Egyetértés és Magyar Ujság, 1875. április (1. évfolyam, 2-27. szám)

1875-04-01 / 2. szám

2. szám. IX. évfolyam. Előfizetési dij: Vidékre postán vagy hely­ben házhoz hordva Egy évre .... 20. — Félévre .... 10. — Negyedévre. . . 5. — Egy hóra . . . 1.S0 Egy szám , krajczár. Hirdetési dij: 9 hasábos petit,sor egyszeri hirdetése 12 kr. többször 10 kr. Bélyegdij minden hirde­tésért külön 30 kr. Kyilttér: Öt hasábos sor 30 krajczár. Csütörtök, 1875. április Szerkesztői iroda: Budapesten IF. megyeháztór 9. sz. hova a lap szellemi részét, illető minden közlemény küldendő. — A küldemé­nyek csak bérmentesen fo­gadtatnak el, Kéziratok csak rend­kívüli esetben küldetnek Kiadó-Hivatal, Budapest, IV., Megyeház­­tér 9. sz. Wodianer F. nyomdájában. A tisztelt olvasó közönséghez. Az uj kormánypárt-alakulás, mely egye­sülésre készteti a jobboldal s balközép elveit vallókat, holott maguk az egykor vallott el­­vekj homlokegyenest ellenkeznek egymással; az új pártalakulás, mely tulajdonképen a haza közjogi állása, történelmi múltja, a jelen s jövőre alapítható állami önállósága s függet­lenségi igényeinek megsemmisítésére vagy leg­szelídebben szólva a napirendről letolása s ezzel örökre elodázására van czélozva — oda ösztönöz bennünket, hogy mi is anyagi s szellemi erőinket összesitsük, csoportosítsuk, s vállvetve vegyük körül a haza elé vitt hel­lén jogainak mások által sokszor ugyan hütlenül elhagyott — de mindennek daczára mindig büszkén lobogó zászlóját, hogy igy vállvetve védjük s kedvező pillanatban győze­lemre is segítsük azt. Midőn az ország teljes önállósága s füg­getlenségének ellenei egyesülnek, szükség, hogy hívei is vegyék számba anyagi s szellemi ere­jüket,­ s egyesüljenek a nagy czél védelmére. Lapunk fenállása óta k­u­darczosa or­szágunk jogainak, szabadságának, s népszerű intézméényiiiíigre. Találkoztak e téren mindenütt a „Magyar­­ Jjság“ s „Egyetértés“ s elveik lé­nyegükben megegyezők valának. A fenebb röviden vázolt esemény tette kívánatossá, s mintegy közszükséggé, hogy úgy anyagi, mint szellemi erőinket tömörítsük a nagy czél hathatósabb előmozdítása szempont­jából, s ez tette kötelességünkké az elhatáro­zást, hogy a „Magyar Újságot“ s „Egyetér­tést“ egyesítsük, s az egyesült lapot az erők tömörítésével hazai legnagyobb lapjaink sorába emeljük. Az egyesült lap „Egyetértés és Magyar Újság“ czim alatt, jövőre már a legnagyobb magyar lap alakjában jelenik meg, Wodianer F. derék nyomdászunk kiadásában, s alulírot­tak minden áldozatot készek meghozni, hogy az egyesült lap méltó legyen az elvekhez, — me­lyeket képviselői feladatának tűzte ki. Az így egyesült lap legszentebb feladatának fogja ismerni, úgy függetlenségi párt, mint a 48-as párt a s a bihari pontok alapján álló elvhű baloldaliak, tehát áta­l­ában a köz­jogi ellenzék érdekeit szolgálni. E feladatot tűzi czéljául, s ennek mun­­kálásában kéri a közönség kegyes támogatását. Budapest, 1875. márcz. 30. CsávóIszky Lajos. Oláh Károly: Szederkényi Sándor: kímélek arra, hogy a lap anyagi kiállítása, pon­tos szétküldése körül a tisztelt olvasó kö­zönség minden igényét kielégítsem — úgy vé­lem, a tisztelt közönség méltánylásával fogok találkozni azon intézkedésnél, hogy a lap árát némi csekélységgel felemeltem, s azt az alábbi előfizetési összegben jelöltem meg. A lap külső kiállítása csín, ízlés tekinte­tében, — a legelső magyar lapok színvonalán fog állani, olcsóságra nézve pedig így is a leg­olcsóbb politikai napilapok között foglal he­lyet. Minden igyekezetemet oda fogom fordíta­ni, hogy a lap pontosan érjen a tisztelt előfi­zető kezéhez. Ha azonban, kivált most kezdetben, ne­talán megtörténnék, hogy a lap hiányosan jön kézhez, kérem a tisztelt előfizetőket, rögtön két krajctáros levelező lapon méltóztassék ér­tesíteni, s legott intézkedni fogok a netaláni hiány, vagy szétküldési hiba kiigazítására. A netaláni hiányért méltóztassék kezdetben elnézéssel lenni, miután most vevén át a lap kiadását, csak a legrövidebb idő áll rendel­kezésemre a gyors és pontos kiszolgálat fe­letti intézkedésre, ígérem azonban mindennek daczára is azt, hogy minden törekvésemet ösz­­pontosítandom, a legpontosabb kiszolgálat meg­tételére, s reménylem, hogy a tisztelt közön­ség megelégedését e tekintetben ki is fogom érdemelni. Kiadói szó: Az „Egyetértés és Ma­gyar Újság“ egyesült lap kiadását alulírott nyomdatulajdo­­nos vállaltam el, s kiadom azt azon alakban, a mint most a tisztelt olvasó közönség veszi kezéhez. Az „Egyetértés és Magyar Újság“ e sze­rint a legnagyobb magyar lap alakjában jele­nik meg, melynek kiállítása tetemes költséget vesz igénybe; s miután semmi áldozatot nem TAECZA. Mikor volt jol>!) ? van már mint volt r­é­a nap süt az égen“ „Nem úgy gén — Nem az így dacolták ezt 30—40 év előtt; igy danolták már a század elején és mondták talán már épen Árpád­apánk idejében, hanem hát mikor volt jobb ? Ezt nem tudták, — bajos is volna megmondani. Lássuk csak társadalmi viszonyainkat 30—40 év előtt: minő furcsa volt — sok részben. Mentünk a városerdőre, de hogyan ? .. . „Vágtat“ az omnibus (azaz lassan halad) a városerdei gesztenyefák alatt... énekelte az akkori költők egyike, mert hát az akkori omnibuszok vágtatása bizony nagyon lassú vágtatás volt; ha pedig (a sárban) lassan mentek, hát oly büszkén vágtatott el mellettük (gyalog) a „jurátus“, mint a hegyaljai uraság ko­csija mellett a „pataki legátus“, aki az uraság ama felhívására „tessék hozzám felülni legátus uram“ azzal felelt hogy : köszönöm — sietek“ . . . Akkor a „felülni“ szónak nem volt az az értelme ami most van. Mostanában nagyon sokan, nagyon fure­­a mó­don „felül“ r­ek. Mennyire divatba jött ez a mi kis öreg vá­roserdőnk 7—8 év előtt, mielőtt az állatkert elég népes lett volna . . . Igen is: előbb jött divat­­ba a. t. i. akkor, mikor az állatkert kezdeményez­tetek s aztán, mikor az állatok már ott voltak — — az emberek elhagyták . . . Nem furcsa ez, a mi közönségünktől? De igen. Csakhogy ilyes furcsasá­gok bőven fordulnak ám elő és fordultak elő 30—40 év előtt is. Ezek közt élni, mozogni mikor­­olt jobb? ez most a főkérdés-Már hogy furcsa állapot volt az állóhídon járó közönségé? Ezt az akkori költők szintén meg­­énekelték. Tessék csak képzelni: Jön megy száz meg ezer ember s annak az egy-két vámszedőnek ki kell találnia, melyik „nemes ember“, melyik nem. Pedig azok ám nem azt tartották, hogy inkább tíz bűnös (nem-nemes) meneküljön, mintsem egy ártat­lan (t. i. nemes) vámot fizessen, hanem az ellen­­kezőt, holott ezek az ártatlan­ félék ám nagyon meg­­sértve­ érezték magukat ha tőlük krajczárt kért a vámos mert az annyit tett hogy : „ez az ember két­­ségbehozza az ő nemes voltukat.“ Több mint ötszázan voltunk „jurátusok“ s közülünk csak egyen esett meg ez a „szégyen“, hogy Előfizetési feltételek az „EGYETÉRTÉS és MAGYAR DJSÁG“-ra. Aprili juni évnegyedre ... 5 frt. — kr. April—szeptember félévre . . 10 frt. — kr. April — deczember 3 negyedre . 15 frt. — kr. April—május két hóra ... 3 frt. 60 kr. Egy hóra....................................1 frt. 80 kr. Az előfizetési pénzek s utalványok az „Egyetértés és Magyar Újság“ kiadóhivata­lának Wodianer nyomda, megyeháztér 9. szám alatt küldendők. Kert Budapest, márczius 30. Voliáner F. nyomdatulajdonos és kiadó. A mézes hetek napjaiban, csupán a hatalmi érdekre támaszkodó uj párt­szervezkedés alkatelemeinek áttekintéséből meggyőződhetett mindenki , hogy az ily pártalakulás, s erre építendő kormányzáson nincs nem lehet áldás, meggyőződhetett min­denki , hogy az ily pártalakulás végczélja nem lehet más, mint egy pillanatra zavart idézni elő az eszmékben, s ha lehet megragadni az al­kalmat, halászni a zavarosban. Az ily végezet nagyon háládatlan szokott lenni rendesen. Hasonlít ez Galilei történeté­hez, midőn erőszakkal azt akarták bebizonyí­tani, hogy nem a föld a­ nap körül, hanem a nap forog a föld körül. Szegény öreg Gali­leit teljesen összetörni akarták eszméjével együtt, mely a természet igazságát hirdető, — az igaz: őt sikerült megtörni az ellene eskü­dött fusiónak, s mi lett az eredménye? hogy az általa hirdetett’természet törvénye, az igaz­ság, később lett felismerve, a római curia minden átka daczára. A 19-ik század 2 ik felében talán még sem bírja ki soká az ily erőszakolt proscrip­­tiója a természetes jogoknak s eszméknek. Az erre összeesküvő pártfusiók alapját sokkal hamarabb megemészti most a felvilágo­sodás szelleme, mint a múlt századokban. Az örvendeztető tünetek immár jelen­­keznek előttünk. A természetellenes szövetke­zésben már­is kiütött az összeférhetlenség axiómája, melyet a magyar szójáték így fejez ki: „suba subával stb.“ Azt akarták a pesti urak, Tisza Cser­­n a tony et comp, létrehozni? A balközép eddigi létalapját megsemmisítve, a magyar népet azon jobboldali szövetségbe akarták átcsempészni, mely szövetségnek eredménye lett volna a magyar nemzet százados törekvéseinek, az állami önállóság vágyainak­­ örökre elaltatása. Nem fog sikerülni e törekvés, s hogy az e czélból erőszakolt pártfúzió sok­kal hama­rabb széjjel oszlik, mintsem azt valaki hinné, kitűnik azon jelekből, melyek Macch­iavelli szerint rendesen megelőzik az eseményeket. Hiszen a mézes hetek még le sem teltek az uj pártfelek között — s már­is beköszön­tött a czivódás isteni komédiája, mely reánk nézve egyrészről tanuságos, másrészről mulat­ságos. Az eset az, hogy a „Pester Lloyd“ ide­jén látja kimondani azt, hogy a szent szö­vetségben helye van báró Sennyey­­n­e­k s pártjának is, s húsvét reggelre egész őszintén hirdeti, hogy nem telik el egy év, s Sennyey a jobboldallal szintén egyesült. Feltűnt e czikkben az, hogy a „Pester Lloyd“ az uj pártot „egész jobboldalinak“ írta, mel­lyel egy év alatt már Sennyey is fu­zionálni fog. Gyönyörű kilátások lesz ezek. A „Pester Lloyd“ az uj pártban a „régi jobbol­dalt“ látja, mel­lyel a Sennyey párt is egye­sülni fog. És miért ne ? A jobboldalba olvadt balközép nevezhető-e tulajdonképen másnak, mint jobboldalinak ? Egyetlen egy uj eszmét vitt-e magával a balközép? Régi elveit ott hagyta a faképnél s ő maga, csupán saját sze­mélyét adoptáltatta — a jobboldal által. Te halomnyi csigabiga héjat egy rakásra hánytak, mint ételmaradványt, mert hát nem volt elég fegyverük az erdei és légköri lakosok pusztítására s csak csigabigát ettek. Mikor volt jobb, akkor-e vagy most?.. . Már hogy akkor nagyon ritkán lehetett jó dolga az em­bernek, onnan világos, hogy az időjárás akkor is változékony volt. Akkor csakugyen el lehetett mondani, amit pedig csak mostanában írtak meg a „poéták“ hogy t. i. „Télben hideg va­gyon; Nyárban meleg vagyon; Ta­vaszkor fű a szél; őszkor esik az eső... S­o­h’ 's­incsen jó idő!“ Bizony bajos dolog lehetett akkor kitelelni Magyarországon, melynek sik földjén akkor még egy édesvizü tenger hullámzott fel s alá. Az em­berfélék csak a mostani hegy­gerinczeken mutat­koztak , s igy Budapesten még a borbélylegények­nek sem lehetett „gyöngy” életük. De hát mit is kíván az ember ? Mit kívánnak azok akiknek: sok’ sincsen jó idő? Mindenik egy kis királyságot szeretne találni. Egy-egy „kis­ ki­­rályságot” mai világban is lehet elég olcsón ta­lálni. Egy angol ismerősömnek p. u. midőn ő nehá­­nyad magával a Nílus főforrását kereste, egyik nilusparti kis-király egész birodalmát kínálta volt egy szép harmoniumért. Angolunk odaadta annak a kis királynak a harmoniont, de biz az nem úgy szólott neki, mint szólott az angolnak s taglejtéseivel, sajátszerű nyelvén arra kérte az angolt, hogy olyan harmoniont adjon, a­mely úgy szól, amint ő akarja. De az már nem megy ám barátom! Mondá az angol. Tanulj rajta játszani! Az ám, de hát tanulni késő volt, hát helyesen beszélt a Lloyd, mit hogy a „Hon“ oly zokon vett, a dolgok ily állásában te­jesen nem értjük. A „Hont“ annyira kivet­­telsodrából a való tényállásnak a „Lloyd“ ál­tal ilyetén leleplezése, hogy következő exta­­sisba engedi magát ragadtatni ma reggeli szá­­mában: „Mert a ki komolyan veszi a mostani állapotot, annak, még ha vágyai non plus ultráját be sem tölti az, nem csak kötelessége (ellenzéken vagy többségen) pártolni azt; de főkötelessége annak merőben ellenkező irányú czélok fel­tüntetése és óhajtása által való zavarásátó tartózkodni. Ha most nem testestől, lelkestől fogadjuk el az új pártalaku­lást, ha már most arról beszélünk, hogy kívánatos az elvi alapon külön vált, elemeinél fogva velünk ellentétes ellenzék visszatérése egykori szövetségéhez, melynek most egy más szövetségese van, miről a czikk nem akar tudni vagy szeret megfeledkezni — ez azuj pártalakulással való rut játéknál nem egyéb, melyet határo­zottan kárhoztatnunk kell.“ Rut játékot lát a „Hon“ a „Lloyd“ czik­­kében. Dehogy. A való ez, nem játék. A „Hon“ szokott játszani, a „Lloyd“ rettenetesen ko­molyan ír. Ezt igazolja mai esti lapja is, mely­ben leplezetlenül szemére hányja a „Hon“-nak azon lelkiismeretlen játékot, melyet a „sza­badelvű“ czimmel oly könnyedén űznek. „A „Hon“ által hangsúlyozott különbség, szabadelvű s conservativ között — ott köztök természetesen — értelem nélküli. Mutassa elő a „Hon“ — írja a „P. Lloyd“ —az ő szabad­elvűinek listáját s látni fogja, hogy oly szabad­elvűek, mint az ő listáján vannak, találhatók Sennyey pártján is.“ Kiváncsiak vagyunk, hogy a „Hon“ erre csakugyan elő fogja-e mutatni szemen­ szedett „szabadelvűinek“ listáját, s az összehasonlítás csakugyan meg fog-e történni? Hanem az „Ellenőr“-nek is van mondani­valója a „Lloyd“ czikkére. Várjuk be ezt is, hogy a szabadelvű tábor minden trombitáját hallhassuk, s a gyönyörű accordra akkor majd mi is megteh­essük bővebb észrevételeinket. Konstatálhatjuk még azt, hogy a „Pester Lt.“ igéri, miszerint a discussió fonalát el nem ejti , ha szükséges. Reméljük, hogy a humbug, mely szo­katlanul tért foglalt politikai életünkben, az ily kölcsönös felvilágosítással tel­jes értékére fog a közönség előtt devalváltatni. Sz. N. tekezletet­­ tart saját helyiségében (muzeum-utcza 8. sz. a.) A magyar hitelsegélyegylet e hó utolsó napján beszünteti működését. Az alapitó ta­gok,írja a „P. N.“ visszakapják a magyar általános hitelbank ut­ján letett biztositásaikból a készpénzt egészen, az értékpapíroknak pedig 20 °/o-át ápril 1- én. A még fönlevő 640,000 írtra rugó és az osztr. nemzeti banknál fekvő leszámítolt váltó június végé­ig mindj lejár, és így június végével­ be fog fejeztetni a leszámolás. A hitelsegélyegyletet csakis két he­lyen, úgymint Temesvárit és Sopronban érte veszte­ség, mely azonban az év folyamán előreláthatólag le­­jebb fog szállani, úgy hogy az alapitó tagoknak nem­csak teljes tőkéjük, hanem ennek 5%-os kamatja és még egy csekély fölülosztalék is közelebb ki fog szolgáltatni. — Az egylet a „P. Lt.“ szerint a nála letett biztosítékok után résztvevőinek egyelőre 60%-ot fizet vissza, a 20% készpénz biztosítékot egészen kiszolgáltatja az értékpapírokból pedig a letét további 40%-ának megfelelő összeget bocsát azonnal vissza. A mézes hetek napjaiban csodálatos vi­szály ütött ki az egymást agyon ölelő s szerető házasfelek között. A pártfelek vigságos összeillésének ün­nepe, a csupa kéjben, örömben, s a jövendő nagy reményeinek hódító mámorában úszó la­kodalom még be sem végződött, s az erősza­kolt természetellenes házasság eredménye a marakodás, a felek egymás iránti gyűlöletének kitörése, sokkal hamarabb bekövetkezett, mint­sem azt egyelőre várni lehet­tt volna. Az erőszakolt pártfúzió megteremtésének pillanatában lehetett már azt gondolni, s a­mennyiben az események logikai folyományának mindig megvan a maga természetes törvénye, e törvény merész megvetésével becsempészett, a vámszedő megszólította s szegény feje elpirulva mégis fizette a krajczárt, a­miért aztán ezer viczczet kapott társaitól. Pedig a vámszedőnek igaza volt, azaz a fiatal embernek, mint most mondanák, nem volt rendben a kutya bőre. De hát hol termettek az ily éles­látású és szaglású vámszedők ? Ki tudná most a hídon járó­kelő közönséget egy pillanat alatt osztályozni „ez nemes“ amaz nem „nemes." Az igaz, hogy az akkori nemeseken meglát­szott, hogy jól van dolguk: adót nem fizetnek, övék az ország és mindenik egy kis­király. Most meglátszik rajtuk, hogy adót fizetnek, s hogy nem az övék, hanem a pénzembereké az ország. Ezek járnak-kelnek most legjobb kedvvel az omnibusokon, gőzhajókon és vasutakon; azon új­ságírók ivadékai pedig, kiknek napi thémájuk volt az omntikusok és frakkerek gyarlóságait megróni, nem igen járnak máskép mint gyalog. Hanem hát bizonyos, hogy a lánczhidon s ha kész leend a margitszigeti hid, azon járni-kelni sokkal kényelmesebb, mint volt az egykori hajóhi­­dakon és a jégtáblák közt „tutajozni“ a csolnako­­kon. És mégis arról a hajóhidról emberemlékezet óta nem ugrott a Dunába más, mint nyárban né­mely jó úszó, hogy produkálja magát. Most viszont alig múlik el nap, hogy a láncz­­hidról egykét „tisztességesen öltözött“ egyén ne ugorjék a Dunába,­­ mert nem bírja kiállani a je­lenlegi társadalmi viszonyokat. És még sem mondhatjuk, hogy a viszonyok akkor jobbak voltak, mint most; merthiszen most is szép ám az élet némely embernek. „Oh mily szép az élet egy borbély legénynek, ki érzi magát.“ így dalolja most Láng; szépen helyesen dalolja, mert egy borbély legénynek, ki tud „beretválni“ és tud „re­ferálni“ majd fiataloknak, majd öregeknek stb. csakugyan szép az élet. De hát a többi borbély legénynek? Füredy úgy dalolta volt „Figaro“ eme nótáját: „Oh mily gyöngy az élet“ stb. Igaza volt, „gyöngy­ élete“ volt akkor még a verbunkos káplárnak is. Legalább úgy mondták hogy: „E­z az élet a gyöngy­élet; a kinek kell, ide jöhet.“ Pedig hát mégsem mindig volt gyöngyélete annak aki odament, azaz felcsapott p. o. bakának. Tény, hogy az égen most is az a nap süt, a mikor t. i. nemcsak világit, hanem süt is, a mely sütött és világított p. o. 50,000 év előtt, a­mikor a koYakőkorbeli emberek a tengerpartokon égés, íme ilyen a világ, ilyen a társadalmi viszony. Annak, ki rajta játszani tud, mindig, vagy legalább nagyon gyakran jól van dolga. És annak, ki rajta játszani nem tud soha sincsen jó idő. Annak süt­het más és ismét más nap az égen, az mind máskép fog sütni mint mikép neki tetszenék . . . Hanem hát nem nagy baj ám az. Az ember sokkal gyarlóbb teremtés mintsem nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan tudna lenni — akarva is. Ne akarjon semmit túlságost; ne festegesse mi jó, mi lesz; ne kérdezze mikor volt jobb, hanem tartson a bölcscsel, miszerint: Lengjen fényben vagy homályban Nap és hold fejed felett, S bár­mily színben is jelentse A debreczeni volt baloldali párt hétfőn tartott közgyűléséről a kormánypárti lapok­ban oly táviratok jelentek meg, melyek szerint egyhangúlag elfogytatott volna a „szabadelvű“ párttá alakulás. Mi tegnapi számunkban már jelez­tük, hogy ez nem így történt, és hogy számosan megmaradtak az ellenzéki állásponton. A „Debre­­czen“, sőt a „Debreczeni Ellenőr” tegnapi számá­ban a pártgyűlésről megjelent tudósítások is két­ségtelenné teszik értesítésünket. Mert részint el­­lenindítvány adatott be, mely az ellenzéki állás­ponton továbbra is megmaradást kívánt, részint több felszólalás is történt a fúzió ellen. Eszerint azon híresztelés, mintha Debreczen egészen a kor­mánypárt karjaiba vetette volna magát, merőben alaptalan._________ A képviselőház ma, csütörtökön d. e. 10 óra­kor ülést tart. _________ A Brassó-Ploiest közötti vasúti csatlakozás ügyének elhalasztatása kellemetlen be­nyomást keltett Magyarországon átalában. A ma­gyar keleti vasút ügyének rendezése , illetőleg jö­vedelmezővé tétele szoros összefüggésben van a Brassó-Ploiest közötti vonal megnyílásával, mely törvényszerűleg egyidejűvé tétetett az Orsova-Ver­­cserova közötti vonalnak forgalomba adatásával, melynek határidőpontja 1878-ik év ősze. A román kamara utolsó ülésében a miniszter­elnök visszavonván a Brassó-Ploiest közötti vasút tervét, most már a kamara majd ős­szel veheti tár­gyalás­bla, hihetőleg oly módosításokkal, melyek a nemzetközi kívánalmaknak s szerződéseknek nem fognak egyaránt megfelelni, kivált Magyarországot illetőleg. Az építési időből pedig egy nyári időszak, mondhatjuk egy egész év elvész, holott épen e vo­nalon sokkal nagyobb akadályok fordulnak elő, mint Orsová és Vercserova vagy Plojest közt. A két csatlakozás közzül tehát ez utóbbi előbb ké­szen leend s előbb átadatik a forgalomnak, holott a nemzetközi szerződés „egyidejű“ kiépítésről be­szél s a forgalom javarésze mindig azé, aki előbb megnyitja az utat s magához szoktatja a közönséget. Az osztrák államvasuti társulat már kezeiben fogja tartani a Bukarestből, Galaczból jövő nem­zetközi forgalmat, midőn a Brassó-Ploiest-Buka­­rest közötti r­ö­v­i­d­e­b­b vonal megnyílik. Igaz, hogy nagy előnye ennek az, hogy rövidebb, de vi­szont az osztrák államvasut-társulat máris több részével rendelkezik Románia vasutainak s kön­­­nyen alább szállíthatja­­ a viteldijat Romániában oly mérvben, hogy az ő vasútja olcsóbb lesz... Ekkor ismét csak ezen társulat leend a győztes, ha t. i. a magyar kormány erélyesen fel nem lép lega­lább az együttes kiépittetés és a mellett, hogy a csatlakozási vonalakon egyenlő viteldijak állapi­tas­w i. * . .. .... ,­­ sanak meg. A belsőbb vonalakhoz úgy sincs szónk. A függetlenségi part ma délután 4 órakor ér­ ! Ezek ellenében csak akkor lehet győzni, ha a jónál jobb, az olcsónál olcsóbb közlekedési eszközökkel lépünk fel. _________ Per­cz­el Béla igazságügyminisztert a „P. N.“ távirata szerint Bonyhádon ismét megválasztották, ma egyhangúlag Az „Ínséges” vasutak. Jöttét a vándor szerencse : Sem nem lósz az, sem nem jó . Mind csak hiában va­ ó. -y.­Ünnepelt szamarak és szamiU- ü­nnepek. Meg ne ijedj kedves olvasó és szeretett olva­sónő, nem blassemiálok, nem lesz ebből a tárczá­­ból sem sértés sem anathema, nem is kell a fennirt czimet példázgatásnak vagy allusiának venni,hanem­ a szó szoros értelmében úgy, a­mint ott áll. Az ünnepek alatt kipihentem magam a politika fárasztó és undorító munkájától, nem olvastam sem czikket sem távira­­t, hanem szépen böngésztem könyvtáram soraiban, hátranyultam a második sorba hol a régi lapok, füzetek, jegyzetek, röpira­­tok stb hevernek és ott kezdtem idestova keresgélni, egyszerre a kezembe jó egy csomó, melynek kül­­lapjára kék irónnal röviden oda volt írva: „Sza­már“. Hadd lám ezt a csomót közelebb, van abban részint írva, részint kivágva és összeragasztva mindaz, amit a szamárról kitűnőt és különöset ta­láltam lapokban, könyvekben. Azt hiszem ez a szamár collectió érdeklendi az olvasót is, és azért leszek oly bátor­abból egyet mást közölni. Nem mindég volt a szamár ama szomorú sze­repre elitélve, melyet jelenleg visz, nem mindég volt az, mint az ostobaság és tunyaság jelképe, meg­vetve. A régi időben nagyra becsülték türelme és szorgalma végett, és sok régi írónál olvashatjuk a szamár zengzetes dicsénekét, sőt akkor bátorságot és rettenhetlenséget is tulajdonítanak neki. így Homer Ajax-ot szamárral hasonlítja össze, anélkül, hogy e hasonlatban valaki megütközött volna; az arabi történetben Mervan Khalifa számos csa­tában mutatott bátorságáért „a szamár“ tisztelet­­teljes melléknevet nyeré, mely őt ép úgy hiszité, mint a később szokásos „az oroszlán“ melléknév. A t. olvasó előtt azonban ez a szamár dicsőí­tés megérthetőbb lesz, ha felemlítjük, hogy nem pesti vizhordó csacsiról van szó, hanem syriai és ázsiai szamárról, mely úgy Homert mint az a arabsokat lelkesülésre ragadá s még ma is igen szép erőteljes lónagyságu, igen tüzes vérü állat. Hosszú fülü védenczem, melyről amint az olvasó észrevette már olyan „apologia“ félét akarok írni, tekintélyének tetőpontját a kereszténység kez­detével éré el. Semmi sem birta e tekintélyt inkább fokozni Vasutaink állapotát a „P. N.“ egyik czikke rö­viden a következőkben rajzolta: „Egy-kettő an­­­nyira meg van terhelve lebegő adóssággal, hogy ezzel együtt még a csődbe jutás Damocles kardja is szinte feje fölött lebeg. Más társulattal a kor­mány már előzetes megállapodásra jutott a neki nyújtandó segély iránt és bizonyos szavatosságot vállalt arra nézve, hogy az egyezséget rövid idő múlva a törvényhozás helybenhagyása elé terjeszti. Egy harmadikra nézve az osztrák kormány irányá­ban kötelezte le magát a magyar minisztérium, hogy a kamatgarancia felemelését mihamarabb ki fogja kérni az országgyűléstől. A legtöbb magyar vasuttársulatra nézve életkérdés forgalmi eszközei, mint az, hogy ő is állott a kis Krisztuska jászola mellett, hogy szűz Máriát hátán vitte az Egyp­­tomba való menekvésnél és végre hogy maga Krisz­tus hátán tartá bevonulását Jeruzsálembe a nép „Hassannah“ kiáltása mellett. Nagyon természetes tehát hogy az első kereszténység kiterjesztő kegye­letét a szamárra is, különösen a franczia és olasz­honi papság iparkodott őt tisztelni és ünnepek által dicsőíteni, később a mindig tanulni szerető Német­hon is követé e „szamár tiszteletet.“ így Rouenben Krisztus születése napján — azaz karácsonykor —tartottak szamár ünnepet, az egyházi comedia egy faját, mint a­milyen pél­dául a még most is divó húsvéti játék, Passion­3- spiel Bajorhonban. Ezen előadásnál megjelent az ó testamentom valamennyi híres férfia, királyok és leventék, többi közt B­i­r­c­a­m szamarával és Bá­lák, végre még Virgil és a római Sybilla is meg­jelentek a színpadon. Nem kevésbé fényes ünnep lett a szamár tiszteletére ülve Beauvais városában minden év január 14-én az egyptomi menekvés emlékezetére. A város legszebb szűzét feldisziték, egy kis gyer­meket tettek ölébe és egy aran­nyal,­hímzett ken­dőkkel takart szamáron vitték végig a városon, a papság és nép fényes processiót képeztek és úgy kisérték a szent István templomig. Itt nagy mise olvastatott, melyen a szamár is jelen volt, és a közönséggel együtt térdelt le a mise különféle szakaszainál. A Beauvaisi szamár­ünnep a XVI. század végéig tartá fenn magát, Krisztus jeruzsálemi bevonulása emlékezetére sokhelyütt virágvasárnapján egy szamarat vezettek fényes menetben a városon át, mialatt a harangok huzat­­tak és a nép a Glóriát éneklé. Sokszor egy fiatal szerzetest ültettek a szamárra, hogy a megváltót személyesítse. Miután sokszor megesett, hogy a processió alatt az ünnepelt szamár egy nagy más csintalan­­ságot és illetlenséget követett el: később fából fa­ragott szamarak jöttek használatba, melyek kis ke­rekeken tolattak vagy huzattak éneklő fiuk által; ezen díszített és festett szamarakból eredt aztán a Némethonban még most is divó közmondás : „pipe­­rézve mint egy pálma szamár.“ Ez a fából faragott pálma szamár belül üres volt és ez­er festett húsvéti tojásokkal volt meg­töltve, melyek a processió befejeztével szenteltek­­nek tekintettek és a nép nagy tolongása között adattak el. A jó öreg Lipcse város régi króni­kája is tud ily szamár diszm­enetekről egyet

Next