Egyetértés és Magyar Ujság, 1875. április (1. évfolyam, 2-27. szám)
1875-04-22 / 20. szám
IX. évfolyam. Előfizetési dij: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva . 20.. 10.— Egy évre . , Félévre . . Negyedévre. Egy hóra 1.H0 Egy szám S krajczár. Hirdetési dij: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többször 10 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 30 kr. Nyilttér: Öt hasábos sor 80 krajczár. 20. szám. Csütörtök, 1875. április 22. Szerkesztői iroda: Budapesten IV. megyeháztér 9. sz. hova a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. — A küldemények csak bélmentesen fogadtatnak el, Kéziratok csak rendkívüli esetben küldetnek Kiadó-Hivatal, Budapest, IV., Megyeháztér 9. sz. V.didner F. nyomdájában. Előfizetési feltételek az „EGYETÉRTÉS ÉS MAGYAR UJSÁG“-ra. April—juni évnegyedre . . . 5 frt. — kr. April—szeptember félévre . . 10 frt. — kr. April — deczember 3 negyedre . 15 frt. — kr. April—május két hóra ... 3 frt. 60 kr. Egy hóra...............................1 frt. 80 kr. Az előfizetési pénzek s utalványok az »Egyetértés és Magyar Újság“ kiadóhivatalának Wodiauer nyomda, megyeháztér 9. szám alatt küldendők. mr Egyszersmind azon t. előfizetők kik a negyed évre 4 frtot küldöttek be, tisztelettel kéretnek fel méltóztassanak az 1 forint pótlékot posta utján beküldeni. Kert Budapest, márczius 30. Budapest, ápr. 21. A kormány legújabb vívmánya az igazságszolgáltatás terén, büszkékké teheti Magyarország ellenségeit, kik, sokszor a legigazságtalanabbul, barbárnak merték keresztelni nemzetünket. Az a „szabadelvű“ czég valóban a mivelődés előhaladása egyik legerősebb jelzőjéül mutatta be magát, midőn a bírói önállóság és függetlenség elleni gyászos harczot megkezdte. Úgy látszik, hogy a kormány az önállóságnak és függetlenségnek nemcsak a politikai, hanem az igazságszolgáltatási téren is ellenségéül szegődött. Csak ott pártolja az önállóságot és függetlenséget, ahol azt az ő befolyása alatt az önkénnyel azonosíthatónak véli. Valóban, szépen egyezik a bírói önállóság elleni harcz és a miniszteri mindenhatóságra törekvés. Míg a kormány a bírói állást ingataggá, a bírákat alázatos szolgákká, páriákká törekszik tenni, addig a maga hatalmát a legszélesebb körben, egész az önkény határáig és az alkotmányosság végső szélén túl is kiterjeszteni igyekszik. Napról napra egész halmaz panasz merül fel a magyar igaszságszote által, úgy a külföldi mint hazai sajtóban. S midőn a ránk áradó kárhoztatások ellen nemzeti létünket akarván védni a kültámadásokkal szemben — felszólaltunk is, — éreznünk kellett, hogy sok igazság van az e téren ellenünk indított támadásokban. S íme, a kormány — mely még egyébben nem is mutatott tevékenységet, csak előde munkálatainak törekvéseivel bíbelődött — első fényes tettéül azt mutatja fel, hogy az igazságszolgáltatás iránt még fenálló nemi bizalom leggyöngébb szállait is összetépi. Egy nevezetes államférfinak igaza volt, midőn azt mondta, hogy, habár egy nemzet politikai alkotmánya nem bír is egészen az alkotmányos szabadság biztosítékaival ,ha mégis jó igazságszolgáltatása van, a nemzeti jólét alapját meg bírja védeni, s előkészítheti a szebb jövendőt. A mi kormányunk ellenkező nézetben van. Mert a nemzeti önállóság biztosítékait is feladta ; a mellett a csak gyenge bizalomnak örvendett igazságszolgáltatás terén is hátrafelé tántorgott. Már az 1848-ik évi 39-ik törvényczikk kimondta elvileg a bírák elmozdithatlanságát. S az 1871. 32-ik törvényczikk kilátásba tette, hogy két év múlva, azaz: legfeljebb 1874-ben a bíróságok szervezete, s létszáma véglegesen állandósittatni fog. Az előbbi kormány — elég hibásan — nem tett eleget a törvényhozás akaratának. De legalább az idézett törvényben lefektetett elvet sem tette tönkre. E dicsőség az új kormányra várt. A kormány nem elégszik meg azzal, hogy az elmozdítltatás, áthelyezés és a törvényszékek számának leszállítását a törvényhozásnak ajánlatba hozza, hanem e fontos jogot magára ruháztatja, hogy hatalmát és befolyását túl a renden növelje, s a bírák egyéni önállóságát saját akarata szeszélyeinek rendelje alá. Valóban a „szabadelvű“ párti többség keveset gondol a nemzeti jogokkal, midőn a programmtalan kormány játszi kényére bízza az igazságszolgáltatás közegei feletti rendelkezést. Veszélyes dolog átalában a kormány hatalmának határtalanul kiterjesztése; annál veszélyesebb ez jelen kormányunknál, mely programmtalanságánál fogva is, semmi biztosítékot sem szolgáltathat a nemzetnek, jövő eljárására nézve. Azt hisszük, hogy a törvényhozás ama téves lépése, miszerint ily fontos ügyben, ahelyett, hogy a törvényszékek létszámára, a székhelyeire, úgy a bírói létszámra nézve indokolt előterjesztést követelt volna, — a kormányt a mindenhatóság palládiumával ajándékozta meg, — keservesen megboszulandja magát. Igaza van Stuart Millnak, midőn átalában azt mondja, hogy: „a kormány beavatkozását korlátozni szükséges; minden új működési ágazat, mely a kormány cselekvési körét tágítja, a kormánynak csak az emberi vágyakra és félelemre gyakorolt befolyását növeli.“ Igaz ez a fentit tárgyra alkalmazva is. Biráink nagy része, és pedig a jobb erők, bizonyosan igyekezni fognak, szabadulni az ingatag helyzetből, melyben folyvást a kormány bamokles kardja függ fejek felett. Azok, kik jobb állást nem kapnak, maradnak, de a bírói önállóság drága kincsét nélkülözniük kell, mert különben a mindenható minisztérium önkényének lehetnek martalékaivá. S mivé lett amúgy is gyarló igazságszolgáltatásunk bírói önérzet nélkül ? S vajon a bírói felelősségi törvény is nem lesz-e csupán gyermekjáték, melyre már készítésekor rányomtatta mestere a „töredékenység“ jellegét. De hiszen a kormány azt mondja, hogy e rendszabályt csak kényszerűségből pénzügyi tekintetből lépteti életbe. Megjegyezve, hogy az ily nyilatkozat önálló kormány szájába nem is volna illő, — tagadnunk kell, hogy a rendszabály pénzügyi tekintetben is jó eredményt szülhetne. Igaz, hogy a törvényszékek számának apasztása, a kiadások apasztásával jár. De arra, hogy e terv keresztülvitessék, mi szükség van a bírói önállóság megingatására ? — Mely cselekmény a polgárok életére és vagyonára nézve, átalában pedig hitelünket illetőleg számtalanszor károsabb következményeket vonand maga után, mint amennyit a törvényszékek számának apasztása eredményezhet. Nem is igazságszolgáltatási, hanem politikai rendszabály ez! Jönnek a választások. A birói személyzetet függővé s szolgálatkészekké kell tenni a képviselőválasztások idejére. S midőn a birói személyzet állását kénytelen félteni, vagy a hatalomhoz szegődik, vagy semlegesen viseli magát. A politikának tehát feláldozunk mindent még az igazságszolgáltatás legdrágább érdekeit is, pedig el van ismerve, hogy az igazság az államok alapkövét képezi. Azok, kik oly nagy dolgokat vártak az új kormánytól, most láthatják a kezdeményezést Iv^uiu an luiuruiu, si cream uperos. A képviselőház egyesült pénzügyi és vasúti bizottsága ma esti ülésében veszi tárgyalás alá a keleti vasút ügyében működő albizottság újabb jelentését, melynek főbb pontjai a „P. N.“ szerint a következők: A jelentés 53 lapra terjed és így, kisebb terjedelmű, mint az albizottság előbbi munkálata. A bevezetésben az albizottság idézi a képv. háznak ezen ügy megvizsgálására vonatkozó határozatát és a maga hivatását úgy definiálja, „hogy a vizsgálat folyamán bebizonyult tényeket constatálja, hogy igy a képv. ház a vizsgálatban felhozott anyaghoz képest a szükséges intézkedéseket megtehesse.“ Ennek megfelelőleg a bizottság ezúttal tartózkodik minden indítványtól, és egyedül a tényállás rövid előadására szorítkozik. Elmondja a keleti vasút ismert történetét, recapitulálja a párisi szerződés, s egyéb a vasút körében történtek eredetét és azután felállítja a tudvalevő hat kérdést. Az első kérdésre : Megvolt-e a keleti vasútnál a kiépítéshez megkívántató dotatió — a bizottság azt feleli, hogy itt ha egyátalában még lehetséges, csak alapos, pártatlan, szakértői helyszíni felvétel és viszgálat adhatna kellő tájékozást. — A második kérdésre, hogy elfogadhatólag történt-e a papírok értékesítése, a bizottság azt feleli, hogy ezen kérdésre csak akkor lehetne teljes meggyőződéssel válaszolni, ha tudva volna azon egész összeg, mely az értékesített papírokból tényleg befolyt, ha tudva volna továbbá számszerű, azon ágló különbözetből eredt összeg, mely állítólag nem könyveztetett, ha végre tudva volnának a bank pénztárába befizetett tőkék után járó kamatok, melyek állítólag szintén nem könyveztettek a társaság javára. A 3. 4. és 5. kérdésekre, melyek a munka végrehajtására, a kiutalványozásokra és az igazgatótanács eljárására vonatkoznak, a bizottság több rendbeli kifogásokat tesz. A hatodik kérdésre, hogy terheli-e valami nehezítő körülmény a kormánybiztosok eljárását : a bizottság azt mondja, hogy igen kevés az, ami e tekintetben a vizsgálat eredménye gyanánt felmutatható. A bizottságnak úgy látszik, hogy a kormány a biztos által gyakorlandó ellenőrzésre nem helyezett nagy súlyt. A bizottság elmondja, hogy ez ügyben a részvényesek részéről minő kérvények érkeztek hozzá és kijelenti, hogy a részvényesek sorsa figyelmet érdemel, kivált miután az 1874.1. tvezikk által a másodsorozatu kötvények érvényessége el van ismerve és igy azon kamat, mely törvény szerint a részvények birtokosait illette volna meg, most már a másodsorozatu kötvények kamatainak fizetésére tétetett át. A jelentés vége igy hangzik: „Ezekben összpontosul az együttes bizottság részéről a képv. ház határozatának korlátai közt foganatosított vizsgálat eredménye, mit is, hogy a képv. ház, határozatához képest, a netán szükséges intézkedéseket megtehesse, a mellékletekkel együtt ezennel tiszteletteljesen bemutat.“ A dolog vége előreláthatólag az lesz, hogy az ez ügyre vonatkozó okmányok megfelelő eljárás végett a kormányhoz fognak áttétetni. A bizottság ma délután tartott együttes ülésében elnök Csengery Antal először is a bizottság tagjait arra hívta fel, hogy a keleti vasút iránt beadott jelentést felolvasottnak vévén, kiki a tárgyak sorozata szerint tenné meg észrevételeit. E szerint áttekintetvén a jelentés, midőn a keleti vasúttársaság keletkezésére került a sor, Wahrmann ki akarta hagyatni a jelentés azon tételét, hogy szemben hazánk törvényeivel ezen keletkezés szabálytalan volt, mely állítás jogosultságát el nem ismerheti, miután az 1870. évről idézett 18. Az „Abauj-Kassai Közlöny“ írja: uui nTintegy ircgY vtjaevi. no iöau ertekezletre jitt össze, melyen a május 2-iki gyűlés körüli teendők tárgyaltattak. Az értekezlet egyhangúlag kimonda, hogy marad ezután is közjogi ellenzék s helyeslő tudomásul vette a gyűlés tárgyában eddig tett intézkedést. Ezután elhatározta, hogy a Pestről érkezendő országgyűlési képviselőket, május hó 1-én az indóháznál küldöttségileg fogja fogadni. Majd szóba jött a vendégeknek magánházakhoz történendő elhelyezése, s bár külvárosi polgártársaink a legnagyobb kézséggel vállalkoztak vendégek elfogadására, mindazáltal — nehogy esetleg, ha vendégeink nagyobb számmal érkeznének, egy másik elvtársunk szállás nélkül maradjon — kimondatott, hogy a magánházakhoz való elszállásolás mellőztetik ugyan, de egyeseknek szives ajánlata köszönettel fog vétetni. (Ily ajánlatok már is téteztek szerkesztőségünknél, nevezetesen Schifbeck Mátyás barátunk négy szobát ajánlott fel az orsz. képviselők számára, Bulyi Dezső és többen szintén tettek ajánlatot) Határoztatott továbbá, hogy május 1-én a Léderer szálloda nagytermében értekezlet, ezután a Schalkháznál ismerkedési estély fog tartatni. A gyűlés május 2-án d. e. 10 órakor veszi kezdetét a polgári kör és esetleg a nagy kaszinó termében. A gyűlést társas ebéd zárja be, mely Léderernél fog megtartatni, s melyen nem elvtársak is szívesen fognak láttatni. Az országgyűlési 48-as pártot gyűlésünkön K. Baldácsi Antal és Szederkényi Nándor fogják képviselni; a függetlenségi párttól hivatalos értesítést még nem kaptunk, de magánértesülés szerint Simonyi Ernő, Mocsáry Lajos, Helfy Ignácz, Orbán Balázs és Csávolszky Lajos szándékoznak jönni. Hogy a gyűlésen mily indítványok kerülnek tárgyalás alá, azt az értekezlet fogja megállapítani; eddigelé csak öt pontból álló indítványról van tudomásunk, melyet Timkó József és társai fognak elfogadás végett benyújtani. Végül a városunkban netalán egészen ismeretlen elvtársainknak tudomásukra hozzuk, hogy megszállásul Schifbeck, Lederer, Schalkház és az Európa czimü vendégfogadókat ajánljuk. t. ez. minden újabb vasútnál tettleg mellőztetett. Hosszabb vita után elfogadtatott azon módosítás, hogy minden hosszabb indokolás nélkül mondassák ki azon tény, hogy a keletivasut csak azon módon keletkezett, mint a melyen az akkori időbeni vasúttársaságok alakultak. Ily némely több rendbeli észrevételek után úgymint a részvényesekre vonatkozó résznek újabb szövegezése s a jelentésnek végleges hitelesítése a pénteken tartandó ülésre halasztatott. A kereskedelmi kódex tervezetének átvizsgálására kiküldött bizottságnak tegnap a ház elé terjesztett, s szombaton tárgyalandó jelentése előadta s indokolja azon érdemleges módosításokat, melyeket a tervezeten indítványoz a bizottság. E módosítások elseje részvénytársaságoknál a kisebbségek védelmét czélzó intézkedésekre vonatkozik. A bizottság nézete szerint ugyanis a tervezet 175-ik §-ának azon intézkedése, mely szerint az alaptőke tizedrészét képviselő részvényes vagy részvényesek a társasági üzérkedés megvizsgálását bizonyos feltételek alatt bármikor követelhetik, föntartandó ugyan, de fölveendő az ily vizsgálat elrendelésének föltételei közé az is hogy a vizsgálatot követelő részvényes vagy részvényesek részvényeik letételére köteleztessenek s a letett részvények a vizsgálat befejezéséig a törvényszék által visszatartassanak. A módosítások másodika a külföldi részvénytársaságok itteni működésének feltételeinél indítványoztatik. A bizottság t. i. a külállamokkal kötött szerződések sérthetlenségére való tekintetnek vél kötelességszerűleg megfelelni, midőn a javaslat határozmányait azzal indítványozza megtoldatni, hogy azon esetekben, melyekben az engedély megadása fönálló államszerződések szerint a minisztériumot illeti, ez szintén a javaslatba hozott törvény értelmében intézkedik. A harmadik s utolsó érdemleges módosítvány a hitelezési ügyletre vonatkozik. Az ezt illető intézkedéseknél ugyanis a bizottság szükségesnek látta tekintetbe venni azon körülményt, miszerint a vasutak saját pénzügyi érdeküknél fogva azon vannak, hogy a vitelezett áru nem a létező legrövidebb uton, hanem azon irányban viteleztessék, melyben az áru leghosszabb utat tesz az átvevő vasút saját pályáján. Ez eljárás a kereskedelmi forgalom érdekeivel ellenkezhetik, mivel ezek az áruknak a legrövidebb, mert rendesen leggyorsabb s legolcsóbb uton való szállítását igénylik, miért is a bizottság az önálló üzletszabállyal összhangzólag a törvénybe is oly intézkedéseket tart felveendőknek, melyek a vasutakat arra kötelezik, hogy az árut a feladó által kijelölt uton vitelezzék. A székelyhídi választókerület 48 as pártja, mint tegnap röviden említettük, f. hó 18-án tartotta meg értekezletét, melynek lefolyásáról a „Debreczen“ után adjuk a következő részleteket: Fráter Kálmán, mint aki a választók összehívását eszközölte, röviden vázolta ez értekezlet czélját, de hogy ezen értekezlet helyesen működhessék, indítványozza, hogy elnök, alelnök és két jegyző választassák. Ezen indítvány folytán elnökül Fráter Kálmán, alelnökké Kocsár Sándor, jegyzőkké Péter Gábor és Kovács Gusztáv választottak. Konrád László hosszasabban fejtegeti azon álláspontot, melyet ezen értekezletnek el kellene foglalni. Ezután az értekezlet kimondja, hogy a „függetlenségi párt“ nevet felveszi, csatlakozni kívánván az e czímen egyesült közjogi ellenzékhez. Miután az értekezlet eképen nyilatkozott, elnök nyilvánítja, miszerint a székelyhídi választókerületben a „függetlenségi párt“ megalakulva van. Kovács Gusztáv azon indítványt terjeszti elő, miszerint a közjogi ellenzék érdekében mondja ki az értekezlet azt, hogy Magyarország semmi más nemzetnek, vagy országnak alá nem vetett szabad és független ország, a párt minden előtti feladatának azt tekinti tehát, hogy minden alkotmányos eszközzel oda hasson, hogy azon törvények, melyek hazánk említett függetlenségével ellentétben állanak, megszüntettessenek, megszüntettessék ennélfogva a delegáczió intézménye, a közös minisztérium; azon törvényes intézkedések pedig, melyek biztosításunkra szükségesek, létesittessenek, létesittessék ugyanis az önálló magyar hadsereg, létesittessék pénz és kereskedelmi ügyünk függetlensége, létesittessék hazánk törvényes függetlenségének diplomácziai elismerése. Ezek szerint a székelyhídi választókerület azon választó polgárai, a kik az 1867-ik XII-ik törvényczikket hazánk állami érdekében megváltoztatni óhajtják, az országos függetlenségi párt elveit vallván és tekintvén Magyarország egyedüli helyes politikai érzelmének, függetlenségi párti czimen testületté alakulnak, az országos párttal magukat solidaritásba helyezik s a legközelebbi képviselőválasztásra oda fognak minden eréllyel működni, hogy a kerület politikai érzelmét ily irányban fentartó és érvényesítő képviselőjelöltet nyerhessenek. Ezután egy általános bizottság választatik, melynek tagjai: Mihályfalva: Szatmári Gábor, Báthori Benő, Szentiványi Ferencz, Konrád László, Lovas Sándor. Er-Semlyén: Herpai Péter, Kardos Ferencz. Szt Miklós: Péter Gábor. Sz-Imre :Kocsis János. Erkeserü: Kovrik Artur, Sarkadi János. Ér- Adony: Pete Lajos. Álmosd: Ember József, Kiss Péter. K.-Kereki: Kocsár Mihály, Tóth Ferencz. Székelyhid: Pozsony József, Tóth Sándor, Ruszt József, Jók István, Körösi József. Köbölkút: Bónizs László, Kovács Gusztáv. Assszonyvásár: Daróczi Ferencz, Szabó Mihály, Csokaly Fényes Balázs. A követjelölt választás kérdése elhalasztatik a pünköst másodnapján tartandó értekezletig, s elnök felkéretik, hogy az akkorra összehívó felszólítást mielőbb küldje szét. A székelyhídi választókerület azon polgárai, kik az 1875-ik évi ápril 18-án megalakult függetlenségi párthoz tartoznak, felkéretnek, miszerint az ezen választókerület székhelyén, Székelyhidon a fogadó éttermében 1875. évi május 17-én d. e. 10 órakor tartandó értekezleten, mely értekezletnek czélja leend a képviselőjelölt kitűzése s egyéb indítványok tárgyalása, megjelenni szíveskedjenek. Kelt a párt megbízásából 1875. ápril 18. Fráter Kálmán, __________pártelnök. tőkét használnak mint mi — de kevesebb értelemmel és kevesebb jó eszközökkel járulnak. Nem volna-e szégyen a magyar birtokosgazdára nézve, ha terményei versenyképességét féltené most, midőn vasekével szánt,jó kaszákkal kaszál s géppel csépeltett, féltené azon népektől, kik a faekéknek is csak legselejtesebb nemét ismerik, sarlózza vagy kézzel tépi s ökörrel és bivalyokkal tapostatja ki kalászaiból búzáját. Keressük tehát s vegyünk igénybe a vasúti viteldijak leszállításán kívül más utakat és eszközöket, melyek felett bőven rendelkezhetünk s nem kell féltenünk terményeink versenyképességét. Magyar püspöki értekezlet fog tartatni a jövő héten Budapesten — írja a „N. H.“ — a heczegprimás elnöklete alatt. Tárgyát nem ismerjük, de némely jelek után nem nehéz eltalálnunk, hogy az összejövetel fő czélját a közelválasztások képezik. Minden jel oda mutat ugyanis, hogy a papság püspökeivel élén a közelválasztások agitatióban élénk részt kíván venni. Versenyképességünk a terménypiaczokon. Nincs mit féltenünk a magyar nyerstermények versenyképességét a külföld és kivált Ausztria piacain, ha nem csupán a vasúti szállítás kedvezményeiben keressük a versenyhez kellő erőt, 20—-ö millió után kell szállítási díjat fizetnünk; iparosainknak itthon jó keresetet adunk, a búza s rozs selejtes bérleménye pedig igen jó szolgálatot fog tenni háztartásunk és állattartásunk czéljaira. Vagy pedig termeljünk 5 mag helyett 10—15 magot egy hold földön, mint termelnek p. o. Nyugoteurópa népei, kik felényi magot vetnek és 1 ,2 annyi kalászt aratnak s ime versenyképességünk ez után is megkétszereződhetik. Különben is legalább 100 mértfölddel közelebb van Magyarország síkföldje Bécshez, Münchenhez és a Schweizhoz, mint Oroszország búzatermelő vidéke s ha a déli vasuttársulatnak tetszik a bánságból egyenest viheti a kellő összeköttetések kiépítése után a magyar gabonát Schweicz főbb városaiba. De ezen előnyeink mellett, még több rendbeli segédforrásunk is van, melyek a vasúti egy harmad vagy egy negyed kvnyi kedvezményeket jelentékenyen túlhaladhatják. Versenyképességünk kétszerte vagy épen tízszerte nagyobb leend, ha csekélyebb értékű és sulyoob terményeinket u. m. árpa, zab, tengeri stb. szép nemes lovak növelésére gazdasági állatok hizlalására stb. használjuk fel s mint húst, és pedig szépen elkészített, szárított tartható alakokban, vagy az Erdélyből Angliába küldött készletek szerint nyersen, aztán mint zsírt, mint bőrt stb. állati terményt küldjük a terménypiaczokra. Ne is várjunk valami nagyszerű leengedéseket a vasúti díjakból. Hiszen vasutaink nagyobb része most is ínségben szenved, államsegélyért esd, és amit egyik kezével a szállítóknak leenged, azt másik vagy harmadik t. i. a kormány kezével az adófizetők zsebéből kell kiszednie. Leengedéseket Magyarországra nézve csakis az osztrák állampálya és a déli vasúthálózat tehet a subventió terheinek emelése nélkül s utolsó dolog volna már az Magyarországra nézve, ha terményeit csakis e két pálya kénye-kedve szerint adhatná, vagy nem adhatná el. Ne féljünk szomszédaink versenyképességétől, ha az okszerű gazdálkodás elveit kellőleg érvényre emeljük s gazdászatunknak még az ipart is segélyére hívjuk. Sőt ínséges vasutainkra csak akkor fog jobb idő nyilani, amikor versenyző szomszédaink Magyarország területén keresztül minél nagyobb mérvben fogják szállítani terményeiket; ha nemcsak Oroszország, de a Duna egész alvidéke részint a mi Dunánkon, részint a mi vasutainkon keresztül viheti terményeit Ausztriába, Svájczba és Délnémetországba, vagy ha kell még odább is egész Angliáig, hol habár drágább utakon, de két hónappal hamarább megjelenhetünk a piaczokon mint az amerikaiak. S ez nagy előny, ha t. i. a szükség súlya épen eme hónapokra esik. Nem a vasúti V4 krajczárokon kellene tehát fejünket törni, hanem azon összeköttetéseken, melyek hazánkat kelet és délkelet népeinek megnyitják. Épen a tegnapi hírek mondják, hogy Konstantinápolyban a kormány ismét elejtette azon terveket, melyek a Balkán félsziget forgalmát hazánkba hozzák. Tessék megnézni a magyar vasúti hálózat keleti s délkeleti végpontjait: 5-6 helyen neki nemnek a Kárpátoknak, a Bakidnek, az erdélyi havasoknak — s ezzel végük. És így végük van a jövedelmi utaknak, forrásoknak is, melyek közt bizonyára a nyerstermények lesznek legjelentékenyebbek, mert Románia, Szerbia, Bolgárország vagy Bosznia bizony nem sokkal áll gyor s ipar szempontokból magasabb lábon mint Oroszország s ha nyugatfelé még az osztrák iparczikkeknek sincs ütjük, ugyan mit vihetnének ők most mást mint gazdasági terményeket, melyek előállításához ugyan kevés. A rozsnyói választókerületből Hámos Lajos hozzánk intézett terjedelmesebb levelében neheztelését fejezi ki afelett, hogy a baloldali párt elnöke késedelmezik a pártot gyűlésre összehívni. Reméljük, hogy e figyelmet érdemlő felszólalás után az illető elnök úr nem fog késni, engedni a jogos kívánatnak, hogy az ellenzék kifejezést adhasson politikai érzületének A n.váradi 48-as párt folyó hó 18-án tartott gyűlésében a párt elnökévé Halász József, alelnökül Ember János és Komlóssy Pál, jegyzőkké Hegyessy Márton, Csapó Kálmán és Erdélyi János, pénztárnokul Szarukán Gergely választattak meg. A gyűlés népes volt. A „Bihar“ többi közt ezeket írja róla: „A „Fekete sas“ nagy termében, hol nemrég a fusió bajnokai ölelkeztek, mintegy 400 párttag jelent meg. Hatalmas ellenérv gyanánt szolgált ez inponzáns tömeg, és városunk értelmiségének független részét, valamint a kereskedő s iparos osztályt magában egyesítő lelkes sereg azon alaptalan és kierőszakolt állítás ellenében, mintha az ország két nagy (! ?) pártjának“ fraternizálását — a polgárság lelkesedéssel fogadta volna. Nagyon csalódnak e jóhiszemű urak, — legalább nálunk igen. E százakra menő polgárság hatalmas tiltakozása „az egyedül üdvözitőnek“ kihirdetett elasticus politika ellen, mely harmonikus összhangba akarja hozni, ami össze nem egyeztethető. E derék csapat Bihar megye választó polafegóaótc jártatott éllleúellen. — A „Debreczen“ 74-ik számában, úgy a „M. P.“ ban megjelent azon álhír, mintha a szathmárvárosi képviselő Kiss János visszalépett volna a képviselő jelöltségétől, alaptalan, mert a szathmári függetlenségi kör alapszabályai értelmében közgyűlésileg maga tűzi ki jelöltjét, és a f. évi márczius 29-kén Kiss János képviselő által tartott beszámolás alkalmával továbbra is Kiss János személyéhez és magatartásához ragaszkodását nyilvánította és az jegyzőkönyvileg be is iktattatott. A „Neue Freie Presse“ a leggorombább modorban szórja gyalázkodását ellenünk azon alkalomból, hogy közlekedési miniszterünk merészkedett határozott hangon irt rendeletet kiadni a vasúti szolgálatoknál a magyar nyelv használása iránt! Hiába epeskedik bizony az osztrák sógor, a germanisatiónak csak nem maradunk örökké áldozatai. Ideje hogy érezzük s éreztessük is, hogy mi itthonn vagyunk! Országgyűlés. A képviselőház ülése ápril hó 21-én. Elnök: Ghyczy Kálmán. — Jegyzők Wächter, Huszár, Szeniczey. — A kormány részéről jelen vannak: Wenckheim, Széll, Szende, Péchy, Perczel, Simonyi, Trefort és Pejacsevich miniszterek Az ülés 10 órakor megnyittatván a múlt üléskönyve hitelesíttetik. Elnök bemutatja Pozsony megye feliratát a véderőről szóló törvény oda módosítása iránt, hogy a néptanítók a védkötelezettség alól teljesen felmentessenek. Gulner Gy emez interpellációt intézi a honvédelmi miniszterhez: Hajlandó-e a miniszter a katona-beszállásolás szabályozására vonatkozó törvényjavaslatot a legközelebbi időben előterjeszteni, hogy az még a jelen országgyűlés folyama alatt tárgyalható, illetőleg törvényerőre emelhető, legyen?— Indokolja úgymond, ez interpellále időszerűségét azon körülmény is, hogy közbeszéd tárgya, hogy a jelen országgyűlés már a jövő hó közepén berekesztendő lesz és így, ha a törvényjavaslat a legközelebbi napokban nem lesz a képviselőház elé terjesztve, könnyen megjósolható, — hogy még egy év múlva sem lehet törvényerőre emelni. — Közöltetni fog a miniszterrel. Majoros I. a következő interpellációt intézi a keresk. miniszterhez: Van-e tudomása arról, hogy az országos központi főposta-igazgatói állomás, — eléggé nem indokolt okból a nyugalmazás által — üresedésbe hozatván, és most egy egészen idegen külföldi származású egyénnel szándékoltatik az betölteni ? — Tudomást szerezve a miniszter úr magának e dologban, szándékozik-e azt megakadályozni, és amaz állomást egy a kívánalomnak megfelelő, de mindenesetre hazafival betölteni ? — Közöltetni fog. Miletics Sz eme törvényjavaslatot adja be : Törvényjavaslat az 1868-ik évi 38-ik t. czikknek a bekebelezett volt magy. határőrvidékre leendő kiterjesztése tárgyában. — Az 1873-ik évi 27. t. czikknek 2. §-a lit. b) és 25. §§-ai következőleg módosíttatnak: 1. §. A népiskolai közoktatásról szóló 1868-ki 38-ik t. czikknek hatálya kiterjesztetik az 1873. évi 27-ik törvényczikkel Magyarországhoz kebelezett volt határőrvidékre is. — 2. §. A volt magy. határőrvidék azon felekezeti népiskolái, a melyek az 1871. évi junius hó 8-án kelt határőrvidéki iskolai szabályrendelet, illetőleg az 1873. évi 27. törv. czikk beczikkelye att#követi