Egyetértés és Magyar Ujság, 1875. június (1. évfolyam, 51-75. szám)
1875-06-10 / 59. szám
IX. évfolyam. Előfizetési dij: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva Egy évre. . . . 20. — Félévre .... 10. — Negyedévre. 5. — Egy hóra . . . 1.80 Egy szám 3 krajczár. Hirdetési dij: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetés« 12 kr. többször 10 kr. Bélyegdij minden hidartélért külön 30 kr. Nyílttéri Öt hasábos sor 30 krajczár. 59. szám. Csütörtök, 1875. junius 10. Szerkesztői iroda: Budapesten IF. megyeháztól* 9. sz. hova a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. — A küldemények csak bérmentesen fogadtatnak el. Kéziratok csak rendkívüli esetben küldetnek vissza. Kiadó Hivatal: Budapest, IV., Megyeháztér 9. sz. Wodiier F. nyomdájában . Előfizetési feltételek az „EGYETÉRTÉS és MAGYAR DJSÁG“-ra. April —juni évnegyedre ... 5 frt. — kr. April—szeptember félévre . . 10 frt. — kr. April—deczember 3 negyedre . 15 frt. — kr. April—május két bóra ... 3 frt. 60 kr. Egy hóra...................................1 frt. 80 kr. Az előfizetési pénzek s utalványok az „ Egyetértés és Magyar Újság“ kiadóhivatalának Wodianer nyomda, megyeháztér 9. szám alatt küldendők. Azon t. sz. előfizetőinket, kiknek előfizetése e hó végével lejárt, — tisztelettel felkérjük előfizetésük mielőbb megújítására hogy a lap szétküldésében fenakadás ne történjék. WBF Egyszersmind azon t. előfizetők kik a negyed évre 4 frtot küldöttek be, tisztelettel kéretnek fel méltóztassanak az 1 forint pótlékot posta utján beküldeni. Kelt Budapest, márczius 30. Budapest, junius 9. Az osztrák-magyar monarchia külügyminisztere, gróf Andrássy Gyula nem igen panaszkodhatok, hogy dicséretekkel ne volna elkényeztetve. Érdemen felül dicsérik-e a gróf urat, azt nem akarjuk az aranymérleg próbájára tenni. Amit e rovatban egyszerűen hízelgés és kegylesés vétkez, azt annál ártatlanabbnak lehet tartanunk, minél inkább ad a gróf maga arra okot. Ha ő szereti a hízelgést és gondoskodik is róla, leginkább van is a helyzetben, hogy a hízelgésnek értékét méltányolja. De igaz és őszinte dicséretre tarthatna számot azért, ha nem minden reáhalmozott dicséretre ad valóban is okot. Mert a gróf ur több ízben részesül oly tárgyuknál és származásuknál fogva gyanús dicséretekben is, melyek politikájának helyességét inkább teszik kétségessé, mint száz heves megtámadás; dicséretekben, melyek mindenesetre jogosulttá teszik a megtámadásokat is. Ilyenek voltak a bécsi centralista lapok magasztalásai a feleletért, melyet az osztrák védvámpárt küldöttségének adott. És ilyen a német officiosus sajtó tömjéne azért, hogy Andrássy gróf nem járult hozzá az angol kabinetnek legutóbbi békeközvetítéseihez, de feltétlen bizalmat fejezett ki Németországnak békés szándékai iránt. Körülbelül állíthatni, hogy gróf Andrássy külpolitikája, valamennyi a monarchiában létező párt, s hazánk minden beszámítható politikusának helyeslését bírja, amennyiben a rajta felismerhető törekvés az, hogy a békés viszonyok megóva maradjanak. Senki Andrássy gróftól nem kíván nagy diplomatiai tényeket s történelmi jelentőségű actiókat, hanem egyedül várja azt, hogy fentartani segítse a békét, melyre hazánknak minden körülmény között és minden szempontból oly mulhatlan szükségt Vlen. És a béke alatt nem csak azt értjük, hogy egyedül a külügyér közvetlen gondoskodása alatt álló monarchia maradjon ment a háború csapásaitól, de hogy a haladásnak és a munkának biztonságát, élvezhesse az egész világrész , mert tudjuk, mily szoros kapcsolatokban vannak államunk érdekei, mily kényes kérdéssé lesz egy másutt kitörhető bábom esetére a mi békénk megóvása, de a legjobb esetben is, mily rázkódás fenyegetheti gazdasági fejlődésünket. Azért csak a megnyugvás érzete fogadta külpolitikánk minden tényét, mely az európai békének megóvását, kölcsönös baráti viszonyok teremtését, vagy létező differentiák kiegyenlítését és a háború gyúanyagainak elfojtását czélozta. Ilyen tényül és hatalmas békegarantiánl lett üdvözölve az úgynevezett háromcszár szövetség is, mely Európa fenálló államrendjének biztosítására,minden háborús velleitás kellő fékentartására látszott hivatottnak és melynek a közhit a béke megóvására már több incidens alkalmából lényeges befolyást tulajdonított. Nincs eszünkben állítani, hogy Andrássy gróf feltételezett politikája megváltozott és külügyéri tevékenységének ma más a vezérfonala, minthogy a békét mindenütt és minden adott alkalommal fentartani segítse. De kérdezni lehet, váljon az eljárás és az eszközök, melyeket a gróf úr alkalmazni jónak látott, valóban megfelelnek-e a kitűzött czélnak ? Gróf Andrássy visszautasította Derby lordnak ajánlatát, hogy együttesen oszlassák el a Német- és Francziaország között fölmerült „félreértéseket“, és ezért a „reptiliák“ sajtójától Németország leghűbb barátjának czímét érdemelte ki. Kiváncsiak lehetnénk, hogy Andrássy gróf „a leghűbb barátságban“ találja-e a békének biztosítását; legalább a közvélemény inkább azért tartotta a három császár szövetségét oly kiváló békemomentumnak, mert Németország bizonyos körülmények között könnyen kitörhető háborúvágyának így épen a másik két hatalom társasága adja meg a kellő ellensúlyt. Andrássy nem kételkedik csöppet sem Németországnak feltétlenül békés jgéitletében, így mondják az officiosusok, hanem akkor külügyérünk oly páratlan optimismussal rendelkezik, melyben úgy látszik, nem osztakozik vele Európának semmi más államférfin. Mindenesetre igen különös, hogy ha Németország háborúra nem is gondol, mégis „leghűbb barátja“ az, ki a béke-közvetítést visszautasítja és a fölmerült félreértések eloszlatásától tartózkodik. Úgy gondoljuk, Derby lordnak nyilatkozatai után aligha lehet kételkedni, hogy egy német-franczia háborúnak fenyegetése már erősen sötét lett a láthatáron. A veszélyt épen az bizonyítja, hogy még az apathicus Angliát is, mely eddig szigethelyzetének biztonságában semmi continentális érdekkel nem törődött, beavatkozásra serkentette. Józanul senkinek nem juthat eszébe azt a változást, melyet a tory-minisztérium Angliának külpolitikájában kezdeményezett, oda magyarázni, hogy Angliának háborús tervei vannak. Ia Anglia lemondott az önző manchesterpolitikáról, amely minden áron és minden körülmény között a britt föld békéjének megóvását kívánta, az kétségtelenül csak azért történt, hogy közreműködjék az egész földrész békéjének biztosításában. Valamennyi hatalom között most is Anglia érdemli meg leginkább a bizalmat, hogy hatalmának és befolyásának érvényesítése csak a béke érdekében történik. De ami leginkább emeli a közvetítés jelentőségét az, hogy Oroszország is csatlakozott Anglia lépéseihez. Minden okoskodással szemben, mely csak Derby lord képzelő tehetségének tulajdonítja a helyzet sötét színezését, elvitathatlan tény, hogy Oroszország is ráutalt Bécsben a nemzetközi helyzet veszélyeire. Oroszország pedig mindig úgy szerepel, mint Németország elválhatlan barátja és biztos támasza. Az ő fellépése eléggé bebizonyítja, hogy a három császárszövetség kötelezettségei nem állhattak ellentétben a békeközvetítéssel. Andrássy gróf egyedül maradt. Csodálkozással vette a világ, mikor az angol parlamentben a békeközvetítés részeseiül valamennyi nagyhatalom és sok kisebb állam lett fölemlítve, és csak Ausztria-Magyarországról hallgatott a krónika. Fogja ezt a bizalmat emelni monarchiánk iránt; a fölött szükségtelen minden combinatió. Meglehet, a monarchia meg fogja érdemelni az örökké hit Fridolin czimét, de kérdés, meddig lesz ez a barátnak hűsége és hol lesz belőle a szolga hűsége is? (=) A kormánypárt fáklyászenével tisztelte meg Kolozsvár egyik legderekabb polgárát Sámi Lászlót, és kapott is a bölcsész tanár úrtól oly hatalmas leczkét a szabadelvűség alapigazságairól, hogy aligha kiteszi ablakába. Sámi László úr lemondott a megtisztelő bizalomról, hogy a kormánypárt jelöltje gyanánt lépjen fel, mert egészen más fogalmai vannak a szabadelvűségről, minőnek az a kormány ezege alatt jelenkezik. Édesebb czirógatással még nem ostorozta ember saját pártja gyöngéit, mint Sámi úr. Kimondja eléggé érthetően : nekem nem kelletek, én majd csak nevelem az ifjúságot, hogy erkölcsi épségét megtartva, őszintébb és tisztességesebb politikát űzzön a mostaninál. Kijelenti határozottan, hogy a mily igénytelen ő saját személyét illetőleg, a nemzeti törekvések terén kielégíthetlenül nagyravágyó. E nagy czélok, e nagy törekvések tartják vissza attól, hogy e fontos küldetést elfogadja. Ismeri ő az életet és ismeri önmagát; jobb szolgálatot tehet a haza ügyének, ha a nemzet erkölcsi és szellemi virágzására közrehat az ifjúság tanítása és nevelése által. Mert az erkölcsi épség fentartása a legfontosabb életfeladat egy nemzet életében. Pénzügyi csapások alatt lesújtva lehet egy nép, de ezekből könnyen kiépül, de az erkölcsi és szellemi függetlenség és szabadság megromlásával maga a nemzeti lét forog élethalál veszélyében. Íme a mutatvány, miként vélekedik egy kitünőleg gondolkozó agy a mai helyzetről és szabadelvűségről, melynek az országgyűlésen sem kíván uszályhordozója lenni. Roppant ítélet fekszik e beszédben és tényben a kormánypárt politikája ellen. Nem kevesebb az, mint bevallása, hogy a mai körülmények között öntudatos fő és komoly politikus a kormánypárt szabadelvűségi formája alatt nem is vállalhat mandátumot, hacsak arra nem akarja aljasítani magasabb szabású tehetségét, hogy a szolgák között mentős nagyobb szolgaságot igyekezzék tanusítani Tisza Kálmán a „gondviselésszerű“ férfiú mellett. Ily szerepre azonban a Sámi Lászlóhoz hasonló érett gondolkozású férfiak nem vállalkozhatnak, mert nem fér össze sem tudományukkal, sem jellemükkel, hogy proselytái legyenek bármiféle fajú kormánynak. Aztán meg a „gondviselésszerű“ férfiakban 67 óta nincs hiány Magyarországon. Deákkal, a haza bölcsével kezdték Andrássyval a providentialis férfiúval folytatták, Tiszával a Mesiással újra megkísérlik és egy mindenhatóval befejezik a korszakot, melynek bölcseségét gondviselésszerü és előrelátó voltát megérzi minden érdekünk, minci a szellemi és anyagi lét minden terén az egész ország. A bírói letétek kezelése tárgyában 1874. évi deczember hó 15-én 36,723 sz. a. kibocsátott szabályrendelet 18. § a szerint a bíróság részére posta utján érkezett, s a borítékon olvasható adatok szerint valamely letéti tárgyat magában foglaló küldemények a bíróság székhelyén létező kir. adóhivataloknak kézbesítendők. Ezen intézkedés pontos végrehajtása tekintetéből figyelmeztetnek a hatóságok és magát,felek, hogy a bíróságokhoz intézett s posta utján szállítandó azon értékküldemények borítékára, melyek valamely letéti tárgyat foglalnak magukban, ezen körülményt világosan és szembetünőleg feljegyezni el ne mulaszszák. Budapesten, 1875. évi május hó 26-án. A m. kir. igazságügyminiszteriumtól. A karloviczi kongressus elfogadta az általunk ismertetett feliratot s a tegnapi ülésben a püspökök az állandó 9-es bizottság megválasztása előtt kijelentették, hogy Mileticscsel nem ülnek egy bizottságban. — Miletics erre késznek nyilatkozott megválasztatása után lemondani, a megválasztatás elégtételét azonban követelte. Ezután megtörtént az állandó kilenczen bizottság választása a következő eredménnyel: Az első szavazásnál a választmány rendes tagjaivá Sztojkovics püspök, Nikolics Sándor, Branovácski, Subotics, Zsivkovics osztályfőnök és Miletics választottak. Müetics ezek közt a legkevesebb szavazatot nyerte, le is mondott a választmányi tagságról. Több pap közt a szavazatok igen megoszoltak, egyik sem nyert átalános többséget. Este újabb szavazás történt, ugyanakkor választottak a póttagok is. Stojkovics püspök kérve kérte felmentető,ét és hajlott korára hivatkozott, de nagyobb unszolásra elfogadta a mandátumot. Este felé néhány mérsékelt irányú képviselő megérkezte és a püspöki kar befolyása folytán a helyzet megváltozott; rendes tagokat a d. u. ülésben megválasztattak : Brankovics és Jovanovts lelkészek, továbbá Kaszapinovics. Póttagokul választattak : Vojnovics, Branko, Stefanovics és Despinits. A lelkészek és a harmadik póttagnál ismét nem éretett el többség. Az újonválasztott tagok, Kaszapinovits kivételével, mind igen mérsékelt érzületüek. Az állami központi mértékhitelesítő magyar királyi bizottság folyó június hó 3-áról eme körrendeletét intézte valamennyi törvényhatósághoz . A hitelesítési ügynek az egész országban pontos megindítására okvetlen szükséges, hogy a nagyközönség kellően tájékozva legyen, hol van egy új mértékhitelesítő hivatal és mikor kezdi meg tettleges működését. Azért felhívom a törvényhatóságot, hogy a minta területén engedélyezett hivatal felállíttatott és működését megkezdeni szándékozik, a megnyitási határidőt haladéktalanul velem közölni szíveskedjék. — Továbbá több oldalról történt felszólalásokból tudomásomra jutott, hogy a hitelesítő hivatalnokok nem tudják, hová kell a hitelesítési „Utasításban“ megjelölt évi és havi forgalom rovatok kimutatásait beterjeszteni. Erre nézve felkérem a törvényhatóságot, hogy a területén felállított, vagy még ezentúl felállítandó hitelesítő hivatalok hitelesítőit oda utasítani szíveskedjék, hogy az „Utasítás“ I. szakaszában előírt évi és havi rovatolt kimutatásokat a város, illetőleg megye vagy szék közönsége útján az állami mértékhitelesítő központi bizottsághoz terjesszék be. — Végre értesítem a törvényhatóságot, hogy az „Utasításban“ jelölt A. B. C. D. szelvénykönyvek a bizottság által előírott alakban Posner Károly Lajos itteni üzletében kaphatók és azok az utolsó lapon az illető hatóságnak hivatalos pecsétjével, amelynek hatásköréhez az illető hitelesítő hivatal tartozik, ellátandók. Kruspér, s. k. igazgató: Választási mozgalmak.Szathmár városban a függetlenségi párt jelölte ismét Kiss János, Baranya megye siklósi kerületében Vajda János volt képviselők, kiknek megválasztatása bizonyosnak tekinthető ; a Károlyi kerületben Domahidy István ellen Ujfalussy Miklós volt főispánt lépteti fel a jobboldali ellenzék; Bihar megye bárándi kerületében Kelemen Sándor szabadelvű párti ellen Hegyessi Márton függetlenségi párti részére a győzelem biztosnak látszik ; Esztergom megye köbölkuti kerületében Andrássy Gyula szabadelvű párti ellen Érti Károly a függetlenségi párt jelölte; — a mádi kerületben Sponner Tivadar függetlenségi parti részére látszik dőlni a győzelem Zalay szabadelvű párti ellenében. Jókayról az hallik, hogy elfogadta a szentesi jelöltséget a szabadelvű párt részéről. Az apatini kerületben Schmausz Endre szabadelvű parti, Sárosmegye zborói kerületében Ruszinkó Endre nemzetiségi, Nyiramegye vágujhelyi kerületében gr. Pongrácz Rudolf nagyprépost jobboldali ellenzéki, a karánsebesiben Doda Trajan nemzetiségi és Herglecz Antal szabadelvű párti, Kolozs megyében Z>bukik László, Lészay Lajos és Dézsy Sándor szabadelvű párti, a nagysomkutiban Pap Sándor szabadelvű párti és Medán Endre nemzetiségi, a nagyszentmiklósiban Bogdán Vincza jobboldali ellenzéki, a baziniban Szüllő Géza szabadelvű párti, és Jedlicska Pál s Mudrasy Pál jobboldali ellenzéki, a váliban Törzs Kálmán szabadelvű párti ellen Fekete János szab. Mindczen Horváth Lajos szab. a galgócziban Ocskay jobboldali ellenzéki a jelöltek. Udvarhely városban Kassay Ignácz a függetlenségi párt jelöltje, a trencséniben Marnoszky Jenő, a baániban Andaházy Pál, a puchoiban Baross Gábor, a vágbeszterczényiben Szirányi Bernát, a bicseiben Urbanovszky Ernő, a zsolnaiban Bicsánszky és Vitulay, Trencsénmegye csaczai kerületében Szecsánszky jobboldali ellenzéki. Madarász József Tiszaföldváron, Majzik Viktor Hevesmegye tiszanánai kerületében jelöltül kikiáltanak. — Szepesmegye iglói kerületében Bánó József, Tapolczán Kerkápoly Károly, Toromálban Rittberger Petrovics Miklós — a szab. p. jelöltjei. A bécsi „Presse“ mai számában az osztrákmagyar vám- és keresk. szövetségről szólván, miután utal Tisza és Szlávy beszédeire, valamint a birodalom mindkét fele anyagi érdekeinek solidaritására, azon javaslatot teszi, tartassanak közös értekezletek a mindkét részről felmerülő óhajok tárgyában. — Minél inkább csak arról lehet szó — írja a „Presse“ — hogy helyi érdekek és viszonyok assimilálhassanak az összmonarchia közjólétével, mint ez az osztrák magyar vám- és keresk. szerződésnek különben is tulajdonképen feladatát képezi, annál szükségesebb, hogy az előbbiek minden pártbefolyástól lehetőleg érintetlen, meghamisítatlan kifejezést találjanak, hogy meghallgattasanak azon birodalmi alattvalók óhajai és nézetei, kiket a birodalom közgazdasági viszonyainak átalakulása első sorban ér, tudniillik a iparosok és kereskedők, kiknek jólétével szorosan egybefügg az összbirodalom sorsa. És itt nem elegendő, hogy a helyi érdekek, a helyi Patriotismus szétzüllött nyilvánulása kivonatban mulattassalak be, hanem szükséges, hogy a birodalom mindkét fele kereskedelmének és iparának képviselői szabadon összeülvén menten minden nemzeti elfogultságtól, menten minden idétlen, természetellenes partikularismustól, tisztán csak az összes birodalom közös jóléte által vezéreltetve, a mindkét részről felmerülő méltányos igényeket összhangzásba hozzák. Csak az ily egyesült nyilatkozat tekinthető aztán a birodalom nagy nemzetgazdasági érdekeinek valóban hamisítatlan kifejezése gyanánt. Csak ez szolgálhat alapul a formális tárgyalásoknak a két kormány és törvényhozás között. Ezzel különben nem mondottunk semmi újat. Hasonló összejövetelek nem csak más országokban, nevezetesen Németországban előfordulnak megszabott időközökben, sőt fontos alkalmakkal azokon belül is, de azoknak elve az osztrák-magyar vámos keresk. szerződésben, a monarchia nemzetgazdasági konstitutiójában is le van téve. A 21. § ugyan felhatalmazza mindkét kormányt, hogy fontos esetekben a birodalom mindkét feléből enquetre hívhassák össze az illető szakembereket, de a mindkét részről is teljes elfogulatlanság, s úgy a nézetek, mint a kedélyek kiegyenlítése megnyugtatása, végül az ily összejövetelek erkölcsi jelentősége érdekében kívánatos, hogy az összejövetelek ne hivatalosak, egy habár csak szellemi megrendszabályozás veszélyeinek kitettek, hanem kizárólag önkéntesek, a résztvevők szabad elhatározásából történtek legyenek. Erre kellő alkalmat szolgálhat az osztrák magyar vám- és kereskedelmi szövetség megnyitása, mely kétszeresen fontos, minthogy oly időpontba esik, amidőn a monarchia átalános közgazdasági viszonyainak átalakulása áll napirenden, és a birodalom mindkét felének keresk. és iparvilágára azon elodázhatlan kötelesség hárul, hogy jogával haladéktalanul éljen. A romániai vámszerződés- A király elnöklete alatt e tárgyban Bécsben holnap meginduló értekezletek alkalmából eme félhivatalos közleményt hozza a „Hon“ ma esti száma: A vámügyekben a magyar pénzügyminisztérium a ressortjába tartozó dolgokra nézve már két hónappal ezelőtt dolgozott ki egy munkálatot, melyben bőven megvilágította a fogyasztási adók kérdését, a vámkérdés pénzügyi oldalát, az illetékek visszatérítését stb. A munkáiul átküldetért a magyar kereskedelmi minisztériumhoz, mely megtette arra a maga megjegyzéseit, viszont a vám-ügyi egyéb (a kereskedelmi minisztérium ressortjába tartozó) oldalairól a kereskedelmi minisztérium dolgozott ki egy terjedelmes munkálatot, mely ismét a pénzügyminisztériumhoz tetetett át, a fiskális szempontokból teendő megjegyzések végett. E két munkálat alapján történt a múlt hó végén az átírás az osztrák kormányhoz, melyet annak idején jelezni volt alkalmunk. Az osztrák kormány ide vágó válaszát a magyar kormány már megkapta. E válasz igen rövid. Szorosan tartja magát annak kijelentéséhez, hogy az alkudozásokba belebocsátkozni hajlandó, a terminus meghatározását a magyar kormányra bízza. Ennek alapján tegnap igen nagy jelentőségű értekezletek tartottak a magyar pénzügyminiszter, kereskedelmi miniszter, s a kereskedelmi államtitkár között. Ez értekezés eredménye, mint halljuk, egy egységes, a kérdés minden oldalát megvilágító munkálat, melynek formulázása a pénzügyi s kereskedelmi minisztérium két-két hivatalnokára bízatott. E formulázás valószínűleg jövő kedden kerül a minisztertanács elé, s ha ott elfogadtatok, ami alig szenvedhet kétséget, átküldetik az osztrák kormányhoz, egyszersmind melékültetvén az a felszólítás is, hogy jelentse ki az osztrák kormány, váljon írásbelileg— válasz memorandum átküldése által — vagy meghatalmazottak útján szóbelig kívánja- e a tárgyalásokat folytatni. Az a hír, mintha az osztrák kormány már első átiratához ily memorandumát mellékelt volna, alaptalan. A magyar kormány fentebb jelzett, a keddi minisztertanács elé kerülő munkálatáról halljuk, hogy az részletesen kiterjed a fogyasztási adók kérdésére; elősorolja az eddigelé észlelt viszásságokat, jelzi a magyar állam e téren történt megkárosítását, módot jelöl ki, mindezek jövőben való mellőzésére, s pedig — ha jól tudjuk — vámközösség fentartása mellett; ugyan ily intézkedést javasol — bőven megvilágítva az ügyet adatokkal — a visszatérítési illetékek ügyében, s végül megemlékezik magukról az átalános vámtételekről, s elorolja az általa szükségeseknek vallott főbb módosításokat. Jelzi végül a konzulátusok ügyét, a szabadalomügyet, s a vasútügyet, melyekben szintén lényeges változásokat óhajt, azonban kijelenti, hogy ezek tárgyalsába csak az előbbi — elsőbbrendű fontosságú kérdések — iránt való megegyezés után bocsátkozhatok. A magyar kormánynak elhatározott szándéka a tárgyalásokat ez ügyben, melyben a fentebbiek szerint nézetei máris minden fenforgó kérdésre nézve részben tüzetesen, határozottan s részletesen körvonalazzák, részben akkorra körvonalazva lesznek, junius 23-án már megkezdeni. Természetes, hogy az elfoglalt álláspontok nyilvános jelzését az alkudozások diskreczionális természete tiltja. S.-A.-Ujhely, junius 6-A zempléni közjogi ellenzék s.-a.-ujhelyi központi bizottága mai napra összehívta a s.-a.-ujhelyi választókerület pogiáit a „Diana“ fürdőtermében, míg ezzel ellenkezőleg a kerületi „szabadelvű“ kormánypárt ugyancsak a szomszédságban, eső „tornacsarnokban“ gyűjtötte össze hivatalnok és konczlesőkből álló seregét és a sógorság, komaságból eredő rokon érzelműeket. Jellemzi ez összehívást azon körülmény, hogy a „szabadelvű“ kormánypárt már kora hajnalban nagy falragaszokkal hirdette összejövetelét, míg a közjogi ellenzék ennek ellenében csak egy kis nyolczad fehér papírt ragasztott ki, ellátva 1 krajczáros bélyeggel, ama bélyegtelen nagy placatum alá, melyben az volt írva, hogy ez is összejön. S mi történt? .. . ama nagy felhivás kiragasztói és aláírói megijedtek a kis kártyától s bérencz hadaikat oda ui«£ mi; Iáim csak az ő felhívásuk díszelgett, s a kis kártyák mindenünnen eltűntek a falakról. E tett ugyebár szép jellemre mutat ama párttól, melynek jelöltje egy törvényszéki vizsgáló bíró, elnöke pedig apják a híres ügyvéd, főkortesei pedig ügyvéd és ügyvédbojtár sógorai ?! És mégis délután 4 órakor, midőn a két párt meg akarta kezdeni ülését, azon vettük észre magunkat, hogy a „Diana” terme telve van hit érzelmű honfiakkal, ők pedig leolvadtak a falragaszt aláirt vagy 10—12 emberig. Ekkor cselhez folyamodtak. Eljött az apa (pártvezér) két fiával és a köpenyforgató református pappal pártunk közé, s azon arczátlan követeléssel álltak elő, hogy ők azt kívánják, miszerint Matolay Etele volt baloldali képviselőnk, ki köpenyét szintén megfordította, köztünk tartsa meg beszámoló beszédét. Mire természetes, pártunk kijelentette, hogy ő elvünktől eltért, mi őt jelenben meghallgatni nem akarjuk, már azon oknál fogva sem, hogy mi pártértekezletre jöttünk össze, nem pedig egy megbízásunkkal visszaélt képviselő beszámolását meghallgatni. Az most reánk nézve egészen közönyös. Ekkor szégyenteljesen hagyták el a termet egy pár önmagát nem ösmerő birkával, kiket azon felkiáltással voltak képesek elbódítani, hogy ki meg akarja Matolayt hallgatni, az menjen velük. Ez is egy igen szép, csakis ama sógorsági párthoz illő kortes fogás. Tudnék még ezen összekombinált párt rokonsági törekvéséről egyet mást írni, de jelenben elhallgatom , hanem a tárgyhoz visszatérve, a zempléni s.-a.-ujhelyi választókerület közjogi ellenzéki párt ez idő szerinti állását kívánom önökkel megismertetni. A párt Bajusz József kikiáltott elnök vezetése alatt azonnal megalakult, s jegyzőjéül Krezovics Józsefet választotta meg, és elhatározta, miszerint elvének keresztül vitelére e választókerületben tömörülni kíván, s jelöltjéül az egész országban kitartó hazafioágáról ismert Szemere Miklós jeles költőnket kéri fel, mely határozat kimondása után, mintegy 60 bizalmi férfiút küldött ki S.-A.-Ujhely város területére, határozatának érvényt szerezni mig a kerület többi helységeiben a szervezkedést a hét folytán fogja megtenni. A szabadelvű kormánypárt is kikiáltotta jelöltjét elnöke képében, ki nem más, mint Meczner Gyula kir. törvényszéki vizsgálóbíró. A korteskedéseket és egyéb töméntelen visszaéléseket, minő már a meghívások letépése is volt, ezután figyelemmel fogjuk kisérni, mert most tanultuk meg, kikkel állunk szemben. Ju. 1, Szabolcs, jun. 7. A Nyíregyházán múlt május hó 19-én tartott értekezletből kifolyólag, folyó június hó 6-án a tienalöbi v&leviJBlói tevületbon is megalakult a közjogi ellenzék. Elnökül közfelkiáltással Dobozy Ferencz választatott, alelnökül Szunyogh Bertalan, jegyzőül Bernáth Gábor. Most következett a vidéki bizottságok tagjainak megválasztása, kiknek száma mintegy harminczra ment. Végül követjelöltül Balogh Zoltán a függetlenségi párt híve egyhangúlag nagy lelkesedéssel kiáltatott ki. Kecskemét, junius 8. A junius 6-ára czélba vett alsó kerületi közjogi ellenzék nagygyűlésének megtartási ideje az orsz. képviselőség kijelölése érdekében június 13-ra halasztatott azon oknál fogva, mert a jelen pesti vásárt több választópolgár vette igénybe, és hogy a külön meghívás is a választók igényeinek kielégítése tekintetéből annál inkább eszközölhető legyen. Ezen kerületben több éven át volt képviselő Horváth D. a haza bölcsének legnagyobb támogatója ez idő szerint meghalt, amennyiben nem is választható. Lehet hogy maga is igy akarta azt, előre sejtvén a bizonyos bukást jövőjéről jó eleve gondoskodott. A szabadelvűek, a kimúlt H. D. helyett, miután helyben mást nem birnak fogni, Szűcs Imrét léptették fel, ki elődének koloncz-hordozója volt. A szabadelvűeknek ezen baklövését H. D. meghallván azonnal haza sietett, s kérte jó barátját, hogy ne fogadja el a jelöltséget; de a szegény, s már-már csaknem halott Szűcs Imre a kérelemnek helyt nem adott, sőt a jelöltséget maga részére erősen követelte. A makacs természetű embert, tíz, vagy húsz tagból álló küldöttség meg is hívta a gyűlés előtti nyilatkozatra, és amidőn lakásáról a gyűlés elé kellett volna őt kisérni, a küldöttség tagjai kíséret közben szót oszlottak, hazamentek, s így magának kellett magát a színhelyen bemutatni. Most azt kérdem, nemde meghalt ez is ? a közjogi ellenzék győzelme soha sem volt biztosabb, mint most az alsó kerületben. A felső kerületben úgy hallatszik, hogy a szabadelvűek jelöltje Horváth János minden áron vissza akar lépni, igy majd aztán helyre hozná azon lépést, melet ballábbal kellett volna tennie kezdetben is. K. L. Szatmár, jun. 6. A Függetlenségi kör közgyűlése mainap rögtönözve lévén összehiva Uray Géza elnök által, mégis több százra menő polgárság jelenlétében tartatott meg. Mindenek előtt az elnök a gyűlést megnyitván értesítette a választópolgárságot arról, hogy az országgyűlés augustus 28-ra össze van híva, a követválasztások az egész országban meg fognak tartatni a f. évi julius 1—10 időközökön, felolvastatta továbbá az 1868 Dec. 31-én e kör megalakulásakor alkotott alapszabályok 5-ik pontját,, és ehez képest felhívta a választó polgárságot, hogy a követ jelölés felett higgadt komolysággal tanácskozzannak, minek folytán Tóth Elek a körjegyzője a választó polgárság előtt ecsetelte Kis János volt országgyűlési képviselő 6 éven át tántorultatlan magatartását, adott programmjához hű ragaszkodását, erélyes és szakértői működését, mely által a polgárságnak teljes megelégedését kiérdemelte, ezek alapján ezen megpróbált férfiú újbóli képviselővé leendő megválasztását ajánlotta. A tett indítványt a választópolgárság lelkes éljenzések között egyhangúlag elfogadta, és az ebbeli határozat jegyzőkönyvbe igtatni határozta tett, egyúttal pedig a volt országos képviselő kül**áöttség által, a közgyűlésbe meghivatni rendeltetett, és a küldöttség vezetésével Huszita Mihály ügyvéd, s Tóth Elek bízattak meg. Ezek után a gyűlés 15 perezre felfüggesztetett, azonban nemsokára a nagy szárból álló küldöttség élén a képviselő