Egyetértés és Magyar Ujság, 1875. június (1. évfolyam, 51-75. szám)

1875-06-10 / 59. szám

IX. évfolyam. Előfizetési dij: Vidékre postán vagy hely­­ben házhoz hordva Egy évre. . . . 20. — Félévre .... 10. — Negyedévre. 5. — Egy hóra . . . 1.80 Egy szám 3 krajczár. Hirdetési dij: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetés« 12 kr. többször 10 kr. Bélyegdij minden hidar­­télért külön 30 kr. Nyílttéri Öt hasábos sor 30 krajczár. 59. szám. Csütörtök, 1875. junius 10. Szerkesztői iroda: Budapesten IF. megyeháztól* 9. sz. hova a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. — A küldemé­nyek csak bérmentesen fo­gadtatnak el. Kéziratok csak rend­kívüli esetben küldetnek vissza. Kiadó­ Hivatal: Budapest, IV., Megyeház­­tér 9. sz. Wodii­er F. nyomdájában . Előfizetési feltételek az „EGYETÉRTÉS és MAGYAR DJSÁG“-ra. April —juni évnegyedre ... 5 frt. — kr. April—szeptember félévre . . 10 frt. — kr. April—deczember 3 negyedre . 15 frt. — kr. April—május két bóra ... 3 frt. 60 kr. Egy hóra...................................1 frt. 80 kr. Az előfizetési pénzek s utalványok az „ Egyetértés és Magyar Újság“ kiadóhivata­lának Wodianer nyomda, megyeh­áztér 9. szám alatt küldendők. Azon t. sz. előfizetőinket, kiknek előfi­zetése e hó végével lejárt, — tisztelettel felkérjük előfizetésük mielőbb megújítására hogy a lap szétküldésében fenakadás ne történjék. WBF Egyszersmind azon t. előfizetők kik a negyed évre 4 frtot küldöttek be, tisz­telettel kéretnek fel méltóztassanak az 1 fo­rint pótlékot posta utján beküldeni. Kelt Budapest, márczius 30. Budapest, junius 9. Az osztrák-magy­ar monarchia külügymi­nisztere, gróf Andrássy Gyula nem igen pa­naszkodhatok, hogy dicséretekkel ne volna elké­nyeztetve. Érdemen felül dicsérik-e a gróf urat, azt nem akarjuk az aranymérleg próbá­jára tenni. A­mit e rovatban egyszerűen hí­­zelgés és kegylesés vétkez, azt annál ártatla­nabbnak lehet tartanunk, minél inkább ad a gróf maga arra okot. Ha ő szereti a hízel­gést és gondoskodik is róla, leginkább van is a helyzetben, hogy a hízelgésnek értékét mél­tányolja. De igaz és őszinte dicséretre tart­hatna számot azért, ha nem minden reáhalmo­zott dicséretre ad valóban is okot. Mert a gróf ur több ízben részesül oly tárgyuknál és szár­mazásuknál fogva gyanús dicséretekben is, me­lyek politikájának helyességét inkább teszik kétségessé, mint száz heves megtámadás; di­cséretekben, melyek mindenesetre jogosulttá teszik a megtámadásokat is. Ilyenek voltak a bécsi centralista lapok magasztalásai a fele­letért, melyet az osztrák védvámpárt küldött­ségének adott. És ilyen a német officiosus sajtó tömjéne azért, hogy Andrássy gróf nem járult hozzá az angol kabinetnek legutóbbi bé­­keközvetítéseihez, de feltétlen bizalmat fejezett ki Németországnak békés szándékai iránt. Körülbelül állíthatni, hogy gróf Andrássy külpolitikája, valamennyi a monarchiában lé­tező párt, s hazánk minden beszámítható po­litikusának helyeslését bírja, a­mennyiben a rajta felismerhető törekvés az, hogy a békés viszonyok megóva maradjanak. Senki Andrássy gróftól nem kíván nagy diplomatiai tényeket s történelmi jelentőségű actiókat, hanem egye­dül várja azt, hogy fentartani segítse a békét, melyre hazánknak minden körülmény között és minden szempontból oly mulhatlan szük­­ségt Vlen. És a béke alatt nem csak azt értjük, hogy egyedül a külügyér közvetlen gondosko­dása alatt álló monarchia maradjon ment a háború csapásaitól, de hogy a haladásnak és a munkának biztonságát, élvezhesse az egész világ­rész , mert tudjuk, mily szoros kapcsolatokban vannak államunk érdeke­i, mily kényes kérdéssé lesz egy másutt kitörhető bábom esetére a mi békénk megóvása, de a legjobb esetben is, mily rázkódás fenyegetheti gazdasági fejlődé­sünket. Azért csak a megnyugvás érzete fo­gadta külpolitikánk minden tényét, mely az európai békének megóvását, kölcsönös baráti viszonyok teremtését, vagy létező differentiák kiegyenlítését és a háború gyúanyagainak el­fojtását czélozta. Ilyen tényül és hatalmas bé­­kegarantiánl lett üdvözölve az úgynevezett há­­romcszár szövetség is, mely Európa fenálló ál­­lamrendjének biztosítására,minden háborús vel­­leitás kellő fékentartására látszott hivatottnak és melynek a közhit a béke megóvására már több incidens alkalmából lényeges befolyást tulajdonított. Nincs eszünkben állítani, hogy Andrássy gróf feltételezett politikája megváltozott és külügyéri tevékenységének ma más a vezérfo­nala, minthogy a békét mindenütt és minden adott alkalommal fentartani segítse. De kér­dezni lehet, váljon az eljárás és az eszközök, melyeket a gróf úr alkalmazni jónak látott, valóban megfelelnek-e a kitűzött czélnak ? Gróf Andrássy visszautasította Derby lordnak ajánlatát, hogy együttesen oszlassák el a Né­met- és Francziaország között fölmerült „félre­értéseket“, és ezért a „reptiliák“ sajtójától Németország leghűbb barátjának czímét érdemelte ki. Kiváncsiak lehetnénk, hogy Andrássy gróf „a leghűbb barátságban“ találja-e a békének biztosítását; legalább a közvélemény inkább azért tartotta a három császár szövetségét oly kiváló békemomentum­nak, mert Németország bizonyos körülmények között könnyen kitörhető háború­vágyának így épen a másik két hatalom társasága adja meg a kellő ellensúlyt. Andrássy nem kételkedik csöppet sem Németországnak feltétlenül békés jgéitletében, így mondják az officiosusok, ha­nem akkor külügyérünk oly páratlan optim­is­­mussal rendelkezik, melyben úgy látszik, nem osztakozik vele Európának semmi más állam­férfin. Mindenesetre igen különös, hogy ha Né­metország háborúra nem is gondol, mégis „leghűbb barátja“ az, ki a béke-közvetítést visszautasítja és a fölmerült félreértések elosz­latásától tartózkodik. Úgy gondoljuk, Derby lordnak nyilatko­zatai után aligha lehet kételkedni, hogy egy német-franczia háborúnak fenyegetése már erősen sötét lett a láthatáron. A veszélyt épen az bizonyítja, hogy még az apathicus Angliát is, mely eddig szigethelyzetének biztonságában semmi continentális érdekkel nem törődött, beavatkozásra serkentette. Józanul senkinek nem juthat eszébe azt a változást, melyet a tory-minisztérium Angliának külpolitikájá­ban kezdeményezett, oda magyarázni, hogy Angliának háborús tervei vannak. I­a Anglia lemondott az önző manchesterpolitikáról, a­­mely minden áron és minden körülmény között a britt föld békéjének megóvását kívánta, az kétségtelenül csak azért történt, hogy közre­működjék az egész földrész békéjének biztosí­tásában. Valamennyi hatalom között most is Anglia érdemli meg leginkább a bizalmat, hogy hatalmának és befolyásának érvényesí­tése csak a béke érdekében történik. De a­mi leginkább emeli a közvetítés jelentőségét az, hogy Oroszország is csatlako­zott Anglia lépéseihez. Minden okoskodással szemben, mely csak Derby lord képzelő tehet­ségének tulajdonítja a helyzet sötét színezését, elvitathatlan tény, hogy Oroszország is ráutalt Bécsben a nemzetközi helyzet veszélyeire. Oroszország pedig mindig úgy szerepel, mint Németország elválhatlan barátja és biztos tá­masza. Az ő fellépése eléggé bebizonyítja, hogy a három császárszövetség kötelezettségei nem állhattak ellentétben a békeközvetítéssel. Andrássy gróf egyedül maradt. Csodálko­zással vette a világ, mikor az angol parlament­ben a békeközvetítés részeseiül valamennyi nagyhatalom és sok kisebb állam lett fölem­lítve, és csak Ausztria-Magyarországról hallga­tott a krónika. Fogja e­zt a bizalmat emelni monarchiánk iránt; a fölött szükségtelen minden combinatió. Meglehet, a monarchia meg fogja érdemelni az örökké hit Fridolin czimét, de kérdés, meddig lesz ez a barátnak hűsége és hol lesz belőle a szolga hűsége is? (=) A kormánypárt fáklyászenével tisztelte meg Kolozsvár egyik legderekabb polgárát Sámi Lászlót, és kapott is a bölcsész tanár úrtól oly ha­talmas leczkét a szabadelvűség alapigazságairól, hogy aligha kiteszi ablakába. Sámi László úr le­mondott a megtisztelő bizalomról, hogy a kormány­párt jelöltje gyanánt lépjen fel, mert egészen más fogalmai vannak a szabadelvűségről, minőnek az a kormány ezege alatt jelenkezik. Édesebb cziró­­gatással még nem ostorozta ember saját pártja gyöngéit, mint Sámi úr. Kimondja eléggé érthe­tően : nekem nem kelletek, én majd csak nevelem az ifjúságot, hogy erkölcsi épségét megtartva, őszin­tébb és tisztességesebb politikát űzzön a mostani­nál. Kijelenti határozottan, hogy a mily igénytelen ő saját személyét illetőleg, a nemzeti törek­vések terén kielégíthetlenül nagyra­vágyó. E nagy czélok, e nagy törekvések tart­ják vissza attól, hogy e fontos küldetést elfogadja. Ismeri ő az életet és ismeri önmagát; jobb szolgá­latot tehet a haza ügyének, ha a nemzet erkölcsi és szellemi virágzására közrehat az ifjúság tanítása és nevelése által. Mert az erkölcsi­ épség fentartá­­sa a legfontosabb életfeladat egy nemzet életében. Pénzügyi csapások alatt lesújtva lehet egy nép, de ezekből könnyen kiépül, de az erkölcsi és szellemi függetlenség és szabadság megromlásával maga a nemzeti lét forog élethalál veszélyében. Íme a mutatvány, miként vélekedik egy ki­­tünőleg gondolkozó agy a mai helyzetről és sza­badelvűségről, melynek az országgyűlésen sem kíván uszályhordozója lenni. Roppant ítélet fekszik e beszédben és tényben a kormánypárt politikája ellen. Nem kevesebb az, mint bevallása, hogy a mai körülmények között öntudatos fő és komoly poli­tikus a kormánypárt szabadelvűségi formája alatt nem is vállalhat mandátumot, hacsak arra nem akarja aljasítani magasabb szabású tehetségét, hogy a szolgák között mentős nagyobb szolgaságot igye­kezzék tanusítani Tisza Kálmán a „gondviselés­­szerű“ férfiú mellett. Ily szerepre azonban a Sámi Lászlóhoz hasonló érett gondolkozású férfiak nem vállalkozhatnak, mert nem fér össze sem tudomá­nyukkal, sem jellemükkel, hogy proselytái legyenek bármiféle fajú kormánynak. Aztán meg a „gondvi­­selésszerű“ férfiakban 67 óta nincs hiány Magyar­­országon. Deákkal, a haza bölcsével kezdték And­­rássyval a providentialis férfiúval folytatták, Tiszá­val a Mesiással újra megkísérlik és egy minden­hatóval befejezik a korszakot, melynek bölcseségét gondviselésszerü és előrelátó voltát megérzi minden érdekünk, minci a szellemi és anyagi lét minden terén az egész ország. A bírói letétek kezelése tárgyában 1874. évi deczember hó 15-én 36,723 sz. a. kibo­csátott szabályrendelet 18. § a szerint a bíróság ré­szére posta utján érkezett, s a borítékon olvasható adatok szerint valamely letéti tárgyat magában foglaló küldemények a bíróság székhelyén létező kir. adóhivataloknak kézbesítendők.­­ Ezen intéz­kedés pontos végrehajtása tekintetéből figyelmez­tetnek a hatóságok és magát,felek, hogy a bírósá­gokhoz intézett s posta utján szállítandó azon ér­­tékküldemények borítékára, melyek valamely letéti tárgyat foglalnak magukban, ezen körülményt vi­lágosan és szembetünőleg feljegyezni el ne mu­­laszszák. Budapesten, 1875. évi­ május hó 26-án. A m. kir. igazságügyminiszteriumtól. A karloviczi kongressus elfogadta az általunk ismertetett feliratot s a tegnapi ülésben a püspökök az állandó 9-es bizottság megválasz­tása előtt kijelentették, hogy Mile­ticscsel nem ülnek egy bizottságban. — Mile­tics erre kész­nek nyilatkozott megválasztatása után lemondani, a megválasztatás elégtételét azonban követelte. Ez­­után megtörtént az állandó kilenczen bizottság választása a következő eredmén­nyel: Az első sza­vazásnál a választmány rendes tagjaivá Sztoj­­kovics püspök, Nikol­ics Sándor, Brano­vácski, Subotics, Zsivkovics osztályfőnök és Mi­le­tics választottak. Müetics ezek közt a legkevesebb szavazatot nyerte, le is mondott a vá­lasztmányi tagságról. Több pap közt a szavazatok igen megoszoltak, egyik sem nyert átalános több­séget. Este újabb szavazás történt, ugyanakkor vá­lasztottak a póttagok is. Stojkovics püspök kérve kérte felmentető,­ét és h­ajlott korára hivatkozott, de nagyobb unszolásra elfogadta a mandátumot. Este felé néhány mérsékelt irányú képviselő meg­érkezte és a püspöki kar befolyása folytán a helyzet megváltozott; rendes tagokat a d. u. ülésben megvá­lasztattak : Brankovics és Jovanov­ts lelkészek, to­vábbá Kaszapinovics. Póttagokul választattak : Voj­­novics, Branko, Stefanovics és Despinits. A lelké­szek és a harmadik póttagnál ismét nem éretett el többség. Az újon­választott tagok, Kaszapinovits kivételével, mind igen mérsékelt érzületüek. Az állami központi mértékhite­lesítő magyar királyi bizottság folyó június­­ hó 3-áról eme körrendeletét intézte valamennyi tör­vényhatósághoz . A hitelesítési ügynek az egész or­szágban pontos megindítására okvetlen szükséges, hogy a nagy­közönség kellően tájékozva legyen, hol van egy új mértékhitelesítő hivatal és mikor kezdi meg tettleges működését. Azért felhívom a törvényhatóságot, hogy a mint­a területén enge­délyezett hivatal felállíttatott és működését meg­kezdeni szándékozik, a megnyitási határidőt hala­déktalanul velem közölni szíveskedjék. — Továbbá több oldalról történt felszólalásokból tudomásomra jutott, hogy a hitelesítő hivatalnokok nem tudják, hová kell a hitelesítési „Utasításban“ megjelölt évi és havi forgalom rovatok­ kimutatásait beter­jeszteni. Erre nézve felkérem a törvényhatóságot, hogy a területén felállított, vagy még ezentúl fel­állítandó hitelesítő hivatalok hitelesítőit oda uta­sítani szíveskedjék, hogy az „Utasítás“ I. szaka­szában előírt évi és havi rovatolt kimutatásokat a város, illetőleg megye vagy szék közönsége útján az állami mértékhitelesítő központi bizottsághoz terjes­szék be. — Végre értesítem a törvényható­ságot, hogy az „Utasításban“ jelölt A. B. C. D. szelvénykönyvek a bizottság által előírott alakban Posner Károly Lajos itteni üzletében kaphatók és azok az utolsó lapon az illető hatóságnak hivatalos pecsétjével, a­melynek hatásköréhez az illető hi­telesítő hivatal tartozik, ellátandók. Kruspér, s. k. igazgató: Választási mozgalmak.Szathmár város­­b­a­n a függetlenségi párt jelölte ismét Kiss János, Baranya megye siklósi kerületében Vajda János volt képviselők, kiknek megválasztatása bizonyosnak tekinthető ; a Károlyi kerületben Domahidy István ellen Ujfalussy Miklós volt főispánt lépteti fel a jobboldali ellenzék; Bihar megye­ bárándi kerületé­ben Kelemen Sándor szabadelvű párti ellen He­­gyessi Márton függetlenségi párti részére a győze­lem biztosnak látszik ; Esztergom megye köböl­kuti kerületében Andrássy Gyula szabadelvű párti ellen Érti Károly a függetlenségi párt jelölte; — a mádi kerületben Sponner Tivadar függetlenségi parti részére látszik dőlni a győzelem Zalay szabadelvű párti ellenében. Jókayról az hallik, hogy elfo­gadta a szentesi jelöltséget a szabadelvű párt ré­széről. Az apatini kerületben Schmausz Endre sza­badelvű parti, Sárosmegye zborói kerületében Ru­­szinkó Endre nemzetiségi, Nyi­ramegye váguj­­helyi kerületében gr. Pongrácz Rudolf nagy­pré­post jobboldali ellenzéki, a karánseb­esiben Doda Trajan nemzetiségi és Herglecz Antal szabadelvű párti, Kolozs megyében Z>bukik László, Lészay Lajos és Dézsy Sándor szabadelvű párti, a nagy­­somkutiban Pap Sándor szabadelvű párti és Medán Endre nemzetiségi, a nagyszentmiklósiban Bogdán Vincza jobboldali ellenzéki, a baziniban Szüllő Géza szabadelvű párti, és Jedlicska Pál s Mudras­y Pál jobboldali ellenzéki, a váliban Törzs Kálmán szabadelvű párti ellen Fekete János szab. Mi­nd­­­czen Horváth Lajos szab. a galgócziban Ocskay jobboldali ellenzéki a jelöltek. Udvarhely városban Kassay Ignácz a függet­lenségi párt jelöltje, a trencséniben Marnoszky Jenő, a baániban Andaházy Pál, a puchoiban Baross Gábor, a vágbeszterczényiben Szirányi Bernát, a bicseiben Urbanovszky Ernő, a zsolnaiban Bicsánsz­­ky és Vitulay, Trencsénmegye csaczai kerületében Szecsánszky jobboldali ellenzéki. Madarász József Tiszaföldváron, Majzik Viktor Hevesmegye tisza­­nánai kerületében jelöltül kikiáltanak. — Szepes­­megye iglói kerületében Bánó József, Tapolczán Kerkápoly Károly, Toromálban Rittberger Petro­­vics Miklós — a szab. p. jelöltjei. A bécsi „Presse“ mai számában az osztrák­magyar vám- és keresk. szövetségről szólván, mi­után utal Tisza és Szlávy beszédeire, valamint a bi­rodalom mindkét fele anyagi érdekeinek solidari­­tására, azon javaslatot teszi, tartassanak közös ér­tekezletek a mindkét részről felmerülő óhajok tár­gyában. — Minél inkább csak arról lehet szó — írja a „Presse“ — hogy helyi érdekek és viszonyok assimilálhassanak az összmonarchia közjólétével, mint ez az osztrák magyar vám- és keresk. szerző­désnek különben is tulajdonképen feladat­­át képezi, annál szükségesebb, hogy az előbbiek minden párt­befolyástól lehetőleg érintetlen, meghamisítatlan kifejezést találjanak, hogy meghallgatta­sanak azon birodalmi alattvalók óhajai és nézetei, kiket a bi­rodalom közgazdasági viszonyainak átalakulása első sorban ér, tudniillik a iparosok és kereskedők, kiknek jólétével szorosan egybefügg az összbiroda­­lom­ sorsa. És itt nem elegendő, hogy a helyi érdekek, a helyi Patriotismus szétzüllött nyilvánulása kivonat­ban mulattassalak be, hanem szükséges, hogy a birodalom mindkét fele kereskedel­mének és iparának képviselői szaba­don összeülvén menten minden nem­zeti elfogultságtól, menten minden idétlen, természetellenes partikula­­rismustól, tisztán csak az összes bi­rodalom közös jóléte által vezérel­tetve, a mindkét részről felmerülő méltányos igényeket összhangzásba h­ozzák.­­ Csak az ily egyesült nyilatkozat te­kinthető aztán a birodalom nagy nemzetgazdasági érdekeinek valóban hamisítatlan kifejezése gya­nánt. Csak ez szolgálhat al­apul a formális tárgyalá­soknak a két kormány és törvényhozás között. Ezzel különben nem mondottunk semmi újat. Hasonló összejövetelek nem csak más országokban, nevezetesen Németországban előfordulnak meg­szabott időközökben, sőt fontos alkalmakkal azokon belül is, de azoknak elve az osztrák-magyar vám­os keresk. szerződésben, a monarchia nemzetgaz­dasági konstitutiójában is le van téve.­­ A 21. §­ ugyan felhatalmazza mindkét kormányt, hogy fon­tos esetekben a birodalom mindkét feléből enquetre hívhassák össze az illető szakembereket, de a mindkét részről is teljes elfogulatlanság, s úgy a né­zetek, mint a kedélyek kiegyenlítése megnyugta­tása, végül az ily összejövetelek erkölcsi jelentő­sége érdekében kívánatos, hogy az összejövetelek ne hivatalosak, egy habár csak szellemi megrend­­szabályozás veszélyeinek kitettek, hanem kizárólag önkéntesek, a résztvevők szabad elhatározásából történtek legyenek.­­ Erre kellő alkalmat s­zolgál­­hat az osztrák magyar vám- és kereskedelmi szö­vetség megnyitása, mely kétszeresen fontos, mint­hogy oly időpontba esik, a­midőn a monarchia áta­lános közgazdasági viszonyainak átalakulása áll napirenden, és a birodalom mindkét felének keresk. és iparvilágára azon elodázhatlan kötelesség­­ hárul, hogy jogával haladéktalanul éljen. A romániai vámszerződés- A király elnöklete alatt e tárgyban Bécsben holnap meginduló értekezletek alkalmából eme félhivatalos­ közleményt hozza a „Hon“ ma esti száma: A vámügyekben a magyar pénzügyminiszté­rium a ressortjába tartozó dolgokra nézve már két hónappal ezelőtt dolgozott ki egy munkálatot, melyben bőven megvilágította a fogyasztási adók kérdését, a vámkérdés pénzügyi oldalát, az illeté­kek visszatérítését stb. A munkáiul átküldetért a magyar kereskedelmi minisztériumhoz, mely meg­tette arra a maga megjegyzéseit, viszont a vám-­­ügyi egyéb (a kereskedelmi minisztérium ressort­jába tartozó) oldalairól a kereskedelmi miniszté­rium dolgozott ki egy terjedelmes munkálatot, mely ismét a pénzügyminisztériumhoz tetetett át, a fiskális szempontokból teendő megjegyzések vé­gett. E két munkálat alapján történt a múlt hó végén az átírás az osztrák kormányhoz, melyet an­nak idején jelezni volt alkalmunk. Az osztrák kormány ide vágó válaszát a ma­gyar kormány már megkapta. E válasz igen rövid. Szorosan tartja magát annak kijelentéséhez, hogy az alkudozásokba belebocsátkozni hajlandó, a ter­minus meghatározását a magyar kormányra bízza. E­nnek alapján tegnap igen nagy jelentőségű értekezletek tartottak a magyar pénzügyminiszter, kereskedelmi miniszter, s a kereskedelmi államtit­kár között. Ez értekezés eredménye, mint halljuk, egy egységes, a kérdés minden oldalát megvilágító munkálat, melynek formulázása a pénzügy­i s keres­­kedelmi­ minisztérium két-két hivatalnokára bíza­tott. E formulázás valószínűleg jövő kedden kerül a mini­sztertanács elé, s ha ott elfogadtatok, a­mi alig szenvedhet kétséget, átküldetik az osztrák kormányhoz, egyszersmind melékü­ltetvén az a fel­szólítás is, hogy jelentse ki az osztrák kormány, váljon írásbelileg— válasz memorandum átküldése által — vagy meghatalmazottak útján szóbelig kí­vánja- e a tárgyalásokat folytatni. Az a hír, mintha az osztrák kormány már első átiratához ily memo­randumát mellékelt volna, alaptalan. A magyar kormány fentebb jelzett, a keddi minisztertanács elé kerülő munkálatáról halljuk, hogy az részletesen kiterjed a fogyasztási adók kérdésére; elősorolja az eddigelé észlelt viszássá­­gokat, jelzi a magyar állam e téren történt meg­károsítását, módot jelöl ki, mindezek jövőben való mellőzésére, s pedig — ha jól tudjuk — vámközös­ség fentartása mellett; ugyan ily intézkedést java­sol — bőven megvilágítva az ügyet adatokkal — a visszatérítési illetékek ügyében, s végül megemlé­kezik magukról az átalános vámtételekről, s elo­­rolja az általa szükségeseknek vallott főbb módo­sításokat. Jelzi végül a konzulátusok ügyét, a sza­badalomügyet, s a vasútügyet, melyekben szintén lényeges változásokat óhajt, azonban kijelenti, hogy ezek tárgya­lsába csak az előbbi — elsőbbrendű fontosságú kérdések — iránt való megegyezés után bocsátkozhatok. A magyar kormánynak elhatározott szándéka a tárgyalásokat ez ügyben, melyben a fentebbiek szerint nézetei már­is minden fenforgó kérdésre nézve részben tüzetesen, határozottan s részletesen körvonalazzák, részben akkorra körvonalazva lesz­nek, junius 23-án már megkezdeni. Természetes, hogy az elfoglalt álláspontok nyilvános jelzését az alkudozások diskreczionális természete tiltja. S.-A.-Ujhely, junius 6-A zempléni közjogi ellenzék s.-a.-ujhelyi köz­ponti bizott­ága mai napra összehívta a s.-a.-ujhe­lyi választókerület po­gi­áit a „Diana“ fürdőter­­mében, míg ezzel ellenkezőleg a kerületi „szabad­elvű“ kormánypárt ugyancsak a szomszédságban, eső „tornacsarnokban“ gyűjtötte össze hivatalnok és konczlesőkből álló seregét és a sógorság, koma­­ságból eredő rokon érzelműeket. Jellemzi ez összehívást azon körülmény, hogy a „szabadelvű“ kormánypárt már kora hajnalban nagy falragaszokkal hirdette összejövetelét, míg a közjogi ellenzék ennek ellenében csak egy kis nyolczad fehér papírt ragasztott ki, ellátva 1 krajczá­­ros bélyeggel, ama bélyegtelen nagy placatum alá, melyben az volt írva, hogy ez is összejön. S mi tör­tént? .. . ama nagy felhivás kiragasztói és aláírói megijedtek a kis kártyától s bérencz hadaikat oda ui«£­ mi; Iáim csak az ő felhívásuk dí­szelgett, s a kis kártyák mindenünnen eltűntek a falakról. E tett ugyebár szép jellemre mutat ama párttól, melynek jelöltje egy törvényszéki vizsgáló bíró, elnöke pedig apják a híres ügyvéd, főkortesei pedig ügyvéd és ügyvédbojtár sógorai ?! És mégis délután 4 órakor, midőn a két párt meg akarta kezdeni ülését, azon vettük észre ma­gunkat, hogy a „Diana” terme telve van hit érzelmű honfiakkal, ők pedig leolvadtak a falragaszt aláirt vagy 10—12 emberig. Ekkor cselhez folyamodtak. Eljött az apa (pártvezér) két fiával és a köpenyfor­­gató református pappal pártunk közé, s azon ar­­czátlan követeléssel álltak elő, hogy ők azt kíván­ják, miszerint Matolay Etele volt baloldali képvi­­selőnk, ki köpenyét szintén megfordította, köztünk tartsa meg beszámoló beszédét. Mire természetes, pártunk kijelentette, hogy ő elvünktől eltért, mi őt jelenben meghallgatni nem akarjuk, már azon oknál fogva sem, hogy mi pártértekezletre jöttünk össze, nem pedig egy megbízásunkkal visszaélt képviselő beszámolását meghallgatni. Az most reánk nézve egészen közönyös. Ekkor szégyentel­jesen hagyták el a termet egy pár önmagát nem ösmerő­ birkával, kiket azon felkiáltással voltak képesek elbódítani, hogy ki meg akarja Matolayt hallgatni, az menjen velük. Ez is egy igen szép, csakis ama sógorsági párthoz illő kortes fogás. Tudnék még ezen összekombinált párt rokon­sági törekvéséről egyet mást írni, de jelenben el­hallgatom , hanem a tárgyhoz visszatérve, a zem­pléni s.-a.-ujhelyi választó­kerület közjogi ellenzéki párt ez idő szerinti állását kívánom önökkel meg­ismertetni. A párt Bajusz József kikiáltott elnök vezetése alatt azonnal megalakult, s jegyzőjéül Krezovics Józsefet választotta meg, és elhatározta, miszerint elvének keresztül vitelére e választó­kerületben tömörülni kíván, s jelöltjéül az egész országban kitartó hazafioágáról ismert Szemere Miklós jeles költőnket kéri fel, mely határozat kimondása után, mintegy 60 bizalmi férfiút küldött ki S.-A.-Ujhely város területére, határozatának érvényt szerezni mig a kerület többi helységeiben a szervezkedést a hét folytán fogja megtenni. A szabadelvű kormánypárt is kikiáltotta je­löltjét elnöke képében, ki nem más, mint Meczner Gyula kir. törvényszéki vizsgálóbíró. A korteskedéseket és egyéb töméntelen vis­­­szaéléseket, minő már a meghívások letépése is volt, ezután figyelemmel fogjuk kisérni, mert most ta­nultuk meg, kikkel állunk szemben. J­u. 1, Szabolcs, jun. 7. A Nyíregyházán múlt május hó 19-én tartott értekezletből kifolyólag, folyó június hó 6-án a ti­enalöbi v&leviJBlói tevületbon is megalak­ult a k­özjogi ellenzék. Elnökül közfelkiáltással Dobozy Ferencz vá­lasztatott, alelnökül Szunyogh Bertalan, jegyzőül Bernáth Gábor. Most következett a vidéki bizottságok tag­jainak megválasztása, kiknek száma mintegy har­­minczra ment. Végül követjelöltül Balogh Zoltán a függet­lenségi párt híve egyhangúlag nagy lelkesedéssel kiáltatott ki. Kecskemét, junius 8. A junius 6-ára czélba vett alsó kerületi köz­jogi ellenzék nagygyűlésének megtartási ideje az orsz. képviselőség kijelölése érdekében június 13-ra halasztatott azon oknál fogva, mert a jelen pesti vásárt több választó­polgár vette igénybe, és hogy a külön meghívás is a választók igényeinek kielégítése tekintetéből annál inkább eszközölhető legyen. Ezen kerületben több éven át volt képvi­selő Horváth D. a haza bölcsének legnagyobb tá­mogatója ez idő szerint meghalt, a­mennyiben nem is választható. Lehet hogy maga is igy akarta azt, előre sejtvén a bizonyos bukást jövőjéről jó eleve gondoskodott. A szabadelvűek, a kimúlt H. D. he­lyett, miután helyben mást nem birnak fogni, Szűcs Imrét léptették fel, ki elődének koloncz-hordo­­zója volt. A szabadelvűeknek ezen baklövését H. D. meghallván azonnal haza sietett, s kérte jó barát­ját, hogy ne fogadja el a jelöltséget; de a szegény, s már-már csaknem halott Szűcs Imre a kérelem­nek helyt nem adott, sőt a jelöltséget maga részére erősen követelte. A makacs természetű embert, tíz, vagy húsz tagból álló küldöttség meg is hívta a gyűlés előtti nyilatkozatra, és a­midőn lakásá­ról a gyűlés elé kellett volna őt kisérni, a küldött­ség tagjai kíséret közben szót oszlottak, haza­men­tek, s így magának kellett magát a színhelyen be­mutatni. Most azt kérdem, nemde meghalt ez is ? a közjogi ellenzék győzelme soha sem volt bizto­sabb, mint most az alsó kerületben. A felső kerü­letben úgy hallatszik, hogy a szabadelvűek jelöltje Horváth János minden áron vissza akar lépni, igy majd aztán helyre hozná azon lépést, me­let bal­lábbal kellett volna tennie kezdetben is. K. L. Szatmár, jun. 6. A Függetlenségi kör közgyűlése mai­nap rögtönözve lévén össze­hiva Uray Géza el­nök által, mégis több százra menő polgárság jelen­létében tartatott meg. Mindenek előtt az elnök a gyűlést megnyit­ván értesítette a választó­polgárságot arról, hogy az országgyűlés augustus 28-ra össze van híva, a kö­vetválasztások az egész országban meg fognak tar­tatni a f. évi julius 1—10 időközökön, felolvastat­ta továbbá az 1868 Dec. 31-én e kör megalakulá­­sakor alkotott alapszabályok 5-ik pontját,, és ehez képest felhívta a választó polgárságot, hogy a kö­vet jelölés felett higgadt komolysággal tanácskoz­­zannak, minek folytán Tóth Elek a körjegyző­je a választó polgárság előtt ecsetelte Kis János volt országgyűlési képviselő 6 éven át tántoru­ltat­­lan magatartását, adott programmjához hű ragasz­kodását, erélyes és szakértői működését, mely ál­tal a polgárságnak teljes megelégedését kiérde­melte, ezek alapján ezen megpróbált férfiú újbóli képviselővé leendő megválasztását ajánlotta. A tett indítványt a választó­polgárság lelkes éljenzések között egyhangúlag elfogadta, és az ebbeli határozat jegyzőkönyvbe igtatni határozta­­ tett, egyúttal pedig a volt országos képviselő kül­**­­áöttség által, a közgyűlésbe meghivatni rendelte­tett, és a küldöttség vezetésével Huszita Mihály ügyvéd, s Tóth Elek bízattak meg. Ezek után a gyű­lés 15 perezre felfüggesztetett, azonban nem­sokára a nagy szár­ból álló küldöttség­ élén a képviselő

Next