Egyetértés és Magyar Ujság, 1875. április (1. évfolyam, 2-27. szám)

1875-04-22 / 20. szám

IX. évfolyam. Előfizetési dij: Vidékre postán vagy hely­ben házhoz hordva . 20.­­. 10.— Egy é­vre . , Félévre . . Negyedévre. Egy hóra 1.H0 Egy szám S krajczár. Hirdetési dij: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többször 10 kr. Bélyegdij minden hirde­­tésért külön 30 kr. Nyilttér: Öt hasábos sor 80 krajczár. 20. szám. Csütörtök, 1875. április 22. Szerkesztői iroda: Budapesten IV. megyeh­áztér 9. sz. hova a lap szellemi részét illető minden közlemény kü­ldendő. — A küldemé­nyek csak bél­mentesen fo­gadtatnak el, Kéziratok csak rend­kívüli esetben küldetnek Kiadó-Hivatal, Budapest, IV., Megyeház­tér 9. sz. V.didner F. nyomdájában. Előfizetési feltételek az „EGYETÉRTÉS ÉS MAGYAR UJSÁG“-ra. April—juni évnegyedre . . . 5 frt. — kr. April—szeptember félévre . . 10 frt. — kr. April — deczember 3 negyedre . 15 frt. — kr. April—május két hóra ... 3 frt. 60 kr. Egy hóra...............................1 frt. 80 kr. Az előfizetési pénzek s utalványok az »Egyetértés és Magyar Újság“ kiadóhivata­lának Wodiauer nyomda, megyeháztér 9. szám alatt küldendők. mr Egyszersmind azon t. előfizetők kik a negyed évre 4 frtot küldöttek be, tisz­telettel kéretnek fel méltóztassanak az 1 fo­rint pótlékot posta utján beküldeni. Kert Budapest, márczius 30. Budapest, ápr. 21. A kormány legújabb vívmánya az igaz­ságszolgáltatás terén, büszkékké teheti Ma­gyarország ellenségeit, kik, sokszor a legigaz­­ságtalanabbul, barbárnak merték keresztelni nemzetünket. Az a „szabadelvű“ czég valóban a mive­­lődés előhaladása egyik legerősebb jelzőjéül mutatta be magát, midőn a bírói önálló­ság és függetlenség elleni gyászos har­­czot megkezdte. Úgy látszik, hogy a kormány az önálló­ságnak és függetlenségnek nemcsak a politi­kai, hanem az igazságszolgáltatási téren is el­lenségéül szegődött. Csak ott pártolja az önál­lóságot és függetlenséget, ahol azt az ő befo­lyása alatt az önkén­nyel azonosíthatónak véli. Valóban, szépen egyezik a bírói önállóság elleni harcz és a miniszteri mindenhatóságra törekvés. Míg a kormány a bírói állást ingataggá, a bírákat alázatos szolgákká, páriákká törek­szik tenni,­­ addig a maga hatalmát a legszé­lesebb körben, egész az önkény határáig és az alkotmányosság végső szélén túl is kiterjesz­teni igyekszik. Napról napra egész halmaz panasz me­rül fel a magyar igaszságszote által, úgy a külföldi mint hazai sajtóban. S midőn a ránk áradó kárhoztatások ellen nemzeti létün­ket akarván­­ védni a kültámadásokkal szem­ben — felszólaltunk is, — éreznünk kellett, hogy sok igazság van az e téren ellenünk in­dított támadásokban. S íme, a kormány — mely még egyébben n­em is mutatott tevékenységet, csak előde munkálatainak törekvéseivel bíbelődött — első­ fényes tettéül azt mutatja fel, hogy az igazságszolgáltatás iránt még fenálló nemi bi­zalom leggyöngébb szállait is összetépi. Egy nevezetes államférfinak igaza volt, m­­időn azt mondta, hogy, habár egy nemzet politikai alkotmánya nem bír is egészen az al­kotmányos szabadság biztosítékaival ,ha mégis jó igazságszolgáltatása van, a nem­zeti jólét alapját meg bírja védeni, s előkészít­heti a szebb jövendőt. A mi kormányunk ellenkező nézetben van. Mert a nemzeti önállóság biztosítékait is fel­adta ; a mellett a csak gyenge bizalomnak ör­vendett igazságszolgáltatás terén is hátra­felé tántorgott. Már az 1848-ik évi 39-ik törvényczikk kimondta elvileg a bírák elmozdithatlanságát. S az 1871. 32-ik törvényczikk kilátásba tette, hogy két év múlva, az­az: legfeljebb 1874-ben a bíróságok szervezete, s létszáma véglege­sen állandósittatni fog. Az előbbi kormány — elég hibásan — nem tett eleget a törvényhozás akaratának. De legalább az idézett törvényben lefektetett elvet sem tette tönkre. E dicsőség az új kormányra várt. A kormány nem elégszik meg azzal, hogy az elmozdítltatás, áthelyezés és a törvényszé­kek számának leszállítását a törvényhozásnak ajánlatba hozza, hanem e fontos jogot magára ruháztatja, hogy hatalmát és befolyását túl a renden növelje, s a bírák egyéni önállóságát saját akarata szeszélyeinek rendelje alá. Valóban a „szabadelvű“ párti többség keveset gondol a nemzeti jogokkal, midőn a programmtalan kormány játszi kényére bízza az igazságszolgáltatás közegei feletti rendel­kezést. Veszélyes dolog átalában a kormány ha­talmának határtalanul kiterjesztése; annál ve­szélyesebb ez jelen kormányunknál, mely pro­­grammtalanságánál fogva is, semmi biztosítékot sem szolgáltathat a nemzetnek, jövő eljárására nézve. Azt­ his­szük, hogy a törvényhozás ama téves lépése, miszerint ily fontos ügyben, ahe­lyett, hogy a törvényszékek létszámára, a szék­helyeire, úgy a bírói létszámra nézve indokolt előterjesztést követelt volna, — a kormányt a mindenhatóság palládiumával ajándékozta meg, — keservesen megboszulandja magát. Igaza van Stuart Millnak, midőn átalában azt mondja, hogy: „a kormány beavatkozását korlátozni szükséges; minden új működési ágazat, mely a kormány cselekvési körét tá­gítja, a kormánynak csak az emberi vágyakra és félelemre gyakorolt befolyását növeli.“ Igaz ez a fentit tárgyra alkalmazva is. Biráink nagy része, és pedig a jobb erők, bizonyosan igyekezni fognak, szabadulni az ingatag helyzetből, melyben folyvást a kor­mány bamokles kardja függ fejek felett. Azok, kik jobb állást nem kapnak, maradnak, de a bírói önállóság drága kincsét nélkülözniük kell, mert különben a mindenható miniszté­rium önkényének lehetnek martalékaivá. S mivé lett amúgy is gyarló igazságszol­gáltatásunk bírói önérzet nélkül ? S vajon a bírói felelősségi törvény is nem lesz-e csupán gyermekjáték, melyre már készítésekor rá­nyomtatta mestere a „töredékenység“ jel­legét. De hiszen a kormány azt mondja, hogy e rendszabályt csak kényszerűségből pénzügyi tekintetből lépteti életbe. Megjegyezve, hogy az ily nyilatkozat ön­álló kormány szájába nem is volna illő, — tagadnunk kell, hogy a rendszabály pénzügyi tekintetben is jó eredményt szülhetne. Igaz, hogy a törvényszékek számának apasztása, a kiadások apasztásával jár. De arra, hogy e terv keresztülvitessék, mi szük­ség van a bírói önállóság megingatására ? — Mely cselekmény a polgárok életére és vagyo­nára nézve, átalában pedig hitelünket il­letőleg számtalanszor károsabb következmé­nyeket vonand maga után, mint a­mennyit a törvényszékek számának apasztása eredmé­nyezhet. Nem is igazságszolgáltatási, hanem politikai rendszabály ez! Jönnek a választások. A birói személyze­tet függővé s szolgálatkészekké kell tenni a képviselőválasztások idejére. S midőn a birói személyzet állását kény­telen félteni, vagy a hatalomhoz szegődik, vagy semlegesen viseli magát. A politikának tehát feláldozunk mindent még az igazságszolgáltatás legdrágább érdekeit is, pedig el van ismerve, hogy az igazság az államok alapkövét képezi. Azok, kik oly nagy dolgokat vártak az új kormánytól, most láthatják a kezdeménye­zést Iv^uiu an luiuruiu, si cream uperos. A képviselőház egyesült pénzügyi és vasúti bizottsága ma esti ülésében veszi tárgyalás alá a keleti vasút ügyében működő albizottság újabb je­lentését, melynek főbb pontjai a „P. N.“ szerint a következők: A jelentés 53 lapra terjed és így, kisebb ter­jedelmű, mint az albizottság előbbi munkálata. A bevezetésben az albizottság idézi a képv. háznak ezen ügy megvizsgálására vonatkozó határozatát és a maga hivatását úgy definiálja, „hogy a vizsgálat folyamán bebizonyult tényeket constatálja, hogy igy a képv. ház a vizsgálatban felhozott anyaghoz képest a szükséges intézkedéseket megtehesse.“ Ennek megfelelőleg a bizottság ezúttal tartózkodik minden indítványtól, és egyedül a tényállás rövid előadására szorítkozik. Elmondja a keleti vasút is­mert történetét, recapitulálja a párisi szerződés, s egyéb a vasút körében történtek eredetét és azután felállítja a tudvalevő hat kérdést. Az első kérdésre : Meg­volt-e a keleti vasút­nál a kiépítéshez megkívántató dotatió — a bizottság azt feleli, hogy itt ha egyátalában még lehetséges, csak alapos, pártatlan, szakértői hely­színi felvétel és viszgálat adhatna kellő tájékozást. — A második kérdésre, hogy elfogadhatólag tör­tént-e a papírok értékesítése, a bizottság azt feleli, hogy ezen kérdésre csak akkor lehetne teljes meggyőződéssel válaszolni, ha tudva volna azon egész összeg, mely az értékesített papírokból tényleg befolyt, ha tudva volna továbbá számsze­rű, azon ágló különbözetből eredt összeg, mely állítólag nem könyveztetett, ha végre tudva volná­nak a bank pénztárába befizetett tőkék után járó kamatok, melyek állítólag szintén nem könyveztet­­tek a társaság javára. A 3. 4. és 5. kérdésekre, melyek a munka végrehajtására, a ki­utalvá­nyozásokra és az igazgatótanács eljárására vonatkoznak, a bizottság több rendbeli kifogásokat tesz. A hatodik kérdésre, hogy terheli-e valami nehezítő körülmény a kormánybiztosok el­járását : a bizottság azt mondja, hogy igen kevés az, ami e tekintetben a vizsgálat eredménye gya­nánt felmutatható. A bizottságnak úgy látszik, hogy a kormány a biztos által gyakorlandó ellenőrzésre nem helyezett nagy súlyt. A bizottság elmondja, hogy ez ügyben a rész­vényesek részéről minő kérvények érkeztek hozzá és kijelenti, hogy a részvényesek sorsa figyelmet érdemel, kivált miután az 1874.1. tvezikk által a másodsorozatu kötvények érvényessége el van is­merve és igy azon kamat, mely törvény szerint a részvények birtokosait illette volna meg, most már a másodsorozatu kötvények kamatainak fizetésére tétetett át. A jelentés vége igy hangzik: „Ezekben összpontosul az együttes bizottság részéről a képv. ház határozatának korlátai közt foganatosított vizs­gálat eredménye, mit is, hogy a képv. ház, határo­zatához képest, a netán szükséges intézkedéseket megtehesse, a mellékletekkel együtt ezennel tiszte­letteljesen bemutat.“ A dolog vége előreláthatólag az lesz, hogy az ez ügyre vonatkozó okmányok megfelelő eljárás végett a kormányhoz fognak át­tétetni. A bizottság ma délután tartott együttes ülé­sében elnök Cseng­er­y Antal először is a bizott­ság tagjait arra hívta fel, hogy a keleti vasút iránt beadott jelentést felolvasottnak vévén, kiki a tárgyak sorozata szerint tenné meg észrevételeit. E szerint áttekintetvén a jelentés, midőn a keleti vasúttársaság keletkezésére került a sor, Wahr­­mann ki akarta hagyatni a jelentés azon tételét, hogy szemben hazánk törvényeivel ezen keletke­zés szabálytalan volt, mely állítás jogosultságát el nem­­ ismerheti, miután az 1870. évről idézett 18. Az „Abauj-Kassai Közlöny“ írja: uui nTintegy ircgY­ vtjaevi. no iö­au ertekezletre jitt össze, melyen a május 2-iki gyűlés körüli te­endők tárgyaltattak. Az értekezlet egyhangúlag ki­­monda, hogy marad ezután is közjogi ellenzék s helyeslő tudomásul vette a gyűlés tárgyában eddig tett intézkedést. Ezután elhatározta, hogy a Pest­ről érkezendő országgyűlési képviselőket, május hó 1-én az indóháznál küldöttségileg fogja fogadni. Majd szóba jött a vendégeknek magán­házakhoz tör­ténendő elhelyezése, s bár külvárosi polgártársaink a legnagyobb kézséggel vállalkoztak vendégek el­fogadására, mindazáltal — nehogy esetleg, ha ven­dégeink nagyobb számmal érkeznének, egy másik elvtársunk szállás nélkül maradjon — kimondatott, hogy a magánházakhoz való elszállásolás mellőzte­­tik ugyan, de egyeseknek szives ajánlata köszönet­tel fog vétetni. (Ily ajánlatok már is téteztek szer­kesztőségünknél, nevezetesen Schifbeck Mátyás barátunk négy szobát ajánlott fel az orsz. képvi­selők számára, Bulyi Dezső és többen szintén tet­tek ajánlatot) Határoztatott továbbá, hogy május 1-én a Léderer szálloda nagy­termében értekezlet, ezután a Schalkháznál ismerkedési estély fog tartatni. A gyűlés május 2-án d. e. 10 órakor veszi kezdetét a polgári kör és esetleg a nagy kaszinó termében. A gyűlést társas ebéd zárja be, mely Léderernél fog megtartatni, s melyen nem elvtársak is szívesen fognak láttatni. Az országgyűlési 48-as pártot gyűlésünkön K. Baldácsi Antal és Szederkényi Nándor fogják kép­viselni; a függetlenségi párttól hivatalos értesí­tést még nem kaptunk, de magán­értesülés szerint Simonyi Ernő, Mocsáry Lajos, Helfy Ignácz, Orbán Balázs és Csávolszky Lajos szándékoznak jönni. Hogy a gyűlésen mily indítványok kerülnek tárgyalás alá, azt az értekezlet fogja megállapí­tani; eddigelé csak öt pontból álló indítványról van tudomásunk, melyet Timkó József és társai fognak elfogadás végett benyújtani. Végül a városunkban netalán egészen isme­retlen elvtársainknak tudomásukra hozzuk, hogy megszállásul Schifbeck, Lederer, Schalkház és az Európa czimü vendégfogadókat ajánljuk. t. ez. minden újabb vasútnál tettleg mellőztetett. Hosszabb vita után elfogadtatott azon módosítás, hogy minden hosszabb indokolás nélkül mondassák ki azon tény, hogy a keleti­­vasut csak azon módon keletkezett, mint a melyen az akkori időbeni vas­úttársaságok alakultak. Ily némely több rendbeli észrevételek után úgymint a részvényesekre vonat­kozó résznek újabb szövegezése s a jelentésnek végleges hitelesítése a pénteken tartandó ülésre halasztatott. A kereskedelmi kódex tervezetének átvizsgálására kiküldött bizottságnak tegnap a ház elé terjesztett, s szombaton tárgyalandó jelentése előadta s indokolja azon érdemleges módosításokat, melyeket a tervezeten indítványoz a bizottság. E módosítások elseje részvénytársaságoknál a kisebbségek v­é­d­elm­­é­t czélzó intézke­désekre vonatkozik. A bizottság nézete szerint ugyanis a tervezet 175-ik §-ának azon intézkedése, mely szerint az alaptőke tizedrészét képviselő rész­vényes vagy részvényesek a társasági üzérkedés megvizsgálását bizonyos feltételek alatt bármikor követelhetik, föntartandó ugyan, de fölveendő az ily vizsgálat elrendelésének föltételei közé az is hogy a vizsgálatot követelő részvényes vagy rész­vényesek részvényeik letételére köteleztessenek s a letett részvények a vizsgálat befejezéséig a tör­vényszék által visszatartassanak. A módosítások másodika a külföldi rész­vénytársaságok itteni működésének feltéte­leinél indítványoztatik. A bizottság t. i. a külálla­­mokkal kötött szerződések sérthetlenségére való tekintetnek vél kötelességszerűleg megfelelni, mi­dőn a javaslat határozmányait azzal indítványozza megtoldatni, hogy azon esetekben, melyekben az engedély megadása fönálló államszerződések sze­rint a minisztériumot illeti, ez szintén a javaslatba hozott törvény értelmében intézkedik. A harmadik s utolsó érdemleges módosítvány a hitelezési ügyletre vonatkozik. Az ezt illető intézkedéseknél ugyanis a bizottság szüksé­gesnek látta tekintetbe venni azon körülményt, mi­szerint a vasutak saját pénzügyi érdeküknél fogva azon vannak, hogy a vitelezett áru nem a létező legrövidebb uton, hanem azon irányban viteleztes­­sék, melyben az áru leghosszabb utat tesz az át­vevő vasút saját pályáján. Ez eljárás a kereske­delmi forgalom érdekeivel ellenkezhetik, mivel ezek az áruknak a legrövidebb, mert rendesen leg­gyorsabb s legolcsóbb uton való szállítását igénylik, miért is a bizottság a­z önálló üzletszabállyal össz­­hangzólag a törvénybe is oly intézkedéseket tart felveendőknek, melyek a vasutakat arra kötelezik, hogy az árut a feladó által kijelölt uton vitelezzék. A székelyhídi választókerület 48 as pártja, mint tegnap röviden említettük, f. hó 18-án tartotta meg értekezletét, melynek lefolyásáról a „Debre­­czen“ után adjuk a következő részleteket: Fráter Kálmán, mint a­ki a választók össze­hívását eszközölte, röviden vázolta ez értekezlet czélját, de hogy ezen értekezlet helyesen működ­hessék, indítványozza, hogy elnök, alelnök és két jegyző választassák. Ezen indítvány folytán elnökül Fráter Kálmán, alelnökké Kocsár Sándor, jegy­zőkké Péter Gábor és Kovács Gusztáv választottak. Konrád László hosszasabban fejtegeti azon álláspontot, melyet ezen értekezletnek el kellene foglalni. Ezután az értekezlet kimondja, hogy a „függetlenségi párt“ nevet felveszi, csatlakozni kívánván az e czímen egyesült közjogi ellenzékhez. Miután az értekezlet eképen nyilatkozott, elnök nyilvánítja, miszerint a székelyhídi választó­­kerületben a „függetlenségi párt“ megala­kulva van. Kovács Gusztáv azon indítványt terjeszti elő, miszerint a közjogi ellenzék érdekében mondja ki az értekezlet azt, hogy Magyarország semmi más nemzetnek, vagy országnak alá nem vetett szabad és független ország, a párt minden előtti feladatának azt tekinti tehát, hogy minden alkotmányos eszközzel oda hasson, hogy azon törvények, melyek hazánk említett függetlenségével ellentétben állanak, megszüntet­­tessenek, megszüntettessék ennélfogva a dele­gáczió intézménye, a közös minisztérium; azon tör­vényes intézkedések pedig, melyek biztosításunkra szükségesek,­­ létesittessenek, létesittessék ugyan­is az önálló magyar hadsereg, létesittessék pénz és kereskedelmi ügyünk függetlensége, létesittessék hazánk törvényes függetlenségének diplomácziai elismerése. Ezek szerint a székelyhídi választókerület azon választó polgárai, a kik az 1867-ik XII-ik törvényczikket hazánk állami érdekében megvál­toztatni óhajtják, az országos függetlenségi párt elveit vallván és tekintvén Magyarország egyedüli helyes politikai érzelmének, függetlenségi párti czimen testületté alakulnak, az országos párttal magukat solidaritásba helyezik s a legkö­zelebbi képviselőválasztásra oda fognak minden erél­lyel működni, hogy a kerület politikai érzelmét ily irányban fentartó és érvényesítő képviselője­löltet nyerhessenek. Ezután egy általános bizottság választatik, melynek tagjai: Mihályfalva: Szatmári Gábor, Bá­­thori Benő, Szentiványi Ferencz, Konrád László, Lovas Sándor. Er-Semlyén: Herpai Péter, Kardos Ferencz. Szt Miklós: Péter Gábor. Sz-Imre :Kocsis János. Erkeserü: Kovrik Artur, Sarkadi János. Ér- Adony: Pete Lajos. Álmosd: Ember József, Kiss Péter. K.-Kereki: Kocsár Mihály, Tóth Ferencz. Székelyhid: Pozsony József, Tóth Sándor, Ruszt József, Jók István, Körösi József. Köbölkút: Bónizs László, Kovács Gusztáv. Assszonyvásár: Daróczi Ferencz, Szabó Mihály, Csokaly Fényes Balázs. A követjelölt választás kérdése elhalasztatik a pünköst másodnapján tartandó értekezletig, s elnök felkéretik, hogy az akkorra összehívó felszólítást mielőbb küldje szét. A székelyhídi választókerület azon polgárai, kik az 1875-ik évi ápril 18-án meg­alakult függetlenségi­ párthoz tartoznak, felkéret­nek, miszerint az ezen választókerület székhelyén, Székelyhidon a fogadó éttermében 1875. évi május 17-én d. e. 10 órakor tartandó értekezleten, mely értekezletnek czélja leend a képviselőjelölt kitű­zése s egyéb indítványok tárgyalása, megjelenni szíveskedjenek. Kelt a párt megbízásából 1875. ápril 18. Fráter Kálmán, __________pártelnök. tőkét használnak mint mi — de kevesebb értelem­mel és kevesebb jó eszközökkel járulnak. Nem volna-e szégyen a magyar birtokosgaz­­dára nézve, ha terményei versenyképességét fél­tené most, midőn vasekével szánt,jó kaszákkal ka­szál s géppel csépeltett, féltené azon népektől, kik a faekéknek is csak legselejtesebb nemét ismerik, sarlózza vagy kézzel tépi s ökörrel és bivalyokkal tapostatja ki kalászaiból búzáját. Keressük tehát s vegyünk igénybe a vasúti vi­teldijak leszállításán kívül más utakat és eszközö­ket, melyek felett bőven rendelkezhetünk s nem kell féltenünk terményeink versenyképességét. Magyar püspöki értekezlet fog tar­tatni a jövő héten Budapesten — írja a „N. H.“ — a heczegprimás elnöklete alatt. Tárgyát nem is­merjük, de némely jelek után nem nehéz eltalál­nunk, hogy az összejövetel fő czélját a közelválasz­tások képezik. Minden jel oda mutat ugyanis, hogy a papság püspökeivel élén a közel­választások agi­­tatióban élénk részt kíván venni. Versenyképességünk a terménypia­­cz­okon. Nincs mit féltenünk a magyar nyerstermé­nyek versenyképességét a külföld és kivált Ausz­tria piac­ain, ha nem csupán a vasúti szállítás ked­vezményeiben keressük a versenyhez kellő erőt, 20—-­­ö millió után kell szállítási díjat fizetnünk; iparosainknak itthon jó keresetet adunk, a búza s rozs selejtes b­érlemé­nye pedig igen jó szolgálatot fog tenni háztartá­sunk és állattartásunk czéljaira. Vagy pedig ter­meljünk 5 mag helyett 10—15 magot egy hold föl­dön, mint termelnek p. o. Nyugoteurópa népei, kik felényi magot vetnek és 1 ,­2 annyi kalászt arat­nak s ime versenyképességünk ez után is megkét­szereződhetik. Különben is legalább 100 mértfölddel köze­lebb van Magyarország síkföldje Bécshez, Mün­chenhez és a Schweizhoz, mint Oroszország búza­termelő vidéke s ha a déli vasuttársulatnak tet­szik a bánságból egyenest viheti a kellő összeköt­tetések kiépítése után a magyar gabonát Schweicz főbb városaiba. De ezen előnyeink mellett, még több rend­beli segédforrásunk is van, melyek a vasúti egy harmad vagy egy negyed kvnyi kedvezményeket je­lentékenyen túlhaladhatják. Versenyképességünk kétszerte vagy épen tízszerte nagyobb leend, ha csekélyebb értékű és sulyoob terményeinket u. m. árpa, zab, tengeri stb. szép nemes lovak növelésére gazdasági állatok hizlalására stb. használjuk fel s mint húst, és pedig szépen elkészített, szárított tartható alakokban, vagy az Erdélyből Angliába küldött készletek szerint nyersen, aztán mint zsírt, mint bőrt stb. állati terményt küldjük a termény­­piaczokra. Ne is várjunk valami nagyszerű leengedése­ket a vasúti díjakból. Hiszen vasutaink nagyobb része most is ínségben szenved, államsegélyért esd, és amit egyik kezével a szállítóknak leenged,­ azt másik vagy harmadik t. i. a kormány kezével az adófizetők zsebéből kell kiszednie. Leengedéseket Magyarországra nézve csakis az osztrák állampálya és a déli vasúthálózat tehet a subventió terheinek emelése nélkül s utolsó do­log volna már az Magyarországra nézve, ha termé­nyeit csakis e két pálya kénye-kedve szerint ad­hatná, vagy nem adhatná el. Ne féljünk szomszédaink versenyképességé­től, ha az okszerű gazdálkodás elveit kellőleg ér­vényre emeljük s gazdászatunknak még az ipart is segélyére hívjuk. Sőt ínséges vasutainkra csak akkor fog jobb idő nyilani, amikor versenyző szomszédaink Ma­gyarország területén keresztül minél nagyobb mérvben fogják szállítani terményeiket; ha nem­csak Oroszország, de a Duna egész alvidéke ré­szint a mi Dunánkon, részint a mi vasutainkon ke­resztül viheti terményeit Ausztriába, Svájczba és Délnémetországba, vagy ha kell még odább is egész Angliáig, hol habár drágább utakon, de két hónappal hamarább megjelenhetünk a piaczokon mint az amerikaiak. S ez nagy előny, ha t. i. a szükség súlya épen eme hónapokra esik. Nem a vasúti V4 krajczárokon kellene tehát fejünket törni, hanem azon összeköttetéseken, me­lyek hazánkat kelet és délkelet népeinek megnyit­ják. Épen a tegnapi hírek mondják, hogy Konstan­tinápolyban a kormány ismét elejtette azon terve­ket, melyek a Balkán félsziget forgalmát hazánkba hozzák. Tessék megnézni a magyar vasúti hálózat ke­leti s délkeleti végpontjait: 5-6 helyen neki nem­nek a Kárpátoknak, a Bakidnek, az erdélyi hava­soknak — s ezzel végük. És így végük van a jöve­delmi utaknak, forrásoknak is, melyek közt bizo­nyára a nyerstermények lesznek legjelentékenyeb­bek, mert Románia, Szerbia, Bolgárország vagy Bosznia bizony nem sokkal áll gyor s ipar­ szempon­tokból magasabb lábon mint Oroszország s ha nyugat­­felé még az­ osztrák iparczikkeknek sincs ütjük, ugyan mit vihetnének ők most mást mint gazdasági terményeket, melyek előállításához ugyan kevés. A rozsnyói választókerületből Hámos Lajos hozzánk intézett terjedelmesebb levelében neheztelését fejezi ki afelett, hogy a bal­oldali párt elnöke késedelmezik a pártot gyűlésre összehívni. Reméljük, hogy e figyelmet érdemlő felszólalás után az illető elnök úr nem fog késni, engedni a jogos kívánatnak, hogy az ellenzék ki­fejezést adhasson politikai érzületének A n.­váradi 48-as párt folyó hó 18-án tartott gyűlésében a párt elnökévé Halász József, alelnökül Ember János és K­o­m­l­ó­s­s­y Pál, j­egyzőkké Hegyessy Márton, Csapó Kálmán és Erdélyi János, pénztárnokul Szarukán Ger­gely választattak meg. A gyűlés népes volt. A „Bi­har“ többi közt ezeket írja róla: „A „Fekete sas“ nagy termében, hol nemrég a fusió bajnokai ölelkeztek, mintegy 400 párttag jelent meg. Hatalmas ellenérv gyanánt szolgált ez inponzáns tömeg, és városunk értelmiségének füg­getlen részét, valamint a kereskedő s iparos osz­tályt magában egyesítő lelkes sereg azon alaptalan és kierőszakolt állítás ellenében, mintha az ország két nagy (! ?) pártjának“ fraternizálását — a pol­gárság lelkesedéssel fogadta volna. Nagyon csalódnak e jóhiszemű urak, — leg­alább nálunk igen. E százakra menő polgárság ha­talmas tiltakozása „az egyedül üdvözitőnek“ kihir­detett elasticus politika ellen, mely harmonikus összhangba akarja hozni, a­mi össze nem egyez­tethető. E derék csapat Bihar megye választó pol­­afegóaótc jártatott éllleúellen. — A „Debreczen“ 74-ik számában, úgy a „M. P.“ ban megjelent azon álhír, mintha a szathmárvárosi képviselő Kiss János visszalépett volna a kép­viselő jelöltségétől, alaptalan, mert a szathmá­­ri függetlenségi kör alapszabályai értel­mében közgyűlésileg maga tűzi ki jelöltjét, és a f. évi márczius 29-kén Kiss János képviselő által tar­tott beszámolás alkalmával továbbra is Kiss János személyéhez és magatartásához ragaszkodását nyil­vánította és az jegyzőkönyvileg be is iktattatott. A „Neue Freie Presse“ a leggorom­bább modorban szórja gyalázkodását ellenünk azon alkalomból, hogy közlekedési miniszterünk merész­kedett határozott hangon irt rendeletet kiadni a vasúti szolgálatoknál a magyar nyelv használása iránt! Hiába epeskedik bizony az osztrák sógor, a germanisatiónak csak nem maradunk örökké áldo­zatai. Ideje hogy érezzük s éreztessük is, hogy mi itthonn vagyunk! Országgyűlés. A képviselőház ülése ápril hó 21-én. Elnök: Ghyczy Kálmán. — Jegyzők Wächter, Huszár, Szeniczey. — A kormány ré­széről jelen vannak: Wenckheim, Széll, Szende, Péchy, Perczel, Simonyi, Trefort és Pejacsevich miniszterek Az ülés 10 órakor megnyittatván a múlt ülés­­könyve hitelesíttetik. Elnök bemutatja Pozsony megye feliratát a véderőről szóló törvény oda módosítása iránt, hogy a néptanítók a védkötelezettség alól tel­jesen felmentessenek. Gulner Gy­ emez interpellációt intézi a honvédelmi miniszterhez: Hajlandó-e a miniszter a katona-beszállásolás szabályozására vonatkozó törvényjavaslatot a legközelebbi időben előterjesz­teni, hogy az még a jelen országgyűlés folyama alatt tárgyalható, illetőleg törvényerőre emelhető, legyen?— Indokolja úgymond, ez interpellále időszerűségét azon körülmény is, hogy közbeszéd tárgya, hogy a jelen országgyűlés már a jövő hó közepén berekesztendő lesz és így, ha a törvényja­vaslat a legközelebbi napokban nem lesz a képvi­selőház elé terjesztve, könnyen megjósolható, — hogy még egy év múlva sem lehet törvényerőre emelni. — Közöltetni fog a miniszterrel. Majoros I. a következő inter­pellációt intézi a keresk. miniszterhez: Van-e tudomása ar­ról, hogy az országos központi főposta-igazgatói állomás, — eléggé nem indokolt okból a nyugal­­mazás által — üresedésbe hozatván, és most egy egészen idegen külföldi származású egyénnel szán­­dékoltatik az betölteni ? — Tudomást szerezve a miniszter úr magának e dologban, szándékozik-e azt megakadályozni, és amaz állomást egy a kívá­nalomnak megfelelő, de mindenesetre hazafival be­tölteni ? — Közöltetni fog. Miletics Sz­ eme törvényjavaslatot adja be : Törvényjavaslat az 1868-ik évi 38-ik t. czikknek a bekebelezett volt magy. határőrvidékre leendő kiterjesztése tárgyában. — Az 1873-ik évi 27. t. czikknek 2. §-a lit. b) és 25. §§-ai követke­zőleg módosíttatnak: 1. §. A népiskolai közoktatás­ról szóló 1868-ki 38-ik t. czikknek hatálya kiter­jesztetik az 1873. évi 27-ik törvényczikkel Magyar­­országhoz kebelezett volt határőrvidékre is. — 2. §. A volt magy. határőrvidék azon felekezeti nép­iskolái, a melyek az 1871. évi junius hó 8-án kelt határőrvidéki iskolai szabályrendelet, illetőleg az 1873. évi 27. törv. czikk beczikkelye att#­követi

Next