Egyetértés és Magyar Ujság, 1875. április (1. évfolyam, 2-27. szám)
1875-04-01 / 2. szám
2. szám. IX. évfolyam. Előfizetési dij: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva Egy évre .... 20. — Félévre .... 10. — Negyedévre. . . 5. — Egy hóra . . . 1.S0 Egy szám , krajczár. Hirdetési dij: 9 hasábos petit,sor egyszeri hirdetése 12 kr. többször 10 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 30 kr. Kyilttér: Öt hasábos sor 30 krajczár. Csütörtök, 1875. április Szerkesztői iroda: Budapesten IF. megyeháztór 9. sz. hova a lap szellemi részét, illető minden közlemény küldendő. — A küldemények csak bérmentesen fogadtatnak el, Kéziratok csak rendkívüli esetben küldetnek Kiadó-Hivatal, Budapest, IV., Megyeháztér 9. sz. Wodianer F. nyomdájában. A tisztelt olvasó közönséghez. Az uj kormánypárt-alakulás, mely egyesülésre készteti a jobboldal s balközép elveit vallókat, holott maguk az egykor vallott elvekj homlokegyenest ellenkeznek egymással; az új pártalakulás, mely tulajdonképen a haza közjogi állása, történelmi múltja, a jelen s jövőre alapítható állami önállósága s függetlenségi igényeinek megsemmisítésére vagy legszelídebben szólva a napirendről letolása s ezzel örökre elodázására van czélozva — oda ösztönöz bennünket, hogy mi is anyagi s szellemi erőinket összesitsük, csoportosítsuk, s vállvetve vegyük körül a haza elé vitt hellén jogainak mások által sokszor ugyan hütlenül elhagyott — de mindennek daczára mindig büszkén lobogó zászlóját, hogy igy vállvetve védjük s kedvező pillanatban győzelemre is segítsük azt. Midőn az ország teljes önállósága s függetlenségének ellenei egyesülnek, szükség, hogy hívei is vegyék számba anyagi s szellemi erejüket, s egyesüljenek a nagy czél védelmére. Lapunk fenállása óta kudarczosa országunk jogainak, szabadságának, s népszerű intézméényiiiíigre. Találkoztak e téren mindenütt a „Magyar Jjság“ s „Egyetértés“ s elveik lényegükben megegyezők valának. A fenebb röviden vázolt esemény tette kívánatossá, s mintegy közszükséggé, hogy úgy anyagi, mint szellemi erőinket tömörítsük a nagy czél hathatósabb előmozdítása szempontjából, s ez tette kötelességünkké az elhatározást, hogy a „Magyar Újságot“ s „Egyetértést“ egyesítsük, s az egyesült lapot az erők tömörítésével hazai legnagyobb lapjaink sorába emeljük. Az egyesült lap „Egyetértés és Magyar Újság“ czim alatt, jövőre már a legnagyobb magyar lap alakjában jelenik meg, Wodianer F. derék nyomdászunk kiadásában, s alulírottak minden áldozatot készek meghozni, hogy az egyesült lap méltó legyen az elvekhez, — melyeket képviselői feladatának tűzte ki. Az így egyesült lap legszentebb feladatának fogja ismerni, úgy függetlenségi párt, mint a 48-as párt a s a bihari pontok alapján álló elvhű baloldaliak, tehát átalában a közjogi ellenzék érdekeit szolgálni. E feladatot tűzi czéljául, s ennek munkálásában kéri a közönség kegyes támogatását. Budapest, 1875. márcz. 30. CsávóIszky Lajos. Oláh Károly: Szederkényi Sándor: kímélek arra, hogy a lap anyagi kiállítása, pontos szétküldése körül a tisztelt olvasó közönség minden igényét kielégítsem — úgy vélem, a tisztelt közönség méltánylásával fogok találkozni azon intézkedésnél, hogy a lap árát némi csekélységgel felemeltem, s azt az alábbi előfizetési összegben jelöltem meg. A lap külső kiállítása csín, ízlés tekintetében, — a legelső magyar lapok színvonalán fog állani, olcsóságra nézve pedig így is a legolcsóbb politikai napilapok között foglal helyet. Minden igyekezetemet oda fogom fordítani, hogy a lap pontosan érjen a tisztelt előfizető kezéhez. Ha azonban, kivált most kezdetben, netalán megtörténnék, hogy a lap hiányosan jön kézhez, kérem a tisztelt előfizetőket, rögtön két krajctáros levelező lapon méltóztassék értesíteni, s legott intézkedni fogok a netaláni hiány, vagy szétküldési hiba kiigazítására. A netaláni hiányért méltóztassék kezdetben elnézéssel lenni, miután most vevén át a lap kiadását, csak a legrövidebb idő áll rendelkezésemre a gyors és pontos kiszolgálat feletti intézkedésre, ígérem azonban mindennek daczára is azt, hogy minden törekvésemet öszpontosítandom, a legpontosabb kiszolgálat megtételére, s reménylem, hogy a tisztelt közönség megelégedését e tekintetben ki is fogom érdemelni. Kiadói szó: Az „Egyetértés és Magyar Újság“ egyesült lap kiadását alulírott nyomdatulajdonos vállaltam el, s kiadom azt azon alakban, a mint most a tisztelt olvasó közönség veszi kezéhez. Az „Egyetértés és Magyar Újság“ e szerint a legnagyobb magyar lap alakjában jelenik meg, melynek kiállítása tetemes költséget vesz igénybe; s miután semmi áldozatot nem TAECZA. Mikor volt jol>!) ? van már mint volt réa nap süt az égen“ „Nem úgy gén — Nem az így dacolták ezt 30—40 év előtt; igy danolták már a század elején és mondták talán már épen Árpádapánk idejében, hanem hát mikor volt jobb ? Ezt nem tudták, — bajos is volna megmondani. Lássuk csak társadalmi viszonyainkat 30—40 év előtt: minő furcsa volt — sok részben. Mentünk a városerdőre, de hogyan ? .. . „Vágtat“ az omnibus (azaz lassan halad) a városerdei gesztenyefák alatt... énekelte az akkori költők egyike, mert hát az akkori omnibuszok vágtatása bizony nagyon lassú vágtatás volt; ha pedig (a sárban) lassan mentek, hát oly büszkén vágtatott el mellettük (gyalog) a „jurátus“, mint a hegyaljai uraság kocsija mellett a „pataki legátus“, aki az uraság ama felhívására „tessék hozzám felülni legátus uram“ azzal felelt hogy : köszönöm — sietek“ . . . Akkor a „felülni“ szónak nem volt az az értelme ami most van. Mostanában nagyon sokan, nagyon furea módon „felül“ rek. Mennyire divatba jött ez a mi kis öreg városerdőnk 7—8 év előtt, mielőtt az állatkert elég népes lett volna . . . Igen is: előbb jött divatba a. t. i. akkor, mikor az állatkert kezdeményeztetek s aztán, mikor az állatok már ott voltak — — az emberek elhagyták . . . Nem furcsa ez, a mi közönségünktől? De igen. Csakhogy ilyes furcsaságok bőven fordulnak ám elő és fordultak elő 30—40 év előtt is. Ezek közt élni, mozogni mikorolt jobb? ez most a főkérdés-Már hogy furcsa állapot volt az állóhídon járó közönségé? Ezt az akkori költők szintén megénekelték. Tessék csak képzelni: Jön megy száz meg ezer ember s annak az egy-két vámszedőnek ki kell találnia, melyik „nemes ember“, melyik nem. Pedig azok ám nem azt tartották, hogy inkább tíz bűnös (nem-nemes) meneküljön, mintsem egy ártatlan (t. i. nemes) vámot fizessen, hanem az ellenkezőt, holott ezek az ártatlan félék ám nagyon megsértve érezték magukat ha tőlük krajczárt kért a vámos mert az annyit tett hogy : „ez az ember kétségbehozza az ő nemes voltukat.“ Több mint ötszázan voltunk „jurátusok“ s közülünk csak egyen esett meg ez a „szégyen“, hogy Előfizetési feltételek az „EGYETÉRTÉS és MAGYAR DJSÁG“-ra. Aprili juni évnegyedre ... 5 frt. — kr. April—szeptember félévre . . 10 frt. — kr. April — deczember 3 negyedre . 15 frt. — kr. April—május két hóra ... 3 frt. 60 kr. Egy hóra....................................1 frt. 80 kr. Az előfizetési pénzek s utalványok az „Egyetértés és Magyar Újság“ kiadóhivatalának Wodianer nyomda, megyeháztér 9. szám alatt küldendők. Kert Budapest, márczius 30. Voliáner F. nyomdatulajdonos és kiadó. A mézes hetek napjaiban, csupán a hatalmi érdekre támaszkodó uj pártszervezkedés alkatelemeinek áttekintéséből meggyőződhetett mindenki , hogy az ily pártalakulás, s erre építendő kormányzáson nincs nem lehet áldás, meggyőződhetett mindenki , hogy az ily pártalakulás végczélja nem lehet más, mint egy pillanatra zavart idézni elő az eszmékben, s ha lehet megragadni az alkalmat, halászni a zavarosban. Az ily végezet nagyon háládatlan szokott lenni rendesen. Hasonlít ez Galilei történetéhez, midőn erőszakkal azt akarták bebizonyítani, hogy nem a föld a nap körül, hanem a nap forog a föld körül. Szegény öreg Galileit teljesen összetörni akarták eszméjével együtt, mely a természet igazságát hirdető, — az igaz: őt sikerült megtörni az ellene esküdött fusiónak, s mi lett az eredménye? hogy az általa hirdetett’természet törvénye, az igazság, később lett felismerve, a római curia minden átka daczára. A 19-ik század 2 ik felében talán még sem bírja ki soká az ily erőszakolt proscriptiója a természetes jogoknak s eszméknek. Az erre összeesküvő pártfusiók alapját sokkal hamarabb megemészti most a felvilágosodás szelleme, mint a múlt századokban. Az örvendeztető tünetek immár jelenkeznek előttünk. A természetellenes szövetkezésben máris kiütött az összeférhetlenség axiómája, melyet a magyar szójáték így fejez ki: „suba subával stb.“ Azt akarták a pesti urak, Tisza Csern a tony et comp, létrehozni? A balközép eddigi létalapját megsemmisítve, a magyar népet azon jobboldali szövetségbe akarták átcsempészni, mely szövetségnek eredménye lett volna a magyar nemzet százados törekvéseinek, az állami önállóság vágyainak örökre elaltatása. Nem fog sikerülni e törekvés, s hogy az e czélból erőszakolt pártfúzió sokkal hamarabb széjjel oszlik, mintsem azt valaki hinné, kitűnik azon jelekből, melyek Macchiavelli szerint rendesen megelőzik az eseményeket. Hiszen a mézes hetek még le sem teltek az uj pártfelek között — s máris beköszöntött a czivódás isteni komédiája, mely reánk nézve egyrészről tanuságos, másrészről mulatságos. Az eset az, hogy a „Pester Lloyd“ idején látja kimondani azt, hogy a szent szövetségben helye van báró Sennyeynek s pártjának is, s húsvét reggelre egész őszintén hirdeti, hogy nem telik el egy év, s Sennyey a jobboldallal szintén egyesült. Feltűnt e czikkben az, hogy a „Pester Lloyd“ az uj pártot „egész jobboldalinak“ írta, mellyel egy év alatt már Sennyey is fuzionálni fog. Gyönyörű kilátások lesz ezek. A „Pester Lloyd“ az uj pártban a „régi jobboldalt“ látja, mellyel a Sennyey párt is egyesülni fog. És miért ne ? A jobboldalba olvadt balközép nevezhető-e tulajdonképen másnak, mint jobboldalinak ? Egyetlen egy uj eszmét vitt-e magával a balközép? Régi elveit ott hagyta a faképnél s ő maga, csupán saját személyét adoptáltatta — a jobboldal által. Te halomnyi csigabiga héjat egy rakásra hánytak, mint ételmaradványt, mert hát nem volt elég fegyverük az erdei és légköri lakosok pusztítására s csak csigabigát ettek. Mikor volt jobb, akkor-e vagy most?.. . Már hogy akkor nagyon ritkán lehetett jó dolga az embernek, onnan világos, hogy az időjárás akkor is változékony volt. Akkor csakugyen el lehetett mondani, amit pedig csak mostanában írtak meg a „poéták“ hogy t. i. „Télben hideg vagyon; Nyárban meleg vagyon; Tavaszkor fű a szél; őszkor esik az eső... Soh’ 'sincsen jó idő!“ Bizony bajos dolog lehetett akkor kitelelni Magyarországon, melynek sik földjén akkor még egy édesvizü tenger hullámzott fel s alá. Az emberfélék csak a mostani hegygerinczeken mutatkoztak , s igy Budapesten még a borbélylegényeknek sem lehetett „gyöngy” életük. De hát mit is kíván az ember ? Mit kívánnak azok akiknek: sok’ sincsen jó idő? Mindenik egy kis királyságot szeretne találni. Egy-egy „kis királyságot” mai világban is lehet elég olcsón találni. Egy angol ismerősömnek p. u. midőn ő nehányad magával a Nílus főforrását kereste, egyik nilusparti kis-király egész birodalmát kínálta volt egy szép harmoniumért. Angolunk odaadta annak a kis királynak a harmoniont, de biz az nem úgy szólott neki, mint szólott az angolnak s taglejtéseivel, sajátszerű nyelvén arra kérte az angolt, hogy olyan harmoniont adjon, amely úgy szól, amint ő akarja. De az már nem megy ám barátom! Mondá az angol. Tanulj rajta játszani! Az ám, de hát tanulni késő volt, hát helyesen beszélt a Lloyd, mit hogy a „Hon“ oly zokon vett, a dolgok ily állásában tejesen nem értjük. A „Hont“ annyira kivettelsodrából a való tényállásnak a „Lloyd“ által ilyetén leleplezése, hogy következő extasisba engedi magát ragadtatni ma reggeli számában: „Mert a ki komolyan veszi a mostani állapotot, annak, még ha vágyai non plus ultráját be sem tölti az, nem csak kötelessége (ellenzéken vagy többségen) pártolni azt; de főkötelessége annak merőben ellenkező irányú czélok feltüntetése és óhajtása által való zavarásátó tartózkodni. Ha most nem testestől, lelkestől fogadjuk el az új pártalakulást, ha már most arról beszélünk, hogy kívánatos az elvi alapon külön vált, elemeinél fogva velünk ellentétes ellenzék visszatérése egykori szövetségéhez, melynek most egy más szövetségese van, miről a czikk nem akar tudni vagy szeret megfeledkezni — ez azuj pártalakulással való rut játéknál nem egyéb, melyet határozottan kárhoztatnunk kell.“ Rut játékot lát a „Hon“ a „Lloyd“ czikkében. Dehogy. A való ez, nem játék. A „Hon“ szokott játszani, a „Lloyd“ rettenetesen komolyan ír. Ezt igazolja mai esti lapja is, melyben leplezetlenül szemére hányja a „Hon“-nak azon lelkiismeretlen játékot, melyet a „szabadelvű“ czimmel oly könnyedén űznek. „A „Hon“ által hangsúlyozott különbség, szabadelvű s conservativ között — ott köztök természetesen — értelem nélküli. Mutassa elő a „Hon“ — írja a „P. Lloyd“ —az ő szabadelvűinek listáját s látni fogja, hogy oly szabadelvűek, mint az ő listáján vannak, találhatók Sennyey pártján is.“ Kiváncsiak vagyunk, hogy a „Hon“ erre csakugyan elő fogja-e mutatni szemen szedett „szabadelvűinek“ listáját, s az összehasonlítás csakugyan meg fog-e történni? Hanem az „Ellenőr“-nek is van mondanivalója a „Lloyd“ czikkére. Várjuk be ezt is, hogy a szabadelvű tábor minden trombitáját hallhassuk, s a gyönyörű accordra akkor majd mi is megtehessük bővebb észrevételeinket. Konstatálhatjuk még azt, hogy a „Pester Lt.“ igéri, miszerint a discussió fonalát el nem ejti , ha szükséges. Reméljük, hogy a humbug, mely szokatlanul tért foglalt politikai életünkben, az ily kölcsönös felvilágosítással teljes értékére fog a közönség előtt devalváltatni. Sz. N. tekezletet tart saját helyiségében (muzeum-utcza 8. sz. a.) A magyar hitelsegélyegylet e hó utolsó napján beszünteti működését. Az alapitó tagok,írja a „P. N.“ visszakapják a magyar általános hitelbank utján letett biztositásaikból a készpénzt egészen, az értékpapíroknak pedig 20 °/o-át ápril 1- én. A még fönlevő 640,000 írtra rugó és az osztr. nemzeti banknál fekvő leszámítolt váltó június végéig mindj lejár, és így június végével be fog fejeztetni a leszámolás. A hitelsegélyegyletet csakis két helyen, úgymint Temesvárit és Sopronban érte veszteség, mely azonban az év folyamán előreláthatólag lejebb fog szállani, úgy hogy az alapitó tagoknak nemcsak teljes tőkéjük, hanem ennek 5%-os kamatja és még egy csekély fölülosztalék is közelebb ki fog szolgáltatni. — Az egylet a „P. Lt.“ szerint a nála letett biztosítékok után résztvevőinek egyelőre 60%-ot fizet vissza, a 20% készpénz biztosítékot egészen kiszolgáltatja az értékpapírokból pedig a letét további 40%-ának megfelelő összeget bocsát azonnal vissza. A mézes hetek napjaiban csodálatos viszály ütött ki az egymást agyon ölelő s szerető házasfelek között. A pártfelek vigságos összeillésének ünnepe, a csupa kéjben, örömben, s a jövendő nagy reményeinek hódító mámorában úszó lakodalom még be sem végződött, s az erőszakolt természetellenes házasság eredménye a marakodás, a felek egymás iránti gyűlöletének kitörése, sokkal hamarabb bekövetkezett, mintsem azt egyelőre várni lehettt volna. Az erőszakolt pártfúzió megteremtésének pillanatában lehetett már azt gondolni, s amennyiben az események logikai folyományának mindig megvan a maga természetes törvénye, e törvény merész megvetésével becsempészett, a vámszedő megszólította s szegény feje elpirulva mégis fizette a krajczárt, amiért aztán ezer viczczet kapott társaitól. Pedig a vámszedőnek igaza volt, azaz a fiatal embernek, mint most mondanák, nem volt rendben a kutya bőre. De hát hol termettek az ily éleslátású és szaglású vámszedők ? Ki tudná most a hídon járókelő közönséget egy pillanat alatt osztályozni „ez nemes“ amaz nem „nemes." Az igaz, hogy az akkori nemeseken meglátszott, hogy jól van dolguk: adót nem fizetnek, övék az ország és mindenik egy kiskirály. Most meglátszik rajtuk, hogy adót fizetnek, s hogy nem az övék, hanem a pénzembereké az ország. Ezek járnak-kelnek most legjobb kedvvel az omnibusokon, gőzhajókon és vasutakon; azon újságírók ivadékai pedig, kiknek napi thémájuk volt az omntikusok és frakkerek gyarlóságait megróni, nem igen járnak máskép mint gyalog. Hanem hát bizonyos, hogy a lánczhidon s ha kész leend a margitszigeti hid, azon járni-kelni sokkal kényelmesebb, mint volt az egykori hajóhidakon és a jégtáblák közt „tutajozni“ a csolnakokon. És mégis arról a hajóhidról emberemlékezet óta nem ugrott a Dunába más, mint nyárban némely jó úszó, hogy produkálja magát. Most viszont alig múlik el nap, hogy a lánczhidról egykét „tisztességesen öltözött“ egyén ne ugorjék a Dunába, mert nem bírja kiállani a jelenlegi társadalmi viszonyokat. És még sem mondhatjuk, hogy a viszonyok akkor jobbak voltak, mint most; merthiszen most is szép ám az élet némely embernek. „Oh mily szép az élet egy borbély legénynek, ki érzi magát.“ így dalolja most Láng; szépen helyesen dalolja, mert egy borbély legénynek, ki tud „beretválni“ és tud „referálni“ majd fiataloknak, majd öregeknek stb. csakugyan szép az élet. De hát a többi borbély legénynek? Füredy úgy dalolta volt „Figaro“ eme nótáját: „Oh mily gyöngy az élet“ stb. Igaza volt, „gyöngy élete“ volt akkor még a verbunkos káplárnak is. Legalább úgy mondták hogy: „Ez az élet a gyöngyélet; a kinek kell, ide jöhet.“ Pedig hát mégsem mindig volt gyöngyélete annak aki odament, azaz felcsapott p. o. bakának. Tény, hogy az égen most is az a nap süt, a mikor t. i. nemcsak világit, hanem süt is, a mely sütött és világított p. o. 50,000 év előtt, amikor a koYakőkorbeli emberek a tengerpartokon égés, íme ilyen a világ, ilyen a társadalmi viszony. Annak, ki rajta játszani tud, mindig, vagy legalább nagyon gyakran jól van dolga. És annak, ki rajta játszani nem tud soha sincsen jó idő. Annak süthet más és ismét más nap az égen, az mind máskép fog sütni mint mikép neki tetszenék . . . Hanem hát nem nagy baj ám az. Az ember sokkal gyarlóbb teremtés mintsem nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan tudna lenni — akarva is. Ne akarjon semmit túlságost; ne festegesse mi jó, mi lesz; ne kérdezze mikor volt jobb, hanem tartson a bölcscsel, miszerint: Lengjen fényben vagy homályban Nap és hold fejed felett, S bármily színben is jelentse A debreczeni volt baloldali párt hétfőn tartott közgyűléséről a kormánypárti lapokban oly táviratok jelentek meg, melyek szerint egyhangúlag elfogytatott volna a „szabadelvű“ párttá alakulás. Mi tegnapi számunkban már jeleztük, hogy ez nem így történt, és hogy számosan megmaradtak az ellenzéki állásponton. A „Debreczen“, sőt a „Debreczeni Ellenőr” tegnapi számában a pártgyűlésről megjelent tudósítások is kétségtelenné teszik értesítésünket. Mert részint ellenindítvány adatott be, mely az ellenzéki állásponton továbbra is megmaradást kívánt, részint több felszólalás is történt a fúzió ellen. Eszerint azon híresztelés, mintha Debreczen egészen a kormánypárt karjaiba vetette volna magát, merőben alaptalan._________ A képviselőház ma, csütörtökön d. e. 10 órakor ülést tart. _________ A Brassó-Ploiest közötti vasúti csatlakozás ügyének elhalasztatása kellemetlen benyomást keltett Magyarországon átalában. A magyar keleti vasút ügyének rendezése , illetőleg jövedelmezővé tétele szoros összefüggésben van a Brassó-Ploiest közötti vonal megnyílásával, mely törvényszerűleg egyidejűvé tétetett az Orsova-Vercserova közötti vonalnak forgalomba adatásával, melynek határidőpontja 1878-ik év ősze. A román kamara utolsó ülésében a miniszterelnök visszavonván a Brassó-Ploiest közötti vasút tervét, most már a kamara majd ősszel veheti tárgyalásbla, hihetőleg oly módosításokkal, melyek a nemzetközi kívánalmaknak s szerződéseknek nem fognak egyaránt megfelelni, kivált Magyarországot illetőleg. Az építési időből pedig egy nyári időszak, mondhatjuk egy egész év elvész, holott épen e vonalon sokkal nagyobb akadályok fordulnak elő, mint Orsová és Vercserova vagy Plojest közt. A két csatlakozás közzül tehát ez utóbbi előbb készen leend s előbb átadatik a forgalomnak, holott a nemzetközi szerződés „egyidejű“ kiépítésről beszél s a forgalom javarésze mindig azé, aki előbb megnyitja az utat s magához szoktatja a közönséget. Az osztrák államvasuti társulat már kezeiben fogja tartani a Bukarestből, Galaczból jövő nemzetközi forgalmat, midőn a Brassó-Ploiest-Bukarest közötti rövidebb vonal megnyílik. Igaz, hogy nagy előnye ennek az, hogy rövidebb, de viszont az osztrák államvasut-társulat máris több részével rendelkezik Románia vasutainak s könnyen alább szállíthatja a viteldijat Romániában oly mérvben, hogy az ő vasútja olcsóbb lesz... Ekkor ismét csak ezen társulat leend a győztes, ha t. i. a magyar kormány erélyesen fel nem lép legalább az együttes kiépittetés és a mellett, hogy a csatlakozási vonalakon egyenlő viteldijak állapitasw i. * . .. .... , sanak meg. A belsőbb vonalakhoz úgy sincs szónk. A függetlenségi part ma délután 4 órakor ér ! Ezek ellenében csak akkor lehet győzni, ha a jónál jobb, az olcsónál olcsóbb közlekedési eszközökkel lépünk fel. _________ Perczel Béla igazságügyminisztert a „P. N.“ távirata szerint Bonyhádon ismét megválasztották, ma egyhangúlag Az „Ínséges” vasutak. Jöttét a vándor szerencse : Sem nem lósz az, sem nem jó . Mind csak hiában va ó. -y.Ünnepelt szamarak és szamiU- ünnepek. Meg ne ijedj kedves olvasó és szeretett olvasónő, nem blassemiálok, nem lesz ebből a tárczából sem sértés sem anathema, nem is kell a fennirt czimet példázgatásnak vagy allusiának venni,hanem a szó szoros értelmében úgy, amint ott áll. Az ünnepek alatt kipihentem magam a politika fárasztó és undorító munkájától, nem olvastam sem czikket sem távirat, hanem szépen böngésztem könyvtáram soraiban, hátranyultam a második sorba hol a régi lapok, füzetek, jegyzetek, röpiratok stb hevernek és ott kezdtem idestova keresgélni, egyszerre a kezembe jó egy csomó, melynek küllapjára kék irónnal röviden oda volt írva: „Szamár“. Hadd lám ezt a csomót közelebb, van abban részint írva, részint kivágva és összeragasztva mindaz, amit a szamárról kitűnőt és különöset találtam lapokban, könyvekben. Azt hiszem ez a szamár collectió érdeklendi az olvasót is, és azért leszek oly bátorabból egyet mást közölni. Nem mindég volt a szamár ama szomorú szerepre elitélve, melyet jelenleg visz, nem mindég volt az, mint az ostobaság és tunyaság jelképe, megvetve. A régi időben nagyra becsülték türelme és szorgalma végett, és sok régi írónál olvashatjuk a szamár zengzetes dicsénekét, sőt akkor bátorságot és rettenhetlenséget is tulajdonítanak neki. így Homer Ajax-ot szamárral hasonlítja össze, anélkül, hogy e hasonlatban valaki megütközött volna; az arabi történetben Mervan Khalifa számos csatában mutatott bátorságáért „a szamár“ tiszteletteljes melléknevet nyeré, mely őt ép úgy hiszité, mint a később szokásos „az oroszlán“ melléknév. A t. olvasó előtt azonban ez a szamár dicsőítés megérthetőbb lesz, ha felemlítjük, hogy nem pesti vizhordó csacsiról van szó, hanem syriai és ázsiai szamárról, mely úgy Homert mint az a arabsokat lelkesülésre ragadá s még ma is igen szép erőteljes lónagyságu, igen tüzes vérü állat. Hosszú fülü védenczem, melyről amint az olvasó észrevette már olyan „apologia“ félét akarok írni, tekintélyének tetőpontját a kereszténység kezdetével éré el. Semmi sem birta e tekintélyt inkább fokozni Vasutaink állapotát a „P. N.“ egyik czikke röviden a következőkben rajzolta: „Egy-kettő annyira meg van terhelve lebegő adóssággal, hogy ezzel együtt még a csődbe jutás Damocles kardja is szinte feje fölött lebeg. Más társulattal a kormány már előzetes megállapodásra jutott a neki nyújtandó segély iránt és bizonyos szavatosságot vállalt arra nézve, hogy az egyezséget rövid idő múlva a törvényhozás helybenhagyása elé terjeszti. Egy harmadikra nézve az osztrák kormány irányában kötelezte le magát a magyar minisztérium, hogy a kamatgarancia felemelését mihamarabb ki fogja kérni az országgyűléstől. A legtöbb magyar vasuttársulatra nézve életkérdés forgalmi eszközei, mint az, hogy ő is állott a kis Krisztuska jászola mellett, hogy szűz Máriát hátán vitte az Egyptomba való menekvésnél és végre hogy maga Krisztus hátán tartá bevonulását Jeruzsálembe a nép „Hassannah“ kiáltása mellett. Nagyon természetes tehát hogy az első kereszténység kiterjesztő kegyeletét a szamárra is, különösen a franczia és olaszhoni papság iparkodott őt tisztelni és ünnepek által dicsőíteni, később a mindig tanulni szerető Némethon is követé e „szamár tiszteletet.“ így Rouenben Krisztus születése napján — azaz karácsonykor —tartottak szamár ünnepet, az egyházi comedia egy faját, mint amilyen például a még most is divó húsvéti játék, Passion3- spiel Bajorhonban. Ezen előadásnál megjelent az ó testamentom valamennyi híres férfia, királyok és leventék, többi közt Bircam szamarával és Bálák, végre még Virgil és a római Sybilla is megjelentek a színpadon. Nem kevésbé fényes ünnep lett a szamár tiszteletére ülve Beauvais városában minden év január 14-én az egyptomi menekvés emlékezetére. A város legszebb szűzét feldisziték, egy kis gyermeket tettek ölébe és egy arannyal,hímzett kendőkkel takart szamáron vitték végig a városon, a papság és nép fényes processiót képeztek és úgy kisérték a szent István templomig. Itt nagy mise olvastatott, melyen a szamár is jelen volt, és a közönséggel együtt térdelt le a mise különféle szakaszainál. A Beauvaisi szamárünnep a XVI. század végéig tartá fenn magát, Krisztus jeruzsálemi bevonulása emlékezetére sokhelyütt virágvasárnapján egy szamarat vezettek fényes menetben a városon át, mialatt a harangok huzattak és a nép a Glóriát éneklé. Sokszor egy fiatal szerzetest ültettek a szamárra, hogy a megváltót személyesítse. Miután sokszor megesett, hogy a processió alatt az ünnepelt szamár egy nagy más csintalanságot és illetlenséget követett el: később fából faragott szamarak jöttek használatba, melyek kis kerekeken tolattak vagy huzattak éneklő fiuk által; ezen díszített és festett szamarakból eredt aztán a Némethonban még most is divó közmondás : „piperézve mint egy pálma szamár.“ Ez a fából faragott pálma szamár belül üres volt és ezer festett húsvéti tojásokkal volt megtöltve, melyek a processió befejeztével szentelteknek tekintettek és a nép nagy tolongása között adattak el. A jó öreg Lipcse város régi krónikája is tud ily szamár diszmenetekről egyet