleg La Rochelle-ben is vannak magyar ösztöndíjasok. A szélesebb körű kapcsolatkeresés, azt hiszem, a diákok feladata, hiszen önállóságukat, tapasztalatukat ez is növeli. — A jogi képzés során önöknél a hallgatók milyen mértékben ismerik meg Magyarország történelmét, jogtörténetét és általában a szocialista típusú jogrendszereket? — A történelemoktatás gondolom, mint mindenhol Európában az egyetemes történelem részben annyit foglalkozik egy-egy ország, egy-egy nép történelmével, mint amennyi e népnek a kontinens történelmére, kultúrájára gyakorolt hatása volt. Magyarország történetét a francia egyetemi hallgatók elég jól ismerik, még a közeli, az 1956-os eseményeket is. Ezeket a magyar történelem egyik fontos fordulópontjának tartják. A francia jogoktatás sajátossága, hogy az első két évben római, illetve összehasonlító jogot tanulnak a hallgatók, és itt az összehasonlító jogtudományban találkoznak más népek jogtörténetével, jogfejlődésével. A harmadik évben már különböző speciális jogágak választhatók. Én pl. az 1950-es évek elején magyar összehasonlító alkotmányjogot tanultam. — Professzor úr, úgy tudom, most van először Magyarországon. Ez alatt a négy nap alatt milyen benyomásokat szerzett rólunk, magyarokról és ... a karról, a hallgatókról? Milyennek ítélte az előadás hangulatát? . . Valóban, most vagyok először Magyarországon. Szép a fővárosuk és általában az emberek az Önök hazájáról alkotott véleményemnek, elvárásaimnak megfelelnek. Úgy érzem, hogy a magyaroknak van nemzeti karakterük, ami a hagyományok tiszteletéből, történelmük vállalásából táplálkozik. Az előadással kapcsolatban ezúton is szeretném megköszönni Sárándi profeszszornak, hogy lehetőséget kaptam a magyar joghallgatókkal való közvetlen találkozásra, örültem a hallgatók nagy létszámának, ami engem kellemesen meglepett. A különböző nyelvhasználat ellenére úgy érzem kialakult egy kontaktus a hallgatók és köztem, az érdeklődést a szemekből is ki lehetett olvasni, kevésbé prózaian fogalmazhatom úgy is, hogy létrejött a tekintetek párbeszéde. A Jogi Továbbképző Intézetben, beszélgetésünk helyszínén már többen vártak M. Des Accords professzor úrra, így megköszöntem hallgatótársaim nevében az érdekes előadást, a magam nevében pedig azt, hogy lehetőséget adott az interjú elkészítésére Végh Lajos MEGNYÍLT A TTK MÉDIATÁRA A közelmúltban nyílt meg a TTK médiatára (Rákóczi út 5– IV. emelet 405.), amely a természettudományok középiskolai tanításához szükséges információkat gyűjti elsősorban, de lehetőségeket biztosít ezenkívül angol, orosz, francia, német nyelvek — egyelőre e négy világnyelv tanulására. A médiatár dolgozói készek arra, hogy a hallgatók kívánságára a szükséges anyagokat beszerezzék. Jelen pillanatban a nyelvleckéket tartalmazó kazettákat helyben lehet használni, de ígérik, hogy az anyaszalagról több másolatot is készíttetnek majd, amit kölcsönözni lehet. A nyelvi lektorátus tanácsára szerezték be az anyagot. Birtokukban van ezenkívül a rádió, illetve tv nyelvlecke-sorozatainak anyaga. A nyelvtanuláshoz tehát gyakorlatilag minden lehetőség adott. Mindazokat a könyveket beszerezték, amelyek a gyakorló iskolai tanításhoz szükségesek, de készek arra, hogy segítsék a TDK-zók és szakdolgozatírók munkáját. A fotószolgálat fotókat csinál, a médiatár transzparenseket stb. Várják tehát látogatóikat hétfőtől péntekig, 9—16 óra között. KÖNYVEKRŐL A nemzetközi jog sajátos társadalmi természete Valki László, egyetemünk tanára a hazai nemzetközi jogi szakirodalomban az elsők között elemez szociológiai indíttatású kérdéseket. Először azt vizsgálja, hogy valóban lényegi-e a különbség a belső jog és a nemzetközi jog létrehozására vezető állami döntéshozatali folyamatok között. Ezután a nemzetközi jog társadalmi funkcióit veszi sorra, majd a jogi szankciók alkalmazásának tényleges lehetőségét elemzi a nemzetközi kapcsolatokban. Végül kifejti álláspontját azzal a sokat vitatott kérdéssel kapcsolatban, hogy alkalmas-e a nemzetközi jog a külpolitikai történések, államkonfliktusok értékelésére, azaz rendelkezik-e valamilyen értéktartalommal. (Akadémiai Kiadó írásra és szerzőjére vonatkozó legfontosabb ismereteket, a szöveghez pedig szövegkritikai és magyarázó jegyzetek csatlakoznak. Moravcsik Gyula nemcsak a bizánci történetírók és krónikások magyar vonatkozású helyeit gyűjtötte össze munkájában, hanem minden egyéb, eddig feltárt forrást: hagiográfiai munkákat, beszédeket, leveleket, sőt feliratokat is. Történelmünk korai szakaszára vonatkozóan éppen a bizánci szerzőknél található számos olyan adat, amely egyetlen más forrásban sem maradt ránk. A forrásgyűjtemény a történelmi események ismertetésén túl elődeink társadalmi-politikai berendezését, életmódját, nyelvét, szokásait illetően is jelentős értékű adatokat tartalmaz, s így nemcsak a szorosabb értelemben vett történészek, hanem a művelődéstörténet szakemberei számára is alapvető munka. (Akadémiai Kiadó) ki Árpád-kori magyar történet bizánci forrásai (AZ ÁRPÁDKORI MAGYAR TÖRTÉNET FORRÁSAI. FONTES BYZANTINI HISTORIAE HUNGARICAE AEVO DOCUM ET REGUM EX STIRPE ÁRPÁD DESCENDENTIUM. Összegyűjtötte, fordította, bevezetéssel és jegyzetekkel ellátta Moravcsik Gyula.) Az 1972-ben elhunyt kiváló bizantinológus e műve — melyet hagyatékából Ritoók Zsigmond és Kapitánffy István rendezett sajtó alá — Árpád-kori történelmünk évtizedeken át gyűjtött bizánci forrásait tartalmazza. A szemelvényeket eredeti görög nyelven és magyar fordításban teszi közzé, Moravcsik saját kézirattanulmányai alapján a korábbi kiadásoknál is jobb hitelesebb szöveget nyújtva. A szemelvények bevezetői közük a sor Fiatal értelmiségiek a pályán A magyar értelmiség két, a közérdeklődés előterében álló rétegének helyzetét, problémáit vizsgálja Váriné Szilágyi Ibolya e jelentős felmérése: a pályakezdő orvosokét és építészekét. Mindkét foglalkozásnak hazánkban is túlontúl kikerekített ideálképével találkozhatunk: a kutatóorvostól, a fővárosi klinikusig, illetve a „művész” építészről alkotott elképzelésekkel... A vágyak, a hiedelmek és a valóság, ütközése, e tapasztalatok feldolgozása, a konzekvenciák levonása e könyv témája. Ha úgy tekintjük az ábrázolt helyzetet és viszonyokat, mint az oktatási és hivatáspropagandában a rózsaszín felé hamisan és károsait eltolt sprektum lelepleződését csak örülhetünk a szerző által megállapított tényeknek. Azonban e tények nem kis része napjaink reális lehetőségeivel is ellentmondásban van: sok konzervatív, maradi tényező áll még értelmetlenül és fölöslegesn a kezdők útjában, azon az úton, amely sima, erőfeszítést nem követelő sosem volt, s a jövőben sem lesz az, de eltávolíthatók róla a nem szükségszerű, leküzdhető akadályok. Ehhez nyújt értékes hozzájárulást ez a figyelemre méltó helyzetkép. (Akadémiai Kiadó)